Orosz kapcsolat: lojalitásért üzlet

Publikálás dátuma
2018.06.28 07:00

Fotó: /
Minta lehet-e, szabad-e követendő példaként állítani Magyarország elé a Putyin vezette államot? A kormányzati törekvések ebbe az irányba is mutatnak, a kutatók óva intenek ettől.

Minél nagyobb Oroszország részesedése egy adott állam gazdaságából, az annál sérülékenyebb az orosz politikai befolyással szemben - állapította meg a Stratégiai és Nemzetközi Tanulmányok Központja egy tanulmányában. Ennek a megállapításnak a megerősítéseként a Transparency International is megjegyezte, hogy hazánk korrupciós indexe már most is kimagasló. Ha ezt a két véleményt összevetjük azzal, hogy Orbán Viktor kormányfő és körének az elkövetkező évek egyik legjelentősebb, összességében 12,5 milliárd eurós hazai beruházása, a paksi új atomerőművi blokkok bővítése csak akkor éri meg, ha a valóban megvalósul az a 40 százalékos - értékalapú - hazai részesedés, amelyet "válogatott" a magyar beszállító cégeknek szánnak, érdekes megvilágításba kerül a gigaberuházás. Ennek fejében ugyanis Oroszország nem magyar termékeket vagy terményeket vár - a hitel ütemszerű teljesítése mellett - hanem azt is, hogy a magyar kormány fenntartás nélküli politikai lojalitást is tanúsítson Vlagyimir Putyin elnök hazája iránt. A beruházó Roszatom ebben a tekintetben aligha számít önálló döntéshozónak, mivel állami tulajdonban van. Viszont Mészáros Lőrinc nagyvállalkozó, a miniszterelnök közeli barátja - úgyis, mint "szakmabeli", a Mátrai Erőmű meghatározó tulajdonosa - biztos, hogy részt kap a paksi bővítési beruházásából. Addig is míg az építkezés elindul, az oligarcha érdekeltségébe tartozó egyik cég már jelentős állami munkát kapott a püspökszilágyi radioaktívhulladék-temetőnél.

A paksi beruházás ellenére a két ország közötti gazdasági kapcsolatok eltörpülnek amellett, amit Magyarország az uniós tagállamokkal lebonyolít. Ezért fellengzősnek hangzott Orbán Viktornak az a kijelentése, hogy a „magyar—orosz gazdasági, kereskedelmi együttműködés újra a sikerekről szól.” Ez a lista viszont elég szűk: Pakson kívül mindössze a 3-as metró kocsijainak a felújítása, egy orosz érdekeltségű bank jelenléte, néhány energetikai cég megtelepedése van rajta. Az egyéb gazdasági kapcsolatok Oroszország ukrajnai beavatkozása, a Krím-félsziget elcsatolása nyomán alkalmazott gazdasági szankciók miatt gyakorlatilag szünetelnek. A különböző tendereken induló magyar vállalkozások pedig egyre kevésbé tudnak helytállni a nyugat-európai és amerikai modern termékekkel folytatott versenyben.

Fotó: Tóth Gergő

Ugye, mi...?  Fotó: Tóth Gergő

A jelenlegi putyini Oroszországról viszont elég felületesek a magyar közvélemény ismeretei. Feltehetően ez is indokolta azt, hogy a Magyar Tudományos Akadémia keretében működő Világgazdasági Tanács a napokban tartott ülését teljes egészében annak a kérdésnek a megvitatásának szentelte, hogy van-e orosz modell? Ismerős és ijesztő lehet számunkra az a vélemény, hogy Oroszországban a politikailag befolyásolt tulajdonosi viszonyok mellett a gazdaság nem a kibocsátás, hanem a hatalmon lévő csoportok kifizetéseinek a maximalizálására rendezkedik be.

