Senki nem kérte, mégis módosul a cafeteria

Publikálás dátuma
2018.06.30 07:21
Illusztráció/Népszava
Fotó: /
A cafeteria legfontosabb ismérvét, a választhatóságot szüntetné meg a kormány a rendszer átalakításával. A dolgozók egyértelműen rosszabbul járnának, de az eddigi társadalmi célok is feledésbe merültek.

Minden erejével igyekszik meggyőzni a kormány az embereket arról, hogy a béren kívüli juttatások rendszerének drasztikus átalakításával nem járnak rosszabbul. „Senki sem veszi el az emberektől a cafeteriát, nem jut kevesebb pénz erre a célra” – hangoztatta a parlamentben maga Orbán Viktor is. Ez azonban csak féligazság, és igencsak eufemisztikus értelmezése a kormányzati terveknek, illetve azok várható következményeinek.

Gulyás Gergely, Miniszterelnökséget vezető miniszter már a döntés bejelentésekor is hangsúlyozta: a cafeteria éves kerete nem csökken, csak az odaadás módja változik. Valóban: a béren kívüli juttatások - mint adózási kategória - keretösszege nem változik. A közszférában évi 200 ezer, a versenyszférában évi 450 ezer forint marad. Ugyanakkor az eddig ide tartozó kedvezményesen adózó készpénzjuttatás megszűnik, és csak a Széchenyi Pihenőkártyára (SZÉP-kártya) adható juttatás kedvezményes adózása marad meg.

Ezen a kereten felül azonban jelenleg még számos más juttatást is adhatnak a cégek dolgozóiknak kedvezményes adózással, illetve teljesen adómentesen - összességében további többszázezer forint értékben. Előbbi körbe tartozik például az Erzsébet-utalvány, az iskolakezdési támogatás, vagy a nyugdíj-, illetve egészségpénztári hozzájárulás. Utóbbi körbe pedig többek között a lakáscélú, az albérlet vagy a diákhitel támogatás. Ezek adómentessége, illetve kedvezményes adózása a tervek szerint jövőre megszűnne, csak az óvodai, bölcsődei térítés adómentessége maradna meg. Így viszont se a munkaadóknak, se a munkavállalóknak nem lenne érdeke ezeket választani, hiszen ugyanannyit kellene adózni utána, mint a bér után. Ezzel pedig egyrészt valójában csökkenne a cafeteriaként használható juttatások összkerete, másrészt épp a rendszer lényege, a választás lehetősége veszne el.

A cafeteria rendszer leglényegesebb jellemzője ugyanis éppen a Gulyás Gergely által is emlegetett „odaadás módja”. Az angolban önkiszolgáló éttermet jelentő cafeteria szó nem egyszerűen a béren kívüli juttatások szinonimája, hanem a választás lehetőségre utal: a dolgozó pillanatnyi élethelyzetének, igényeinek megfelelően maga választhat a cég által felkínált juttatások közül. Ha albérletben él, az albérlettámogatást fogja kérni, ha diákhitele vagy lakáshitele van, akkor a kölcsönök fizetését segítő juttatást. Minthogy ennek a választásnak a lehetősége a jövőben az adóterhek növekedése miatt lényegében megszűnik, ilyen értelemben a kormány valójában mégis elveszi a cafeteriát az emberektől.

A kormány azonban úgy tűnik, másként értelmezi a cafeteria lényegét. Mint Varga Mihály pénzügyminiszter kijelentette: a kormány célja, hogy a béren kívüli juttatások felhasználásának gazdaságpolitikai haszna is legyen az ország számára. Miután a jövőben a béren kívüli juttatásokat kizárólag a SZÉP-kártya szálláshely, vendéglátás és szabadidő „zsebébe” lehet majd kedvezményesen adni, adódik a kérdés: a rendszer átalakítása az ország számára hoz-e majd gazdasági hasznot, vagy inkább a turizmus-vendéglátásba magát egyre jobban bevásároló kormányzati köröknek?

