Senki nem kérte, mégis módosul a cafeteria

Publikálás dátuma
2018.06.30. 07:21
Illusztráció/Népszava
A cafeteria legfontosabb ismérvét, a választhatóságot szüntetné meg a kormány a rendszer átalakításával. A dolgozók egyértelműen rosszabbul járnának, de az eddigi társadalmi célok is feledésbe merültek.

Minden erejével igyekszik meggyőzni a kormány az embereket arról, hogy a béren kívüli juttatások rendszerének drasztikus átalakításával nem járnak rosszabbul. „Senki sem veszi el az emberektől a cafeteriát, nem jut kevesebb pénz erre a célra” – hangoztatta a parlamentben maga Orbán Viktor is. Ez azonban csak féligazság, és igencsak eufemisztikus értelmezése a kormányzati terveknek, illetve azok várható következményeinek.

Gulyás Gergely, Miniszterelnökséget vezető miniszter már a döntés bejelentésekor is hangsúlyozta: a cafeteria éves kerete nem csökken, csak az odaadás módja változik. Valóban: a béren kívüli juttatások - mint adózási kategória - keretösszege nem változik. A közszférában évi 200 ezer, a versenyszférában évi 450 ezer forint marad. Ugyanakkor az eddig ide tartozó kedvezményesen adózó készpénzjuttatás megszűnik, és csak a Széchenyi Pihenőkártyára (SZÉP-kártya) adható juttatás kedvezményes adózása marad meg.

Ezen a kereten felül azonban jelenleg még számos más juttatást is adhatnak a cégek dolgozóiknak kedvezményes adózással, illetve teljesen adómentesen - összességében további többszázezer forint értékben. Előbbi körbe tartozik például az Erzsébet-utalvány, az iskolakezdési támogatás, vagy a nyugdíj-, illetve egészségpénztári hozzájárulás. Utóbbi körbe pedig többek között a lakáscélú, az albérlet vagy a diákhitel támogatás. Ezek adómentessége, illetve kedvezményes adózása a tervek szerint jövőre megszűnne, csak az óvodai, bölcsődei térítés adómentessége maradna meg. Így viszont se a munkaadóknak, se a munkavállalóknak nem lenne érdeke ezeket választani, hiszen ugyanannyit kellene adózni utána, mint a bér után. Ezzel pedig egyrészt valójában csökkenne a cafeteriaként használható juttatások összkerete, másrészt épp a rendszer lényege, a választás lehetősége veszne el.

A cafeteria rendszer leglényegesebb jellemzője ugyanis éppen a Gulyás Gergely által is emlegetett „odaadás módja”. Az angolban önkiszolgáló éttermet jelentő cafeteria szó nem egyszerűen a béren kívüli juttatások szinonimája, hanem a választás lehetőségre utal: a dolgozó pillanatnyi élethelyzetének, igényeinek megfelelően maga választhat a cég által felkínált juttatások közül. Ha albérletben él, az albérlettámogatást fogja kérni, ha diákhitele vagy lakáshitele van, akkor a kölcsönök fizetését segítő juttatást. Minthogy ennek a választásnak a lehetősége a jövőben az adóterhek növekedése miatt lényegében megszűnik, ilyen értelemben a kormány valójában mégis elveszi a cafeteriát az emberektől.

A kormány azonban úgy tűnik, másként értelmezi a cafeteria lényegét. Mint Varga Mihály pénzügyminiszter kijelentette: a kormány célja, hogy a béren kívüli juttatások felhasználásának gazdaságpolitikai haszna is legyen az ország számára. Miután a jövőben a béren kívüli juttatásokat kizárólag a SZÉP-kártya szálláshely, vendéglátás és szabadidő „zsebébe” lehet majd kedvezményesen adni, adódik a kérdés: a rendszer átalakítása az ország számára hoz-e majd gazdasági hasznot, vagy inkább a turizmus-vendéglátásba magát egyre jobban bevásároló kormányzati köröknek?