Ennek igazolásául Deák András, az MTA KRTK Világgazdasági Intézet kutatócsoport vezetője párhuzamot vont aközött, hogy Magyarország - és a többi kelet-közép-európai ország -, valamint Oroszország gazdaságában milyen szerepe volt a külföldi befektetéseknek. A volt szocialista országokban a privatizáció révén, majd ezt követően a zöldmezős beruházások folytán a külföldi multinacionális cégek meghatározó szerephez jutottak. Amíg nálunk 1998-ig a privatizált vagyon 48 százaléka került külföldiekhez, addig ebben az időszakban Oroszországban 3 százalékos volt ez az arány. Azóta nagyot változott a világ, a nyersanyagokhoz való közvetlen hozzáférés miatt a külföldiek érdeklődése megnőtt a kitermelésben és a feldolgozásban érdekelt cégek iránt, és ezzel Oroszország felzárkózott a V4-ek összesített szintjéhez. Jelentős különbség viszont, hogy míg a kelet-közép-európai országok elsősorban a tőkének az országba való vonzásában érdekeltek, addig az oroszok törekvése, hogy minél nagyobb arányban külföldön fektessenek be. Ugyanakkor az állami tulajdon szerepe ma is meghatározó, míg a belföldi magántulajdon koncentrációja csökkent, éppen a külföldiek megjelenése miatt.

A fennálló hatalom korrumpálódásának okát könnyű megérteni, ha tudjuk, hogy az elitnek legfőképpen államigazgatási múltja van, a hatalmi viszonyok szempontjából a parlamentnek vagy a politikai pártoknak csak másodlagos szerep jutott - magyarázta az Oroszország-kutató. Az orosz oligarchia kialakulása viszonylag hamar, a 2000-es évek során befejeződött.

Megszűnt a zöldség-gyümölcs export

Augusztusban lesz négy éve, hogy az Oroszországgal szemben a bevezetett uniós embargóra Moszkva hasonlóval válaszolt. A magyar friss, illetve feldolgozott zöldséget, gyümölcs kivitel azóta gyakorlatilag megszűnt – nyilatkozta a Népszavának Ledó Ferenc, a Magyar Zöldség-Gyümölcs Szakmaközi Szervezet (FruitVeb) elnöke.

- Mekkora veszteséget okozott az orosz embargó a hazai termelőknek?

- Nem rendítette meg őket. A '80-as évek végéig csak almából évi 100-120 ezer tonnát szállítottunk a Szovjetunióba, de mára gyakorlatilag megszűnt a magyar zöldség-gyümölcs kivitel Oroszországba. Az embargó előtt 30-40 ezer tonna friss zöldség-gyümölcsöt szállítottunk ki, a legjelentősebb tétel a 10-15 ezer tonna friss meggy volt. Valamennyi „szerbesített” magyar meggy ment az embargó után is az orosz piacra, de annyian vettek le sápot belőle, hogy már az sem érte meg, és akkor a fizetési kockázatról nem is beszéltem. A friss árunál több feldolgozott terméket vittünk ki. Főleg csemegekukoricát és zöldborsókonzervet exportáltunk. Az orosz kivitel az ágazat kivitelének nagyjából a 10 százalékát tette ki.

- Mikor térhettünk vissza a '90-es nagy keleti piaci összeomlás után?

- A megszűnt Szovjetunióba az ezredforduló táján kapaszkodtunk vissza, de már egészen más körülmények között. A szovjet idők mennyiségét meg sem közelítettük. Az orosz piac ugyanis nagyon is minőségivé vált, miközben hatalmas árualapokat igényelt. Ezt a kettőt a magyar termelők nem tudták együtt teljesíteni.

- Ha feloldják az embargót, visszatérhetünk az orosz piacra?

- Szerintem szinte lehetetlen. Az uniós országok és így Magyarország kieső exportját jelentős részben átvette Törökország, Azerbajdzsán és mások. Az uniós embargó ráadásul az oroszokat rákényszerítette az önellátásra. A mai napig foyamatosan olyan beruházásokat végeznek, amelyeknek köszönhetően 2025-28-ra szinte teljesen önellátókká válhatnak zöldségből és gyümölcsből is. A mennyiségi és minőségi követelményeknek pedig továbbra sem tudna a hazai ágazat megfelelni. Egyebek mellett hiányzik a szervezettség, az együttműködés. Jó példa erre, hogy 2005-ben tárgyaltunk alma szállításról. Az oroszok heti 8-10 kamionnyit vásároltak volna szeptembertől májusig. Ezt képtelenek voltunk megoldani.

-A kieső orosz exportot hol értékesítették a termelők?