Témába vágó kutatások szerint ugyan – a kedvezményes adózással adható készpénzjuttatás mellett - az egyik leggyakrabban adott cafeteriaelem eddig is a SZÉP-kártya volt, de nem biztos, hogy a dolgozóknak éppen az étterembejárás vagy a nyaralás támogatására van igényük ilyen nagyságrendben. Jól mutatja ezt, hogy azenpenzem.hu gyűjtése szerint évről évre több pénz „ragad be” a SZÉP-kártyákon. Az idén például több mint 2 milliárd forintot utaltak vissza a munkáltatóknak a május végéig fel nem használt juttatásokból, annak ellenére, hogy a felhasználási határidő előtti napokban látványosan kezdtek el költekezni a kártyabirtokosok. Ez alapján luxusnak tűnik, hogy egy átlagos kétkeresős család évi 900 ezer forintot költsön nyaralásra és étterembejárásra, amikor lehet, hogy még a lakáshitel törlesztőrészleteinek fizetése is problémát okoz számára.

 A pluszjuttatásoknak célja volt

A saját célkitűzéseivel megy szembe a kormány, amikor az egyszerűsítésre hivatkozva átalakítja a cafeteria rendszerét. A különféle juttatásoknak ugyanis eddig társadalompolitikai céljai is voltak: a meghatározott dolgokra fordítható juttatások kedvezményessé tétele meghatározott célok - például az öngondoskodás vagy a munkaerőpiaci mobilitás - felé próbálta terelni a dolgozókat. Ez most elvész: miközben a születésszám növekedését szeretné elérni a kormány, megszünteti az iskolakezdési támogatás adókedvezményét. Miközben az egyre növekvő munkaerőhiány miatt keresi a még hadra fogható munkaerőt, megszünteti a mobilitási célú albérlettámogatást – sorolja az érthetetlen lépéseket Kordás László, a Magyar Szakszervezeti Szövetség elnöke. A szakszervezeti szövetség a másik 5 érdekvédelmi konföderációval közösen azt szeretné elérni, hogy 3 – az öngondoskodás, a család és a munkaerőmobilitás – területen maradjanak meg a jelenlegi kedvezmények, illetve, hogy a közszférában is a versenyszférával azonos, 450 ezer forintos cafeteriakeret legyen. Ezzel kapcsolatban pénteken elküldték javaslatukat a pénzügyminiszternek. Kordás László szerint egyébként a kormány elszántsága puhulni látszik. Erre utal szerinte Varga Mihály nyilatkozata is, aki jelezte: minden javaslatra nyitottak, és egyeztetni fognak.

A munkaadók álláspontja most úgy tűnik, közel áll a munkavállalókéhoz. Nem véletlen, hiszen a cégek a különböző cafeteria elemek kínálatával próbálják magukat pozícionálni, vagyis vonzóbbá tenni a dolgozók számára a munkaerőhiány idején.

Az utóbbi években egyre több munkáltató nem csak értékalapú cafeteriát nyújt – magyarázza Fata László cafeteria szakértő. Az adómentes juttatásokon túl - mint például az albérlet- vagy a hiteltámogatás – számtalan más pluszjuttatással igyekeznek magukat megkülönböztetni más vállalatoktól. Ilyenek lehetnek például a képzések vagy a VIP-ellátást nyújtó egészségbiztosítások: ezeket nem csupán a kedvezményes adózás miatt kínálják a cégek. Megfelelő szabályozással ugyanakkor eddig a cégek a céljaiknak megfelelő terméket be tudták emelni a kedvezőbb, 40,71 százalékos adózási körbe. Ez pedig módot adott arra, hogy a valós igényekre és célokra szabott juttatásokat adjanak dolgozóiknak – mutatott rá Fata László, megjegyezve: ennek a lehetőségnek az adókedvezménye jövőre szintén megszűnhet. A szakértő szerint emiatt a dolgozók választási lehetősége és a cégek mozgástere jelentősen szűkülhet.

