;
kapcsolatok;
2018-06-28 07:00:00
Orosz kapcsolat: lojalitásért üzlet
Minta lehet-e, szabad-e követendő példaként állítani Magyarország elé a Putyin vezette államot? A kormányzati törekvések ebbe az irányba is mutatnak, a kutatók óva intenek ettől.
Minél nagyobb Oroszország részesedése egy adott állam gazdaságából, az annál sérülékenyebb az orosz politikai befolyással szemben - állapította meg a Stratégiai és Nemzetközi Tanulmányok Központja egy tanulmányában. Ennek a megállapításnak a megerősítéseként a Transparency International is megjegyezte, hogy hazánk korrupciós indexe már most is kimagasló. Ha ezt a két véleményt összevetjük azzal, hogy Orbán Viktor kormányfő és körének az elkövetkező évek egyik legjelentősebb, összességében 12,5 milliárd eurós hazai beruházása, a paksi új atomerőművi blokkok bővítése csak akkor éri meg, ha a valóban megvalósul az a 40 százalékos - értékalapú - hazai részesedés, amelyet "válogatott" a magyar beszállító cégeknek szánnak, érdekes megvilágításba kerül a gigaberuházás. Ennek fejében ugyanis Oroszország nem magyar termékeket vagy terményeket vár - a hitel ütemszerű teljesítése mellett - hanem azt is, hogy a magyar kormány fenntartás nélküli politikai lojalitást is tanúsítson Vlagyimir Putyin elnök hazája iránt. A beruházó Roszatom ebben a tekintetben aligha számít önálló döntéshozónak, mivel állami tulajdonban van. Viszont Mészáros Lőrinc nagyvállalkozó, a miniszterelnök közeli barátja - úgyis, mint "szakmabeli", a Mátrai Erőmű meghatározó tulajdonosa - biztos, hogy részt kap a paksi bővítési beruházásából. Addig is míg az építkezés elindul, az oligarcha érdekeltségébe tartozó egyik cég már jelentős állami munkát kapott a püspökszilágyi radioaktívhulladék-temetőnél.
A paksi beruházás ellenére a két ország közötti gazdasági kapcsolatok eltörpülnek amellett, amit Magyarország az uniós tagállamokkal lebonyolít. Ezért fellengzősnek hangzott Orbán Viktornak az a kijelentése, hogy a „magyar—orosz gazdasági, kereskedelmi együttműködés újra a sikerekről szól.” Ez a lista viszont elég szűk: Pakson kívül mindössze a 3-as metró kocsijainak a felújítása, egy orosz érdekeltségű bank jelenléte, néhány energetikai cég megtelepedése van rajta. Az egyéb gazdasági kapcsolatok Oroszország ukrajnai beavatkozása, a Krím-félsziget elcsatolása nyomán alkalmazott gazdasági szankciók miatt gyakorlatilag szünetelnek. A különböző tendereken induló magyar vállalkozások pedig egyre kevésbé tudnak helytállni a nyugat-európai és amerikai modern termékekkel folytatott versenyben.
Ugye, mi...? Fotó: Tóth Gergő
A jelenlegi putyini Oroszországról viszont elég felületesek a magyar közvélemény ismeretei. Feltehetően ez is indokolta azt, hogy a Magyar Tudományos Akadémia keretében működő Világgazdasági Tanács a napokban tartott ülését teljes egészében annak a kérdésnek a megvitatásának szentelte, hogy van-e orosz modell? Ismerős és ijesztő lehet számunkra az a vélemény, hogy Oroszországban a politikailag befolyásolt tulajdonosi viszonyok mellett a gazdaság nem a kibocsátás, hanem a hatalmon lévő csoportok kifizetéseinek a maximalizálására rendezkedik be.
Ennek igazolásául Deák András, az MTA KRTK Világgazdasági Intézet kutatócsoport vezetője párhuzamot vont aközött, hogy Magyarország - és a többi kelet-közép-európai ország -, valamint Oroszország gazdaságában milyen szerepe volt a külföldi befektetéseknek. A volt szocialista országokban a privatizáció révén, majd ezt követően a zöldmezős beruházások folytán a külföldi multinacionális cégek meghatározó szerephez jutottak. Amíg nálunk 1998-ig a privatizált vagyon 48 százaléka került külföldiekhez, addig ebben az időszakban Oroszországban 3 százalékos volt ez az arány. Azóta nagyot változott a világ, a nyersanyagokhoz való közvetlen hozzáférés miatt a külföldiek érdeklődése megnőtt a kitermelésben és a feldolgozásban érdekelt cégek iránt, és ezzel Oroszország felzárkózott a V4-ek összesített szintjéhez. Jelentős különbség viszont, hogy míg a kelet-közép-európai országok elsősorban a tőkének az országba való vonzásában érdekeltek, addig az oroszok törekvése, hogy minél nagyobb arányban külföldön fektessenek be. Ugyanakkor az állami tulajdon szerepe ma is meghatározó, míg a belföldi magántulajdon koncentrációja csökkent, éppen a külföldiek megjelenése miatt.
