Senki nem kérte, mégis módosul a cafeteria

Publikálás dátuma
2018.06.30 07:21
Illusztráció/Népszava
A cafeteria legfontosabb ismérvét, a választhatóságot szüntetné meg a kormány a rendszer átalakításával. A dolgozók egyértelműen rosszabbul járnának, de az eddigi társadalmi célok is feledésbe merültek.

Minden erejével igyekszik meggyőzni a kormány az embereket arról, hogy a béren kívüli juttatások rendszerének drasztikus átalakításával nem járnak rosszabbul. „Senki sem veszi el az emberektől a cafeteriát, nem jut kevesebb pénz erre a célra” – hangoztatta a parlamentben maga Orbán Viktor is. Ez azonban csak féligazság, és igencsak eufemisztikus értelmezése a kormányzati terveknek, illetve azok várható következményeinek.

Gulyás Gergely, Miniszterelnökséget vezető miniszter már a döntés bejelentésekor is hangsúlyozta: a cafeteria éves kerete nem csökken, csak az odaadás módja változik. Valóban: a béren kívüli juttatások - mint adózási kategória - keretösszege nem változik. A közszférában évi 200 ezer, a versenyszférában évi 450 ezer forint marad. Ugyanakkor az eddig ide tartozó kedvezményesen adózó készpénzjuttatás megszűnik, és csak a Széchenyi Pihenőkártyára (SZÉP-kártya) adható juttatás kedvezményes adózása marad meg.

Ezen a kereten felül azonban jelenleg még számos más juttatást is adhatnak a cégek dolgozóiknak kedvezményes adózással, illetve teljesen adómentesen - összességében további többszázezer forint értékben. Előbbi körbe tartozik például az Erzsébet-utalvány, az iskolakezdési támogatás, vagy a nyugdíj-, illetve egészségpénztári hozzájárulás. Utóbbi körbe pedig többek között a lakáscélú, az albérlet vagy a diákhitel támogatás. Ezek adómentessége, illetve kedvezményes adózása a tervek szerint jövőre megszűnne, csak az óvodai, bölcsődei térítés adómentessége maradna meg. Így viszont se a munkaadóknak, se a munkavállalóknak nem lenne érdeke ezeket választani, hiszen ugyanannyit kellene adózni utána, mint a bér után. Ezzel pedig egyrészt valójában csökkenne a cafeteriaként használható juttatások összkerete, másrészt épp a rendszer lényege, a választás lehetősége veszne el.

A cafeteria rendszer leglényegesebb jellemzője ugyanis éppen a Gulyás Gergely által is emlegetett „odaadás módja”. Az angolban önkiszolgáló éttermet jelentő cafeteria szó nem egyszerűen a béren kívüli juttatások szinonimája, hanem a választás lehetőségre utal: a dolgozó pillanatnyi élethelyzetének, igényeinek megfelelően maga választhat a cég által felkínált juttatások közül. Ha albérletben él, az albérlettámogatást fogja kérni, ha diákhitele vagy lakáshitele van, akkor a kölcsönök fizetését segítő juttatást. Minthogy ennek a választásnak a lehetősége a jövőben az adóterhek növekedése miatt lényegében megszűnik, ilyen értelemben a kormány valójában mégis elveszi a cafeteriát az emberektől.

A kormány azonban úgy tűnik, másként értelmezi a cafeteria lényegét. Mint Varga Mihály pénzügyminiszter kijelentette: a kormány célja, hogy a béren kívüli juttatások felhasználásának gazdaságpolitikai haszna is legyen az ország számára. Miután a jövőben a béren kívüli juttatásokat kizárólag a SZÉP-kártya szálláshely, vendéglátás és szabadidő „zsebébe” lehet majd kedvezményesen adni, adódik a kérdés: a rendszer átalakítása az ország számára hoz-e majd gazdasági hasznot, vagy inkább a turizmus-vendéglátásba magát egyre jobban bevásároló kormányzati köröknek?

