Halottnak már nem kell nyugdíj

Publikálás dátuma
2018.06.27 13:00
FOTÓ: MOLNÁR ÁDÁM
Fotó: /
A bérek négyszer nagyobb ütemben nőttek az utóbbi években a nyugdíjaknál. Az idősek rohamtempóban szegényednek.

Az ellenzéki pártokat az elvesztett választás után, a jövő évi költségvetés vitájában sokkal kevésbé érdekli, hogy mi lesz a nyugdíjasok és a nyugdíjba készülők sorsa 2019-ben, mint amikor tavaly karácsony előtt aláírták a 11 párti megállapodást az idős nemzedék érdekében szükséges intézkedésekről. A decemberi egyezség kezdeményezője, a Nyugdíjas Parlament Országos Egyesület most is megkísérelte tárgyalóasztalhoz ültetni a pártokat, de csak ötnél járt sikerrel. Karácsony Mihály, az egyesület elnöke lapunknak elmondta, hogy az MSZP, a DK, az LMP, a Párbeszéd és az Országgyűlés egyetlen liberális tagja arra készül, hogy a költségvetés nyugdíjasokat érintő részeihez módosító javaslatokat ad be. Elképzeléseiket majd a jövő héten szerdán akarják egymás között is egyeztetni és a nyilvánosság elé tárni.

A Jobbik vezetői azt felelték az invitálásra, hogy az nem érdekli most őket, és a Momentum sem akart foglalkozni a nyugdíjasok ügyeivel. Bokros Lajos, a MoMa elnöke pedig úgy reagált: amíg nem áll vissza a három pilléren alapuló nyugdíjrendszer, addig nem is érdemes hosszú távú tervekről beszélgetni. Az Együtt megszűnt, a kis nyugdíjas rétegpártok is ebbe az irányba haladnak.

A nyugdíjas szervezetek legfontosabb követelése természetesen a nyugdíjak értékállóságának megőrzése, ami a szavak szintjén kiemelten fontos a kormánynak is. A valóság azonban az, hogy a tervezett infláció alapján megadott évenkénti nyugdíjemelés mindössze arra volt elegendő, hogy az átlagbérek emelkedésének negyedét elérje. Nem véletlen, hogy a Nyugdíjas Parlament Országos Egyesület megyénként megszervezett tavalyi találkozóin a legtöbben a várható infláció mellett az előző év nettó átlagbér növekedésével is számoló svájci indexálás visszaállítását kérték.

A kormány természetesen most sem reagált az ezzel kapcsolatos felvetésekre, de Varga Mihály pénzügyminiszter a jövő évi költségvetés benyújtásakor elismerte, hogy 2011 és 2017 között a nyugdíjak reálértéke 10 százalékkal nőtt. A kormányközeli Századvég tavaly novemberi számítása szerint ugyanakkor 2010 és 2017 között a reálbérek emelkedése 37,7 százalékos volt, amihez hozzá kell adni az idei első negyedév 10,3 százalékos növekedését és máris kiált a kérdés: meddig nyílhat még az olló a bérek és a nyugdíjak között? 2018 januárja és márciusa között egy magyar dolgozó átlagosan havi nettó 210 300 forintot vitt haza családi adókedvezmény nélkül, miközben az átlagnyugdíj az idei emelés után a 128 ezer forint. Inflációkövető tehát a magyar nyugellátás, de reálértéke erősen csökken, egyre nagyobb részét kénytelenek az idősek villany-, és gázszámlákra költeni és egyre kevesebb terméket tehetnek be a kosarukba élelmiszerekből és gyógyszerekből is.

A nyugdíjminimum 2009 óta változatlanul 28 500 forint, a 11 ellenzéki párt és az összes nyugdíjas szervezet határozott kérése ellenére egy fillérrel sem emelte meg az Orbán-kormány, hiszen akkor egy sor ehhez kötött szociális juttatás kiadásai is emelkednének. Már csak az a kérdés, hogy a parlament előtt fekvő költségvetés indoklásában „Az időskori biztonság megteremtése” című fejezet kijelentései mikor verik ki a biztosítékot a nyugdíjasok körében. A szöveg szerint a kormány célja, hogy az „elért gazdasági növekedésből a nyugdíjasok is minél magasabb arányban részesülhessenek”. A fenti adatok alapján ugyanakkor ettől egyre távolabb kerülnek.