Témába vágó kutatások szerint ugyan – a kedvezményes adózással adható készpénzjuttatás mellett - az egyik leggyakrabban adott cafeteriaelem eddig is a SZÉP-kártya volt, de nem biztos, hogy a dolgozóknak éppen az étterembejárás vagy a nyaralás támogatására van igényük ilyen nagyságrendben. Jól mutatja ezt, hogy azenpenzem.hu gyűjtése szerint évről évre több pénz „ragad be” a SZÉP-kártyákon. Az idén például több mint 2 milliárd forintot utaltak vissza a munkáltatóknak a május végéig fel nem használt juttatásokból, annak ellenére, hogy a felhasználási határidő előtti napokban látványosan kezdtek el költekezni a kártyabirtokosok. Ez alapján luxusnak tűnik, hogy egy átlagos kétkeresős család évi 900 ezer forintot költsön nyaralásra és étterembejárásra, amikor lehet, hogy még a lakáshitel törlesztőrészleteinek fizetése is problémát okoz számára.

 A pluszjuttatásoknak célja volt

A saját célkitűzéseivel megy szembe a kormány, amikor az egyszerűsítésre hivatkozva átalakítja a cafeteria rendszerét. A különféle juttatásoknak ugyanis eddig társadalompolitikai céljai is voltak: a meghatározott dolgokra fordítható juttatások kedvezményessé tétele meghatározott célok - például az öngondoskodás vagy a munkaerőpiaci mobilitás - felé próbálta terelni a dolgozókat. Ez most elvész: miközben a születésszám növekedését szeretné elérni a kormány, megszünteti az iskolakezdési támogatás adókedvezményét. Miközben az egyre növekvő munkaerőhiány miatt keresi a még hadra fogható munkaerőt, megszünteti a mobilitási célú albérlettámogatást – sorolja az érthetetlen lépéseket Kordás László, a Magyar Szakszervezeti Szövetség elnöke. A szakszervezeti szövetség a másik 5 érdekvédelmi konföderációval közösen azt szeretné elérni, hogy 3 – az öngondoskodás, a család és a munkaerőmobilitás – területen maradjanak meg a jelenlegi kedvezmények, illetve, hogy a közszférában is a versenyszférával azonos, 450 ezer forintos cafeteriakeret legyen. Ezzel kapcsolatban pénteken elküldték javaslatukat a pénzügyminiszternek. Kordás László szerint egyébként a kormány elszántsága puhulni látszik. Erre utal szerinte Varga Mihály nyilatkozata is, aki jelezte: minden javaslatra nyitottak, és egyeztetni fognak.

A munkaadók álláspontja most úgy tűnik, közel áll a munkavállalókéhoz. Nem véletlen, hiszen a cégek a különböző cafeteria elemek kínálatával próbálják magukat pozícionálni, vagyis vonzóbbá tenni a dolgozók számára a munkaerőhiány idején.

Az utóbbi években egyre több munkáltató nem csak értékalapú cafeteriát nyújt – magyarázza Fata László cafeteria szakértő. Az adómentes juttatásokon túl - mint például az albérlet- vagy a hiteltámogatás – számtalan más pluszjuttatással igyekeznek magukat megkülönböztetni más vállalatoktól. Ilyenek lehetnek például a képzések vagy a VIP-ellátást nyújtó egészségbiztosítások: ezeket nem csupán a kedvezményes adózás miatt kínálják a cégek. Megfelelő szabályozással ugyanakkor eddig a cégek a céljaiknak megfelelő terméket be tudták emelni a kedvezőbb, 40,71 százalékos adózási körbe. Ez pedig módot adott arra, hogy a valós igényekre és célokra szabott juttatásokat adjanak dolgozóiknak – mutatott rá Fata László, megjegyezve: ennek a lehetőségnek az adókedvezménye jövőre szintén megszűnhet. A szakértő szerint emiatt a dolgozók választási lehetősége és a cégek mozgástere jelentősen szűkülhet.

Csökkenne a jövedelem

A munkáltatók kis része vállalna csak plusz terheket a cafeteria-rendszer átalakítása miatt – mutatott rá a Cafeteria TREND felmérése. A több mint 200 ezer munkavállalót foglalkoztató 559 cég válaszai alapján a dolgozók csaknem 15 százaléka jövőre semmilyen juttatást nem kapna az eddigiek helyett, további 44 százaléka pedig a juttatásokra fordított bruttó összeget jövedelemként adózva, illetve SZÉP-kártyán kapná meg. A munkavállalók alig 9 százaléka számíthat ugyanakkor arra, hogy munkaadója igyekezne megtartani a juttatások nettó értékét, további 12 százalék pedig arra, hogy a munkaadó részben átvállalja a terhek növekedését. Összességében így a juttatások nettó összege átlagosan mintegy 25-30 százalékkal csökkenne. A felmérést Varga Mihály hangulatjelentésnek titulálta, „ami arra a médiaközegre épül, amit önök (az újságírók A szerk.) közvetítenek”. A Magyar Szakszervezeti Szövetség felmérése azonban szintén ezt a forgatókönyvet vázolja fel: jövőre a cégek valószínűleg még megtartják a jelenlegi cafeteria elemeket – már csak azért is, mert ezeket a kollektív szerződések rögzítik -, de nem adnak rá több forrást, így a juttatás nettó értéke csökkenni fog.

