Kormányválság Romániában

Publikálás dátuma
2018.06.27. 07:32
ÚJ KORMÁNYT AKARNAK Tüntetők a miniszterelnök bukaresti hivatala előtt FOTÓ: AFP/ADRIAN CATU
Utcai tüntetések várhatók ma országszerte, amikor a törvényhozásban az ellenzék bizalmatlansági indítványa kerül terítékre. A parlamenti többség megvan, a kormány mégis inog.

Az ellenzék legnagyobb pártjának, a Nemzeti Liberális Pártnak (PNL) a bizalmatlansági indítványáról szavaz ma a román parlament. Ha csak valami rendkívüli nem történik, a Dancila-kormánynak nem kell aggódnia, hiszen az indítvány sikeréhez 234 szavazat szükséges, ám úgy tűnik, csupán 165-re számíthat a PNL. Az RMDSZ jelezte, nem támogatja az indítványt, mert a liberálisok sem kormányprogramot, sem kormányzati névsort nem mutattak be, így gyakorlatilag nincs is min elgondolkodnia a magyar képviseletnek. A jobboldali ellenzék, élén a PNL-lel, az utóbbi időben különben is többször támadta azzal a kormányt, hogy a magyaroknak kíván kedvezni egyes intézkedésével, s ezáltal veszélyezteti a román nemzetállam egységét, érdekeit. Az RMDSZ 30 voksa amúgy sem lenne elég a kormánybuktatáshoz.

A romániai magyar közösség a kérdésben ugyanolyan megosztott, mint a teljes román társadalom. Főképp értelmiségi, nagyvárosi közegben rendkívül népszerűtlen, hogy az RMDSZ támogatta az igazságügyi törvények módosítását és az is, hogy nem hajlandó a szociáldemokrata PSD-kormány megbuktatására voksolni.

A módosításokkal időben egybeesett az is, hogy Liviu Dragnea PSD-elnököt, akinek már van egy jogerős felfüggesztett börtönbüntetése, első fokon egy másik perben hivatali visszaélésre való felbujtásért letöltendő börtönbüntetésre ítélték. Az ellenzék és Klaus Johannis államfő is lemondását követeli, mint ahogy az ország nagyvárosaiban már egy hete mindennap tüntetők is. A tiltakozókhoz az erdélyi városokban magyarok is csatlakoznak, az RMDSZ egykori egyik legnépszerűbb politikusa, Eckstein-Kovács Péter egy kolozsvári tüntetésen vasárnap bejelentette, kilép a szervezetből.

Mára mindkét tábor országos tüntetést jelentett be. Nem valószínű, hogy a kormányzat mellett demonstrálók között feltűnnének magyarok, az ellenzékiben annál inkább.

Az, hogy melyik oldalon van az igazság, nem annyira egyértelmű, amilyennek látszik. Az igazságügyi törvények módosítása évek óta húzódik Romániában, a folyamatot 2017 február eleje óta rendszeres utcai tüntetések kísérik. A viszály oka, dióhéjban, az, hogy az ellenzék és a tiltakozók szerint a PSD-ALDE többség reformigyekezete nem szól másról, mint saját bűnöző-korrupt politikusaik védelméről, míg a kormánytöbbség és a koalíciót kívülről támogató RMDSZ szerint viszont a jogállam visszaállításáról.

A valóság a köztes térben rejtőzik. Az Európa-szerte hivatkozási mintaként kezelt román Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) ténykedése egy tényleges jogállamban aligha lenne elfogadható. A korrupcióért elítélt politikusok többsége a PSD-ből került ki, amit a szociáldemokraták azzal magyaráznak, hogy Traian Basescu elnöksége idején kezdődött el ellenük a politikai boszorkányüldözés, a DNA pedig az elnök és a mögötte szerveződött – általuk mélyállamnak nevezett –, a titkosszolgálatokkal összefonódó ügyészség által uralt átláthatatlan struktúra végrehajtó eszköze. A másik oldalon viszont hiszik, hogy a korruptak a baloldalon vannak, az igazságszolgáltatás független, és épp ennek felszámolására törekszik a balközép kormány. Tény, hogy a jobboldalon viszonylag kevés politikus akadt a DNA horgára, és azok is elsősorban azok közül kerültek ki, akik akkoriban Basescu pártjának belső ellenzékét képezték.

Hogy valóban szelektíven és politikailag irányítottan működött-e mindeddig a román igazságszolgáltatás, nehéz objektíven megítélni. Sok valós korrupciós eset lepleződött le, sok korrupt személy került jogosan rács mögé. Viszont az is tény, hogy elég sokan megkérdőjelezhető eljárások és bizonyítékok – egyebek között kétes jogosságú titkosszolgálati lehallgatások – alapján kaptak letöltendő vagy felfüggesztett börtönbüntetést. Mint ahogy az is igaz, hogy az ártatlanság vélelme teljes mértékben megszűnt Romániában, mind a tiltakozók, mind a média már a bűnüldöző hatóság által megfogalmazott, és érdekes módon mindig előre kiszivárogtatott, sok esetben a bíróságon meg nem álló vád alapján bűnösnek tekinti a gyanúsítottat. Az igazságügyi törvények mostani módosításával többek között több uniós irányelvet is beemelt a parlamenti többség: az ártatlanság vélelméről, a saját perben való részvétel jogáról, illetve a kiterjesztett vagyonelkobzási eljárásról szólót. Ezt is azonban kizárólag Liviu Dragnea mentségére szolgáló passzusként értelmezik a tiltakozók, mivel a PSD pártelnök az ártatlanság vélelmére hivatkozva nem hajlandó lemondani politikai tisztségeiről az újabb, még nem jogerős ítélete miatt.