-Szerencsére a hazai fogyasztás jelentős mértékben nőtt. Emellett a német nyelvterületre is sikerült vinni a többletből, és egy ideig Lengyelország is vevőnk volt. Ők mára szinte minden olyan termékből exportőrökké váltak, amit korábban Magyarországról importáltak. - Bihari Tamás

Közismert, hogy az ország meghatározó gazdasági tényezője az olajipar. A Világbank viszont kiszámította, hogy az ebben az iparágban keletkező járadék - vagyis a piaci ár és a termelési költségek különbsége - 2016-ban a orosz GDP 7 százalékát tette ki, szemben Kuvait 44 százalékával, de még Kazahsztánban is 10 százalékot sikerült elérni. Oroszország a világ egyik legnagyobb olaj- és gáztermelője, a volt Szovjetunió kapacitásának 80 százalékát örökölte, de mint Deák András lapunknak elmondta a kőolajkitermelés elérte a csúcsát és hosszú távon hanyatlani fog. A kimerült készleteket az újonnan feltártak éppen csak pótolni tudják. Ezzel egy ötven éves korszak véget ért. (A földgáznál nincsenek ilyen távlati problémák, de ma még nem látni egyértelműen, hogy az európai gázdiverzifikálási törekvéseknek, vagyis annak, hogy az egyes országok több irányból szerzik be ezt az energiahordozót, milyen hatásai lesznek.) A jövőt a politikai döntések is befolyásolni fogják.

A posztszovjet térségben a gazdasági-politikai reformoknak nem volt előre megszabott forgatókönyve, szemben a kelet-közép-európai országokkal, ahol az uniós csatlakozások is meghatározták az intézményrendszer működését. De az orosz modell alapjában különbözik Kínától is, amely egy klasszikus felzárkózó ország az 1990-es évek óta, ahol képesek voltak a külgazdasági nyitást megvalósítani. A távol-keleti birodalom exportorientált gazdasággá vált, míg ez Oroszországról aligha mondható el, amelynek modellje - Inotai András kutatóprofesszor szavaival - nem alulfejlett, hanem félrefejlődött.

Meghosszabbított szankciók

Az Európai Unió tavaly decemberben meghosszabbította az orosz gazdaság bizonyos ágazatait célzó szankciókat, amelyek 2018. július 31-ig maradnak érvényben. Az embargót az Unió az ukrajnai helyzetet destabilizáló orosz intézkedésekre válaszul vezette be négy évvel ezelőtt, eredetileg egy évre, majd többször is meghosszabbították azt. A korlátozó intézkedések a pénzügyi, az energetikai és a védelmi ágazatra, valamint a katonai és polgári területen egyaránt felhasználható termékek területére irányulnak.

Az uniós vezetők 2015 márciusában a szankciók időtartamát a minszki megállapodások teljes körű végrehajtásához kötötték, a megvalósulását ugyanazon év december 31-re irányozták elő. Mivel erre nem került sor, az Európai Unió miniszteri tanácsa egyhangúlag hosszabbította meg a szankciókat újabb hat hónappal.

Ma már több uniós tagállam a felfüggesztés híve, köztük Magyarország, de ha a francia, német akarat érvényesül továbbra is, akkor ismét egyhangú lehet a júliusi voksolás.

Jelenleg Moszkva egyre nagyobb számban köt "államvezérelt" ügyleteteket és képez "rendszerépítő koalíciókat" Kelet-Ázsiában és a Közel-Keleten is. A megállapodások jelentős része állami vállalatok vagy befolyásos ipari konglomerátumok között jönnek létre, többnyire politikai jóváhagyással, szükség esetén a pénzügyi, jogi infrastrukturális kérdéseket is rendezve - mondta Deák András. Nem nehéz felfedezni ebben a paksi erőműbővítés forgatókönyvét - tette hozzá.

Hústalanul

Az évi 150-200 ezer tonnás éves magyar hús-, illetve készítmény kivitelnek alig néhány százaléka irányult a 2014. augusztusában meghirdetett embargó előtt Oroszországba. Így közvetlen hatása nemigen volt a hazai húsiparra. Annál jelentősebb közvetett hatás volt tapasztalható. Mivel korábban az uniós országok - beleértve Magyarországot is - hús-, illetve húskészítmény exportjának ugyanis 20 százalékát az oroszok vásárolták meg, így a kölcsönös embargó bejelentéseket követően az itt maradt mennyiség is a belső piacokat nyomta. Ennek következtében a felhalmozott készletek leszorították az ágazat árait, amely kedvezőtlenül érintette a hazai termelőket és a feldolgozókat.