Témába vágó kutatások szerint ugyan – a kedvezményes adózással adható készpénzjuttatás mellett - az egyik leggyakrabban adott cafeteriaelem eddig is a SZÉP-kártya volt, de nem biztos, hogy a dolgozóknak éppen az étterembejárás vagy a nyaralás támogatására van igényük ilyen nagyságrendben. Jól mutatja ezt, hogy azenpenzem.hu gyűjtése szerint évről évre több pénz „ragad be” a SZÉP-kártyákon. Az idén például több mint 2 milliárd forintot utaltak vissza a munkáltatóknak a május végéig fel nem használt juttatásokból, annak ellenére, hogy a felhasználási határidő előtti napokban látványosan kezdtek el költekezni a kártyabirtokosok. Ez alapján luxusnak tűnik, hogy egy átlagos kétkeresős család évi 900 ezer forintot költsön nyaralásra és étterembejárásra, amikor lehet, hogy még a lakáshitel törlesztőrészleteinek fizetése is problémát okoz számára.

 A pluszjuttatásoknak célja volt

A saját célkitűzéseivel megy szembe a kormány, amikor az egyszerűsítésre hivatkozva átalakítja a cafeteria rendszerét. A különféle juttatásoknak ugyanis eddig társadalompolitikai céljai is voltak: a meghatározott dolgokra fordítható juttatások kedvezményessé tétele meghatározott célok - például az öngondoskodás vagy a munkaerőpiaci mobilitás - felé próbálta terelni a dolgozókat. Ez most elvész: miközben a születésszám növekedését szeretné elérni a kormány, megszünteti az iskolakezdési támogatás adókedvezményét. Miközben az egyre növekvő munkaerőhiány miatt keresi a még hadra fogható munkaerőt, megszünteti a mobilitási célú albérlettámogatást – sorolja az érthetetlen lépéseket Kordás László, a Magyar Szakszervezeti Szövetség elnöke. A szakszervezeti szövetség a másik 5 érdekvédelmi konföderációval közösen azt szeretné elérni, hogy 3 – az öngondoskodás, a család és a munkaerőmobilitás – területen maradjanak meg a jelenlegi kedvezmények, illetve, hogy a közszférában is a versenyszférával azonos, 450 ezer forintos cafeteriakeret legyen. Ezzel kapcsolatban pénteken elküldték javaslatukat a pénzügyminiszternek. Kordás László szerint egyébként a kormány elszántsága puhulni látszik. Erre utal szerinte Varga Mihály nyilatkozata is, aki jelezte: minden javaslatra nyitottak, és egyeztetni fognak.

A munkaadók álláspontja most úgy tűnik, közel áll a munkavállalókéhoz. Nem véletlen, hiszen a cégek a különböző cafeteria elemek kínálatával próbálják magukat pozícionálni, vagyis vonzóbbá tenni a dolgozók számára a munkaerőhiány idején.

Az utóbbi években egyre több munkáltató nem csak értékalapú cafeteriát nyújt – magyarázza Fata László cafeteria szakértő. Az adómentes juttatásokon túl - mint például az albérlet- vagy a hiteltámogatás – számtalan más pluszjuttatással igyekeznek magukat megkülönböztetni más vállalatoktól. Ilyenek lehetnek például a képzések vagy a VIP-ellátást nyújtó egészségbiztosítások: ezeket nem csupán a kedvezményes adózás miatt kínálják a cégek. Megfelelő szabályozással ugyanakkor eddig a cégek a céljaiknak megfelelő terméket be tudták emelni a kedvezőbb, 40,71 százalékos adózási körbe. Ez pedig módot adott arra, hogy a valós igényekre és célokra szabott juttatásokat adjanak dolgozóiknak – mutatott rá Fata László, megjegyezve: ennek a lehetőségnek az adókedvezménye jövőre szintén megszűnhet. A szakértő szerint emiatt a dolgozók választási lehetősége és a cégek mozgástere jelentősen szűkülhet.