Azt sikerült kiharcolniuk (vagy a munkaadói lobbinak), hogy a kormány a szociális hozzájárulási adóról (szochó) szóló törvényjavaslatban az adómentességet élvező körbe belevette azokat a nyugdíjasokat is, akik a Munka törvénykönyve hatálya alá tartozó munkahelyeken egészítik ki a nyugdíjukat. Nekik a járulékot, munkaadójuknak az adót nem kell megfizetni jövő januártól. Ugyanakkor szó sincs olyan további kérések teljesítéséről, mint a rugalmas nyugdíjba vonulás lehetőségének megteremtése, a járulékplafon visszaállítása, az alacsony nyugdíjak felzárkóztatásának megkezdése. Nem látszik az sem, hogy az állam többet szánna az üres háziorvosi praxisok betöltésére, a kistelepülések közlekedésének javítására, vagy épp az idős családtagot gondozók pénzének megemelésére.

Karácsony Mihály nem tartotta mérvadónak, hogy a szochónak jövőre az ideinél majdnem 9 százalékkal kisebb része, mindössze a 70,22 százaléka kerül a nyugdíjbiztosítási alapba, miközben jelentősen nő az egészségbiztosítási-, valamint a foglalkoztatási alapba a szociális befizetésekből érkező összeg. A nyugdíjas szervezet vezetője szerint nem egyszer megtörtént már, hogy a kormány év közben is belenyúlt ezekbe a kasszákba, amit azért tehet meg, mert már régen nincs önálló nyugdíjbiztosítási alap. Amit papíron még annak neveznek, az valójában már csak a költségvetés 26. fejezete, ami semmiben nem különbözik a honvédelem vagy az igazságszolgáltatás kiadásainak és bevételeinek terveitől, ez is csak egy tervezési „segédlet”.

Az országos egyesület elnöke egyben arra is felhívta a figyelmet, hogy a kormány fű alatt idén május 18-án megszüntette a nyugdíjbiztosítási alap ellenőrző testületét is, tehát végképp szabad kezet adott magának. Amikor pedig ellenzéki parlamenti képviselők segítségével megkérdezték volna a lépés indoklását, azt a választ kapták, hogy a költségvetés egészéért a kormány felel, ezért a rovatok között szabadon átcsoportosíthat, ahogy azt már tavaly is többször megtette. A benyújtott költségvetés indoklásából is kiolvasható, hogy ha év végén marad valami a nyugdíjkasszában, az véletlenül sem az idősekhez kerül majd, hanem beteszik a nagy közös pénztárcába, hogy máshol keletkezett lyukakat foltozzanak be az időseknek szánt pénzekkel.

A szociális adóként beszedett összeg nyugdíjas részének csökkenése mögött egyébként a kormány magyarázata szerint az áll, hogy a 10 százalékot meghaladó béremelések hatására nagyobb bértömeg után érkezik be járulék és adó az államkasszába, tehát a kisebb százalék is több pénzt jelent, másrészt 2018 második félévében gyakorlatilag senki nem megy nyugdíjba, és ez 15,9 milliárdos megtakarítást jelent az államnak. Bekalkulálva sok ezer idős ember halálát is, a jelenlegi létszámnál legalább 17 ezer fővel kisebb öregségi nyugdíjas tömeggel számol a kormány az év végére.

A jogszabályokat követve 2019-ben is nyugdíjprémium kifizetésére készül a kormány, hiszen 3,5 százaléknál magasabb GDP növekedés esetén ezt meg kell tennie (ha a hiánycél is teljesül). A terv 4,1 százalékos bővülés, már csak az a kérdés, hogy miért szerepel erre a céltartalékra a tavalyinál 5 milliárd forinttal kisebb összeg a költségvetésben. Az országos nyugdíjas szervezet azt kéri, a kormány építse be a prémium összegét a nyugdíjakba, mert sokaknak az a kis pénz is számít, amivel így megemelnék a havi juttatásokat.

Az ország meghatározó, nagy nyugdíjas szervezetei a jövő héten mondanak közös véleményt a jövő évi büdzsé időseket érintő fejezeteiről.