Nem tehettünk mást, mint hogy alkalmazkodni kellett az alacsony árakhoz, holott ezt nálunk semmi sem indokolta - említette a Népszavának Menczel Lászlóné, a Vágóállat és Hús Terméktanács titkára. Ez a hatás 2016-ban volt a legerősebb, ennek következtében az ágazat számos termelője kénytelen volt "bedobni a törülközőt" az alacsony felvásárlási árak miatt.

A krízisnek az vetett véget, hogy az Unió két évvel ezelőtt Kínával előnyös üzletet kötött, s így a megnövekedett igények felszívták az orosz exportból visszamaradt készleteket.

Szerző
2018.06.28 07:00

Felfalják a multik a munkaerőt

Publikálás dátuma
2018.09.25 11:00
ÉPÜL AZ ÚJ MERCEDES-GYÁR 2500: dolgozóval bővülnének
Fotó: MTI/ UJVÁRI SÁNDOR
Több mint 25 ezer álláshely üresen áll az iparban, a tervezett nagyberuházásoknál több ezer fős létszámbővüléssel számolnak. A dolgozókat a magyar kkv-szektort padlóra küldve szipkázhatják el.
Több mint 15 ezer fős létszámbővüléssel számolnak az elmúlt években összességében 2097 milliárd forint értékű nagyberuházásokat bejelentett cégek – derül ki a jegybank összesítéséből. Az MNB szerint az elkövetkező évek során a - jellemzően a járműipar és a vegyipar, kisebb részben az élelmiszeripar, az építőipar és a gépgyártás területén létrejövő - beruházások meghatározó elemei lehetnek a hazai gazdasági növekedésnek. A tervezett létszámbővítés hazai forrásait azonban az egyre nagyobb munkaerőhiány közepette sem a munkavállalói, sem a munkaadói képviseletek nem látják. Rolek Ferenc, a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetségének (MGYOSZ) alelnöke egyenesen azt mondta lapunknak: a tervezett beruházások valójában nem 15 ezer új, hanem 15 ezer másmilyen munkahelyet hoznak majd létre a magyar gazdaságban. A beruházó cégek szerinte várhatóan képesek lesznek valóban 15 ezer fővel bővíteni dolgozóik létszámát, de csak úgy, hogy közben 15 ezer másik magyarországi munkahely megszűnik. Ebben a játszmában pedig egyértelműen a hazai kis és középvállalkozások (kkv) lesznek a vesztesek. Az MNB friss Inflációs jelentésében megjelent táblázat alapján az elkövetkező néhány évben a legnagyobb létszámbővülést a Mercedes gyár még 2016-ban bejelentett 490 milliárd forintos fejlesztése jelentené: itt 2500 főnyi új munkaerőre volna szükség. A Lego 30 milliárd forintos beruházása 1600 fős bővítéssel számol, a debreceni BMW-gyár 320 milliárd forintos projektje pedig 1000 fővel. További összesen csaknem háromtucat nagyberuházás új munkaerőigénye egyenként 100-600 fő között mozog, így összességében 15 186 új dolgozóra volna szükség ezekben a gyárakban és üzemekben. A hazai munkaerőpiac azonban már kiürült, innen nem lesz további utánpótlás. Pláne, hogy – mint Rolek Ferenc fogalmazott – ez nem darabra megy, akárkit nem lehet beállítani a gépsorok mellé. Az MGYOSZ alelnöke szerint ennek ellenére nem a fenti nagy beruházásokat tervező multicégek, hanem a hazai kkv-k számára jelent majd ez komoly problémát az elkövetkező években. A multik ugyanis magasabb béreket kínálva elszipkázzák majd az alacsonyabb termelékenységű, és emiatt a magasabb béreket kigazdálkodni nem tudó hazai kkv-któl a munkaerőt. Így valójában csak szektoron belüli mozgás lesz majd, de nem bővül a foglalkoztatotti létszám 15 ezer fővel: egész egyszerűen azért, mert nincs már merítési bázis. A magas, nemritkán 40 százalékos fluktuáció azonban már így is megkeseríti az ipari cégek vezetőinek mindennapjait. Az egyik autóipari beszállító cégnél például augusztus elején 140 új dolgozót vettek fel, de egy hónap leforgása alatt 120-an távoztak is a cégtől, így a létszámhiányból alig sikerült lefaragni. Miután erről a Vasas Szakszervezet alelnökének szavai nyomán beszámoltunk, László Zoltánt több cégvezető is felhívta: róluk van-e szó a cikkben? Ez is mutatja, mennyire nem egyedi esetekről van szó, hiszen több cég is magára ismert a kirívónak tűnő adatok alapján – mondja a szakszervezeti vezető. A hazai munkaerőpiacon László Zoltán sem lát bővülési lehetőséget, s attól tart: a munkaerőproblémák miatt néhány cég hamarosan befejezi  a termelést Magyarországon. Íly módon felszabadulhat ugyan némi munkaerő a nagyberuházások számára, de hogy meg tudják-e majd tartani, az az eddigiek alapján kétséges: az egyik érintett nagy autógyár ugyanis tavaly év elején 1600 új dolgozót vett föl, de közülük év végére csupán 16 maradt a cégnél. Bár a HR-vezetők lapunk munkaerőhiánnyal kapcsolatos, illetve a fluktuáció mértékét firtató kérdéseire igencsak szemérmesen reagálnak, nem ritkán üzleti titokra hivatkoznak, László Zoltán szerint egymás közt már bevallják: ők sem látják a munkaerőutánpótlás forrását. Nem csupán arról van szó, hogy nincs elegendő létszámú, és dolgozni is akaró ember a magyar munkaerőpiacon, a fő probléma az, hogy akik még bevonhatók lennének, azok nem rendelkeznek a gépek kezeléséhez szükséges ipari kultúrával – mutatott rá. A szakképzésben nagy a lemorzsolódás és magas a pályaelhagyók aránya. Részben emiatt a nagyobb gyárakban könnyen betanítható részfeladatokra osztják a termelést. Saját képzéseiken pedig nem komplex tudású autóipari szakembereket képeznek, csak részfeladatokat tanítanak be, nehogy dolgozóik később egy másik gyárban hasznosítsák tudásukat. Éppen emiatt viszont egy magára valamit is adó autóipari szakember nem megy el egy ilyen gyárba, hogy ott 2-3 mozdulatsort monotonon ismételgessen. Vagyis az ördögi kör bezárul. Az alacsony szakmai színvonal és a magas fluktuáció mellett hatalmas nyomás nehezedik a menedzsmentre: a tervszámokat teljesíteni kell. Így a legjobb szándék mellett sem figyelnek oda a dolgozók munkakörülményeire, túlterheltségére. Az egyik alkatrészgyártó cégnél például már belekalkulálják a költségvetésbe a törvényileg engedélyezett túlórakeretek túllépése miatti büntetést. Még így is megéri, mert másként nem tudják hozni a tervszámokat – említ egy példát László Zoltán. Ebben a helyzetben viszont néhány ezer forintért is odébbállnak a munkavállalók. A fenti problémákat csakis komplex megoldással lehet kezelni: a tisztességes és kiszámítható alapbérek, a szakmunkásképzés átalakítása, a szakmunka presztízsének helyreállítása, a munkakörülmények javítása egyaránt elengedhetetlen – hangsúlyozta László Zoltán, megjegyezve: az érdemi párbeszéd ezekről a kérdésekről  továbbra is várat magára.      