Csökkenne a jövedelem

A munkáltatók kis része vállalna csak plusz terheket a cafeteria-rendszer átalakítása miatt – mutatott rá a Cafeteria TREND felmérése. A több mint 200 ezer munkavállalót foglalkoztató 559 cég válaszai alapján a dolgozók csaknem 15 százaléka jövőre semmilyen juttatást nem kapna az eddigiek helyett, további 44 százaléka pedig a juttatásokra fordított bruttó összeget jövedelemként adózva, illetve SZÉP-kártyán kapná meg. A munkavállalók alig 9 százaléka számíthat ugyanakkor arra, hogy munkaadója igyekezne megtartani a juttatások nettó értékét, további 12 százalék pedig arra, hogy a munkaadó részben átvállalja a terhek növekedését. Összességében így a juttatások nettó összege átlagosan mintegy 25-30 százalékkal csökkenne. A felmérést Varga Mihály hangulatjelentésnek titulálta, „ami arra a médiaközegre épül, amit önök (az újságírók A szerk.) közvetítenek”. A Magyar Szakszervezeti Szövetség felmérése azonban szintén ezt a forgatókönyvet vázolja fel: jövőre a cégek valószínűleg még megtartják a jelenlegi cafeteria elemeket – már csak azért is, mert ezeket a kollektív szerződések rögzítik -, de nem adnak rá több forrást, így a juttatás nettó értéke csökkenni fog.

A munkavállalók felét érinti

Mintegy 2 millió dolgozót és 20 ezer munkáltatót érint a Pénzügyminisztérium adatai szerint a cafeteria rendszerének átalakítása. Nehezebb megmondani, mekkora összegekről van szó, hiszen van, aki csupán néhány ezer forintos étkezési utalványt kap, de van olyan munkavállaló is, akinél az 1,2 millió forintot is eléri a cafeteria éves összege. A Szent István Egyetem Menedzsment és HR Kutató Központjának kutatása szerint az idén a cafeteriát biztosító cégek 14 százaléka évi 500 ezer forintnál magasabb keretet szán erre a célra, csaknem negyedük pedig évi 400-500 ezer forintot. A cégek mintegy 30 százaléka csak fixen rögzített béren kívüli juttatásokat nyújt, több mint 38 százalékuk azonban lehetővé tette az egyéni választást a dolgozóknak, további 32 százalék pedig részben fix, részben választható cafeteria juttatásokat ad. A választható cafeteria elemek közül a kormány által is favorizált SZÉP-kártya a leggyakoribb: ezt a cafeteriát biztosító szervezetek több mint 90 százaléka kínálja. Kedvező adózású készpénz-juttatást a cégek csaknem háromnegyede kínál dolgozóinak, lakáscélú támogatást a cégek több mint fele, albérlettámogatást a negyede. A fixen rögzített juttatások esetében a cégek alig harmada ad SZÉP-kártyát; a mobiltelefonhasználat után a leggyakrabban nyújtott elem a kedvezményes adózású készpénz, amit a cégek 46 százalékánál választható elem.

Egy másik, a BDO Magyarország 1000 munkavállaló idei választásán alapuló felmérése alapján a juttatások összértékének 38 százaléka SZÉP-kártyán, 20 százaléka készpénzkifizetésként, 9-9 százaléka Erzsébet-utalványként, illetve lakáscélú támogatásként jut el a dolgozókhoz.

Mindezek függvényében sajátos az a kormányzati „tanács”, miszerint az „adócsökkentések kapcsán felszabaduló pénzeket” a juttatások helyett béremelés formájában kellene odaadni a dolgozóknak. A kedvezményes adózású pénzjuttatás magas arányából látszik, hogy a cégek igyekeznek pénzben fizetni dolgozóikat, de nyilván azért választják cafeteriaként ennek kifizetését, mert annak adóvonzata feleakkora, mint ha bérként adnák.