A kétharmad rosszul jár

Az idei évre 2,7 százalékos inflációt prognosztizál a kormány, ami a nyugdíjasoknak annyit jelent, jövőre ennyivel nő járandóságuk. Az országos átlagnyugdíj az idén 128 ezer forint, vagyis az idősek elvileg átlagosan 3145 forintos növekedéssel számolhatnak.

– Ugyanaz a helyzet, mint az elmúlt nyolc évben mindig: ezek a számok csak az átlag-, illetve annál magasabb nyugdíjak esetében érvényesülnek – mondta Stikel János, a Nyugdíjasok Szervezeteinek Somogy megyei Szövetsége (NySzSMSz) elnöke. – Az átlag alatti járandóságból élők életszínvonala viszont tovább romlik majd. Országosan ez a nyugdíjasok kétharmadára igaz, Somogyban pedig, ahol a megyei átlagnyugdíj amúgy is nyolcezer forinttal alacsonyabb a hazainál és az érintettek fele 90 ezer forintnál kevesebbet kap, nagyjából az ellátásban részesülők hetven százalékát. És persze megint úgy kommunikálják a majdani emelést, mint valami csodát, noha a 2.7 százalék az ideinél is kisebb mértékű emelést jelent.

A somogyi nyugdíjas-vezető hozzátette, évek óta jelzik a kormányzatnak, hogy ez a fajta, mindenki számára egységes, inflációkövető emelés csak a nyugdíjasok egyharmadának jó, a többiek folyamatosan szegényednek.

– Konkrét számokat teszünk le évek óta az asztalra, írtam több levelet is magának Orbán Viktornak is, de sohasem kaptam érdemi választ – folytatta Stikel János. – Minden egyes jelzésünkre válaszként megkaptuk a törvény szövegét. Pedig nem bonyolult, amit kérünk: minden nyugdíjasnak azonos összeggel emelkedjen a járandósága, vagyis az országos átlagnyugdíjra jutó emelést kapja meg mindenki forintosítva. Erre viszont annyi a reakció, hogy a nyugdíjaknak tükrözniük kell az aktív évek alatt befizetett járulék nagyságát, illetve a társadalmi státuszt. Ami azért fals, mert nyugdíjba-vonuláskor az induló összeg éppen ezt teszi. Az infláció viszont mindenkinek ugyanannyi, a havi ötvenezerből élőnek éppúgy, mint annak, aki 250 ezret kap. Utóbbinak az emelés összegszerűen mégis sokkal magasabb.

Az NySzSMSz elnöke megjegyezte, a legrosszabb a kistelepülésen élő hajdani termelőszövetkezeti dolgozók helyzete, akik nagyon alacsony nyugdíjjal kezdték inaktív éveiket, s az inflációkövető emelés sokszor csak alig ezer forintot jelent számukra.

– A minisztériumból nem látszik, de egy komoly társadalmi réteg rohamosan szegényedik, s mindennapos megélhetési gondokkal küzd – állította Stikel János. – Nekik, ahogyan az átlag alatti nyugdíjból élőknek a nyugdíjprémium is csak amolyan nesze semmi, fogd meg jól juttatás, hiszen egyszeri összegről beszélünk, mely nem épül be az nyugdíjalapba. Az a baj, hogy a döntéshozók nem fogják fel, milyen nagy a probléma, ráadásul a fizetések rohamos emelkedésével egyre jobban nyílik az olló a bérek és a nyugdíjak között. Cseppet sem mellékesen, a bérkiáramlás növeli az inflációt, s ennek megint csak a szépkorúak a vesztesei. Meg kellene változtatni a törvényt, s a nyugdíjemelést az infláció feletti 2-2,5 százalékban meghatározni. Ez már érezhető lenne az életszínvonalnál is – ha már annyira dübörög a gazdaság, ahogyan állítják, bele kell, hogy férjen.



