Halottnak már nem kell nyugdíj

Publikálás dátuma
2018.06.27 13:00
FOTÓ: MOLNÁR ÁDÁM
Fotó: /
A bérek négyszer nagyobb ütemben nőttek az utóbbi években a nyugdíjaknál. Az idősek rohamtempóban szegényednek.

Az ellenzéki pártokat az elvesztett választás után, a jövő évi költségvetés vitájában sokkal kevésbé érdekli, hogy mi lesz a nyugdíjasok és a nyugdíjba készülők sorsa 2019-ben, mint amikor tavaly karácsony előtt aláírták a 11 párti megállapodást az idős nemzedék érdekében szükséges intézkedésekről. A decemberi egyezség kezdeményezője, a Nyugdíjas Parlament Országos Egyesület most is megkísérelte tárgyalóasztalhoz ültetni a pártokat, de csak ötnél járt sikerrel. Karácsony Mihály, az egyesület elnöke lapunknak elmondta, hogy az MSZP, a DK, az LMP, a Párbeszéd és az Országgyűlés egyetlen liberális tagja arra készül, hogy a költségvetés nyugdíjasokat érintő részeihez módosító javaslatokat ad be. Elképzeléseiket majd a jövő héten szerdán akarják egymás között is egyeztetni és a nyilvánosság elé tárni.

A Jobbik vezetői azt felelték az invitálásra, hogy az nem érdekli most őket, és a Momentum sem akart foglalkozni a nyugdíjasok ügyeivel. Bokros Lajos, a MoMa elnöke pedig úgy reagált: amíg nem áll vissza a három pilléren alapuló nyugdíjrendszer, addig nem is érdemes hosszú távú tervekről beszélgetni. Az Együtt megszűnt, a kis nyugdíjas rétegpártok is ebbe az irányba haladnak.

A nyugdíjas szervezetek legfontosabb követelése természetesen a nyugdíjak értékállóságának megőrzése, ami a szavak szintjén kiemelten fontos a kormánynak is. A valóság azonban az, hogy a tervezett infláció alapján megadott évenkénti nyugdíjemelés mindössze arra volt elegendő, hogy az átlagbérek emelkedésének negyedét elérje. Nem véletlen, hogy a Nyugdíjas Parlament Országos Egyesület megyénként megszervezett tavalyi találkozóin a legtöbben a várható infláció mellett az előző év nettó átlagbér növekedésével is számoló svájci indexálás visszaállítását kérték.

A kormány természetesen most sem reagált az ezzel kapcsolatos felvetésekre, de Varga Mihály pénzügyminiszter a jövő évi költségvetés benyújtásakor elismerte, hogy 2011 és 2017 között a nyugdíjak reálértéke 10 százalékkal nőtt. A kormányközeli Századvég tavaly novemberi számítása szerint ugyanakkor 2010 és 2017 között a reálbérek emelkedése 37,7 százalékos volt, amihez hozzá kell adni az idei első negyedév 10,3 százalékos növekedését és máris kiált a kérdés: meddig nyílhat még az olló a bérek és a nyugdíjak között? 2018 januárja és márciusa között egy magyar dolgozó átlagosan havi nettó 210 300 forintot vitt haza családi adókedvezmény nélkül, miközben az átlagnyugdíj az idei emelés után a 128 ezer forint. Inflációkövető tehát a magyar nyugellátás, de reálértéke erősen csökken, egyre nagyobb részét kénytelenek az idősek villany-, és gázszámlákra költeni és egyre kevesebb terméket tehetnek be a kosarukba élelmiszerekből és gyógyszerekből is.

A nyugdíjminimum 2009 óta változatlanul 28 500 forint, a 11 ellenzéki párt és az összes nyugdíjas szervezet határozott kérése ellenére egy fillérrel sem emelte meg az Orbán-kormány, hiszen akkor egy sor ehhez kötött szociális juttatás kiadásai is emelkednének. Már csak az a kérdés, hogy a parlament előtt fekvő költségvetés indoklásában „Az időskori biztonság megteremtése” című fejezet kijelentései mikor verik ki a biztosítékot a nyugdíjasok körében. A szöveg szerint a kormány célja, hogy az „elért gazdasági növekedésből a nyugdíjasok is minél magasabb arányban részesülhessenek”. A fenti adatok alapján ugyanakkor ettől egyre távolabb kerülnek.