A munkavállalók felét érinti

Mintegy 2 millió dolgozót és 20 ezer munkáltatót érint a Pénzügyminisztérium adatai szerint a cafeteria rendszerének átalakítása. Nehezebb megmondani, mekkora összegekről van szó, hiszen van, aki csupán néhány ezer forintos étkezési utalványt kap, de van olyan munkavállaló is, akinél az 1,2 millió forintot is eléri a cafeteria éves összege. A Szent István Egyetem Menedzsment és HR Kutató Központjának kutatása szerint az idén a cafeteriát biztosító cégek 14 százaléka évi 500 ezer forintnál magasabb keretet szán erre a célra, csaknem negyedük pedig évi 400-500 ezer forintot. A cégek mintegy 30 százaléka csak fixen rögzített béren kívüli juttatásokat nyújt, több mint 38 százalékuk azonban lehetővé tette az egyéni választást a dolgozóknak, további 32 százalék pedig részben fix, részben választható cafeteria juttatásokat ad. A választható cafeteria elemek közül a kormány által is favorizált SZÉP-kártya a leggyakoribb: ezt a cafeteriát biztosító szervezetek több mint 90 százaléka kínálja. Kedvező adózású készpénz-juttatást a cégek csaknem háromnegyede kínál dolgozóinak, lakáscélú támogatást a cégek több mint fele, albérlettámogatást a negyede. A fixen rögzített juttatások esetében a cégek alig harmada ad SZÉP-kártyát; a mobiltelefonhasználat után a leggyakrabban nyújtott elem a kedvezményes adózású készpénz, amit a cégek 46 százalékánál választható elem.

Egy másik, a BDO Magyarország 1000 munkavállaló idei választásán alapuló felmérése alapján a juttatások összértékének 38 százaléka SZÉP-kártyán, 20 százaléka készpénzkifizetésként, 9-9 százaléka Erzsébet-utalványként, illetve lakáscélú támogatásként jut el a dolgozókhoz.

Mindezek függvényében sajátos az a kormányzati „tanács”, miszerint az „adócsökkentések kapcsán felszabaduló pénzeket” a juttatások helyett béremelés formájában kellene odaadni a dolgozóknak. A kedvezményes adózású pénzjuttatás magas arányából látszik, hogy a cégek igyekeznek pénzben fizetni dolgozóikat, de nyilván azért választják cafeteriaként ennek kifizetését, mert annak adóvonzata feleakkora, mint ha bérként adnák.

Szerző
Frissítve: 2018.06.30. 13:56

Antiszemitizmus, meglepetéssel

Publikálás dátuma
2018.06.28. 19:16
FOTÓ: VAJDA JÓZSEF
Csaknem húsz év után átfogó kutatás készült a magyarországi zsidóság helyzetéről.

A megkérdezettek 61 százaléka egyetért azzal, hogy a házasság szempontjából nincsen semmi jelentősége annak, hogy valaki zsidó vagy nem az, harmaduk pedig egyenesen azt szeretné, ha több vegyes házasság lenne zsidók és nem zsidók között. Valamennyivel többen vannak azok, akik úgy gondolják, hogy a zsidóság kisebbsége megőrzi identitását, de a többség beolvad majd (43 százalék), mint azok, akik szerint erősödni fog a zsidó öntudat. Attól elenyészően kevesen tartanak, hogy a zsidóság lassanként teljesen beolvad és eltűnik.

A Mazsihisztől az EMIH-ig
A kutatás adatai és megállapításai kötet alakban is megjelentek, amit a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület (Mazsike) folyóirata, a Szombat adott ki. Szántó T. Gábor főszerkesztő örvendetesnek nevezte, hogy a legismertebb zsidó szervezetek támogatták a kutatást, így például a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) és az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség (EMIH). A támogatók között van – egyebek mellett – Ronald S. Lauder alapítványa és a Szochnut is.