Szerző
2018.06.27 13:00

Felfalják a multik a munkaerőt

Publikálás dátuma
2018.09.25 11:00
ÉPÜL AZ ÚJ MERCEDES-GYÁR 2500: dolgozóval bővülnének
Fotó: MTI/ UJVÁRI SÁNDOR
Több mint 25 ezer álláshely üresen áll az iparban, a tervezett nagyberuházásoknál több ezer fős létszámbővüléssel számolnak. A dolgozókat a magyar kkv-szektort padlóra küldve szipkázhatják el.
Több mint 15 ezer fős létszámbővüléssel számolnak az elmúlt években összességében 2097 milliárd forint értékű nagyberuházásokat bejelentett cégek – derül ki a jegybank összesítéséből. Az MNB szerint az elkövetkező évek során a - jellemzően a járműipar és a vegyipar, kisebb részben az élelmiszeripar, az építőipar és a gépgyártás területén létrejövő - beruházások meghatározó elemei lehetnek a hazai gazdasági növekedésnek. A tervezett létszámbővítés hazai forrásait azonban az egyre nagyobb munkaerőhiány közepette sem a munkavállalói, sem a munkaadói képviseletek nem látják. Rolek Ferenc, a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetségének (MGYOSZ) alelnöke egyenesen azt mondta lapunknak: a tervezett beruházások valójában nem 15 ezer új, hanem 15 ezer másmilyen munkahelyet hoznak majd létre a magyar gazdaságban. A beruházó cégek szerinte várhatóan képesek lesznek valóban 15 ezer fővel bővíteni dolgozóik létszámát, de csak úgy, hogy közben 15 ezer másik magyarországi munkahely megszűnik. Ebben a játszmában pedig egyértelműen a hazai kis és középvállalkozások (kkv) lesznek a vesztesek. Az MNB friss Inflációs jelentésében megjelent táblázat alapján az elkövetkező néhány évben a legnagyobb létszámbővülést a Mercedes gyár még 2016-ban bejelentett 490 milliárd forintos fejlesztése jelentené: itt 2500 főnyi új munkaerőre volna szükség. A Lego 30 milliárd forintos beruházása 1600 fős bővítéssel számol, a debreceni BMW-gyár 320 milliárd forintos projektje pedig 1000 fővel. További összesen csaknem háromtucat nagyberuházás új munkaerőigénye egyenként 100-600 fő között mozog, így összességében 15 186 új dolgozóra volna szükség ezekben a gyárakban és üzemekben. A hazai munkaerőpiac azonban már kiürült, innen nem lesz további utánpótlás. Pláne, hogy – mint Rolek Ferenc fogalmazott – ez nem darabra megy, akárkit nem lehet beállítani a gépsorok mellé. Az MGYOSZ alelnöke szerint ennek ellenére nem a fenti nagy beruházásokat tervező multicégek, hanem a hazai kkv-k számára jelent majd ez komoly problémát az elkövetkező években. A multik ugyanis magasabb béreket kínálva elszipkázzák majd az alacsonyabb termelékenységű, és emiatt a magasabb béreket kigazdálkodni nem tudó hazai kkv-któl a munkaerőt. Így valójában csak szektoron belüli mozgás lesz majd, de nem bővül a foglalkoztatotti létszám 15 ezer fővel: egész egyszerűen azért, mert nincs már merítési bázis. A magas, nemritkán 40 százalékos fluktuáció azonban már így is megkeseríti az ipari cégek vezetőinek mindennapjait. Az egyik autóipari beszállító cégnél például augusztus elején 140 új dolgozót vettek fel, de egy hónap leforgása alatt 120-an távoztak is a cégtől, így a létszámhiányból alig sikerült lefaragni. Miután erről a Vasas Szakszervezet alelnökének szavai nyomán beszámoltunk, László Zoltánt több cégvezető is felhívta: róluk van-e szó a cikkben? Ez is mutatja, mennyire nem egyedi esetekről van szó, hiszen több cég is magára ismert a kirívónak tűnő adatok alapján – mondja a szakszervezeti vezető. A hazai munkaerőpiacon László Zoltán sem lát bővülési lehetőséget, s attól tart: a munkaerőproblémák miatt néhány cég hamarosan befejezi  a termelést Magyarországon. Íly módon felszabadulhat ugyan némi munkaerő a nagyberuházások számára, de hogy meg tudják-e majd tartani, az az eddigiek alapján kétséges: az egyik érintett nagy autógyár ugyanis tavaly év elején 1600 új dolgozót vett föl, de közülük év végére csupán 16 maradt a cégnél. Bár a HR-vezetők lapunk munkaerőhiánnyal kapcsolatos, illetve a fluktuáció mértékét firtató kérdéseire igencsak szemérmesen reagálnak, nem ritkán üzleti titokra hivatkoznak, László Zoltán szerint egymás közt már bevallják: ők sem látják a munkaerőutánpótlás forrását. Nem csupán arról van szó, hogy nincs elegendő létszámú, és dolgozni is akaró ember a magyar munkaerőpiacon, a fő probléma az, hogy akik még bevonhatók lennének, azok nem rendelkeznek a gépek kezeléséhez szükséges ipari kultúrával – mutatott rá. A szakképzésben nagy a lemorzsolódás és magas a pályaelhagyók aránya. Részben emiatt a nagyobb gyárakban könnyen betanítható részfeladatokra osztják a termelést. Saját képzéseiken pedig nem komplex tudású autóipari szakembereket képeznek, csak részfeladatokat tanítanak be, nehogy dolgozóik később egy másik gyárban hasznosítsák tudásukat. Éppen emiatt viszont egy magára valamit is adó autóipari szakember nem megy el egy ilyen gyárba, hogy ott 2-3 mozdulatsort monotonon ismételgessen. Vagyis az ördögi kör bezárul. Az alacsony szakmai színvonal és a magas fluktuáció mellett hatalmas nyomás nehezedik a menedzsmentre: a tervszámokat teljesíteni kell. Így a legjobb szándék mellett sem figyelnek oda a dolgozók munkakörülményeire, túlterheltségére. Az egyik alkatrészgyártó cégnél például már belekalkulálják a költségvetésbe a törvényileg engedélyezett túlórakeretek túllépése miatti büntetést. Még így is megéri, mert másként nem tudják hozni a tervszámokat – említ egy példát László Zoltán. Ebben a helyzetben viszont néhány ezer forintért is odébbállnak a munkavállalók. A fenti problémákat csakis komplex megoldással lehet kezelni: a tisztességes és kiszámítható alapbérek, a szakmunkásképzés átalakítása, a szakmunka presztízsének helyreállítása, a munkakörülmények javítása egyaránt elengedhetetlen – hangsúlyozta László Zoltán, megjegyezve: az érdemi párbeszéd ezekről a kérdésekről  továbbra is várat magára.      