Azt sikerült kiharcolniuk (vagy a munkaadói lobbinak), hogy a kormány a szociális hozzájárulási adóról (szochó) szóló törvényjavaslatban az adómentességet élvező körbe belevette azokat a nyugdíjasokat is, akik a Munka törvénykönyve hatálya alá tartozó munkahelyeken egészítik ki a nyugdíjukat. Nekik a járulékot, munkaadójuknak az adót nem kell megfizetni jövő januártól. Ugyanakkor szó sincs olyan további kérések teljesítéséről, mint a rugalmas nyugdíjba vonulás lehetőségének megteremtése, a járulékplafon visszaállítása, az alacsony nyugdíjak felzárkóztatásának megkezdése. Nem látszik az sem, hogy az állam többet szánna az üres háziorvosi praxisok betöltésére, a kistelepülések közlekedésének javítására, vagy épp az idős családtagot gondozók pénzének megemelésére.

Karácsony Mihály nem tartotta mérvadónak, hogy a szochónak jövőre az ideinél majdnem 9 százalékkal kisebb része, mindössze a 70,22 százaléka kerül a nyugdíjbiztosítási alapba, miközben jelentősen nő az egészségbiztosítási-, valamint a foglalkoztatási alapba a szociális befizetésekből érkező összeg. A nyugdíjas szervezet vezetője szerint nem egyszer megtörtént már, hogy a kormány év közben is belenyúlt ezekbe a kasszákba, amit azért tehet meg, mert már régen nincs önálló nyugdíjbiztosítási alap. Amit papíron még annak neveznek, az valójában már csak a költségvetés 26. fejezete, ami semmiben nem különbözik a honvédelem vagy az igazságszolgáltatás kiadásainak és bevételeinek terveitől, ez is csak egy tervezési „segédlet”.

Az országos egyesület elnöke egyben arra is felhívta a figyelmet, hogy a kormány fű alatt idén május 18-án megszüntette a nyugdíjbiztosítási alap ellenőrző testületét is, tehát végképp szabad kezet adott magának. Amikor pedig ellenzéki parlamenti képviselők segítségével megkérdezték volna a lépés indoklását, azt a választ kapták, hogy a költségvetés egészéért a kormány felel, ezért a rovatok között szabadon átcsoportosíthat, ahogy azt már tavaly is többször megtette. A benyújtott költségvetés indoklásából is kiolvasható, hogy ha év végén marad valami a nyugdíjkasszában, az véletlenül sem az idősekhez kerül majd, hanem beteszik a nagy közös pénztárcába, hogy máshol keletkezett lyukakat foltozzanak be az időseknek szánt pénzekkel.

A szociális adóként beszedett összeg nyugdíjas részének csökkenése mögött egyébként a kormány magyarázata szerint az áll, hogy a 10 százalékot meghaladó béremelések hatására nagyobb bértömeg után érkezik be járulék és adó az államkasszába, tehát a kisebb százalék is több pénzt jelent, másrészt 2018 második félévében gyakorlatilag senki nem megy nyugdíjba, és ez 15,9 milliárdos megtakarítást jelent az államnak. Bekalkulálva sok ezer idős ember halálát is, a jelenlegi létszámnál legalább 17 ezer fővel kisebb öregségi nyugdíjas tömeggel számol a kormány az év végére.

A jogszabályokat követve 2019-ben is nyugdíjprémium kifizetésére készül a kormány, hiszen 3,5 százaléknál magasabb GDP növekedés esetén ezt meg kell tennie (ha a hiánycél is teljesül). A terv 4,1 százalékos bővülés, már csak az a kérdés, hogy miért szerepel erre a céltartalékra a tavalyinál 5 milliárd forinttal kisebb összeg a költségvetésben. Az országos nyugdíjas szervezet azt kéri, a kormány építse be a prémium összegét a nyugdíjakba, mert sokaknak az a kis pénz is számít, amivel így megemelnék a havi juttatásokat.

Az ország meghatározó, nagy nyugdíjas szervezetei a jövő héten mondanak közös véleményt a jövő évi büdzsé időseket érintő fejezeteiről.