Papíron nőnek majd a bérek

A csökkenő munkaerő-tartalék illeszkedési problémái – a munkaerő nem megfelelő képzettsége és a munkavállalási mobilitás hiánya - jelentősen megnehezítik a vállalatok létszámbővítési törekvéseit. A feszes munkaerőpiaci környezetben a vállalatok erőteljes versenyt folytatnak a munkaerő megtartásáért és felvételéért – írja Inflációs jelentésében az MNB, amely szerint a munkavállalók béralkupozíciója ezáltal folyamatosan javul. A cafateria-rendszer jövő évi szűkítése kapcsán azonban nagy a bizonytalanság: miként reagálnak rá a vállalatok. A jegybank úgy számol: a feszes munkaerőpiaci környezetben a cégek nagy része - az egyetlen kedvezményes adózású juttatásként megmaradó SZÉP-kártya alszámlák bővítése mellett - béremelésekkel reagál majd a változásokra. Ennek költsége azonban főként a munkavállalókra hárul majd. Mindez a 2019. évi bruttó átlagkereset dinamikát 1 százalékponttal emeli, az átlagos munkaerőköltség dinamikát pedig kismértékben csökkenti - írják. Magyarán: a bérstatisztikában jól mutat majd a cafeteria rendszer átalakítása miatti bérnövekedés, a munkavállalók zsebébe azonban ettől még nem kerül majd több pénz. Hiszen csupán annyi történik majd, hogy adózott bérként kapják majd meg az addig adómentesen vagy adókedvezménnyel kapott cafeteria-juttatásokat. 