Csökkenne a jövedelem

A munkáltatók kis része vállalna csak plusz terheket a cafeteria-rendszer átalakítása miatt – mutatott rá a Cafeteria TREND felmérése. A több mint 200 ezer munkavállalót foglalkoztató 559 cég válaszai alapján a dolgozók csaknem 15 százaléka jövőre semmilyen juttatást nem kapna az eddigiek helyett, további 44 százaléka pedig a juttatásokra fordított bruttó összeget jövedelemként adózva, illetve SZÉP-kártyán kapná meg. A munkavállalók alig 9 százaléka számíthat ugyanakkor arra, hogy munkaadója igyekezne megtartani a juttatások nettó értékét, további 12 százalék pedig arra, hogy a munkaadó részben átvállalja a terhek növekedését. Összességében így a juttatások nettó összege átlagosan mintegy 25-30 százalékkal csökkenne. A felmérést Varga Mihály hangulatjelentésnek titulálta, „ami arra a médiaközegre épül, amit önök (az újságírók A szerk.) közvetítenek”. A Magyar Szakszervezeti Szövetség felmérése azonban szintén ezt a forgatókönyvet vázolja fel: jövőre a cégek valószínűleg még megtartják a jelenlegi cafeteria elemeket – már csak azért is, mert ezeket a kollektív szerződések rögzítik -, de nem adnak rá több forrást, így a juttatás nettó értéke csökkenni fog.

A munkavállalók felét érinti

Mintegy 2 millió dolgozót és 20 ezer munkáltatót érint a Pénzügyminisztérium adatai szerint a cafeteria rendszerének átalakítása. Nehezebb megmondani, mekkora összegekről van szó, hiszen van, aki csupán néhány ezer forintos étkezési utalványt kap, de van olyan munkavállaló is, akinél az 1,2 millió forintot is eléri a cafeteria éves összege. A Szent István Egyetem Menedzsment és HR Kutató Központjának kutatása szerint az idén a cafeteriát biztosító cégek 14 százaléka évi 500 ezer forintnál magasabb keretet szán erre a célra, csaknem negyedük pedig évi 400-500 ezer forintot. A cégek mintegy 30 százaléka csak fixen rögzített béren kívüli juttatásokat nyújt, több mint 38 százalékuk azonban lehetővé tette az egyéni választást a dolgozóknak, további 32 százalék pedig részben fix, részben választható cafeteria juttatásokat ad. A választható cafeteria elemek közül a kormány által is favorizált SZÉP-kártya a leggyakoribb: ezt a cafeteriát biztosító szervezetek több mint 90 százaléka kínálja. Kedvező adózású készpénz-juttatást a cégek csaknem háromnegyede kínál dolgozóinak, lakáscélú támogatást a cégek több mint fele, albérlettámogatást a negyede. A fixen rögzített juttatások esetében a cégek alig harmada ad SZÉP-kártyát; a mobiltelefonhasználat után a leggyakrabban nyújtott elem a kedvezményes adózású készpénz, amit a cégek 46 százalékánál választható elem.

Egy másik, a BDO Magyarország 1000 munkavállaló idei választásán alapuló felmérése alapján a juttatások összértékének 38 százaléka SZÉP-kártyán, 20 százaléka készpénzkifizetésként, 9-9 százaléka Erzsébet-utalványként, illetve lakáscélú támogatásként jut el a dolgozókhoz.

Mindezek függvényében sajátos az a kormányzati „tanács”, miszerint az „adócsökkentések kapcsán felszabaduló pénzeket” a juttatások helyett béremelés formájában kellene odaadni a dolgozóknak. A kedvezményes adózású pénzjuttatás magas arányából látszik, hogy a cégek igyekeznek pénzben fizetni dolgozóikat, de nyilván azért választják cafeteriaként ennek kifizetését, mert annak adóvonzata feleakkora, mint ha bérként adnák.