A fennálló hatalom korrumpálódásának okát könnyű megérteni, ha tudjuk, hogy az elitnek legfőképpen államigazgatási múltja van, a hatalmi viszonyok szempontjából a parlamentnek vagy a politikai pártoknak csak másodlagos szerep jutott - magyarázta az Oroszország-kutató. Az orosz oligarchia kialakulása viszonylag hamar, a 2000-es évek során befejeződött.
Augusztusban lesz négy éve, hogy az Oroszországgal szemben a bevezetett uniós embargóra Moszkva hasonlóval válaszolt. A magyar friss, illetve feldolgozott zöldséget, gyümölcs kivitel azóta gyakorlatilag megszűnt – nyilatkozta a Népszavának Ledó Ferenc, a Magyar Zöldség-Gyümölcs Szakmaközi Szervezet (FruitVeb) elnöke.
- Mekkora veszteséget okozott az orosz embargó a hazai termelőknek?
- Nem rendítette meg őket. A '80-as évek végéig csak almából évi 100-120 ezer tonnát szállítottunk a Szovjetunióba, de mára gyakorlatilag megszűnt a magyar zöldség-gyümölcs kivitel Oroszországba. Az embargó előtt 30-40 ezer tonna friss zöldség-gyümölcsöt szállítottunk ki, a legjelentősebb tétel a 10-15 ezer tonna friss meggy volt. Valamennyi „szerbesített” magyar meggy ment az embargó után is az orosz piacra, de annyian vettek le sápot belőle, hogy már az sem érte meg, és akkor a fizetési kockázatról nem is beszéltem. A friss árunál több feldolgozott terméket vittünk ki. Főleg csemegekukoricát és zöldborsókonzervet exportáltunk. Az orosz kivitel az ágazat kivitelének nagyjából a 10 százalékát tette ki.
- Mikor térhettünk vissza a '90-es nagy keleti piaci összeomlás után?
- A megszűnt Szovjetunióba az ezredforduló táján kapaszkodtunk vissza, de már egészen más körülmények között. A szovjet idők mennyiségét meg sem közelítettük. Az orosz piac ugyanis nagyon is minőségivé vált, miközben hatalmas árualapokat igényelt. Ezt a kettőt a magyar termelők nem tudták együtt teljesíteni.
- Ha feloldják az embargót, visszatérhetünk az orosz piacra?
- Szerintem szinte lehetetlen. Az uniós országok és így Magyarország kieső exportját jelentős részben átvette Törökország, Azerbajdzsán és mások. Az uniós embargó ráadásul az oroszokat rákényszerítette az önellátásra. A mai napig foyamatosan olyan beruházásokat végeznek, amelyeknek köszönhetően 2025-28-ra szinte teljesen önellátókká válhatnak zöldségből és gyümölcsből is. A mennyiségi és minőségi követelményeknek pedig továbbra sem tudna a hazai ágazat megfelelni. Egyebek mellett hiányzik a szervezettség, az együttműködés. Jó példa erre, hogy 2005-ben tárgyaltunk alma szállításról. Az oroszok heti 8-10 kamionnyit vásároltak volna szeptembertől májusig. Ezt képtelenek voltunk megoldani.
-A kieső orosz exportot hol értékesítették a termelők?