A kétharmad rosszul jár

Az idei évre 2,7 százalékos inflációt prognosztizál a kormány, ami a nyugdíjasoknak annyit jelent, jövőre ennyivel nő járandóságuk. Az országos átlagnyugdíj az idén 128 ezer forint, vagyis az idősek elvileg átlagosan 3145 forintos növekedéssel számolhatnak.

– Ugyanaz a helyzet, mint az elmúlt nyolc évben mindig: ezek a számok csak az átlag-, illetve annál magasabb nyugdíjak esetében érvényesülnek – mondta Stikel János, a Nyugdíjasok Szervezeteinek Somogy megyei Szövetsége (NySzSMSz) elnöke. – Az átlag alatti járandóságból élők életszínvonala viszont tovább romlik majd. Országosan ez a nyugdíjasok kétharmadára igaz, Somogyban pedig, ahol a megyei átlagnyugdíj amúgy is nyolcezer forinttal alacsonyabb a hazainál és az érintettek fele 90 ezer forintnál kevesebbet kap, nagyjából az ellátásban részesülők hetven százalékát. És persze megint úgy kommunikálják a majdani emelést, mint valami csodát, noha a 2.7 százalék az ideinél is kisebb mértékű emelést jelent.

A somogyi nyugdíjas-vezető hozzátette, évek óta jelzik a kormányzatnak, hogy ez a fajta, mindenki számára egységes, inflációkövető emelés csak a nyugdíjasok egyharmadának jó, a többiek folyamatosan szegényednek.

– Konkrét számokat teszünk le évek óta az asztalra, írtam több levelet is magának Orbán Viktornak is, de sohasem kaptam érdemi választ – folytatta Stikel János. – Minden egyes jelzésünkre válaszként megkaptuk a törvény szövegét. Pedig nem bonyolult, amit kérünk: minden nyugdíjasnak azonos összeggel emelkedjen a járandósága, vagyis az országos átlagnyugdíjra jutó emelést kapja meg mindenki forintosítva. Erre viszont annyi a reakció, hogy a nyugdíjaknak tükrözniük kell az aktív évek alatt befizetett járulék nagyságát, illetve a társadalmi státuszt. Ami azért fals, mert nyugdíjba-vonuláskor az induló összeg éppen ezt teszi. Az infláció viszont mindenkinek ugyanannyi, a havi ötvenezerből élőnek éppúgy, mint annak, aki 250 ezret kap. Utóbbinak az emelés összegszerűen mégis sokkal magasabb.

Az NySzSMSz elnöke megjegyezte, a legrosszabb a kistelepülésen élő hajdani termelőszövetkezeti dolgozók helyzete, akik nagyon alacsony nyugdíjjal kezdték inaktív éveiket, s az inflációkövető emelés sokszor csak alig ezer forintot jelent számukra.

– A minisztériumból nem látszik, de egy komoly társadalmi réteg rohamosan szegényedik, s mindennapos megélhetési gondokkal küzd – állította Stikel János. – Nekik, ahogyan az átlag alatti nyugdíjból élőknek a nyugdíjprémium is csak amolyan nesze semmi, fogd meg jól juttatás, hiszen egyszeri összegről beszélünk, mely nem épül be az nyugdíjalapba. Az a baj, hogy a döntéshozók nem fogják fel, milyen nagy a probléma, ráadásul a fizetések rohamos emelkedésével egyre jobban nyílik az olló a bérek és a nyugdíjak között. Cseppet sem mellékesen, a bérkiáramlás növeli az inflációt, s ennek megint csak a szépkorúak a vesztesei. Meg kellene változtatni a törvényt, s a nyugdíjemelést az infláció feletti 2-2,5 százalékban meghatározni. Ez már érezhető lenne az életszínvonalnál is – ha már annyira dübörög a gazdaság, ahogyan állítják, bele kell, hogy férjen.