2018.06.30 07:21
Frissítve: 2018.06.30 13:56

A két fő tétel: a Brexit és Orbán Salzburgban

Publikálás dátuma
2018.09.19 07:30

Fotó: Népszava/
A sokadik összhangzattani pótvizsgára gyűlnek össze ma este a válságos időket megélő Európa vezetői Wolfgang Amadeus Mozart festői szülővárosában. A szólamok közötti harmóniát leginkább két fő tételben kellene kialakítaniuk: a Brexit és Orbán ügyében.
Az előbbi kérdés valamivel könnyebben fejezhető ki a számok nyelvén. A londoni városháza megbízásából elvégzett független elemzések szerint ha Nagy-Britannia úgy lép ki az Európai Unióból, hogy nem sikerül megállapodásra jutnia az EU-val a jövőbeni kapcsolatrendszerről, a brit gazdaság egészében 500 ezer, Londonban 87 ezer munkahely szűnne meg, és 50 milliárd fonttal zuhanna a brit gazdaságban végrehajtott új beruházások éves értéke. Ezen számok politikai hátterében pedig egy másik számadat húzódik meg: a brit EU-tagságról 2016 júniusában tartott népszavazáson a kilépést pártolók kerültek szűk, 51,9 százalékos többségbe, miközben az országos átlagon belül a londoniak 60 százaléka a bennmaradásra voksolt. A referendum nyomán nyikorogva és csikorogva megindult „kilépési folyamat” jelenleg ott tart, hogy az Egyesült Királyság tagsági viszonya jövő tavasszal mindenképpen megszűnik az unióban, a kilépés feltételrendszeréről folytatott tárgyalásokon azonban mindmáig nincs áttörés a legsúlyosabb vitás kérdésekben. Immár nem teljesen valószínűtlen az a horrorforgatókönyv, hogy a brit tagság megállapodás nélkül szűnik meg. Ezt nevezik kemény Brexitnek, amelynek esetén a britek valóban keményre esnének, de „a maradék Európára” sem várnának kipárnázott viszonyok, legalábbis a kezdeti időkben. A kontinentális EU és London vitája erősen leegyszerűsítve arról szól, hogy a britek, ha már úgy szavaztak, hogy kilépnek, a lehető legkisebb mértékben szeretnének elesni az uniós tagság előnyeitől, Brüsszelben azonban nem hajlandóak elmosni a határt tagság és nem-tagság, felelősség és élvezet között. Az unió vezetői közül többen úgy vélik, „értük könnyeket illik ejteni”. Meddig mehet el a kontinentális Európai Unió az engedmények terén? – ez az első kérdés a Brexit vonatkozásában, amire a tagállami vezetőknek valamilyen válasz kellene adniuk Salzburgban. De ott van a következő kérdés is: mire lesz majd képes az Egyesült Királyság nélküli unió hosszabb távon, ha a válás viharai már elülnek? Londonnak két olyan fő erőssége van, aminek az elvesztése érzékeny lesz Európa számára: a City és a hadsereg. A bankvilág egyik globális központját nem lehet csak úgy, komolyabb veszteségek nélkül „átültetni” például Frankfurtba, ahogy azt többen Európában szeretnék. A távol-keleti piacközpontok egyébként is feljövőben vannak, Donald Trump Amerikája pedig nem az irgalmas szamaritánusok gyűjtőhelye: a New York-i Wall Street csak dörzsöli majd a markát egy olyan helyzetben, amikor Európának már nincs és még nincs világméretű mágneses erővel bíró pénzügyi centruma. (A City persze még az EU előtt vált naggyá, de akkor még volt brit gyarmatbirodalom.) Európának jelenleg a brit és a francia haderőn kívül nincs igazán erős nemzeti hadserege. Az EU legnagyobb gazdasági hatalma, Németország ezt a területet nem igazán fejlesztette, ami az integráció kezdeti évtizedeiben Európa részéről elvárás is volt, jól megalapozott történelmi okokból. Mára viszont előállt az a helyzet, hogy Európa egyre többet beszél a globális szerepvállalás szükségességéről, amihez tekintélyt parancsoló európai haderő megteremtése illene, de az a britek távozásával csak úgy lenne lehetséges, ha nagyon jelentős mértékben a franciákra támaszkodnak, ami viszont számos európai országnak egyáltalán nem lenne ínyére. Közhelyszerű vélekedés, hogy az eddig is állandóan kötözködő, különcködő britek távozásával lehullhat a béklyó a szorosabb uniós integrációs törekvésekről. Sok függ attól, hogy miben tud megegyezni egymással az új európai összefogásra vonatkozó látomásait többször is megfogalmazó Emmanuel Macron francia köztársasági elnök és a legnagyobb európai gazdasági-pénzügyi súlyt jelentő Németország kancellárja, Angela Merkel. Sok, de nem minden, mert az integráció először is szolidaritást jelent, és a szolidaritás értelmezése körül megjelent egy újabb hatalmas problémahalmaz az európai vezetők előtt. Ennek csak egy része a migrációs válság, a menedékkérők átvállalása, illetve annak elutasítása. Az euroszkeptikusok térnyerése, a nemzetállami jogkörök visszakövetelése részben arra az eddigi uniós gyakorlatra adott elutasító reakciónak tekinthető, hogy a brüsszeli bürokraták túlzottan csak Berlinnel és Párizzsal beszélték meg, mi hogyan legyen. Az euroszkeptikusok, akiknek a vezetésére most már többé-kevésbé egyértelműen bejelentkezett a magyar miniszterelnök, a fürdővízzel együtt kiöntenék a gyereket, az uniós tagországok egyetértésre törekvését, közös célkitűzéseit, a kompromisszumra, kölcsönös engedményekre való nyitottságot, egész Európa egységként kezelését. Mindezt szétzilálnák, és a nemzeti önzések igencsak szűk közös nevezőjére degradálnák. Velük szemben csak akkor lehet eredményes az európai gondolat, ha Párizs, Berlin és Brüsszel nem akar direktóriumként eljárni. Az európai pártcsaládok közül a legnehezebb helyzetben a jobbközép néppárt van, mert az ő keresztje Orbán Viktor. De a kihívással a szociáldemokratáknak és a liberálisoknak is szembe kell nézniük. Az utóbbiaknak ráadásul kezelniük kell azt a helyzetet, hogy politikai felfogásban hozzájuk áll a legközelebb Macron centrista pártja, amely jövőre méretteti meg magát először európai parlamenti választáson. Valahogy egymásra kell találniuk.    

