Kell egy pasa

Publikálás dátuma
2018.06.26. 08:13

Elismerte Erdogan választási győzelmét a második helyen végzett kemalista Muharrem Ince is, bár a szavazatszámlálás során ő maga jelezte: a választás és a számlálás tisztasága hagy kívánnivalót. Nem is tehetett mást, a hivatalban lévő államfő tízmillió szavazattal kapott többet, mint ő.

Tisztességtelen és egyenlőtlen feltételekkel folyó versenyben ugyan, de Erdogan az első fordulóból megszerezte a győzelmet, annak ellenére, hogy 2013 augusztusa óta, amikor a Gezi park tüntetőit először verte szét brutálisan a karhatalom, Törökországban évről évre fokozódott az elnyomás, és a 2016-os (sokak szerint megrendezett) puccskísérlet óta fenntartott szükségállapot örve alatt szabályos állami terror tombol. Tisztességes versenyben vélhetően legalább második fordulóra sor került volna, ahol egy ellenzéki összefogás kiszoríthatta volna hatalomból a pasának készülő államfőt.

De még ebben az esetben is adódna a kérdés: hogy lehet, hogy egy diktátor ekkora támogatottságnak örvend? Minek köszönhető, hogy száz év szekularizáció és fokozatos demokratizálódás után a török közösség fele ennyire nem igényli sem a jogbiztonságot, sem a szabadságot, s úgy tűnik, magát a szekularizációt, a modernitást sem? A legelképesztőbb mégis az, hogy a németországi törökök még nagyobb arányban szavaztak Erdoganra és pártjára, mint az otthoniak.

Kétségtelen, a demokráciát tanulni kell, mint ahogy a vele járó felelősségvállalást is. Ez - mint mi is látjuk - nem könnyű és gyors folyamat. A nép egy része hol Vezérre, hol Cárra, hol Pasára vágyik, aki gondolkodik és dönt helyettük.

Fel lehet adni, vagy meg lehet próbálni mindenek ellenére tovább folytatni a küzdelmet. Erdogan ellenfele nem adja fel, célja megduplázni jelenlegi támogatottságát, és hiszi, hogy sikerülni fog.

Minden bizonnyal igen, s nemcsak azért, mert minden diktátor megbukik egyszer, hanem mert a szabadság olyan, mint a legerősebb drog: igen könnyen függőséget okoz. A török társadalom pedig nemcsak megkóstolta, hanem Erdogan utolsó éveiig fogyasztotta is azt.

Szerző

Imázsjavítás

Publikálás dátuma
2018.06.26. 08:09

A belső-erzsébetvárosi szlengben diplomatáknak nevezik azokat a tajtrészeg alakokat, akik hajnalonta összemocskolják az utcákat, a lakókat pedig fölverik az álmukból. Valamelyik turisztikai főhalljakend azt volt kedves ugyanis mondani, hogy a Bulinegyed az országimázs kitüntetett része, az ott szórakozó külföldi fiatalok pedig diplomaták, akik jó hírét viszik hazánknak.

Budapest évtizedek óta ugyanezen okból kénytelen tűrni a közlekedést napokra megbénító városi futóversenyeket is. Ugyancsak a páratlan reklámértékkel indokolta tavaly a kormány, hogy 3,1 milliárdért belebetonoztak egy tornyot a Dunába, ahol tíz nő és huszonkét férfi három napon keresztül ugrándozott, igaz, kétségkívül a világörökségi látképbe ágyazottan. És mi más, mint a város népszerűsítése magyarázza, hogy 2003 óta röpködnek műrepülők belvárosi hidak alatt, a városnak a névlegesnél is szerényebb bevételt hozva, viszont 2016 óta (és a szerződés szerint legalább 2020-ig) milliárdos állami támogatással a szárnyuk alatt.

A város lakóinak mindebből lényegesen kevesebb a hasznuk, mint amennyi macerát kénytelenek elszenvedni. Ezek az imázsfényező izék drágák, hangosak, szennyezik a környezetet - aki pedig keres rajtuk, annak esze ágában sincs visszacsorgatni a pénz legalább egy részét a közösbe. Mindennek tükrében örvendetes, hogy Tarlós István főpolgármester legalább arra felfigyelt: az általa vezetett város fele megőrül a napokon át robajló repülőgépektől. Felfigyelt, elgondolkodott, intézkedést ígért.

A hírt kommentelők egytől egyig úgy értékelik ezt a politikusi megmozdulást, hogy lám, Tarlós elfogadta Orbán felkérését, és jövőre újra elindul a főpolgármester-választáson. Izgatottan várjuk, hogy a helyette minden fontosabb kérdésben döntő Fidesz-kormány milyen megoldással segíti majd jövőre a kampányát.

Szerző
Témák
Air Race

Félelem a nyugodt kortól

Publikálás dátuma
2018.06.26. 08:07

Nemrégiben jelentek meg a Policy Solutions elemző intézet legutóbbi kutatásáról „A magyar rémálom”-ról szóló tájékoztatók. A tanulmány szerzőitől azt tudhattuk meg, hogy melyek azok az életterületek, amelyek változásától félnek az emberek, mely jelenségek azok, amelyek szorongást, aggodalmat és nyugtalanságot okoznak a felnőtt lakosságnál. (Kórtól és kis nyugdíjaktól fél a magyar, Népszava 2018. június 15.) A kutatásból azt is megismerhettük, hogy a magyar „félelemranglista” negyedik helyén a nyugdíjjal kapcsolatos bizonytalanságok állnak. Vajon miért félnek az emberek a nyugodtnak nevezett idős kortól?