Papíron nőnek majd a bérek

A csökkenő munkaerő-tartalék illeszkedési problémái – a munkaerő nem megfelelő képzettsége és a munkavállalási mobilitás hiánya - jelentősen megnehezítik a vállalatok létszámbővítési törekvéseit. A feszes munkaerőpiaci környezetben a vállalatok erőteljes versenyt folytatnak a munkaerő megtartásáért és felvételéért – írja Inflációs jelentésében az MNB, amely szerint a munkavállalók béralkupozíciója ezáltal folyamatosan javul. A cafateria-rendszer jövő évi szűkítése kapcsán azonban nagy a bizonytalanság: miként reagálnak rá a vállalatok. A jegybank úgy számol: a feszes munkaerőpiaci környezetben a cégek nagy része - az egyetlen kedvezményes adózású juttatásként megmaradó SZÉP-kártya alszámlák bővítése mellett - béremelésekkel reagál majd a változásokra. Ennek költsége azonban főként a munkavállalókra hárul majd. Mindez a 2019. évi bruttó átlagkereset dinamikát 1 százalékponttal emeli, az átlagos munkaerőköltség dinamikát pedig kismértékben csökkenti - írják. Magyarán: a bérstatisztikában jól mutat majd a cafeteria rendszer átalakítása miatti bérnövekedés, a munkavállalók zsebébe azonban ettől még nem kerül majd több pénz. Hiszen csupán annyi történik majd, hogy adózott bérként kapják majd meg az addig adómentesen vagy adókedvezménnyel kapott cafeteria-juttatásokat. 

