A "rezsicsökkentés", azaz a rezsitámogatás bevezetése alapvetően a Fidesz-kormány hatalmi pozícióinak megerősítését szolgálta, szolgálja. Ezt természetesen el is érték, hiszen az emberek általában nem fognak tiltakozni amiatt, hogy valami lényeges dolgot vagy szolgáltatást a korábbiakhoz viszonyítva olcsóbban kapnak meg. Ugyanerre szolgált, amikor Palkovics László kormánytag a rezsitámogatás növelésének lehetőségét vette fel.
A rezsitámogatás bevezetésének és megtartásának viszont társadalmi szempontból két alapvető és kiküszöbölhetetlen hibája, kára van. Az egyik: társadalmi szempontból rendkívül igazságtalan. Aki több természeti erőforrást fogyaszt, azzal arányosan nagyobb rezsitámogatást kap. Azaz a rendszer elsősorban és jelentősen a gazdagokat támogatja. (Ez persze a Fidesz-kormánytól nem meglepő.) A szegények, a létminimum alatt élők (a lakosság harmada) pedig csak alig, vagy jóformán nem részesülnek a támogatásból.
A másik nagy hibája, hogy nem ösztönöz a rezsi mögött lévő természeti erőforrásokkal való takarékosságra, sőt a gazdagok esetében a pazarló magatartást erősíti. Nem szolgálja az érintett természeti erőforrások fenntartható felhasználásának kialakulását, és ez a jövőben egyre súlyosabb problémává válik.
A mostani rezsirendszer helyett – a hatalmi politikai haszonszerzést félretéve – a következő szisztémát kellene megvitatni, illetve bevezetni.
1. A természeti erőforrásokkal való takarékosság egyre égetőbb kérdés lesz. A piacgazdaságokban – ilyenben élünk – a takarékosságot és így a hatékony felhasználást döntően a termék vagy szolgáltatás ára határozza meg. A természeti erőforrásoknál a takarékos, hatékony felhasználásra az ár csak akkor ösztönöz, ha az igazodik a már meglévő, de az időben előre haladva egyre drasztikusabban megjelenő szűkösséghez. Ez pedig azt kívánja meg, hogy a politikai hatások által akár globálisan is kiváltott ingadozásokat kiszűrve, minden fogyasztó, felhasználó a szűkösséget kifejező, takarékosságra ösztönző árat fizesse meg.
2. A szegény, létminimum alatt élő családokat pedig pénzbeli támogatásban kell részesíteni. Ha a kormányzat részéről a szándék megvan, könnyen tud ehhez forrást teremteni, például az improduktív beruházások csökkentésével és az ingyen juttatott óriási összegű támogatások felszámolásával.
Egy ilyen rendszernek kettős haszna lenne. Valóságosan ösztönözne a perspektivikusan egyre szűkösebbé váló természeti erőforrásokkal való takarékosságra. Ténylegesen hozzájárulna a fenntartható fejlődéshez, melytől unokáinak, lényegében a nem távoli jövő nemzedékeinek emberhez méltó élete függ. A létminimum alatt élők pénzbeli támogatása pedig csökkentené a szegénységet és ebből a szempontból az országunk kettészakadását is. És természetesen hozzájárulna ezen honfitársaink emberhez méltóbb életfeltételeik kialakításához.