Üres álláshelyekben az EU éllovasai vagyunk

Az Európai Unió tagállamainak kétharmadában emelkedik a betöltetlen álláshelyek aránya a gazdaságban, és csupán egyetlen ország tudott fordítani a trendeken. Etéren hazánk is az élbolyba tartozik, a legtöbb üres állás ráadásul éppen a nagyberuházások által érintett iparban van. Az Eurostat adatai szerint az idei év második negyedévében a korábbi 2 százalékról 2,2 százalékra nőtt az üres álláshelyek aránya az Európai Unióban. Az unió statisztikai hivatalának adatai szerint az ipar és az építőipar állásainak 2,1 százalékát nem tudták betölteni, a szolgáltatások terén 2,5 százalékos a ráta. A tagországok közül a legrosszabb helyzetben Csehország van, ott már az állások 5,4 százalékára nem találnak embert. Belgiumban az álláshelyek 3,5, Hollandiában a 3,1, Németországban pedig a 2,9 százaléka áll üresen. Magyarország Ausztriával, Svédországgal és az Egyesült Királysággal holtversenyben az ötödik a listán: ezekben az országokban az álláshelyek 2,7 százaléka áll üresen. A skála másik végén helyezkedik el Bulgária, Spanyolország és Portugália, ahol 0,9 százalékot tesz ki a betöltetlen álláshelyek aránya, valamint Görögország, ahol mindössze 0,7 százalékot. A többek között Magyarországról is informatikusokat elcsábítani szándékozó Észtországban 0,3 százalékponttal csökkent az üres álláshelyek aránya (most 1,9 százalékon áll a mutató), 20 másik tagállamban ugyanakkor tovább emelkedett a ráta. Ezek közül is kimagaslóan nőtt Csehországban (1,8 százalékponttal), Lettországban (0,8 százalékponttal), Cipruson (0,6 százalékponttal), valamint Hollandiában, Finnországban és Magyarországon (0,5 százalékponttal). Hazánk esetében a 2,7 százalékos arány 83 611 üres állás helyet takart 2018 második negyedévében. Összehasonlításul: 2017 április-júniusában még „csupán” 65 711 betöltetlen állást jelentettek a cégek. Az üres álláshelyek háromnegyede a versenyszférában van. A ráta az adminisztratív és szolgáltatást támogató tevékenység területeken a legmagasabb – 5,6 százalék -, de rendre 3 százalék felett van a mutató az információ, kommunikáció, a humán, egészségügyi és szociális területeken, valamint az építőiparban és az iparban. Számszerűen egyébként éppen ez utóbbi, a nagyberuházások által is érintett területen áll már most is a legtöbb – 25 636 - álláshely üresen.

2018.09.25 11:00
Frissítve: 2018.09.25 11:00

Súlyosabb szankciók szemetelésért - Már egyeztet a kormány

Publikálás dátuma
2018.09.24 11:00

Fotó: Népszava/ Vajda József
A jövőben akár bűncselekmény is lehet, és sokkal súlyosabb szankciók járhatnak azért, ha valaki közterületen rakja le a hulladékát– értesült a Népszava. Ma tettenérés nélkül szinte lehetetlen bebizonyítani, kié az elhagyott hulladék.
A kormány már megkezdte a szakmai egyeztetést a civil szervezetekkel arról a javaslatról, amelynek következtében a jelenleg szabálysértésnek számító illegális hulladékkihelyezés idővel akár bűncselekménynek is minősülhetne. - Eddig a pozitív ösztönzést alkalmaztunk a szemetelőkkel szemben, ám ez nem jött be – fogalmazott egyik forrásunk. Az illegális hulladék ellen küzdő civilek, illetve az önkormányzati cégvezetők véleménye szerint azért lenne indokolt a szigorítás, mert az utóbbi időben a korábbiakhoz képest is nagyobb problémát okoz a szemetelés. A lerakatok zömét jellemzően a vállalkozók által „elhagyott” építési bontott anyag, illetve lom teszi ki, ám egyre gyakrabban fordul elő, hogy lakossági hulladék kerül a közterületekre. Az is egyértelmű, hogy az esetleges büntetések nem érték el hatásukat.
A hulladékgazdálkodás kormányzati központosítása – a koordináló szervezetek megszűnése és a helyi hulladékgondozó cégek tevékenységének ellehetetlenülése – miatt még rosszabb helyzet állhat elő. Ezt jelzi az is, hogy az utóbbi időben alig akad olyan városszéli, bekötőút, ahol ne éktelenkedne egy szemétkupac. Mindez azon túl, hogy ronda látvány, gyakran veszélyes is, ráadásul egyre komolyabb költségeket ró az adófizetőkre.