-Szerencsére a hazai fogyasztás jelentős mértékben nőtt. Emellett a német nyelvterületre is sikerült vinni a többletből, és egy ideig Lengyelország is vevőnk volt. Ők mára szinte minden olyan termékből exportőrökké váltak, amit korábban Magyarországról importáltak. - Bihari Tamás
Közismert, hogy az ország meghatározó gazdasági tényezője az olajipar. A Világbank viszont kiszámította, hogy az ebben az iparágban keletkező járadék - vagyis a piaci ár és a termelési költségek különbsége - 2016-ban a orosz GDP 7 százalékát tette ki, szemben Kuvait 44 százalékával, de még Kazahsztánban is 10 százalékot sikerült elérni. Oroszország a világ egyik legnagyobb olaj- és gáztermelője, a volt Szovjetunió kapacitásának 80 százalékát örökölte, de mint Deák András lapunknak elmondta a kőolajkitermelés elérte a csúcsát és hosszú távon hanyatlani fog. A kimerült készleteket az újonnan feltártak éppen csak pótolni tudják. Ezzel egy ötven éves korszak véget ért. (A földgáznál nincsenek ilyen távlati problémák, de ma még nem látni egyértelműen, hogy az európai gázdiverzifikálási törekvéseknek, vagyis annak, hogy az egyes országok több irányból szerzik be ezt az energiahordozót, milyen hatásai lesznek.) A jövőt a politikai döntések is befolyásolni fogják.
A posztszovjet térségben a gazdasági-politikai reformoknak nem volt előre megszabott forgatókönyve, szemben a kelet-közép-európai országokkal, ahol az uniós csatlakozások is meghatározták az intézményrendszer működését. De az orosz modell alapjában különbözik Kínától is, amely egy klasszikus felzárkózó ország az 1990-es évek óta, ahol képesek voltak a külgazdasági nyitást megvalósítani. A távol-keleti birodalom exportorientált gazdasággá vált, míg ez Oroszországról aligha mondható el, amelynek modellje - Inotai András kutatóprofesszor szavaival - nem alulfejlett, hanem félrefejlődött.
Az Európai Unió tavaly decemberben meghosszabbította az orosz gazdaság bizonyos ágazatait célzó szankciókat, amelyek 2018. július 31-ig maradnak érvényben. Az embargót az Unió az ukrajnai helyzetet destabilizáló orosz intézkedésekre válaszul vezette be négy évvel ezelőtt, eredetileg egy évre, majd többször is meghosszabbították azt. A korlátozó intézkedések a pénzügyi, az energetikai és a védelmi ágazatra, valamint a katonai és polgári területen egyaránt felhasználható termékek területére irányulnak.
Az uniós vezetők 2015 márciusában a szankciók időtartamát a minszki megállapodások teljes körű végrehajtásához kötötték, a megvalósulását ugyanazon év december 31-re irányozták elő. Mivel erre nem került sor, az Európai Unió miniszteri tanácsa egyhangúlag hosszabbította meg a szankciókat újabb hat hónappal.
Ma már több uniós tagállam a felfüggesztés híve, köztük Magyarország, de ha a francia, német akarat érvényesül továbbra is, akkor ismét egyhangú lehet a júliusi voksolás.
Jelenleg Moszkva egyre nagyobb számban köt "államvezérelt" ügyleteteket és képez "rendszerépítő koalíciókat" Kelet-Ázsiában és a Közel-Keleten is. A megállapodások jelentős része állami vállalatok vagy befolyásos ipari konglomerátumok között jönnek létre, többnyire politikai jóváhagyással, szükség esetén a pénzügyi, jogi infrastrukturális kérdéseket is rendezve - mondta Deák András. Nem nehéz felfedezni ebben a paksi erőműbővítés forgatókönyvét - tette hozzá.
Az évi 150-200 ezer tonnás éves magyar hús-, illetve készítmény kivitelnek alig néhány százaléka irányult a 2014. augusztusában meghirdetett embargó előtt Oroszországba. Így közvetlen hatása nemigen volt a hazai húsiparra. Annál jelentősebb közvetett hatás volt tapasztalható. Mivel korábban az uniós országok - beleértve Magyarországot is - hús-, illetve húskészítmény exportjának ugyanis 20 százalékát az oroszok vásárolták meg, így a kölcsönös embargó bejelentéseket követően az itt maradt mennyiség is a belső piacokat nyomta. Ennek következtében a felhalmozott készletek leszorították az ágazat árait, amely kedvezőtlenül érintette a hazai termelőket és a feldolgozókat.
Nem tehettünk mást, mint hogy alkalmazkodni kellett az alacsony árakhoz, holott ezt nálunk semmi sem indokolta - említette a Népszavának Menczel Lászlóné, a Vágóállat és Hús Terméktanács titkára. Ez a hatás 2016-ban volt a legerősebb, ennek következtében az ágazat számos termelője kénytelen volt "bedobni a törülközőt" az alacsony felvásárlási árak miatt.
A krízisnek az vetett véget, hogy az Unió két évvel ezelőtt Kínával előnyös üzletet kötött, s így a megnövekedett igények felszívták az orosz exportból visszamaradt készleteket.