Szerző
2018.06.27 13:00

A szecessziós paraván egy másik magyar utat rejt

Publikálás dátuma
2018.09.22 15:00

Fotó: Népszava/ Vajda József
Négy év zárva tartás után megnyílt az Iparművészeti Múzeum filiáléja, a Ráth György-villa. Az Iparművészeti esetében ez viharos tempónak számít.
Egyik szemünk sír, a másik nevet – lehet az első benyomása a Ráth György Múzeum látogatójának, amely szeptember közepén A mi szecessziónk című kiállítással nyitotta meg újra a kapuit. A kétszintes villába belépőnek valóban lehet egy kicsit olyan érzése, mintha látogatóba érkezett volna Ráth György otthonába, bár ebből a szemszögből az kicsit furcsa, hogy az Iparművészeti Múzeum első igazgatójának két ebédlője is volt, hálója, fürdőszobája egy sem. Persze a múzeum nem egy teljes otthon rekonstrukciója – nem is csupán Ráth György hagyatékát mutatja be, aki a könyvtárát a tudományos akadémia hagyta, festményeit a Szépművészetire. A Ráth-villa a francia, az osztrák, a brit és a magyar szecessziót hatszáz műtárggyal, bútorokkal, festményekkel, textilekkel, kerámiákkal hozza élő környezetbe, amelyekkel az Artista stúdió időszaki kiállítása igyekszik párbeszédbe keveredni. A Vörös ruhás nő – Rippl-Rónai József falikárpitja, amelyet felesége, Lazarin Baudrillon szőtt meg – ebben fényben igazán eleven, ahogy más tárgyak is, amelyek az Iparművészeti lelakott kiállítótereiben már nem igazán hívogattak – 2007 óta a múzeum látogatószáma állandóan 100 ezer alatt maradt.
„A magyar út: nem magyaros, nem magyarkodó, egyszerűen magyar” – olvashatjuk a Kós Károly nevével fémjelzett Fiatalok Köre bemutatószobájánál –, a kiállításon találkozhatunk egy Kós által tervezett paravánnal is. A paraván persze nem mindent takar el. A villából kilépve egy másfajta magyar út fogad: a kert fűje részben letaposott, a homlokzat párkányzatának díszei sérültek. Igazán kár, hogy egy mintegy 300 millió forintos felújításba ilyen részletekre már nem futotta: a gyűjtemény mutatós, a kurátorok szakértelme megkérdőjelezhetetlen. Ám amennyiben a szecesszión nem csak stílusirányzatként, hanem a kivonulás szinonimájaként is olvassuk: a cím telitalálat. Az Iparművészeti legalább három-öt évre a Városligeti fasorban található villában húzza meg magát.
Az Iparművészeti Múzeumot 1872-ben alapították, a londoni South Kensington Museum (ma Victoria és Albert Múzeum) és a bécsi MAK nyomában harmadikként. Az alapítókat az a felismerés vezérelte, hogy az iparosodás nyomában megjelenő tömegtermékek minőségben és esztétikumban is elmaradnak a kézműipar remekeitől: a magyar múzeum nemcsak korai alapításában, gyűjteményében is jelentős, bár a kollekcióját az elmúlt negyven-ötven évben – „természetesen” pénzügyi okokból − nem tudta úgy gyarapítani, ahogy az kívánatos lett volna. A Lechner Ödön és Pártos Gyula által megálmodott Üllői úti palotája 1893 és 1896 között épült meg, 1945 és 1956 után az utolsó jelentősebb rekonstrukción 1984-ben esett át. A millecentenárium évében az Iparművészetinek nem jutott a múzeumrekonstrukciós programra szánt pénzekből, ám mégis megújulhatott a kupolaterme, felújították a kupola acélszerkezetét, új üvegtetőt kapott a központi csarnoka. 2003-ban jutott a pince szigetelésére is, amely 1976, a hármas metró megépítése óta – a talajvíz folyásának megváltozásával − rendszeresen beázott. 2000-ben, 2006-ban is napirenden volt az épület felújítása. 2011-ben kormányzati gyorssegély kellett hozzá, hogy a kupoladíszét – a lanternát – eltávolítsák, mielőtt valaki fejére esne. Az is csak a szerencsén – és az azóta is látható állványzaton múlt −, hogy a hulló tetőcserepek nem okoztak nagyobb balesetet. 2012 júniusában a mintaadó Victoria és Albert Múzeum kiállítása nyílt meg az Iparművészetiben, a verniszázson Balog Zoltán, az akkori emberi erőforrás miniszter magabiztosan jelentette ki: „a megújuló Iparművészeti Múzeum Magyarország kincseskamrája lesz, amelyet évente százezrek fognak felkeresni.” A szerényebbre szabott álom – a Victoria és Albert Múzeum ingyenes kiállításait évente 3-4 millióan keresik fel – mégis megvalósíthatónak tűnt: egy hónappal később lezárult a múzeum megújítására kiírt tervpályázat, és az intézmény akkori főigazgatója, Takács Imre joggal hihette: 2013 tavaszán elkezdődhet a rekonstrukció, ami talán három évvel később be is fejeződhet. Tévedett.
A kormány ugyanis nem a megújulást, hanem Magyarország kincseskamráját tartotta prioritásnak az Iparművészeti esetében, legalábbis abban az értelemben, hogy a múzeum gyűjteményéből az Esterházy kincsek iparművészeti tárgyait 2014-ben Fertődre irányította – állítólag a miniszterelnök, Orbán Viktor külön kérésére −, a rekonstrukcióra pedig nem ítélt meg egy vasat sem. Takács tiltakozásul lemondott, ám utódja, Cselovszki Zoltán is idézhette volna nyugodtan a döntéshozók lassúsága kapcsán Petőfi Pató Pálját: »Roskadófélben van a ház, /Hámlik le a vakolat…„Ej, ráérünk arra még!”« 2016 júliusában született meg az első kormányhatározat az Iparművészeti nagyrekonstrukciójáról, akkor a befejezés dátuma 2019. március 31-e volt. A múzeum bezárása előtt egy hónappal, 2017 augusztusában a határidőt 2021. július 30-ra tolták ki, a felújítást 1,4 milliárd forintért újraterveztették. Jelen állás szerint a műemléki rekonstrukció mellett az épülethez mélygarázs és egy új szárny is készül 25 milliárd forintból, a 3 ezer négyzetméteres kiállítótér 10 ezer négyzetméteresre bővül. Jelenleg még csak a műtárgyak elszállítása zajlik. Meglehet, 2023-at fogunk írni, mire megláthatjuk, a tervekből mi valósult meg.

