Kamu kormánypárt

Publikálás dátuma
2018.06.29. 08:13

Valószínűleg a Fidesz központban agyalták ki a kamupárt programot, azt a hatalomtechnikai megoldást, amellyel sok választópolgárt meg lehetett téveszteni, de legalábbis összezavarni. Ráadásul mindezt az adófizetők pénzén, gumi jogszabályokkal körbebástyázva.

A 2014-es választás után a másfél milliárd forintos támogatás töredékét fizette vissza az a néhány balek, aki komolyan vette az előírásokat. A legtöbb kamupárt szervezője fogta a pénzt és futott. Illetve nem is kellett futnia oly nagyon, hiszen senki nem üldözte, és nem üldözi őket a mai napig.

A dolog mégis annyira kínos volt, hogy az idei országgyűlési választás előtt néhány látszatintézkedést hozott az országgyűlés. Ennek értelmében az 1 százalékot el nem érő pártok vezetői a saját vagyonukkal feleltek a felvett állami támogatásért, és vissza is kellett - volna – azt fizetniük az államkasszába. De egy valódi és áldozatos munkát végző párton, az Együttön kívül senki sem tolongott a közös kasszánál. A kamupártok most is vihették a jutalom pénzt, amiért tették a dolgukat Orbán Viktor hatalmának megőrzése érdekében.

Persze lett volna mód megakadályozni az adófizetők pénzének elherdálását. Például a kincstári kártya bevezetésével, amelyet csak meghatározott célra használhattak volna a választáson induló pártok, és az elszámolást is átláthatóvá tette volna ez a megoldás. De hát nem ez volt a cél. Választások meghekkelése pedig másodszor is bejött a kormányfőnek és vazallusainak. Igaz, némi ellenzéki segítség is kellett az újabb kétharmadhoz.

Nem valószínű, hogy 2022-ig érdemi változásokra sor kerülne. A rezsimet akkor lesz esély leváltani, ha egyre többen ismerik fel, hogy valójában a legnagyobb kamupárt a Fidesz, amely nem más, mint Orbán Viktor pártként bejegyzett vállalkozása. És persze hiteles ellenzékre is szükség lenne a Cég felszámolásához.

Szerző

Vége a komédiának?

Publikálás dátuma
2018.06.29. 08:05

Csaknem hat évvel ezelőtt, 2012 novemberében - a néhai Népszabadság hasábjain „Finita la commedia?” című írásomban - már firtattam: „A kérdés az, hogy meddig komédiázik a magyar gazdasági kormányzat a több évtizedes múltra visszatekintő, méltán népszerű hazai cafeteria szisztémával? Tényleg megszületett már a „bölcs” döntés a béren kívüli juttatások megsemmisítéséről, vagy miután nyíltan eltörölni nem merik, a konstrukció lassú, sok szenvedéssel járó kivéreztetését választják?”

Az Országgyűléshez benyújtott törvényjavaslat szerint a béren kívüli juttatások döntő többségének jövőre növekedni fog az adóterhe. Bérként fog adózni több, eddig kedvezményes adókulccsal adható elem. A pénzben fizethető béren kívüli juttatás 2019. január 1. napjával megszűnik. Azok a juttatások pedig, melyeknek kedvezményes volt az adóterhe, például az iskolakezdési-támogatás, az ajándékutalvány, a pénztári hozzájárulások, a helyi bérletek közterhe ugyancsak emelkedni fog. Ez a sors vár az eddig adómentesen adható juttatásokra is: nevezetesen az otthonteremtéssel, a munkavállalói mobilitással és a diákhitel-törlesztéssel kapcsolatos elemekre. A Széchenyi Pihenőkártyán adható juttatások keretösszegei és a felhasználási területei (vendéglátás, szálláshely, szabadidős elfoglaltság) megmaradnak, az ehhez tartozó vállalkozói terhek mérséklődnek. A SZÉP-kártyán kívül még „menedékjogot kaphatnak” a bölcsődei és óvodai ellátás után járó juttatások. Fontos kiemelni, hogy a béren kívüli juttatást eddig a munkavállaló nettó értéken kapta (sem SZJA, sem munkavállalói egészségügyi és nyugdíjbiztosítási befizetési kötelezettség nem sújtotta), de ebből egyáltalán nem következik, hogy a munkáltatónak – viszonylag magas közteherrel – megéri a rendszert működtetni.