Frissítve: 2018.06.30 13:56

Erőforrásból is több jut a kormánypártoknak

Publikálás dátuma
2019.04.24 08:05

Fotó: LMP Facebook-oldala
A kormánypárt több tízezer, míg az ellenzék pár ezer aktivistával kampányolt az EP-választásra. Kamupártok kamu-aláírásgyűjtőivel nem találkoztunk.
Nemcsak a plakátokból van sokkal több a Fidesznek, mint az ellenfeleinek, hanem „humán erőforrásból” is. Lapunk körkérdéséből kiderült, hogy míg a kormánypárt több tízezer aktivistával népszerűsítette Orbán Viktort az EP-választási aláírásgyűjtésben, addig az ellenzéki pártok pár száz, maximum pár ezer szimpatizánssal tudták eljuttatni üzeneteiket utcai standjaikon a választópolgárokhoz.
A kisebb településeken gyakorlatilag csak a Fidesz aktivistáival és prominenseivel találkozhatnak a választók az uniós kampányban, a fővárosban viszont az ellenzék is labdába rúghat. A vidéki, ellenzéki kampányolás nehézségeire Hajnal Miklós, a Momentum elnökségi tagja hívta fel korábban a figyelmünket: „a kisebb falvakban nincsen mondjuk egy Nyugati aluljáró, és a főterek sem túl forgalmasak, ez megnehezíti a lehetőségeinket.” Budapesten ilyen gondja nincs az ellenzéknek, sőt konkrétan adott a Nyugati pályaudvar is. A közlekedési csomópontnál lévő aluljáró pedig egész héten tele volt különböző pártok standjaival. Érdeklődök is akadtak szép számmal, bár nem tudtak nem belefutni a politikába, hiszen tíz méteren belül sorakozott reggeltől-estig, a metró bejárat előtt közvetlenül a választék. Klasszikus kamupárt kitelepülésével nem találkoztunk, de láttuk például a Munkáspárt vezérét, Thürmer Gyulát, ahogy a Toroczkai László-féle Mi Hazánk Mozgalom „katonáit” is. A valóban komolyan vehető pártok közül a Fidesz érezheti, hogy a „bűnös városban” azért nem olyan könnyű, mint olyan helyeken, ahol csak az állami média érhető el. A kormánypárt ezt próbálja is ellensúlyozni, így pár méteren belül két ugyanolyan fideszes aláírásgyűjtő pulttal is találkoztunk. Egy fiatal aktivistától megtudtuk, a VI. és a XIII. kerületi Fidesz is kivonult kampányolni. Azt viszont nem árulta el, miért nem mennek kicsit arrébb egymástól. Állítása szerint ingyen, „meggyőződésből” kampányol a kormánypárt mellett. Négy társával váltja egymást. Amikor ott voltunk, délelőtti műszakban volt, azaz 10 órától kettőig promotálta kedvenc pártját. A Fidesz egyébként – hiába függesztette fel európai pártcsaládja – az Európai Néppárt kabátjában kampányolt több helyszínen is. A Nyugati téren mi csak NER-kompatibilis kormánypárti ruhákban lévő aktivistákkal találkoztunk, akik, miután közöltük, hogy nem aláírni szeretnénk, nem voltak bőbeszédűek. Ungár Péter, az LMP országgyűlési képviselője velünk ellentétben fővárosi helyszínen is találkozott néppárti kabátba öltöztetett Fidesz-kampányolóval. Ungár kérdésére, hogy mit keres rajta ez a ruha, egy fiatal kormánypárti csupán annyit mondott, nem érti a problémát. Az ellenzéki politikus egyébként úgy látja, sokan már annak is örülnek, hogy nem csak Orbán Viktorról lehet beszélni a Nyugat aluljáróhoz hasonló kitelepüléseken, hiszen szerinte hiba a magyar kormányfő és Európa szembeállítása az ellenzéktől. Az LMP standjához – ott tartózkodásunk alatt – főképp a 40-50 éves korosztály fordult érdeklődve. Azért a beszólásokból sem volt hiány, Ungárt főképp édesanyja miatt támadták. – Elmondom nekik mindig, hogy igen, Schmidt Mária az édesanyám, és amikor a további velem való gondjaikról kérdezem őket, akkor csöndben maradnak – állította a politikus. Egy pedagógus - miután aláírt az LMP-nek - lapunknak azt mondta, az összes ellenzéki pártnak szignózza az íveit, még akkor is, ha konkrétan például az LMP nem is a „szíve csücske”. – Budapesten több az ellenzéki, ez nem is kérdés, de amíg a vidék nem veszi észre, milyen országban él, addig teljesen mindegy, kinek és mit írok alá, úgysem lesz változás – fogalmazott lemondóan. A legjobb hangulat nem túl meglepően a Magyar Kétfarkú Kutya Párt standjánál volt, ahol egy nyugdíjas aláírót kérdeztünk ennek okairól. – Én már sok mindent megéltem, de ilyen szar mentális állapotban nem volt még az ország. Orbán tragikus, az ellenzék komikus – vont mérleget az asszony, aki az egészségügyből ment nyugdíjba. Hozzáteszi azt is: ő az ellenzéken is, a kétfarkúakon is nevet. Utóbbiakkal együtt mosolyog, míg az ellenzékieket csak „kiröhögi.” A szocialisták standjánál egy középkorú asszony gyűjtötte a szignókat, és beszélgetett a választópolgárokkal. Elmondása szerint beszólásokkal nem találkozott, a szavazók főképp Orbánt és rendszerét ekézték. Kérdésünkre azt mondta, más pártok standjainál álló aktivistákkal nem igazán beszélgetett, de a köszönés legalább mindig megtörtént. Egy kivételével. – A fideszes fiatalok még a köszönésemet sem fogadták...
Frissítve: 2019.04.24 08:05

