Nyolc esztendeje - igaz, csak a kulisszák takarásában - állandó marakodás folyik arról, hogy hol is legyen a magyar gazdaságirányítás centruma. Az egymásnak feszülő erők: egyfelől az újrafestett cégtáblájú Pénzügyminisztérium, másfelől a magabiztosságot sugalló jegybank. A mi bőrünkre menő csatákban mindig az a győztes, aki jobban élvezi a kormányfő bizalmát. (Többnyire ez a nemzeti bank.)
2018 júniusának utolsó napjaiban a marakodó felek egymástól függetlenül úgy döntöttek, hogy magára hagyják a minden korábbinál jobban elgyengült forint árfolyamát. Ennek írásos bizonyítékát is adta a jegybank. Íme a teljes, érveit a saját egy héttel ezelőtti, vitathatatlanul elhibázottnak bizonyult közleményével magyarázó legújabb nyilatkozatuk: "Törvényi mandátumának megfelelően a Magyar Nemzeti Bank elsődleges célja az árstabilitás elérése és fenntartása. Álláspontját a Monetáris Tanács a múlt héten ismertette közleményében és a hozzá kapcsolódó inflációs jelentésben. Az MNB elnöke a Költségvetési Tanács tagjaként folyamatosan tájékoztatja a kormányt a makrogazdasági környezetről és annak változásairól. Nem osztva Kovács Zoltán kormányszóvivő véleményét, az MNB sem most, sem a jövőben nem kíván napi árfolyammozgásokat kommentálni."
Páratlan állítást kockáztatunk meg: kormányunk szócsöve ezúttal a valóságot konstatálta, a forint ellen spekuláció folyik, amit csak az MNB tudna kordában tartani. Ám a spekuláció a tőkepiacok sajátja, nélküle nem léteznének árfolyammozgások. A lehetőséget maga az MNB teremtette meg a szerencsétlenül alacsony, 0,9 százalékos alapkamatával.
Most hazárdjátékot űznek. Vagy jelentősen emelhetnének a kamaton, most már költséges módon, vagy becsukott szemmel szemlélik a forint vergődését, egészen addig, amíg az már az infláció olyan mértékű növekedésével jár, hogy meg kell tenniük a számukra kellemetlen, de megnyugvást teremtő lépést a magasabb kamat bejelentésével. Addig pedig beérik azzal, hogy immár nyilvánosan fricskázták meg a kormány orrát. Cselekvés helyett.