Csaknem húsz év telt el azóta, hogy átfogó kutatás készült Magyarországon a zsidóság helyzetéről. A csütörtökön bemutatott új felmérés vezetésére ugyanúgy Kovács András, a Közép-Európai Egyetem (CEU) professzora kapott felkérést, mint 1999-ben. A két évig tartó munkában vezető kutatóként működött közre Barna Ildikó, az ELTE Társadalomtudományi Karának docense.

A tragikus történelmi múlt következtében – a vidéki zsidóság túlnyomó részét elpusztították a vészkorszakban – a magyarországi zsidók elsősorban a fővárosban élnek. A kutatás feltűnő jellegzetességként említi, hogy a zsidóság körében a budapesti lakossághoz viszonyítva is kiemelkedően magas az iskolai végzettség: a diplomások aránya 78 százalék. A mai zsidó népesség jelentős részének magasabb a végzettsége, mint a felmenőié volt. Az iskolai végzettséggel összefüggésben magas a szellemi munkakörben dolgozók és a vállalkozók aránya. Az anyagi helyzet közvetett mutatói (vagyontárgyak, tartós fogyasztási cikkek birtoklása) az átlagot meghaladó jövedelmi szintre utalnak.

A megkérdezettek fele nem vallásos, tizede tartja be rendszeresen a vallási előírásokat. A kutatók megállapítása szerint a szülők generációjához képest lényegesen nagyobb azok aránya, akik megtartják a nagyobb ünnepeket (30 százalék). Jelentősen csökkent ugyanakkor a nem vallásosok és különösen az ateisták aránya.

A felmérésben szereplők csaknem fele a kettős – egyaránt magyar és zsidó – identitású csoportba sorolta magát. Csaknem háromnegyedük teljesen integráltnak vagy asszimiláltnak tekinthető. Identitásuk meghatározásakor viszonylag sokan (30 százalék) választották az „európai polgár” meghatározást.

Kiemelten fontos a zsidó identitás szempontjából a holokauszt emléke, bár a fiatalabb generációk esetében – mint identitásképző tényező – kisebb a súlya. A legfiatalabbaknak csupán 14 százaléka értett egyet azzal, hogy a holokausztnak a zsidó öntudat középpontjában kell állnia. Mindazonáltal a megkérdezettek 85 százaléka szerint a holokausztról többet kellene tanítani az iskolákban.

Antiszemitizmus, meglepetéssel
A kutatásban szereplők csaknem fele, 48 százaléka találkozott az adatfelvételt megelőző évben személyesen antiszemita megnyilvánulásokkal utcán vagy közlekedési eszközön. Ez magas szám, de lényegesen kevesebb az 1999-ben mért 75 százaléknál. A válaszadók csaknem ötödét szóban sértegették vagy zaklatták zsidósága miatt, valamivel több mint negyedük pedig tanúja volt ilyen eseteknek. A gyűlöletcselekményekkel foglalkozó kutatások sokszor jelezték, hogy Magyarországon ritkák a fizikai bántalmazásban megnyilvánuló antiszemita gyűlöletcselekmények. A mostani felmérés adatai is ezt mutatják: a megkérdezettek egy százaléka volt áldozata és három százaléka szemtanúja ilyen esetnek.
Annak ellenére, hogy az antiszemita megnyilvánulások száma a felmérés szerint jelentős csökkent, a megkérdezettek 55 százaléka úgy érzékeli, hogy „nagy”, további 10 százalékuk pedig úgy, hogy „nagyon nagymértékű” az antiszemitizmus az országban. Ami azt jelenti, hogy 2017-ben sokkal fenyegetőbbnek értékelték a helyzetet, mint 1999-ben.
Amikor Barna Ildikót és Kovács Andrást arról kérdeztük, hogy a felmérés melyik eredménye okozott meglepetést számukra mindketten megemlítették az antiszemitizmust, a tapasztalat és a percepció (érzet) közötti ellentmondást. Tudományos magyarázat egyelőre nincs, de Kovács András lehetőségként felvetette a közösségi média és a politikusi beszéd szerepét. A pontos okok feltárásához – mondta Barna Ildikó – külön vizsgálatra lenne szükség.
A megkérdezettek 94 százaléka úgy gondolja, hogy antiszemita az, aki szerint a zsidók semmilyen körülmények között sem válhatnak teljesen magyarokká. Szintén nagyon sokan (85 százalék) vélik úgy, hogy az is zsidóellenes, aki szerint a zsidók nem képesek beilleszkedni a magyarok közé. A minta több mint négyötöde antiszemitizmusnak tartja azt a vélekedést, hogy a „zsidók ellenségesek a keresztény hittel szemben”, vagy azt, hogy a „zsidókkal szemben nem követtek el nagyobb bűnöket, mint a kommunizmus üldözöttjei ellen”. 70 százalék szerint az is antiszemita, aki csak a németeket tartja felelősnek a holokausztért.
A mostani vizsgálatban a megkérdezettek 43 százaléka minősítette antiszemitizmusnak, ha valaki szerint a „zsidóknak felismerhető, saját tulajdonságai vannak”, míg 1999-ben ez az arány csak 35 százalék volt.