Üres álláshelyekben az EU éllovasai vagyunk

Az Európai Unió tagállamainak kétharmadában emelkedik a betöltetlen álláshelyek aránya a gazdaságban, és csupán egyetlen ország tudott fordítani a trendeken. Etéren hazánk is az élbolyba tartozik, a legtöbb üres állás ráadásul éppen a nagyberuházások által érintett iparban van. Az Eurostat adatai szerint az idei év második negyedévében a korábbi 2 százalékról 2,2 százalékra nőtt az üres álláshelyek aránya az Európai Unióban. Az unió statisztikai hivatalának adatai szerint az ipar és az építőipar állásainak 2,1 százalékát nem tudták betölteni, a szolgáltatások terén 2,5 százalékos a ráta. A tagországok közül a legrosszabb helyzetben Csehország van, ott már az állások 5,4 százalékára nem találnak embert. Belgiumban az álláshelyek 3,5, Hollandiában a 3,1, Németországban pedig a 2,9 százaléka áll üresen. Magyarország Ausztriával, Svédországgal és az Egyesült Királysággal holtversenyben az ötödik a listán: ezekben az országokban az álláshelyek 2,7 százaléka áll üresen. A skála másik végén helyezkedik el Bulgária, Spanyolország és Portugália, ahol 0,9 százalékot tesz ki a betöltetlen álláshelyek aránya, valamint Görögország, ahol mindössze 0,7 százalékot. A többek között Magyarországról is informatikusokat elcsábítani szándékozó Észtországban 0,3 százalékponttal csökkent az üres álláshelyek aránya (most 1,9 százalékon áll a mutató), 20 másik tagállamban ugyanakkor tovább emelkedett a ráta. Ezek közül is kimagaslóan nőtt Csehországban (1,8 százalékponttal), Lettországban (0,8 százalékponttal), Cipruson (0,6 százalékponttal), valamint Hollandiában, Finnországban és Magyarországon (0,5 százalékponttal). Hazánk esetében a 2,7 százalékos arány 83 611 üres állás helyet takart 2018 második negyedévében. Összehasonlításul: 2017 április-júniusában még „csupán” 65 711 betöltetlen állást jelentettek a cégek. Az üres álláshelyek háromnegyede a versenyszférában van. A ráta az adminisztratív és szolgáltatást támogató tevékenység területeken a legmagasabb – 5,6 százalék -, de rendre 3 százalék felett van a mutató az információ, kommunikáció, a humán, egészségügyi és szociális területeken, valamint az építőiparban és az iparban. Számszerűen egyébként éppen ez utóbbi, a nagyberuházások által is érintett területen áll már most is a legtöbb – 25 636 - álláshely üresen.

2018.09.25 11:00
Frissítve: 2018.09.25 11:00

Súlyosabb szankciók szemetelésért - Már egyeztet a kormány

Publikálás dátuma
2018.09.24 11:00

Fotó: Népszava/ Vajda József
A jövőben akár bűncselekmény is lehet, és sokkal súlyosabb szankciók járhatnak azért, ha valaki közterületen rakja le a hulladékát– értesült a Népszava. Ma tettenérés nélkül szinte lehetetlen bebizonyítani, kié az elhagyott hulladék.
A kormány már megkezdte a szakmai egyeztetést a civil szervezetekkel arról a javaslatról, amelynek következtében a jelenleg szabálysértésnek számító illegális hulladékkihelyezés idővel akár bűncselekménynek is minősülhetne. - Eddig a pozitív ösztönzést alkalmaztunk a szemetelőkkel szemben, ám ez nem jött be – fogalmazott egyik forrásunk. Az illegális hulladék ellen küzdő civilek, illetve az önkormányzati cégvezetők véleménye szerint azért lenne indokolt a szigorítás, mert az utóbbi időben a korábbiakhoz képest is nagyobb problémát okoz a szemetelés. A lerakatok zömét jellemzően a vállalkozók által „elhagyott” építési bontott anyag, illetve lom teszi ki, ám egyre gyakrabban fordul elő, hogy lakossági hulladék kerül a közterületekre. Az is egyértelmű, hogy az esetleges büntetések nem érték el hatásukat.
A hulladékgazdálkodás kormányzati központosítása – a koordináló szervezetek megszűnése és a helyi hulladékgondozó cégek tevékenységének ellehetetlenülése – miatt még rosszabb helyzet állhat elő. Ezt jelzi az is, hogy az utóbbi időben alig akad olyan városszéli, bekötőút, ahol ne éktelenkedne egy szemétkupac. Mindez azon túl, hogy ronda látvány, gyakran veszélyes is, ráadásul egyre komolyabb költségeket ró az adófizetőkre.