Ártott a központosítás

A hulladékgazdálkodás központosításával a kis szolgáltatók feladatai megnőttek, nagyobb területet kell ellátniuk, ugyanakkor lényegében kevesebb pénzért. Ráadásul a rezsicsökkentés miatt eleve kevesebb bevétel érkezik és az is gyakran csúszik: a szolgáltatás díját ugyanis a tényleges szemétszállítást elvégző szolgáltató és a fogyasztó közé beékelt Nemzeti Hulladékgazdálkodási Koordináló és Vagyonkezelő Zrt. (NHKV Zrt.) szedi be, ám gyakran 60-90 nap után fizeti csak ki a helyi cégnek. Így a helyi hulladékgazdálkodók is úgy spórolnak, ahol tudnak: csökkentik a szemétbeszedő járataikat vagy bevonják a szelektív hulladékszigeteiket. Így egyre többen a város szélén „tüntetik el” a szemetüket.

– Az elmúlt években hatszáz esetben sikerült kinyomozni, hogy ki volt a szemetelő – mondta Tápai Mónika a Százhalombatta környékén 2008 óta működő Hulladékkommandó vezetője. A szemetelők ugyanis legtöbbször elővigyázatlanok, így gyakori, hogy a hulladékban személyes leveleket, számlákat hagynak, de előfordult már olyan eset is, hogy valaki a kórházi zárójelentését vagy egy diákigazolványt felejtett a szemétben. Ezekben az esetekben azonban nem lehet bizonyítani, hogy ténylegesen az iratok tulajdonosa dobta ki a szemetet. – Tengernyi kiskapu létezik – mondja Tápai Mónika, aki szerint így például hiába fotózzák le a hulladékot eldobót, az utána hivatkozhat arra, hogy éppen csak összeszedte a szemetet, vagy csak sétált egyet vele. Így a rendőrség bizonyítottság hiányában nem tud mit kezdeni az ilyen ügyekkel. Régebben egyébként a jegyzőnek joga volt behívni a tetten ért személyeket és ki is kérdezhette őket. Az ilyen hatósági pressziónak már volt valamekkora elrettentő ereje, így legközelebb legalább meggondolta, hogy szemeteljen. Azonban pár éve a kormányhivatalokhoz kerültek az ilyen szabálysértési ügyek, a kormányhivatal pedig papírból dolgozik, így a szemetelőknek már nem kell arra számítaniuk, hogy behívatják őket. Egyedül a tetten érés segíthet. A hatóságok gyakran érdektelenek – nincs energiájuk a szemetelőket figyelni, így ez a munka civilekre hárul. Ez viszont nem könnyű munka: a Hulladékkommandó tagjai például éjjellátóval felfegyverkezve lesből figyelik a környéket, hogy ki próbál hulladékot lerakni a közterületre. Ha tetten érik, akkor feltartóztatják az illetőt addig, amíg kiérkezik a rendőr. Érdekes módon eddig egyetlen esetben sem torkollott agresszióba a tettenérés. - Meg kell találni mindenkivel a hangot - mondja erről Tápai Mónika, aki szerint a türelmes meggyőzéssel még a legkeményebben fellépő alakok is leszerelhetőek. - Általában arra hivatkoznak, hogy éppen csak megálltak az autóval, és látták, hogy már úgyis van ott szemét. Vagy arról beszélnek, hogy a szomszéd adta nekik a szemetet, hogy csináljanak vele valamit- mondta. Szerinte a bírság mellett az is fontos, hogy a szemetelők tudják, azon a területen figyelnek a hulladéklerakásra.