Kudarcba fulladt az elmaradott térségek felzárkóztatása

Publikálás dátuma
2019.04.20 06:30

Fotó: Draskovics Ádám
Nem csak az unió átlagánál élünk rosszabbul, a nógrádi, szabolcsi életszínvonal fényévekre van a budapestitől is.
Sorra jelennek meg a 2018-as területi statisztikai jelentések, amelyek mindegyike azt igazolja, a magyar megyék többsége az uniós átlagtól jelentősen lemaradva fut versenyt egymással. Pitti Zoltán közgazdász a nemrég tette közzé közösségi oldalán azt a számítást, amely nem pusztán az egy főre jutó bruttó hazai termék (GDP) 2017-es értéke alapján jelöli ki a rangsort, hanem a lakosság életszínvonalát sokkal pontosabban megmutató tényleges egyéni fogyasztás szerint is. Az Eurostat a magyar megyéknek megfelelő egységek (NUTS 3) adatait néhány hete hozta nyilvánosságra, az egykori adóhivatali elnök ezek alapján számolta ki az úgynevezett fajlagos GDP értékeket. Az eredmény újabb súlyos figyelmeztetés, hiszen csak Budapest és Győr-Moson-Sopron megye lakóinak fogyasztása magasabb az uniós átlag felénél. Komárom-Esztergom és Fejér megye még közelít az 50 százalékhoz, de hét megyében olyan alacsony az életszínvonal, hogy a fajlagos GDP az EU 28 tagállama 312 hasonló területi egységében mért értékek átlagának 30 százalékát sem éri el.
Nem jobb a helyzet akkor sem, ha az egy főre jutó GDP adatokat hasonlítjuk össze: a magyar teljesítmény a 30 ezer eurós uniós átlagnak alig több mint harmada: 12 700 euró, ráadásul ez az átlag további nagy országon belüli eltéréseket takar. A megyei rangsor végén álló Nógrád megyében élőknek már csak 5 400 eurós eredmény jut fejenként, ami mindössze 42,5 százaléka az alacsony magyar átlagnak. Pitti Zoltán a már említett rövid értékelésében az adatok alapján arra figyelmeztet, „sürgető egy átfogó felzárkóztatási program kidolgozása, illetve következetes végrehajtása. A feladat kettős jellegű: egyrészt mérsékelni kell az országon belüli jelentős területi különbségeket, másrészt az országos átlagot közelítenünk kell a közösségi átlaghoz.” Az összehasonlító adatok valójában azt mutatják, hogy az utóbbi évtizedek kormányai képtelenek voltak olyan területfejlesztési stratégiákat alkotni és megvalósítani, amelyek előbbre vitték volna a legelmaradottabb hazai térségeket. A kérdéssel foglalkozó tudományos elemzések számtalan okra mutatnak rá. Ezek között szerepel olyan általános kritika, hogy az uniós és a magyar döntéshozók is túl mereven veszik az egyes térségek határait, holott a különféle feladatokat más és más települések összefogásával érdemes megoldani. Azt is sokszor említették név nélkül nyilatkozó forrásaink, hogy az utóbbi évek magyar gyakorlatát a minden területen megfigyelhető központosítás jellemzi, de a kudarchoz a csökkenő önállóság mellett az is hozzájárul, hogy a polgármesterek együttműködés helyett változatlanul versenyeznek a pénzekért. A jövőre nézve azt emelték ki, nem elég az uniós pénzekre várni, a mindenkori magyar kormányoknak saját forrásból is többet kellene költeni az elmaradott térségek felzárkóztatására. Az egy helyben toporgásra jellemző, hogy ma is érvényes a 2014-ben született Nemzeti fejlesztés 2030 elnevezésű Országos Fejlesztési és Területfejlesztési Koncepció értékelése, ami ugyan főként az előző kormányokra mutogatva akarta rögzíteni a bajokat, de négy év kormányzás után azért már önkritikának is tekinthetők a kijelentések. Ezek szerint a térségek versenyképessége nem javult, a társadalmi különbségek nőttek, a gazdasági ágazatok terveiben nem jelentek meg a területfejlesztési szempontok, az egyes projektek gyakran nem igazodtak a helyi igényekhez és adottságokhoz, a területfejlesztési intézményrendszer átfedésekkel, nem hatékonyan működött. Az helyzetértékelés kimondja, hogy az egy lakosra jutó GDP alapján az unióban nálunk a legnagyobbak a területi különbségek, 3152 település közül 1580 elmaradott, a közösségi közlekedés alig fejlődött, a munkába járás megoldhatatlan, az iskola, orvos, kultúra elérési esélye a rendszerváltáskor mért helyzethez képest romlott, súlyos társadalmi teher az aprófalvak elnéptelenedése, a gettók megmaradása. A társadalomkutatók fentebb idézett véleménye azt mutatja, azóta sem javult érezhetően a leszakadt térségek helyzete. Igaz, a papírra vetett tervekben is csak annyi szerepel, „a területi különbségek nem nőnek tovább” 2030-ig.