A szállító

Ötmillió forintra büntette az Iparművészeti Múzeumot a Közbeszerzési Döntőbíróság, amiért egy közbeszerzési pályázatot olyan szinten szabtak az azt megnyerő cégre, hogy még az irodai ajtók színét és anyagát is meghatározták benne − írta még márciusban a Magyar Nemzet. Az ismételten kiírt, 1,4 milliárd forintos tendert végül ugyanaz a cég, a Museum Complex nyerte el. A műtárgyszállító céget 2010-ben a Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága alapította azzal a szándékkal, hogy a műtárgyszállító cégek árait lenyomja. Ügyvezetőnek a múzeum alkalmazottját, Polgár Tibort tették meg. A cég 2012-ben került a Magyar Nemzeti Vagyonkezelőhöz, 2014-ben privatizálták: az ügyvezető egymillió forintért vásárolhatta meg. A jelek szerint a Museum Complex szerencséjét a szent őrült, Csontváry Kosztka Tivadar hozta meg: 2010-ben alig féléves cégként szállíthatta az isztambuli Pera múzeum nagy Csontváry-kiállítására a festő képeit, míg 2015-ben az egykori Honvéd Főparancsnokság épülete és a pécsi Csontváry Múzeum között ingáztak a szállítói hasonló célból. A Kánaánt a Liget projekt jelentheti. Mint az azóta megszüntetett napilap is írta: a Néprajzi Múzeum, a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum, az Iparművészeti Múzeum, a Magyar Nemzeti Galéria, az újonnan létesülő egyéb intézmények és raktárak között több százezer műtárgy fog útra kelni. A Liget projekt gazdája, a Városliget Zrt. az elmúlt három évben hat alkalommal bízta meg a társaságot szállítási munkákkal, a teljes Liget projektre 850 milliós keretszerződést kötöttek. 

