Büszkék vagyunk

Publikálás dátuma
2018.06.25 08:15

Fotó: /

A hétvége szenzációját nem az Angela Merkel szervezte EU-minicsúcs, nem is a török elnökválasztás, és még csak nem is a német fociválogatott feltámadása szolgáltatta, hanem az a Peter Pellegrini által közzétett fotó, amelyből kiderül, hogy Orbán Viktor mára nemcsak Magyarországot nőtte ki, és érzi szűknek a maga számára, hanem az öltönyét is. Vagyis arra az örvendetes állapotra utal, hogy a magyar kormányfő nem elégszik meg a hazai előadásokkal, tágasabb porondra vágyik, s ezt alátámasztandó két, esetleg három számmal kisebb zakót öltött magára, ezzel is mutatva azt a szűkösséget, azt a provincializmust, amit ma még (el)viselni kénytelen.

Forrás: Peter Pellegrini/Facebook

Forrás: Peter Pellegrini/Facebook

Azt azonban nem értem, hogy miért választott a zakóhoz két, esetleg három számmal nagyobb nadrágot. Hacsak nem arra akart utalni vele, hogy akad még, amit meghosszabbítana, nem csupán a felcsúti kisvasutat Bicskéig, sőt Lovasberényig. Ám ez már olyan szofisztikált jelentésárnyalat lenne, amit még a miniszterelnök stílustanácsadóiról sem feltételezünk. Maradjunk annyiban, hogy Orbán stylistjai nemcsak azt mutatták meg, hogyan lehet divatot diktálni Európának - sőt, az egész világnak -, de egyfajta nemzeti karaktert is adtak a miniszterelnök öltözékének a magyaros bő gatyával. Nem osztom azokat a véleményeket, melyek szerint a fotón Orbán "egy tőről metszett gengszterrappert" alakítana, aki a visegrádi rosszfiúkkal már a kitörése előtt megnyerte a nemzetközi rapháborút.

Hogy mi járhatott Szlovákia miniszterelnökének a fejében, amikor posztolta az ominózus, a csütörtöki V-4 találkozón (plusz Sebastian Kurz, Ausztria) készült képet, ugyancsak nem tudjuk. Feltételezéseink ugyan vannak, de ezek egyrészt annyira inkorrektek politikailag, hogy még Orbánra vonatkoztatva sem vállalhatóak, másrészt pedig súlyosan sértik a személyiségi jogokat. (Arról nem is beszélve, hogy mit kapnék a szerkesztőmtől, ha néhány nyomdafestéket nem tűrő kifejezést próbálnék meg becsempészni decens lapunkba.)

Az mindenesetre tény, hogy az ominózus kép bejárta a hazai webet, s a magyar, ez a találékony, csavaros észjárású, félázsiai nép azonnal ráérzett arra, hogy mit is akar szimbolizálni. "Igazságtalanok lennénk, ha nem vennénk észre, hogy nincs a zsebében a keze" - hívta fel figyelmem egy új szempontra az egyik kommentelő, hozzátéve, hogy valószínűleg elfogyott a szotyolája. Nekem pedig erről az jutott eszembe, hogy nemcsak a saját, hanem a többi miniszterelnök zsebében sincs benne Orbán keze a képen. Képzeljük csak el, Orbán szotyola után nyúl, de napraforgómag helyett juhtúrós sztrapacska akad a kezébe - sok-sok szalonna pörcivel, meg egy kis tejföllel a tetején -, amiből rögtön rájön, hogy véletlenül a szlovák miniszterelnök zsebében turkál. Vagy képzeljük el ugyanezt, csak Babis cseh kormányfő zsebével és egy kis morvai verébbel. Már csak a sör hiányzik.

Más értelmezések szerint Orbán magához rendelte a V-4 többi tagját meg Kurzot, és kiadta utasításait. Erre néhány firkász beleköt a zakójába meg a gatyájába, pedig mi, magyarok büszkék vagyunk miniszterelnökünkre.