Nincs igazi felelős

A kormány tagjainak feladatait rögzítő tavaly májusi kormányrendelet alapján a területfejlesztéssel többen is foglalkoznak, azt azonban nehéz kibogozni, hogy ki mit csinál ebben a kérdésben. A Miniszterelnökséget vezető Gulyás Gergely felel például Budapest és a fővárosi agglomeráció fejlesztéséért és a településfejlesztésért, településrendezésért. Az innovációért és technológiáért felelős Palkovics László feladatlistájában a területfejlesztés is szerepel, az agrárminiszter Nagy István tartja kézben az agrár-vidékfejlesztést, és a pénzügyminiszter Varga Mihálynak is jutott egy szelet, ő a területfejlesztés stratégiai tervezéséért felel.

Még alacsony az építési kedv Magyarországon

A KSH negyedévente közreadja a megyék népesedési, gazdasági adatainak frissítését a fejlettség olyan mutatószámaival együtt, mint az épített lakások száma. A Fókuszban a megyék című legutóbbi éves összesítés gyakorlatilag minden kérdésben igazolja, hogy nincs változás: a népesség 2018-ban minimálisan nőtt a munkahelyeket kínáló gazdaságilag fejlettebb régiókban, de a gyarapodás még az első helyen álló Pest megyében is csak 1,2 százalék, a második Győr-Moson-Sopron megyében már nem éri el az egy százalékot, Fejér, Komárom-Esztergom és Vas megye lakosságszáma pedig stagnált. A többi megye, de még a főváros népessége is valamelyest csökkent, Békésben és Tolnában a legnagyobb mértékben. Budapest lakosságszáma 1 millió 750 ezer fő, az országé 9 millió 778 ezer. A folyamat véletlenül épp 2010-ben érkezett fordulóponthoz, amikor tízmillió alá került az ország lélekszáma. Miközben a regisztrált munkanélküliek aránya a KSH adatai alapján országos szinten már csak az aktív korúak 3,6 százaléka, még az állami számítás is azt mutatja, hogy 8,7 százalék Szabolcsban, 7,1 Baranyában, és 6,2 a Hajdúságban a munkát keresők tömege. Ráadásul – ahogy arra Katona Tamás közgazdász, volt KSH elnök többször is rámutatott – a kormány trükközik a statisztikával, aktív dolgozónak veszi a 130 ezernyi közfoglalkoztatottat, és az egy évnél nem régebben külföldön dolgozókat. Ha őket a szociális ellátásoknál vagy a ténylegesen nem itthon dolgozóknál számítaná be, a valós munkanélküliség mindjárt felkúszna 7 százalék fölé, csak ezzel már nem lehetne dicsekedni. Arról sem ejtenek szót a sikerbeszámolók, hogy a statisztikában csak azok szerepelnek, akik bejelentkeznek a foglalkoztatási szolgálathoz, a reményt vesztetteket sehol nem tartják nyilván. Egy térség