Kimazsolázták

 Mintegy négyezer műtárgyra tehető gyűjteményével Európa egyik legnagyobb bútorkollekciója található az Iparművészeti Múzeum másik filiáléjában, a Nagytétényi Kastélymúzeumban. Az egyik legértékesebb magyarországi barokk épületet – a Száraz-Rudnyánszky család egykori kastélyát – 1990-ben zárták be, miután életveszélyessé vált, és csak tíz évvel később nyitották meg újra. A több mint 300 millió forintos rekonstrukció akkor csak részben érintette a kastély egyik szárnyát, amelyben 2005-ig egy gyermekintézmény működött. 2014-ben Nagytétényből is kerültek a keszthelyi kastélymúzeumba Festetics-bútorok, míg az Esterházy-gyűjtemény bútorait 2016-ban szállították el Fertődre. A múzeum utóbbi tárlatai – Erzsébet királyné babái, hintaló-kiállítás – azt a látszatot keltették, mintha részben játékmúzeumi profilra hangolnák át az intézményt. A Nagytétényi Kastélymúzeum január közepe óta tart zárva, igaz, nyáron napközis tábornak adott helyet. Az újranyitás időpontja nem ismeretes. Az Iparművészeti idei közbeszerzési tervéből az olvasható ki: egy 48,7 millió forintos kiállítás fog itt megnyílni, ebből az összegből 22 milliót a világítástechnika tervezésére és kivitelezésére szánnak.

2018.09.22 15:00
Frissítve: 2018.09.22 18:53

A mostani nyugdíjrendszer megy a kukába

Publikálás dátuma
2018.09.21 11:00
Még a kormányközeli Századvég Alapítvány kutatása szerint is anyagi gondokkal küzd a nyugdíjasok 61 százaléka
Fotó: Népszava/ Molnár Ádám
A gyermekvállalás legyen a nyugdíj megállapításának alapja, tovább kell növelni a korhatárt - mondják a szakértők, a kormány még csak az öngondoskodást erőlteti.
A magas fizetésük után sok százezres nyugdíjat felmarkoló friss nyugdíjasok kivételével vélhetően nincs olyan idős ember vagy szakember, aki szerint minden rendben van a magyar nyugdíjrendszerrel. Arról azonban megoszlanak a vélemények, hogy mikor és merre kellene lépni a kormánynak, miközben a kabinet tagjai hátradőlve figyelik a nyugdíjakról szóló diskurzust. Az egyik legismertebb hazai nyugdíjszakértő, Simonovits András például nemrég mielőbbi változtatásokat sürgetett egy internetes tanulmányában, mások szerint ma még nem ég a ház. A Népszavának nyilatkozó Farkas András a magát "nyugdíjgurunak" nevező szakértő például úgy fogalmazott: Magyarország már 2012-től bevezette azokat a reformokat, amelyekről az oroszok, lengyelek, csehek az utóbbi hónapokban vitáznak. Azzal, hogy az 1957-ben születetteknél már 65 év a korhatár, egy szintre kerültünk a reformokban elől járó országokkal, legközelebb pedig az idős korosztály létszáma és a várható élettartam növekedése miatt 2030 után lesz újabb lépéskényszer. A „nyugdíjgurunak” is nevezett szakember szerint akkor biztosan tovább kell emelni nálunk is a korhatárt, ahogy a németek, horvátok és több skandináv állam is már 67 évre tolta ki az aktív korszak végét. - Nem tartható, hogy életünk első és utolsó 25-30 évét ellátottként éljük – érvelt a szakértő, utalva arra, hogy a fiatalok egyre később kezdenek dolgozni. A Magyar Nemzeti Bank 2016-ban közölt tanulmánya is azt jelezte előre, hogy nagyjából húsz évig lesz stabil a mostani nyugdíjrendszer, akkor biztosan tovább kell alakítani. Az addig hátralévő évek pénzügyi biztonságát egy népszerűtlen lépéssel teremtette meg az Orbán-kormány. Amikor ugyanis a 3 ezer milliárd forintos addigi befizetések lenyúlásával egy tollvonással megszüntette a kötelező magánnyugdíjpénztári rendszert, egyben visszaterelt az állami kasszába évi 350-400 milliárd forintnyi nyugdíjjárulékot. Azóta azonban nehezen követhető a hatalom szándéka. Varga Mihály pénzügyminiszter épp a héten erősítette meg, hogy jövő júliustól újabb 2 százalékkal kurtítják meg a jelenleg 19,5 százalékos szociális hozzájárulási adót, aminek nagyobbik része a nyugdíjak fedezetét biztosítja. Hogy mekkora ez a szelet, az kiszámíthatatlanul változó, 2013-ban még az is előfordult, hogy az adó teljes összege a nyugdíjkasszába került. Máskor azonban egészségbiztosításra vagy a foglalkoztatási alapba vándorolt a bevétel 20 százaléka. Most éppen a 10 százalék fölötti béremelések miatt magas a dolgozók befizetett járuléka, nincs gond, de a szociális hozzájárulás csökkentése ezzel együtt veszélyes játék. Farkas András arra emlékeztetett, hogy az adó egy százaléknyi csökkentése 50-70 milliárd forintos bevételkiesést jelent, amit hosszú távon nem tud kezelni a költségvetés. Valamennyi nyugdíj-közgazdász szerint biztos, hogy előbb-utóbb megint meg kell emelni a befizetéseket, hogy tartani lehessen az idősek ellátásának mostani szintjét.