A Fidesz számonkérése elmarad

Nem szerepel az Európai Néppárt (EPP) és a Fidesz kapcsolatainak megvitatása az EPP-hez tartozó vezetők szerdai salzburgi találkozójának hivatalos napirendjén. Már csak azért sem, mert az eszmecserén nem vesz részt a pártcsalád legbefolyásosabb tagja, Angela Merkel német kancellár. Orbán Viktor kormányfő azonban jelen lesz, így a téma akár spontán felmerülhet. Manfred Weber, az EP néppárti frakcióvezetője például szeretné, ha már Salzburgban párbeszéd kezdődne a Fidesz elnökével. Az EPP-hez tartozó állam- és kormányfők minden uniós csúcs előtt összeülnek, hogy egyeztessék álláspontjukat. Ezúttal a huszonnyolcak nem-hivatalos salzburgi találkozója előtt, amint az előre is jelezték, tárgyalnak a migrációról és a Brexitről, az osztrák városban megrendezett magas szintű tanácskozás két nagy témájáról. Információink szerint a néppárti minicsúcson a vezetés nem készül szóba hozni a múlt heti európai parlamenti döntést, amely 7. cikkelyes eljárást kezdeményezett Magyarországgal szemben. A határozatot a Fidesz pártcsaládjához tartozó EPP-képviselőknek több mint a fele megszavazta, ami súlyosan megosztja a kereszténydemokrata pártcsaládot. Hivatalos álláspont szerint a képviselőtestület véleménye nem befolyásolja a pártszövetség és a magyar tagszervezet viszonyát. Egyelőre belső viták zajlanak arról, hogy a néppárt tegyen-e lépéseket, és ha igen, milyeneket. Megfigyelők túl korainak tartanak bármiféle döntést. Szerintük az a legvalószínűbb, hogy az EPP párbeszédet kezdeményez Orbán Viktorral. Névtelenséghez ragaszkodó magasrangú EU tisztségviselők biztosra veszik, hogy a magyarországi jogállam helyzete nem kerül elő az EU28-ak csúcstalálkozóján sem. “Ezt a kérdést az osztrák elnökségnek kell kezelnie” — hangsúlyozták. A tagállamok képviselőiből álló EU Tanács soros elnökeként tevékenykedő Ausztria egyelőre nem tudja, hogy mikor fogja egy miniszteri ülés napirendjére tűzni, és ezzel elindítani a Magyarországgal szembeni 7. cikkelyes eljárást. Az osztrák kormány először azzal próbálkozott, hogy a Tanács jogi szolgálatától kért véleményt az európai parlamenti szavazással kapcsolatos eljárási aggályokról. De a jogászok elutasították a megkeresést, így már csak politikai akarat kell a folyamat elindításához. Brüsszeli illetékesek tájékoztatása szerint a 28 állam- és kormányfő salzburgi eszmecseréjén nem várható megegyezés a migráció kezelésére vonatkozó javaslatokról. A menedékkérők elosztásáról rendelkező Dublini reformról nem is érdemes beszélni, még mindig annyira távol állnak egymástól a nézetek — hallottuk. Donald Tusk, a csúcsot levezető elnök ugyanakkor vitát vár az EU határ- és parti őrségének felduzzasztását célzó bizottsági elképzelésekről. Ezeket elfogadhatatlannak nevezte Orbán Viktor, de bírálta a cseh és szlovák miniszterelnök is. - Halmai Katalin (Brüsszel)
2018.09.19 07:30
Frissítve: 2018.09.19 11:20