Szinte lehetetlen a bizonyítás

Arról egyébként nincs pontos adat, hogy hány illegális szemétlerakóhely van Magyarországon. A Hulladék Szövetség (HUMUSZ) még évekkel ezelőtt 15 ezer ilyen helyet azonosított, ám szakmai vélekedések szerint jó eséllyel kétszer ennyi törvénytelen lerakat található az országban. Urbán Csilla a szövetség elnöke úgy becsüli: évente a teljes magyar szemétmennyiség egy százaléka kerülhet ki a szabad ég alá. Ez annyit jelent, hogy hozzávetőlegesen több tízmillió kilogrammnyi különféle szemét landol a szabadban, vagy az erdő szélén – gyakorlatilag bárhol, ahol autóval meg lehet állni, majd a szemét kiborítása után gyorsan kereket lehet oldani. Ha már elhajtott a szemetelő az autójával, később már gyakorlatilag alig lehet felelősségre vonni.

Urbán Csilla szerint az információhiány is gyakran felelős, amiért végül sokan úgy döntenek, hogy inkább a közterületen hagyják az építési hulladékukat. Nehéz például arról információt szerezni, hogy mikor és hova vihetik szabályos körülmények között a hulladékot. A fővárosban ugyan 17 hulladékudvar működik, ám nem mindegyik tud minden típusú szemetet fogadni. Például az udvarokból mindössze három fogad építési hulladékot. Már amikor fogad: az FKF honlapja szerint augusztus és szeptember közepe között, egy hónapig nem tudták fogadni a napi kvóta feletti lakossági lomot, azaz az érdeklődőknek oda kellett telefonálniuk, hogy megtudják, egyáltalán érdemes-e elindulni a szeméttel. Hankó Gergely, a Környezetvédelmi Szolgáltatók és Gyártók Szövetségének (KSZGYSZ) ügyvezetője szerint a keményebb szankcionálás mellett komolyabb szakmai összefogásra és koordinációra van szükség. Ez egy hosszabb folyamat lesz – tette hozzá. Arra is rámutatott, hogy országszerte számos civil szervezet foglalkozik az önkéntes hulladékmentesítéssel, ám ezek nem szankcionálhatnak. Fontos lenne a régen bevált mezőőrök alkalmazása, akik helyben tarthatnák az elkövetőket a rendőrség kiérkezéséig. A kitakarított helyszíneknél nagyon fontos a későbbi megközelíthetőség akadályozása, figyelmeztető tábla kihelyezése, továbbá a funkcióváltás: például ha az erre alkalmas helyen pihenőparkot, tanösvényt alakítanak ki. - A szemetelés alapvetően kulturális sajátosság, nyugaton ez kevésbé jelent problémát, inkább kelet-közép-európai jelenség – mondja Hankó Gergely. Egyébként hiába alakult ki Magyarországon a hulladékkal kapcsolatos infrastruktúra, nem használjuk megfelelően. A települési hulladéknak csak kicsit több mint 22 százalékát gyűjtjük szelektíven, és például a budapesti fém-műanyag gyűjtőkbe érkező anyag fele nem odavaló hulladék. Az illegális hulladéklerakókkal szemben az önkormányzatnak is lehetnek eszközei: a Tisza-parti kistelepülésen, Cigándon nemrégiben egy közterületi felügyelőt is felvettek akinek, az egyik kiemelt feladata a szemetelők szemmel tartása. Mint Oláh Krisztián polgármester elmondta: az önkormányzat évek óta küzd a hulladékokkal, így évente kétszer még a polgármesteri hivatal dolgozói is kimennek szemetet gyűjteni.

Egymásra mutogatnak

Szakmai becslések szerint a fővárosban kerületenként évi 30-40 millió forintot emészt fel az illegális szemét elleni küzdelem, ehhez jönnek hozzá azok a fővárosi önkormányzat által kezelt területek, ahol az Fővárosi Közterület-fenntartó Nonprofit Zrt. (FKF ZRT.) tájékoztatása szerint idén további 30 millióba kerül a sok ezer köbméternyi szemét elszállítása. A hulladékszállítás igen drága díját alapszabály szerint annak a szervezetnek, önkormányzatnak kell kifizetnie, amelynek a területén megtalálták a szemetet. Ugyanakkor nagyon gyakori, hogy „határterületen” alakulnak ki az illegális kupacok: olyan helyen például, ahol az erdőgazdaság vagy az autópályát fenntartó közút is szóba jöhetne kezelőként, de a főváros peremkerületeiben az is rendszeresen előfordul, hogy a Máv által felügyelt területen jönnek létre illegális szeméttelepek. A vitás helyzetekben az érintett földtulajdonosok jobbára egymásra mutogatnak, mivel egyik sem akar költeni a hulladék felszámolására.

2018.09.24 11:00
Frissítve: 2018.09.24 13:54