Jobb, ha spórolunk

Összesen majdnem 450 millió forintért nemrég készült el a kormány megrendelésére a Századvég Alapítvány idei időskutatását összegző tanulmány. A felmérés készítői szerint is anyagi gondokkal küzd a nyugdíjasok 61 százaléka. Sőt, még azt is elismerik, hogy miközben az OECD tagállamaiban az utóbbi tíz évben az időskori ellátásokra fordított összeg átlagosan 4,6 százalékos ütemben nőtt, Magyarország csak 0,3 százalékkal költ többet erre a célra, mint 2008-ban. Ezzel az utolsók vagyunk a sorban. Ugyanakkor a tanulmányban nincsenek megoldási javaslatok a kormány számára, annál több a nyugdíjba készülőknek. A 74 oldalas anyagból 18 taglalja az öngondoskodás mostani alacsony szintjét és a ki nem használt megtakarítási lehetőségek sorát, amivel állítólag a következő generációk már sokkal többször akarnak majd élni, mint a mostani nyugdíjasaink.  

Az egyik legtöbbet vitatott kérdés a korhatár előtti nyugdíjba vonulás teljes megszüntetését ellensúlyozni hivatott Nők40 kedvezménye, amiből politikai megfontolásból a szakértők szerint a Fidesz biztosan nem lép vissza. Ahogy az is száz százalék, hogy a szakszervezeti és ellenzéki próbálkozások ellenére a férfiak ezzel a lehetőséggel nem számolhatnak. - Ha bevezetnék a Férfi40-et, semmi értelme nem lenne tovább a nyugdíjkorhatárnak, mindenki elmenne a kedvezménnyel – hangzik az érvelés.   Abban is többnyire egységes a nyugdíjkérdésekkel foglalkozó szakemberek álláspontja, hogy oldani kell a merev korhatárt, csak a megoldásról nincs egységes álláspont. Az automatizálás terjedése miatt épp a kritikus 2030-35 táján el kell felejteni a mostani járulékbefizetésre alapozott nyugdíjkasszát és valami más finanszírozási szisztémára kell áttérni. – Az egész felosztó-kirovó rendszer megy a kukába – hangzott Farkas András jóslata, hozzátéve, hogy jöhet az alapnyugdíj vagy a fogyasztási adón keresztül számított nyugdíjbefizetések rendszere. Sokan sírják vissza az évenkénti emeléseknél az infláció mellett a béremeléseket is követő svájci indexálást, de a szakemberek szerint nem elég erős a nyomás a kormányon, hogy elővegye a drága módszert. Ha erős nyomás nincs is, kísérlet legalább van rá, hogy az érintettek, az idős emberek véleménye a nyugdíjrendszer hibáiról eljusson a közvéleményhez és a kormányhoz is. A Nyugdíjas Parlament Egyesület vezetője épp a Népszavában mutatta be a tervet, hogy októberben megyei, majd novemberben országos parlamentet tartanak, ahol próbálják meghatározni a következő magyar nyugdíjreform nekik elfogadható irányait és kereteit. Az esélyekről Karácsony Mihály egy szomorkás fintor kíséretében azt mondta: Novák Katalin családügyi államtitkár ugyan a közelmúltban fogadta egy rövid beszélgetésre, de azóta a nyugdíjasok kéréseit összegző levelekre sem válaszol.