A bolgár, a bosnyák, a macedón és a szlovén

Publikálás dátuma
2018.09.17 13:00

Fotó: Shutterstock/
Az élvonalbeli labdarúgó-bajnokságban szereplő játékosok harmada külföldi, de a szomszédos országok ligáit vizsgálva arányosan mégsem az NB I-ben szerepel a legtöbb légiós.
Állandó vitatéma: sok vagy éppen elég idegenlégióst foglalkoztatnak az elsőosztályú klubok? 
Több más nemzetiségű mellett jelenleg bosnyák, bolgár, macedón és szlovén válogatott futballista is játszik Magyarországon, a jobbak jellemzően a minden tekintetben előnyösebb lehetőségeket kínáló klubokban, az egyébként a magyar válogatottba is több játékost adó bajnok MOL Vidi FC-ben vagy a Ferencvárosban. Miközben a Vidi és az FTC foglalkoztatja a legjobb magyar játékosoknál magasabb értékűre becsült légiósokat, a Paks egyedüli „lázadóként” kizárólag hazaiakkal szerepel, másik végletként viszont a Kisvárda tíz, többnyire szabadon igazolható idegenlégióssal erősített a nyáron.
„Sajnos nem sok választási lehetőségünk maradt, gazdasági kényszerpályán mozogtunk – indokolt a Népszavának korábban nyilatkozó Révész Attila, az abszolút újonc kisvárdaiak szakmai igazgatója. – A magyar játékosok jobban szeretnek a fővárosban vagy Budapesthez közeli klubban játszani. Amikor magyarokkal tárgyaltunk, harminc százalékkal többet kértek tőlünk a futballisták a nagyobb távolság miatt. A másik gond, hogy a feljutás után is változtak az igények, volt olyan játékosunk, aki azért távozott, mert a többszörösét kérte annak, amit az NB II-ben kapott. A külföldieket nem foglalkoztatja, milyen messze van Budapest, nekik az a fontos, hogy Magyarországon játszhatnak, ahonnan azt remélik, könnyebben tudnak továbblépni erősebb bajnokságokba.”
Persze, korlátlanul a külföldiekkel sem lehet tervezni, a Magyar Labdarúgó-szövetség ugyanis szabályozza a számukat. A szervezet elnöksége márciusban döntött a jelenlegi szezonra érvényes légiós-szabályról, amely szerint egy csapat keretében egyszerre legfeljebb tíz külföldi státuszú játékos lehet. Ez azért fontos kitétel, mert aki már legalább három éve folyamatosan magyar csapat tagja, az „futballmagyar” lesz, tehát külföldi állampolgársága ellenére sem számít légiósnak. Ha egy csapat leigazolja a tizenegyedik külföldi státuszú futballistát, akkor egytől azonnal meg kell válnia, ellenkező esetben az összes légiósnak bevonja a versenyengedélyét a szövetség a 2018/2019-es versenykiírás rendelkezése szerint. 
A szabály ezen kívül különbséget tesz Európai Uniós országból és EU-n kívül érkezett külföldiek között is: az EU-országokból érkező külföldiek szerepeltetésében nincs korlátozás. Az Unión kívüli játékosok közül öt lehet egyszerre a pályán. Többet is be lehet nevezni egy-egy meccsre, de vigyázni kell arra, hogy ebben az esetben jól cseréljen az edző, csak Unión kívüli légiós helyére küldhet be a padról ugyanilyen státuszú futballistát. Van a légiósoknak egy harmadik csoportja is, a nem uniós országból érkező uniós jogokkal rendelkező labdarúgó. Azokra érvényes ez a meghatározás, akik nem EU-tagországból érkeznek, de ugyanúgy vállalhatnak munkát EU-tagországban, mint az uniós állampolgárok. Az ő szerepeltetésükre nem vonatkozik semmilyen korlátozás.
Esetenként eltérő, hogy egy-egy légiós meddig és milyen minőségben marad Magyarországon (a DVTK-t korábban játékosként erősítő Fernando például napjainkban már vezetőedző a klubnál), ám még az utóbbi években is többször volt rá példa, hogy az NB I megfelelő „ugródeszkának” bizonyult. A teljesség igénye nélkül elég, ha csak néhány korábbi FTC-játékos, az angol Evertonhoz szerződő – Bosznia színeiben világbajnokságon is szereplő – Muhamed Besic, az Oroszországba távozó Cristian Ramírez vagy a nyáron a belga KRC Genkhez igazoló Joseph Paintsil nevét emeljük ki.
A tehetősebb klubok által kínált lehetőségek vagy akár nevezettek példája is mind-mind olyan tényezők, melyek vonzó célponttá tehetik a magyar NB I-et a légiósok számára, mindent figyelve véve azonban mégsem valószínű, hogy a közeljövőben ugrásszerűen csökkenni, esetleg növekedni fog a Magyarországon futballozó külföldiek száma.

