Örökség

A Nagy Imre megítélésével kapcsolatos írásában Friss Róbert megjegyezte: a magyar baloldal megújulásának legnagyobb fordulata Gyurcsány Ferenc regnálása idejére esik. Gyurcsány kétségtelenül beleélte magát a reformer szerepébe, a nagy nekibuzdulás azonban mindössze a szociális népszavazáson kapott pofonig tartott, azután nyomban hátraarcot csinált. Ha voltak is elképzelései az ország megújítására, a hatalom megtartása mindennél fontosabb volt számára, és lelkiismeretfurdalás nélkül csinált bűnbakot azokból a szabaddemokratákból, akik egy esetleges megújuláshoz a szellemi muníciót adták. Aligha hiszem, hogy a baloldal szellemi megújulása Gyurcsánytól lenne várható. Ha valóban ő lenne a jövő, akkor most pártjának fölényesen kellett volna nyernie a választásokat, ehelyett a parlamenti küszöböt is alig érték el. A magam részéről egy politikust kizárólag a teljesítménye alapján ítélek meg. Gyurcsány öröksége egy pénzügyi csőd közelébe jutott ország és egy hajdanán erős párt mély politikai és erkölcsi válsága, amit mostanáig nem tudott kiheverni. A Gyurcsány-féle út tökéletes kudarc és sehova sem vezető zsákutca. Őszintén remélem (bár nem nagyon bízom benne), hogy az MSZP most megválasztott új vezetőségének végre lesz ereje eleget tenni választói nyolc éven keresztül kinyilvánított (és semmibe vett) akaratának, és letérni erről az útról.