Automatikusan emelkedjen a korhatár

Új szemléletmódot vezetne be a nyugdíjakkal kapcsolatban Gál Róbert Iván. A KSH Népességtudományi Kutatóintézetének főmunkatársa szerint át kellene térni a gyermekvállalás alapján történő nyugdíj-megállapításra és a fokozatos nyugdíjba vonulásra. Körülöttünk több országban zajlik nyugdíjreform és sokak szerint nálunk is esedékes lenne a rendszer újragondolása. Merre kellene mozdulnunk? Kétféle nyugdíjrendszer van. A tőkefedezeti rendszerben a dolgozók félreteszik jövedelmük egy részét saját idős korukra, van tehát egy fizikai tőke a kifizetések mögött. Nálunk felosztó-kirovó rendszer működik, ami mögött nincs ilyen felhalmozás, az aktív korúak járulékaiból fizetik a mindenkori nyugdíjakat, tehát itt az emberi tőke beruházások alakítják ki a fedezetet. A baj ott van, hogy nem az illető nyugdíjas által létrehozott emberi tőke, azaz az általa felnevelt gyermekek járulékfizető képessége a nyugdíjmegállapítás alapja, hanem azok a befizetések, járulékok, amivel az előtte járó generáció nyugdíjához hozzájárul. Ezzel szemben azt kellene alapul venni, hogy valaki mennyit tett a saját nyugdíjához szükséges emberi fedezet előállításáért, vagyis hány gyereket vállalt és mennyit költött az iskoláztatásukra. Mi lenne így a gyermektelenekkel? Nem jelentene nekik hátrányt, mert ők azokból az erőforrásokból, amiket nem fordítanak gyermeknevelésre, kiegészítő számlán tőkét halmoznak fel vagy tovább dolgoznak. Kiegyenlítené viszont a mai rendszerben meglévő súlyos aránytalanságokat, amelyek az alacsony iskolázottságú családokból származókat és a gyermekvállalókat sújtják. Ebben a nyugdíj-megállapítási módszerben is számolnunk kellene a nyugdíjkorhatár további emelésével? Igen. A nyugdíjemelés az infláció követésével már ma is automatikus, de célszerű volna a korhatár-emelést is automatizálni, azaz a várható élettartam növekedéséhez kötni – ahogy az az elmúlt években egy sor európai országban történt. Szükséges lenne az éves nyugdíjemelések szisztémájának átalakítása is? Az aktív kori hozzájárulások és a várható élettartam alapján megadható a nyugdíjasra váró életpálya-nyugdíjtömeg. Ezt ki lehet osztani úgy is, hogy magas a kezdőnyugdíj, de utána az éves emelések kisebb mértékűek, vagy úgy is, hogy alacsonyabb a kezdőnyugdíj, de a későbbiek során inkább lépést tart a bérekkel. Az előbbi a kevésbé iskolázottaknak, illetve a férfiaknak kedvez, utóbbi az iskolázottabbaknak és nőknek. A lényeg, hogy az indexálásról nincs értelme a kezdőnyugdíjat megállapító szabályok nélkül beszélni. Maradhat a Nők40 kedvezménye? Azok az intézkedések, amelyek az effektív nyugdíjkorhatárt csökkentik, vagy legalábbis lassítják a növekedését, általában hátrányosak a nyugdíjasokra nézve. A mai indexálási szabály árkövető, de nem követi a reálbérek emelkedését. Ha valakinek ma megállapítják a nyugdíját, akkor minél tovább él, életszínvonala annál inkább eltávolodik az aktív korúak életszínvonalától. A rossz egészségi állapotban lévőket leszámítva tehát mindenkinek az az elemi érdeke, hogy minél tovább maradhasson a munkaerőpiacon, nem pedig az, hogy minél előbb kikerülhessen onnan.  Miért nem akar tárgyalni a kormány a rugalmasabb nyugdíjba vonulásról? Rugalmas nyugdíjba vonuláson sajnos mindig a többféle korhatár alkalmazását értjük. Szerintem sokkal inkább a fokozatos nyugdíjba vonulásban kéne gondolkoznunk, azaz a munka és a nyugdíj összekombinálásában. Olyanfajta rendszerre gondolok, ahol valaki már nem teljes időben dolgozik, miközben már megkapja ellátásának egy részét.

2018.09.21 11:00
Frissítve: 2018.09.22 18:55