Ártott a központosítás

A hulladékgazdálkodás központosításával a kis szolgáltatók feladatai megnőttek, nagyobb területet kell ellátniuk, ugyanakkor lényegében kevesebb pénzért. Ráadásul a rezsicsökkentés miatt eleve kevesebb bevétel érkezik és az is gyakran csúszik: a szolgáltatás díját ugyanis a tényleges szemétszállítást elvégző szolgáltató és a fogyasztó közé beékelt Nemzeti Hulladékgazdálkodási Koordináló és Vagyonkezelő Zrt. (NHKV Zrt.) szedi be, ám gyakran 60-90 nap után fizeti csak ki a helyi cégnek. Így a helyi hulladékgazdálkodók is úgy spórolnak, ahol tudnak: csökkentik a szemétbeszedő járataikat vagy bevonják a szelektív hulladékszigeteiket. Így egyre többen a város szélén „tüntetik el” a szemetüket.

– Az elmúlt években hatszáz esetben sikerült kinyomozni, hogy ki volt a szemetelő – mondta Tápai Mónika a Százhalombatta környékén 2008 óta működő Hulladékkommandó vezetője. A szemetelők ugyanis legtöbbször elővigyázatlanok, így gyakori, hogy a hulladékban személyes leveleket, számlákat hagynak, de előfordult már olyan eset is, hogy valaki a kórházi zárójelentését vagy egy diákigazolványt felejtett a szemétben. Ezekben az esetekben azonban nem lehet bizonyítani, hogy ténylegesen az iratok tulajdonosa dobta ki a szemetet. – Tengernyi kiskapu létezik – mondja Tápai Mónika, aki szerint így például hiába fotózzák le a hulladékot eldobót, az utána hivatkozhat arra, hogy éppen csak összeszedte a szemetet, vagy csak sétált egyet vele. Így a rendőrség bizonyítottság hiányában nem tud mit kezdeni az ilyen ügyekkel. Régebben egyébként a jegyzőnek joga volt behívni a tetten ért személyeket és ki is kérdezhette őket. Az ilyen hatósági pressziónak már volt valamekkora elrettentő ereje, így legközelebb legalább meggondolta, hogy szemeteljen. Azonban pár éve a kormányhivatalokhoz kerültek az ilyen szabálysértési ügyek, a kormányhivatal pedig papírból dolgozik, így a szemetelőknek már nem kell arra számítaniuk, hogy behívatják őket. Egyedül a tetten érés segíthet. A hatóságok gyakran érdektelenek – nincs energiájuk a szemetelőket figyelni, így ez a munka civilekre hárul. Ez viszont nem könnyű munka: a Hulladékkommandó tagjai például éjjellátóval felfegyverkezve lesből figyelik a környéket, hogy ki próbál hulladékot lerakni a közterületre. Ha tetten érik, akkor feltartóztatják az illetőt addig, amíg kiérkezik a rendőr. Érdekes módon eddig egyetlen esetben sem torkollott agresszióba a tettenérés. - Meg kell találni mindenkivel a hangot - mondja erről Tápai Mónika, aki szerint a türelmes meggyőzéssel még a legkeményebben fellépő alakok is leszerelhetőek. - Általában arra hivatkoznak, hogy éppen csak megálltak az autóval, és látták, hogy már úgyis van ott szemét. Vagy arról beszélnek, hogy a szomszéd adta nekik a szemetet, hogy csináljanak vele valamit- mondta. Szerinte a bírság mellett az is fontos, hogy a szemetelők tudják, azon a területen figyelnek a hulladéklerakásra.

Szinte lehetetlen a bizonyítás

Arról egyébként nincs pontos adat, hogy hány illegális szemétlerakóhely van Magyarországon. A Hulladék Szövetség (HUMUSZ) még évekkel ezelőtt 15 ezer ilyen helyet azonosított, ám szakmai vélekedések szerint jó eséllyel kétszer ennyi törvénytelen lerakat található az országban. Urbán Csilla a szövetség elnöke úgy becsüli: évente a teljes magyar szemétmennyiség egy százaléka kerülhet ki a szabad ég alá. Ez annyit jelent, hogy hozzávetőlegesen több tízmillió kilogrammnyi különféle szemét landol a szabadban, vagy az erdő szélén – gyakorlatilag bárhol, ahol autóval meg lehet állni, majd a szemét kiborítása után gyorsan kereket lehet oldani. Ha már elhajtott a szemetelő az autójával, később már gyakorlatilag alig lehet felelősségre vonni.