A módosítások a normalitás biztosítását jelentenék, ha egyértelmű lenne a helyzet Romániában. Nem használhatók például bizonyítékként a lehallgatásokból kiragadott, érthetetlen mondatok, kézzelfogható bizonyíték nélkül a gyanúsítottat nem lehet előzetesbe helyezni, kellő indok nélkül a nyomozóhatóság nem tilthatja meg, hogy gyanúsított bemenjen munkahelyére. Csakhogy létezik például egy olyan módosítás is, ami előírja, hogy perújrafelvételt eredményez, ha nem az ítéletet meghozó bíró írta alá az indoklást. Ez a kitétel elvben megakadályozza, hogy bármilyen felső-külső nyomásra félreállítsanak nem tetsző ítéleteket hozó bírákat, a gyakorlatban viszont azt is jelenti, hogy perújrafelvétel következhet Dragnea első, jogerősen három év felfüggesztett börtönbüntetéssel zárult perében. A PSD-vezér ezen ítélet miatt nem lehet kormányfő, noha igencsak szeretne. Ez többek között abból is kiderült, hogy a 2016 decemberi választások óta két saját miniszterelnököt buktatott meg pártja, akikről hamar kiderült, hogy nem hajlandók Dragnea bábjaként kormányozni.

A romániai kusza helyzet megértéséhez még egyetlen adalék: Dragnea és az általa vezetett szociáldemokraták az ellenük irányuló tüntetések és európai bírálatok mögött Soros Györgyöt és az általa támogatott szervezeteket „azonosították". A román baloldali vezér már egészen olajozottan sorosozik.

Államfő maradna Johannis
A kormányellenes tüntetések hangulatát kihasználva, szombaton egy nagyszebeni rendezvényen jelentette be Klaus Johannis, hogy újra jelölteti magát a 2019-es államfőválasztáson. A hivatalban lévő elnök esélyei jók, pillanatnyilag nincs olyan politikus sem a korrupcióellenes harc által megtépázott tekintélyű baloldalon, sem az önmagát nem találó jobboldalon, aki bár megközelítené népszerűségét. Johannis az igazságügyi törvények módosításának kérdésében a tiltakozó többség mellé állt nyilvánosan, tavaly télen személyesen is részt vett a tüntetéseken. Dragneat ő is a politikai életből való távozásra szólította fel és hetek óta nem hajlandó meneszteni tisztségéből Laura Codruta Kövesi DNA főügyészt, amelyre pedig alkotmánybírósági döntés kötelezi.



Szerző

Visszakapta működési engedélyét az Uber

Publikálás dátuma
2018.06.26. 23:03
Budapesten is itt voltak... Illusztráció/Népszava

A londoni Westminster kerület magisztrátusi bírósága keddi jogerős végzésében közölte, hogy a taxiszolgáltató vállalat ismét teljes körű engedély birtokában működhet a brit fővárosban, de az engedély a cég által kért öt év helyett egyelőre 15 hónapra szól, és utána a hatóságok ismét megvizsgálhatják, hogy az Uber megfelel-e a taxiszolgáltatási szabályoknak. A londoni tömegközlekedést irányító városházi szervezet, a Transport for London (TfL) tavaly szeptemberben közölte az amerikai székhelyű taxivállalat londoni érdekeltségével, hogy nem állít ki számára új szolgáltatási engedélyt. A cég londoni működési jogosítványa szeptember 30-án lejárt.

Döntését a TfL azzal a véleményével indokolta, hogy az Uber nem teljesítette a felelősségteljes vállalati tevékenység kritériumait, és ez számos közbiztonsági problémát vetett fel. Az engedély megújításának elutasításához fűzött indoklás szerint a TfL - sok más kifogás mellett - nem tartotta megfelelőnek az Uber hozzáállását a sofőrök biztonsági háttérellenőrzéséhez.

A döntés azonban hatalmas tiltakozási hullámot indított el Londonban. A közösségi portálokon rengeteg felhívás jelent meg az egyébként világhírű - és hírhedten drága - hagyományos londoni taxik bojkottjára, mivel a széles körben elterjedt vélemény szerint a londoni taxisszervezetek nyomására született az Uber engedélyének megújítását elutasító városházi döntés. Az Uber londoni kitiltásáról szóló döntés megváltoztatását követelő - a TfL végzésének másnapján elindított - petíciót több mint 850 ezren írták alá.