Ezért az is lehetséges, hogy visszahúzódó munkáltatói reakciókat fogunk tapasztalni a jövőben, aminek még a méltán kedvelt SZÉP-kártya program is áldozatul eshet, elsősorban a versenyszektor vállalkozásai esetében.

Az évente módosuló és közben folyamatosan romló cafeteria környezetben ugyanis racionálisan gondolkodó vállalkozó nem fog új, béren kívüli juttatást bevezetni. 2019-ben a bérhez tapadó és a vállalkozást terhelő szociális hozzájárulási adó 17,5 százalék, de a SZÉP-kártyán kívüli juttatások esetében a cafeteria kulcs és a munkavállalók által fizetett adó-és járulékok együttes összege ennél jóval magasabb lesz.

Vajon a cég valamennyi dolgozójának kedvező-e az a merev szabályozás, hogy esetleges béren kívüli juttatását csakis étteremben, vendégházban, fürdőben vagy szállodában költheti el? Szerintem a munkavállalóknak lehetnek más – földhözragadtabb - céljai és vágyai is, például az, hogy az így kapott juttatást élelmiszerre vagy tanszerre költhessék el a bolti kiskereskedelemben.

A verseny- és működőképesség határán működő kis- és középvállalkozás tulajdonosa – aki eddig biztosított béren kívüli juttatást munkavállalóinak – vélhetően törölni fogja ezt a jövedelem elemet. Megteszi, mert már a bérversenyt is alig bírja, hiszen minden energiáját és forrását felemésztette a munkaerő-hiánnyal folytatott küzdelem és az erőltetett kötelező bértarifa-emelésekből (minimális bér, garantált bérminimum) eredő feszített tempó. A juttatások megszüntetése minden bizonnyal rontani fogja a munkahelyi közérzetet, és negatív irányba befolyásolhatja a jövőbeni munkáltatói-munkavállalói kapcsolatokat.

Félmegoldásként felbukkanhat az a technika is, hogy a munkáltató a munkavállaló bruttó béréhez egyszerűen majd hozzáadja a nettó értékű cafeteria elemet. Ezzel a dolgozó tiszta jövedelme csökken. Kérdés, hogy ezt a hamis bérbruttósítást az éves vállalati szintű tervezett béremelési keret terhére, vagy azon felül végzik-e el.

Régi kérdésemre tehát most kaptam meg a választ: az üzleti szférában a cafeteria szisztémát csaknem végérvényesen likvidálják, mondván, hogy a munkavállalónak munkabér jár, nem pedig holmi béren kívüli juttatás. Emlékszem, nem is olyan régen központi forrásból nyugdíj helyett Erzsébet utalványt osztottak 27 milliárd forint értékben, de akkor kormányzati részről nem merült fel az a szándék, hogy utalvány helyett nyugdíj-kiegészítést adjanak.

A cafeteria-gyakorlat több mint juttatási rendszer, több mint szabályozási eszköz. Ahol ennek hagyománya és kultúrája van (Franciaország, Skandinávia, USA), ott tudják: közösen meghatározott, társadalmilag elfogadott célok megvalósítása érdekében (megfelelő étkezés és pihenés, egészség- és/vagy nyugdíjbiztosítás) a munkáltató nem teljesítményhez kötött (!) többletjuttatást biztosíthat dolgozói számára, amit a végrehajtó hatalom vállalkozói adókedvezménnyel és munkavállalói adómentességgel honorál. A három nagy jövedelemtulajdonos (munkavállaló, munkaadó, állam) tudatosan teszi ezt, mivel a „béren kívüli gesztus” javítja a dolgozók közérzetét, valamint a munkáltató és a kormány megítélését, ezzel erősítve az állampolgári biztonságot és közbizalmat. A béren kívüli juttatások rendszerének kiterjedt alkalmazása a társadalmi és munkahelyi béke megbecsülésének egyik szimbóluma és fontos eszköze. Na, ezt nem értik, ezt nem tudják azok, akik most látványosan „eltüzelik” az ajándékutalványokat, valamint az utazási bérleteket, és felszámolják a kedvezményes juttatások évtizedek óta sikerrel alkalmazott rendszerét.