Sok-sok tényező eredőjeként alakulhatott ki a felnőtt lakosságban az a szorongás, melyben az érintettek a nyugdíjas éveiket kiszolgáltatottságuk növekedéseként, és méltóságuk csökkenéseként élik meg. A félelem egy része biológiai természetű, ezen tünetek intenzitását csökkenteni lehet ugyan, de elkerülni nem, azt tudomásul kell venni. Gondolok itt az életkor előrehaladtával az egészségi állapot fokozatos romlására és a társadalmi kapcsolatok lassú beszűkülésére. Mindezek mellett azonban az aggódás jelentős része külső okokból, például a pénzügyi lobbi ijesztgetéseiből és a döntéshozók általi tudatos félrevezetésből táplálkozik.

A hosszú ideje tartó riogatás és ijesztgetés egyik sajnálatos példájának a közelmúltban lehettünk tanúi. A hónap elején söpört végig a média fórumain az a hír, melyben a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Tanács (OECD) friss elemzése alapján azt állították: a jövőben 72 évre kellene hazánkban a nyugdíjba vonulás korhatárát emelni. Az alapvetően pénzügyi szempontokat szem előtt tartó nemzetközi szervezet indoklásában a munkaerőhiány csökkentésének és az adóbevételek növelésének igényét említi. Az idősebb munkavállalókat szinte sokkolta a javaslat, mert úgy vélték, hogy a jelenleg folyó nyugdíjba vonulási korhatáremelés nem fog a hatályos törvényi szabályoknak megfelelően a 65 éves korhatárnál megállni. A javaslat abszurditását az is mutatja, hogy az nincs tekintettel az ország valós demográfiai helyzetére. A KSH friss demográfiai évkönyvéből megtudhatjuk ugyanis, hogy a tavalyi évben meghaltak átlagos életkora férfiak esetében 70,1 míg a nők esetében 77,5 év volt. Ha belegondolunk a javaslatban megfogalmazottakba és a jelenlegi tényleges adatokba, akkor közel kerülhetünk a köznyugalom megzavarásának tényállásához is. Mivel kormányzati szintről nem érkezett megnyugtató nyilatkozat az „embertelen” hírekkel összefüggésben, így azok minden társadalmi csoportban joggal növelték a félelmet a nyugdíjakkal kapcsolatban.

Az alaptalan riogatások másik példája a kedvezőtlen demográfiai helyzetből táplálkozik. A közbeszéd egyik hangsúlyos témaköre lett a negatív demográfiai folyamatok sajnálatos alakulása. Kiindulásként le kell szögeznünk, hogy mindannyian kívánatosnak tartanánk, ha megállna országunk népességének csökkenése, és egyre több gyermek jönne világra, elsősorban a szülei örömére. Az üdvösnek tartott növekvő gyermekszületések fontosságát sokan sokféle indokkal magyarázzák. Az érvelések közül az egyik, azon túl, hogy nem a valóságos ok-okozati összefüggésekre épít, nagy mértékben növeli a nyugdíjakkal kapcsolatos félelmeket is. Sajnálatos módon eluralta a nyilvánosság fórumait az a sztereotípia, miszerint a jövőbeni nyugdíjak kifizetésének biztonsága a születendő gyermekek számától függene. Ezen téves érvelés tarthatatlansága könnyen belátható. Közismert tény, hogy az ország teherbíró képességének javulása – köztük a nyugdíjak növekedése, és kifizetésének biztonsága – kizárólag a gazdasági szereplők termelékenységének emelkedésétől, versenyképességük fejlődésétől függ. Statisztikai adatok sokaságával lehet bizonyítani, hogy az ország népességének csökkenése mellett is tudott nőni a nemzeti össztermékünk nagysága. Az elmúlt tíz évben az ország lakossága közel három százalékkal csökkent, míg ugyanezen időszak alatt a GDP nagysága közel tíz százalékkal nőt.

Mindebből látható: az, hogy a nyugdíjakra szánt összeg növekszik-e, elsősorban a termelékenység javulásától, másodsorban a megtermelt javak elosztásától függ. Feleslegesen keltenek az idősek körében indokolatlan frusztrációt, miközben az állítás nem is felel meg a tényeknek. Ugyanakkor az időseknek - a koruk miatt - a gyermekek születésére már nincs közvetlen befolyásuk. A nyugdíjasok egyet tehetnek a gyermekek boldogságának elősegítése érdekében: szeretettel és nagy figyelemmel segítik az unokák fejlődését.

A „félelemranglista” kedvezőtlen helyéről akkor tud jövőben a nyugdíjas kérdés lekerülni, ha az ország termelékenysége növekszik, és a nyugdíjasok érdekérvényesítő képességének javulása révén kedvező irányba változik az idősek anyagi és erkölcsi megbecsülése.

Szerző