Urbán Csilla szerint az információhiány is gyakran felelős, amiért végül sokan úgy döntenek, hogy inkább a közterületen hagyják az építési hulladékukat. Nehéz például arról információt szerezni, hogy mikor és hova vihetik szabályos körülmények között a hulladékot. A fővárosban ugyan 17 hulladékudvar működik, ám nem mindegyik tud minden típusú szemetet fogadni. Például az udvarokból mindössze három fogad építési hulladékot. Már amikor fogad: az FKF honlapja szerint augusztus és szeptember közepe között, egy hónapig nem tudták fogadni a napi kvóta feletti lakossági lomot, azaz az érdeklődőknek oda kellett telefonálniuk, hogy megtudják, egyáltalán érdemes-e elindulni a szeméttel. Hankó Gergely, a Környezetvédelmi Szolgáltatók és Gyártók Szövetségének (KSZGYSZ) ügyvezetője szerint a keményebb szankcionálás mellett komolyabb szakmai összefogásra és koordinációra van szükség. Ez egy hosszabb folyamat lesz – tette hozzá. Arra is rámutatott, hogy országszerte számos civil szervezet foglalkozik az önkéntes hulladékmentesítéssel, ám ezek nem szankcionálhatnak. Fontos lenne a régen bevált mezőőrök alkalmazása, akik helyben tarthatnák az elkövetőket a rendőrség kiérkezéséig. A kitakarított helyszíneknél nagyon fontos a későbbi megközelíthetőség akadályozása, figyelmeztető tábla kihelyezése, továbbá a funkcióváltás: például ha az erre alkalmas helyen pihenőparkot, tanösvényt alakítanak ki. - A szemetelés alapvetően kulturális sajátosság, nyugaton ez kevésbé jelent problémát, inkább kelet-közép-európai jelenség – mondja Hankó Gergely. Egyébként hiába alakult ki Magyarországon a hulladékkal kapcsolatos infrastruktúra, nem használjuk megfelelően. A települési hulladéknak csak kicsit több mint 22 százalékát gyűjtjük szelektíven, és például a budapesti fém-műanyag gyűjtőkbe érkező anyag fele nem odavaló hulladék. Az illegális hulladéklerakókkal szemben az önkormányzatnak is lehetnek eszközei: a Tisza-parti kistelepülésen, Cigándon nemrégiben egy közterületi felügyelőt is felvettek akinek, az egyik kiemelt feladata a szemetelők szemmel tartása. Mint Oláh Krisztián polgármester elmondta: az önkormányzat évek óta küzd a hulladékokkal, így évente kétszer még a polgármesteri hivatal dolgozói is kimennek szemetet gyűjteni.

Egymásra mutogatnak

Szakmai becslések szerint a fővárosban kerületenként évi 30-40 millió forintot emészt fel az illegális szemét elleni küzdelem, ehhez jönnek hozzá azok a fővárosi önkormányzat által kezelt területek, ahol az Fővárosi Közterület-fenntartó Nonprofit Zrt. (FKF ZRT.) tájékoztatása szerint idén további 30 millióba kerül a sok ezer köbméternyi szemét elszállítása. A hulladékszállítás igen drága díját alapszabály szerint annak a szervezetnek, önkormányzatnak kell kifizetnie, amelynek a területén megtalálták a szemetet. Ugyanakkor nagyon gyakori, hogy „határterületen” alakulnak ki az illegális kupacok: olyan helyen például, ahol az erdőgazdaság vagy az autópályát fenntartó közút is szóba jöhetne kezelőként, de a főváros peremkerületeiben az is rendszeresen előfordul, hogy a Máv által felügyelt területen jönnek létre illegális szeméttelepek. A vitás helyzetekben az érintett földtulajdonosok jobbára egymásra mutogatnak, mivel egyik sem akar költeni a hulladék felszámolására.

2018.09.24 11:00
Frissítve: 2018.09.24 13:54