Témák
cafeteria

Varsói rükverc

Visszavonta a hét elején a lengyel parlament egy korábbi törvényét, amellyel börtönnel büntette volna azokat, akik a „lengyel nemzetet”, illetve egyes lengyeleket a második világháborús zsidóirtásban való részvétellel vádolják, illetve akik Auschwitzról, Majdanekről, Sobibórról mint „lengyel koncentrációs táborokról” beszélnek, írnak. A törvény az év elején született és nemzetközi felháborodást váltott ki. Tiltakoztak ellene Izraelben és az Egyesült Államokban, mondván, a lengyel jobboldali többségű parlament korlátozná a történelmi kutatás szabadságát, börtönnel sújtaná azokat, akik a lengyel múlt fájó és szégyenteljes történeteit feltárják. Tény: a haláltáborok a náci Németország népirtó politikáját valósították meg az elfoglalt lengyel területeken. Ám a kevés embermentőn kívül a lengyelek sokasága közömbös volt a zsidók elhurcolásakor, sokan pedig együttműködtek a nácikkal, tömeggyilkosságok részesei voltak, nyerészkedtek a holokauszton. A „nemzeti becsületet védő” törvény célja a történelmi emlékezet kipucolása volt, hogy a képben csak hősi lengyelek és bűnös idegenek, muszkavezetők maradjanak.

Az emlékezetpolitika a hatalom eszköze uralmának megőrzésére. Ellenségeket jelöl meg és új bálványokat állít. A legendaépítés gyorsan ellepi az állami kézben lévő médiát, kötelező olvasmánnyá válik, államilag támogatott filmek, emlékművek témája lesz. A nemzet bűntelenségének (!) mítosza egyben alapul szolgál az ellenségkép kialakításához. Nem is sorolom, milyen módon teszik ezt térségünkben a lengyel jobboldali-konzervatívnak titulált kormánypárt (PiS) ideológusai és más országokban lévő eszmetársaik. A mi térségünkben a történelem kimazsolázása, kisajátítása mindig aktuálpolitikai célt szolgál. Miután a kelet-európai zsidók millióit a nácik és szövetségeseik sok évtizede elpusztították, a többségi társadalmak a mai napig képtelenek kezelni, hogy elődjeik közönyös tanúi, esetleg résztvevői voltak ennek. A nacionalista kormányok ezért készítettnek maguknak emlékezetpolitikai koncepciókat, hogy ezt a dilemmát feloldják. Irodalmi művek, dokumentumregények bukkannak fel Lengyelországban, Litvániában, Magyarországon a bűnrészességről. A reakció a szerzők elleni gyűlölethadjárat, esetleg tompa hallgatás.

A lengyel hatalom kiszámolta, nem érdemes pár mutatós nemzetgyalázási perecske miatt csinnbe menni Amerikával, vagy a velük egyébként elvbarát Netanjahu-kormánnyal. Donald Trump és az izraeli kormány meg ünnepelheti aprócska győzelmét. Ezután szabadabb lesz-e a történelmi kutatás, megjelenik-e az állami tévében, hogy a PiS által törvénybe iktatott „elátkozott katonák”, (jobboldali gerillák) zsidógyilkosságokban vettek részt, litván, vagy fehérorosz falvakat pusztítottak el? Sok ügy van itt, amit nem tisztáztak a háború után 73 évvel sem.

Szerző
Miklós Gábor
Frissítve: 2018.07.01. 13:46