A zsidó válaszadók jobban érdeklődnek a politikai iránt és nagyobb médiafogyasztók, mint a nem zsidó diplomások. Világnézeti beállítódásaikat tekintve a zsidóság elsöprő többsége elutasítja a tekintélyelvűség, a politikai konzervativizmus és az idegenellenesség minden megnyilvánulási formáját – derül ki az adatokból. Míg a teljes népesség diplomásainak kétharmada szigorítaná a menekültek befogadását, 43 százaléka súlyosabb esetekben indokoltnak tartaná a halálbüntetést, valamivel több mint fele pedig börtönnel sújtaná a kábítószer-fogyasztást, addig a zsidóknak csak körülbelül tizede, vagy még csekélyebb része gondolkodik így.

A magyarországi zsidók sokkal nagyobb arányban sorolják magukat a baloldalhoz és a liberálisokhoz, mint a nem zsidó diplomások. A különbség a pártválasztásban is látványosan megmutatkozik – hívták fel a figyelmet a kutatók. A jobboldali pártokat elenyésző számú megkérdezett támogatta, míg a liberális és baloldali pártok támogatói a minta felét tették ki. Az viszont az összes pártból való kiábrándulást jelzi, hogy a megkérdezettek között a Magyar Kétfarkú Kutya Párt bizonyult a legnépszerűbbnek (18 százalék). A pártot nem választók aránya (21 százalék) hasonló nagyságú volt, mint a általában a budapesti diplomások között.

A zsidó szervezetek politikai szerepvállalásáról a válaszadók többsége (66 százalék) azt gondolja, jó lenne, ha a zsidóság képviselői a kormány minden fontos döntéséről véleményt nyilvánítanának. Harmaduk ellenben úgy véli, csak a zsidósággal kapcsolatos témákban kellene állást foglalniuk. Teljesen egységesek voltak a megkérdezettek abban, hogy a zsidó szervezeteknek nemcsak őket – és főleg nemcsak a vallásos zsidókat – hanem minden kirekesztett társadalmi csoportot képviselniük kell.

Így készült
A kutatás során 1879 kérdőíves interjút vettek fel. Az interjúalanyokat a kérdezők személyesen keresték meg, az adatfelvételt a Medián munkatársai végezték. A hólabda eljárással kialakított mintába azok kerülhettek be, akiknek nagyszülei közül legalább az egyik zsidó származású vagy zsidó vallású volt, magát bármilyen értelemben zsidónak tartja és elmúlt 18 éves. A minta nagysága lehetővé tette, hogy a Magyarországon élő zsidóság valamennyi jellegzetes csoportja a statisztikai elemzéshez szükséges számban reprezentálva legyen, bár – jelezték a felmérés vezetői – valószínű, hogy a zsidósághoz jobban kötődő csoportok aránya a mintában nagyobb, mint a valóságban. Az erősen hipotetikus demográfiai becslések szerint Magyarországon mintegy 160 ezren felelnek meg a mintaválasztás kritériumainak.



Szerző
Frissítve: 2018.06.28. 22:57

Orosz kapcsolat: lojalitásért üzlet

Publikálás dátuma
2018.06.28. 07:00

Minta lehet-e, szabad-e követendő példaként állítani Magyarország elé a Putyin vezette államot? A kormányzati törekvések ebbe az irányba is mutatnak, a kutatók óva intenek ettől.