Az Uber 2012 óta működik Londonban 40 ezer sofőrrel, és 3,5 millió londoni - a brit főváros lakosságának fele - töltötte le a kocsirendeléshez szükséges mobiltelefonos alkalmazást. Az Uber októberben nyújtotta be hivatalos fellebbezését londoni működési engedélyének megvonása ellen a westminsteri magisztrátusi bíróságon. A fellebbezési folyamat idején az Uber folytathatta működését Londonban. A fellebbezési eljárás a magisztrátusi bíróság keddi végzésével lezárult, az Uber ismét engedéllyel működhet Londonban.

A bírósági végzés hangsúlyozza, hogy az Uber számos olyan változtatást hajtott végre működésében, amelyek nyomán immár megfelel a taxiszolgáltatási előírásoknak. A cég beleegyezett például abba, hogy sofőrjei minden tíz óra folyamatos munkavégzés után legalább hat órára kötelező pihenőidőre vonuljanak, és visszavonta fellebbezését a TfL azon rendelkezése ellen, amelynek alapján minden londoni Uber-sofőrnek angol nyelvvizsgát kell tennie.

Szerző

Elrabolt újszülöttek - Egy 85 éves spanyol nőgyógyász a bíróság előtt

Publikálás dátuma
2018.06.26. 21:00
Illusztráció/AFP fotó
Megkezdődött Spanyolországban kedden a 85 éves Eduardo Vela nőgyógyász pere, akit azzal vádolnak, hogy segédkezett egy újszülött elrablásában 49 évvel ezelőtt. A Franco-diktatúra idején több százezer hasonló eset történhetett, de ez az első ügy, amely eljutott a bíróságra - informál az MTI.

Az orvos tagadja, hogy annak idején közreműködött az újszülött ellopásában. "Senkinek nem adtam semmilyen kislányt" - mondta Eduardo Vela, aki a kérdések többségére azt válaszolta, hogy nem emlékszik. 

AFP fotó

AFP fotó

Az idős férfi Inés Madrigal ügyében állt bíróság elé. Az 1969-ben született nőt örökbe fogadták. Nevelőanyja pedig a nőgyógyászt nevezte meg mint akitől "ajándékba kapta" a kislányt, miután saját gyermeke nem lehetett. A bíróságon Eduardo Vela nem ismerte el, hogy az ő aláírása szerepel Inés Madrigal születési anyakönyvi kivonatán, noha egy korábbi vallomásában épp ennek ellenkezőjét mondta. Az idős férfi rossz egészségi állapotára hivatkozva védője igyekezett elkerülni, hogy bíróság elé állítsák, de az orvosszakértő vizsgálata után mégis megtartották a tárgyalást. Inés Madrigal a bíróságon felidézte, hogy nevelőanyja - aki két éve elhunyt - szerint Vela azt mondta neki: szimuláljon terhességet és tömje ki párnákkal a ruháját.

A nő a bíróságra érkezésekor újságíróknak azt mondta: nem számít arra, hogy az eljárás során kiderül, kik a biológiai szülei, viszont itt nem csak róla van szó, mert mindenki tudja, hogy ez elterjedt gyakorlat volt Spanyolországban. A bíróság épületénél többtucatnyi tüntető gyűlt össze, kezükön sárga kesztyűt viselve, amelyet mozgalmuk jelképeként választottak. Olyan áldozatok, akik állítják: szülés után lopták el csecsemőjüket a kórház közreműködésével, nekik pedig azt mondták, hogy a gyerekek halva születtek vagy fertőzésben haltak meg miután a világra jöttek.

"Igazságot!", "Elrabolták a gyerekeinket, hol vannak?" - írták a transzparensekre. "Bűnöző" - kiabálták az autó után, amelyben a bíróságról távozó vádlott ült, akire az ügyészség 11 éves börtönbüntetést kért. A megmozduláson ott volt több, az áldozatokat képviselő szervezet is, amelyek adatai szerint mintegy kétezer hasonló ügyben fordultak már Spanyolországban bírósághoz, ám ezek 90 százalékát elutasították. A madridi nőgyógyász ügye az első, amely eljutott a bírósági tárgyalásig.
Az érdekképviseletek számításai szerint összesen több százezer olyan gyerek lehet, akit ilyen módon elszakítottak szüleiktől a Franco-diktatúra (1939-1975) alatt, és az azt követő években.

Kezdetben politikai szempontok szerint, a rezsim számára ideológiailag megfelelő, gyermektelen családok kapták meg a politikai foglyok vagy a rendszer ellenségeinek bélyegzett családok gyerekeit. Később pedig már erkölcsi indokokra hivatkozva, például nem házas, egyedülálló anyáktól is elvettek gyerekeket. Mindezt gyakorta az egyház, papok, apácák közreműködésével, akik meg voltak győződve arról, hogy ezzel a gyerekek érdekeit szolgálják.

Az első évtizedekben anyagi ellentételezés nélkül zajlottak az ügyletek, később azonban már pénzért kínálták a gyerekeket.
Az időszakot kutató spanyol történészek szerint ez játszhatott szerepet abban, hogy ez gyakorlat a diktatúra bukása után még sokáig fennmaradt.

Szerző