Szerző
2018.06.25 08:15

Emberkísérlet

A  Magyar Tudományos Akadémia most éppen Esztergomba megy. Ki ne emlékezne a város és választott polgármestere, Tétényi Éva vesszőfutására: a derék fideszesek persze csak a nem közülük valót akarták kifüstölni, de e buzgalomra ráment minden - nem égtek az utcai lámpák, nem jártak a buszok, nem vitték el a szemetet. Talán még fel is perzselték volna a várost, ha a polgárok nem emberelik meg magukat, és az első adandó alkalommal nem szavaznak fegyelmezetten a perspektivikusabb, kormánypárti jelöltre. 
Most ugyanez fog történni a tudós testülettel. Palkovics László miniszter eldöntötte, hogy a saját szája íze szerint szabja át az MTA kutatóintézeti hálózatát, és mert az Akadémia holmi kétszáz éves autonómiára hivatkozva tiltakozni, sőt beleszólást követelni merészel, egyszerűen vállat von, és nem ad pénzt. Ha Széchenyinek jó volt a gyertya, bizonyára ellesznek vele a mai atomfizikusok is. 
Természetesen lehetne releváns vitát folytatni arról, hogy vajon milyen intézményrendszer segítené legjobban a XXI. századi kutatás és fejlesztés céljait. Nem kőbe vésett evidencia, hogy az egyetemek szellemi erőközpontjai mellett intézményi izolációban kell működniük az - 1949-ben szovjet mintára létrehozott - akadémiai intézeteknek, így érdemes végiggondolni, ezen a területen hogyan lehet a legjobban felhasználni a költségvetési pénzt. Ilyesmiről azonban szokás szerint szó sincs: ahogy Parragh iparkamarai elnök a közoktatás ügyében, úgy a kutatás-fejlesztésben momentán Palkovics az ügyeletes megmondóember, így aztán amit ő elhatározott, annak úgy kell lennie, ha az ég a földdel összeér, akkor is. 
Márpedig Palkovics azt határozta el, hogy az intézethálózatot kiszervezi az MTA alól. A letámadást férfias hisztivel készítette elő - különösen emlékezetes az Akadémia elnökének bepanaszolása, hogy nem kereste őt fel hivatali helyiségeiben (egyébként de) -, majd megüzente, pénz mostantól nem lesz. És ezt bizton elhihetjük az amúgy akadémikus miniszternek, tehát aki ezután dolgozni akar, összepakolhatja a bőröndjét, vagy bánatosan átballaghat arra a kutatóhelyre, amelyre Palkovics rámutat. 
Még egyszer mondom, önmagában semmi felháborító nincs abban, ha egy kormány racionalizálni akarja a K+F források felhasználását. Itt azonban csak azt lehet tudni, mit nem akar a hatalom: az Akadémia autonómiáját, egy tőle független tudományos bázis létét. De közben a másik oldalon sem látszik más, csak a rombolás. Az egyetemeket - a kutatás alternatív bázisait - mára kiszikkasztotta az évtizedes pénzhiány, az új modell pedig, amelyet a Corvinus és az ELTE példáján demonstrálnak, több mint ijesztő. Az előbbit egyszerűen kilopták egy alapítványba, míg az utóbbi esetében majd végigkövethetjük, milyen hatással van az oktatásra a meghatározó tanárokkal szemben szabadjára engedett boszorkányüldözés. 
S ha már kutatás, vegyük észre: a CEU csak Petri-csésze volt. A Fidesz általa vizsgálta, mennyire érdekli az embereket, ha porrá zúzza az értelmiség autonómiáját. Most pedig megerősödve, higgadtan nyírja majd ki az utolsókat is, akik önállóan gondolkodnának.
2018.12.08 09:00
Frissítve: 2018.12.08 09:03

Ünnepi csapda

A karácsony nem időpont vagy időszak, hanem lelkiállapot  - Calvin Coolidge-nak, az Egyesült Államok republikánus színekben politizáló, 30. elnökének szavait advent tájékán gyakran idézik. Róla, akit méltán neveztek kortársai "hallgatag Cal"-nek, igazán elmondható, hogy ritkán szólt, de akkor bölcset. Már a XX. század első negyedében - amikor még nem szaporodtak el gomba módra a vevőcsábításra termett üzletközpontok - felismerte, hogy egyrészt a szeretet ünnepének lényege a pénz, pénz és a pénz, másrészt, hogy az alapvetően érzelmi alapú  döntések felülírják a racionális cselekedeteket. 
Az adventi időszak "szentháromsága", a vevő, a kereskedő és a bankok gyakorta arra szövetkeznek, hogy mindössze néhány hét leforgása alatt úgy találjanak tömegesen egymásra, hogy ezeknek a - tumultustól függően - néha csak fél órákra korlátozódó találkáknak a következményei hosszú évekre befolyásolják majd a családi költségvetések egyensúlyát. 
A karácsonyi ajándékozás kultusza az egész keresztény világban általános, de a Magyarországon ilyenkor tapasztalható - gyakorta felelőtlen - eladósodás mértéke egyedülálló. A szeretet hitelből történő finanszírozása önmagában nem aggályos, de ha ez azt eredményezi, hogy éveken keresztül kell majd kikoplalni a következményeit, az már elgondolkodtató.
A számok nyelvén mindez azt jelenti, hogy a bankok fogyasztási hitelei felének az úgynevezett teljes hiteldíj-mutatója, amely a kölcsönfelvétel összes terhét tartalmazza, 2018 végén 39,9 százalékot ért el. Ami a törvényes mérték maximumának közelében van. Mivel az áruhitelek futamideje is egyre hosszabbodik - létezik már 7 éves konstrukció is -, lesz majd elegendő idő arra, hogy a családok végiggondolják, érdemes volt-e ekkora terhet a vállukra venni. Miközben évről évre sorjáznak majd az ismételt költekezésre buzdító újabb és újabb karácsonyok, családi ünnepek. 
A jegybank már évekkel ezelőtt rálépett az adósságfékre, amit októberben még szigorítottak is. A főpróbája éppen napjainkban zajlik.
2018.12.08 09:00
Frissítve: 2018.12.08 09:04