Minél nagyobb Oroszország részesedése egy adott állam gazdaságából, az annál sérülékenyebb az orosz politikai befolyással szemben - állapította meg a Stratégiai és Nemzetközi Tanulmányok Központja egy tanulmányában. Ennek a megállapításnak a megerősítéseként a Transparency International is megjegyezte, hogy hazánk korrupciós indexe már most is kimagasló. Ha ezt a két véleményt összevetjük azzal, hogy Orbán Viktor kormányfő és körének az elkövetkező évek egyik legjelentősebb, összességében 12,5 milliárd eurós hazai beruházása, a paksi új atomerőművi blokkok bővítése csak akkor éri meg, ha a valóban megvalósul az a 40 százalékos - értékalapú - hazai részesedés, amelyet "válogatott" a magyar beszállító cégeknek szánnak, érdekes megvilágításba kerül a gigaberuházás. Ennek fejében ugyanis Oroszország nem magyar termékeket vagy terményeket vár - a hitel ütemszerű teljesítése mellett - hanem azt is, hogy a magyar kormány fenntartás nélküli politikai lojalitást is tanúsítson Vlagyimir Putyin elnök hazája iránt. A beruházó Roszatom ebben a tekintetben aligha számít önálló döntéshozónak, mivel állami tulajdonban van. Viszont Mészáros Lőrinc nagyvállalkozó, a miniszterelnök közeli barátja - úgyis, mint "szakmabeli", a Mátrai Erőmű meghatározó tulajdonosa - biztos, hogy részt kap a paksi bővítési beruházásából. Addig is míg az építkezés elindul, az oligarcha érdekeltségébe tartozó egyik cég már jelentős állami munkát kapott a püspökszilágyi radioaktívhulladék-temetőnél.

A paksi beruházás ellenére a két ország közötti gazdasági kapcsolatok eltörpülnek amellett, amit Magyarország az uniós tagállamokkal lebonyolít. Ezért fellengzősnek hangzott Orbán Viktornak az a kijelentése, hogy a „magyar—orosz gazdasági, kereskedelmi együttműködés újra a sikerekről szól.” Ez a lista viszont elég szűk: Pakson kívül mindössze a 3-as metró kocsijainak a felújítása, egy orosz érdekeltségű bank jelenléte, néhány energetikai cég megtelepedése van rajta. Az egyéb gazdasági kapcsolatok Oroszország ukrajnai beavatkozása, a Krím-félsziget elcsatolása nyomán alkalmazott gazdasági szankciók miatt gyakorlatilag szünetelnek. A különböző tendereken induló magyar vállalkozások pedig egyre kevésbé tudnak helytállni a nyugat-európai és amerikai modern termékekkel folytatott versenyben.

Fotó: Tóth Gergő

Ugye, mi...?  Fotó: Tóth Gergő

A jelenlegi putyini Oroszországról viszont elég felületesek a magyar közvélemény ismeretei. Feltehetően ez is indokolta azt, hogy a Magyar Tudományos Akadémia keretében működő Világgazdasági Tanács a napokban tartott ülését teljes egészében annak a kérdésnek a megvitatásának szentelte, hogy van-e orosz modell? Ismerős és ijesztő lehet számunkra az a vélemény, hogy Oroszországban a politikailag befolyásolt tulajdonosi viszonyok mellett a gazdaság nem a kibocsátás, hanem a hatalmon lévő csoportok kifizetéseinek a maximalizálására rendezkedik be.

Ennek igazolásául Deák András, az MTA KRTK Világgazdasági Intézet kutatócsoport vezetője párhuzamot vont aközött, hogy Magyarország - és a többi kelet-közép-európai ország -, valamint Oroszország gazdaságában milyen szerepe volt a külföldi befektetéseknek. A volt szocialista országokban a privatizáció révén, majd ezt követően a zöldmezős beruházások folytán a külföldi multinacionális cégek meghatározó szerephez jutottak. Amíg nálunk 1998-ig a privatizált vagyon 48 százaléka került külföldiekhez, addig ebben az időszakban Oroszországban 3 százalékos volt ez az arány. Azóta nagyot változott a világ, a nyersanyagokhoz való közvetlen hozzáférés miatt a külföldiek érdeklődése megnőtt a kitermelésben és a feldolgozásban érdekelt cégek iránt, és ezzel Oroszország felzárkózott a V4-ek összesített szintjéhez. Jelentős különbség viszont, hogy míg a kelet-közép-európai országok elsősorban a tőkének az országba való vonzásában érdekeltek, addig az oroszok törekvése, hogy minél nagyobb arányban külföldön fektessenek be. Ugyanakkor az állami tulajdon szerepe ma is meghatározó, míg a belföldi magántulajdon koncentrációja csökkent, éppen a külföldiek megjelenése miatt.