lakosságának életszínvonalát jól mutatja, hogy mekkora az ott dolgozók nettó bére, több vagy kevesebb az országos átlagnál, lassabban vagy gyorsabban emelkedik annál. A területfejlesztés szempontját is hozzátéve érdemes megnézni, melyik megye rontott vagy javított a pozícióján 2010 óta. Tavaly a havi nettó átlagkereset országos szinten 219 412 forint volt, 2010-ben 132 628 forint. Kilenc évvel ezelőtt is a fővárosban dolgozók keresték a legtöbbet, ez nem változott. Ugyanakkor 2010-ben még Komárom-Esztergom megye állt a második helyen, azóta azonban Győr-Moson-Sopron már régen átvette ezt a pozíciót. Ennél fontosabb, hogy a sor végén nincs nagy változás: Szabolcs-Szatmár-Bereg megye az utolsó helyen maradt, még tavaly sem kerestek annyit a keleti határ közelében élők, mint a fővárosiak 2010-ben. A budapestiek akkor 162 500 forintot vittek haza, de a szabolcsiak még 2018-ban is csak 153 451 forintos nettó bérekkel álltak az utolsó helyen. Nem sokkal keresnek többet a békési, nógrádi és zalai alkalmazottak sem. Egy térség fejlettségét, az ott lakók életszínvonalát az is megfelelően jellemzi, hány lakás épül egy esztendő alatt. A hosszú évekig tartó mélypont után ugyan élénkül az építési kedv, de az emberek óvatosságát mutatja, hogy az országban sokfelé még mindig kevesebb ingatlant adtak át tavaly, mint 2010-ben. A fővárosban akkor 6186 használatbavételi engedélyt adtak ki, míg 2018-ban csak 3874-et. Baranyában a kilenc évvel ezelőtti 478 lakással szemben tavaly 223, Békésben 293 helyett 111, Nógrádban pedig 146 lakással szemben mindössze 54 épült. Vannak azonban térségek, ahol a gazdaság teljesítménye az építési kedvet is meghozta. Több ingatlant vehettek birtokba a tulajdonosok a 2010-es átadásokhoz képest Bács, Hajdú-Bihar, Pest, Vas és Veszprém megyében és különösen nagy volt az ugrás Győr környékén. Jellemző az is, hogy a hátrányos térségekben kevesebb ingatlanra mondják ki, hogy lakhatásra már alkalmatlan. Épp ezekben a megyékben lenne a legnagyobb szükség arra, hogy önkormányzati lakások épüljenek, amit a piaci ár alatt bérelhetnének a rászorulók, de a Fókuszban a megyék című KSH kiadvány adatai szerint az egész országban összesen 41 ilyen ingatlan épült tavaly, 13 megyében egyetlen egy sem. Budapest vezeti a sort 23 önkormányzati lakással, aminek azonban van egy nagy szépséghibája: valamennyit a XIII. kerületi önkormányzat építtette a Kartács utca 14. szám alatti passzívházban. Más kerületek egyet sem.
Frissítve: 2019.04.20 06:30