A fennálló hatalom korrumpálódásának okát könnyű megérteni, ha tudjuk, hogy az elitnek legfőképpen államigazgatási múltja van, a hatalmi viszonyok szempontjából a parlamentnek vagy a politikai pártoknak csak másodlagos szerep jutott - magyarázta az Oroszország-kutató. Az orosz oligarchia kialakulása viszonylag hamar, a 2000-es évek során befejeződött.

Megszűnt a zöldség-gyümölcs export

Augusztusban lesz négy éve, hogy az Oroszországgal szemben a bevezetett uniós embargóra Moszkva hasonlóval válaszolt. A magyar friss, illetve feldolgozott zöldséget, gyümölcs kivitel azóta gyakorlatilag megszűnt – nyilatkozta a Népszavának Ledó Ferenc, a Magyar Zöldség-Gyümölcs Szakmaközi Szervezet (FruitVeb) elnöke.

- Mekkora veszteséget okozott az orosz embargó a hazai termelőknek?

- Nem rendítette meg őket. A '80-as évek végéig csak almából évi 100-120 ezer tonnát szállítottunk a Szovjetunióba, de mára gyakorlatilag megszűnt a magyar zöldség-gyümölcs kivitel Oroszországba. Az embargó előtt 30-40 ezer tonna friss zöldség-gyümölcsöt szállítottunk ki, a legjelentősebb tétel a 10-15 ezer tonna friss meggy volt. Valamennyi „szerbesített” magyar meggy ment az embargó után is az orosz piacra, de annyian vettek le sápot belőle, hogy már az sem érte meg, és akkor a fizetési kockázatról nem is beszéltem. A friss árunál több feldolgozott terméket vittünk ki. Főleg csemegekukoricát és zöldborsókonzervet exportáltunk. Az orosz kivitel az ágazat kivitelének nagyjából a 10 százalékát tette ki.

- Mikor térhettünk vissza a '90-es nagy keleti piaci összeomlás után?

- A megszűnt Szovjetunióba az ezredforduló táján kapaszkodtunk vissza, de már egészen más körülmények között. A szovjet idők mennyiségét meg sem közelítettük. Az orosz piac ugyanis nagyon is minőségivé vált, miközben hatalmas árualapokat igényelt. Ezt a kettőt a magyar termelők nem tudták együtt teljesíteni.

- Ha feloldják az embargót, visszatérhetünk az orosz piacra?

- Szerintem szinte lehetetlen. Az uniós országok és így Magyarország kieső exportját jelentős részben átvette Törökország, Azerbajdzsán és mások. Az uniós embargó ráadásul az oroszokat rákényszerítette az önellátásra. A mai napig foyamatosan olyan beruházásokat végeznek, amelyeknek köszönhetően 2025-28-ra szinte teljesen önellátókká válhatnak zöldségből és gyümölcsből is. A mennyiségi és minőségi követelményeknek pedig továbbra sem tudna a hazai ágazat megfelelni. Egyebek mellett hiányzik a szervezettség, az együttműködés. Jó példa erre, hogy 2005-ben tárgyaltunk alma szállításról. Az oroszok heti 8-10 kamionnyit vásároltak volna szeptembertől májusig. Ezt képtelenek voltunk megoldani.

-A kieső orosz exportot hol értékesítették a termelők?

-Szerencsére a hazai fogyasztás jelentős mértékben nőtt. Emellett a német nyelvterületre is sikerült vinni a többletből, és egy ideig Lengyelország is vevőnk volt. Ők mára szinte minden olyan termékből exportőrökké váltak, amit korábban Magyarországról importáltak. - Bihari Tamás

Közismert, hogy az ország meghatározó gazdasági tényezője az olajipar. A Világbank viszont kiszámította, hogy az ebben az iparágban keletkező járadék - vagyis a piaci ár és a termelési költségek különbsége - 2016-ban a orosz GDP 7 százalékát tette ki, szemben Kuvait 44 százalékával, de még Kazahsztánban is 10 százalékot sikerült elérni. Oroszország a világ egyik legnagyobb olaj- és gáztermelője, a volt Szovjetunió kapacitásának 80 százalékát örökölte, de mint Deák András lapunknak elmondta a kőolajkitermelés elérte a csúcsát és hosszú távon hanyatlani fog. A kimerült készleteket az újonnan feltártak éppen csak pótolni tudják. Ezzel egy ötven éves korszak véget ért. (A földgáznál nincsenek ilyen távlati problémák, de ma még nem látni egyértelműen, hogy az európai gázdiverzifikálási törekvéseknek, vagyis annak, hogy az egyes országok több irányból szerzik be ezt az energiahordozót, milyen hatásai lesznek.) A jövőt a politikai döntések is befolyásolni fogják.

A posztszovjet térségben a gazdasági-politikai reformoknak nem volt előre megszabott forgatókönyve, szemben a kelet-közép-európai országokkal, ahol az uniós csatlakozások is meghatározták az intézményrendszer működését. De az orosz modell alapjában különbözik Kínától is, amely egy klasszikus felzárkózó ország az 1990-es évek óta, ahol képesek voltak a külgazdasági nyitást megvalósítani. A távol-keleti birodalom exportorientált gazdasággá vált, míg ez Oroszországról aligha mondható el, amelynek modellje - Inotai András kutatóprofesszor szavaival - nem alulfejlett, hanem félrefejlődött.

Meghosszabbított szankciók

Az Európai Unió tavaly decemberben meghosszabbította az orosz gazdaság bizonyos ágazatait célzó szankciókat, amelyek 2018. július 31-ig maradnak érvényben. Az embargót az Unió az ukrajnai helyzetet destabilizáló orosz intézkedésekre válaszul vezette be négy évvel ezelőtt, eredetileg egy évre, majd többször is meghosszabbították azt. A korlátozó intézkedések a pénzügyi, az energetikai és a védelmi ágazatra, valamint a katonai és polgári területen egyaránt felhasználható termékek területére irányulnak.

Az uniós vezetők 2015 márciusában a szankciók időtartamát a minszki megállapodások teljes körű végrehajtásához kötötték, a megvalósulását ugyanazon év december 31-re irányozták elő. Mivel erre nem került sor, az Európai Unió miniszteri tanácsa egyhangúlag hosszabbította meg a szankciókat újabb hat hónappal.

Ma már több uniós tagállam a felfüggesztés híve, köztük Magyarország, de ha a francia, német akarat érvényesül továbbra is, akkor ismét egyhangú lehet a júliusi voksolás.

Jelenleg Moszkva egyre nagyobb számban köt "államvezérelt" ügyleteteket és képez "rendszerépítő koalíciókat" Kelet-Ázsiában és a Közel-Keleten is. A megállapodások jelentős része állami vállalatok vagy befolyásos ipari konglomerátumok között jönnek létre, többnyire politikai jóváhagyással, szükség esetén a pénzügyi, jogi infrastrukturális kérdéseket is rendezve - mondta Deák András. Nem nehéz felfedezni ebben a paksi erőműbővítés forgatókönyvét - tette hozzá.

Hústalanul

Az évi 150-200 ezer tonnás éves magyar hús-, illetve készítmény kivitelnek alig néhány százaléka irányult a 2014. augusztusában meghirdetett embargó előtt Oroszországba. Így közvetlen hatása nemigen volt a hazai húsiparra. Annál jelentősebb közvetett hatás volt tapasztalható. Mivel korábban az uniós országok - beleértve Magyarországot is - hús-, illetve húskészítmény exportjának ugyanis 20 százalékát az oroszok vásárolták meg, így a kölcsönös embargó bejelentéseket követően az itt maradt mennyiség is a belső piacokat nyomta. Ennek következtében a felhalmozott készletek leszorították az ágazat árait, amely kedvezőtlenül érintette a hazai termelőket és a feldolgozókat.

Nem tehettünk mást, mint hogy alkalmazkodni kellett az alacsony árakhoz, holott ezt nálunk semmi sem indokolta - említette a Népszavának Menczel Lászlóné, a Vágóállat és Hús Terméktanács titkára. Ez a hatás 2016-ban volt a legerősebb, ennek következtében az ágazat számos termelője kénytelen volt "bedobni a törülközőt" az alacsony felvásárlási árak miatt.

A krízisnek az vetett véget, hogy az Unió két évvel ezelőtt Kínával előnyös üzletet kötött, s így a megnövekedett igények felszívták az orosz exportból visszamaradt készleteket.

Szerző
Témák
kapcsolatok