Nagyon rosszul működik a belső piac

A MOL Vidi FC sportigazgatója, Kovács Zoltán szerint a hazai játékosokért gyakran irreálisan sokat kérnek, a nemzetközi üzletkötéseknél viszont a hazai labdarúgás megítélése lehet hátráltató tényező. Az El-szereplés lehetőségével egyszerűbb az NB I-be csábítani minőségi idegenlégiósokat? Ez nem feltétlenül igaz. A külföldi játékosok ügynökei nagyon megnézik, hogy hova érkeznének az ügyfeleik, megvizsgálják, hogy milyenek a körülmények, a bajnokság színvonala. Nyilván az El-csoportkör emeli a Vidi nimbuszát, de a játékosügynökök azt is látják, hogy magyar csapat hat év után jutott be újra nemzetközi kupasorozat csoportkörébe. A hazai futball megítélése sokszor megnehezíti a dolgunkat a nemzetközi piacon. Hazai riválistól könnyebb igazolni? Általánosságban elmondható, hogy a belső piac nagyon rosszul működik, túlárazottak a játékosok, különösen, amikor a Vidi van a vevői oldalon. Rossz pozícióból indulunk ha eladni, de akkor is, amikor vásárolni szeretnénk. Mi elsősorban a kvalitást nézzük, nem a nemzetiséget, de amikor itthon sokszor túlzó, irreális számok keringenek, kénytelenek vagyunk a külföldiek felé fordulni, miközben a légiósokra vonatkozó szabálynak is meg kell felelnünk. Nem egyszerű tehát egy versenyképes csapat kialakítása. Nem kevés munka van mögötte, hogy az utóbbi hetekben is tudtunk még erősíteni az Európa-ligára. Mostanra eljutottunk oda, hogy nagyon jó magyar játékosaink vannak, ezt mutatja az is, hogy legutóbb hat meghívót kaptunk az A-válogatottba és vannak utánpótlás-válogatottjaink is. Szerintem a Vidinél futballozó külföldiek sem a tucatlégiósok számát gyarapítják. Magasan van az a bizonyos léc, ráadásul látni kell, hogy a legjobb magyar játékosok a legfőbb hazai riválisunknál vagy külföldön vannak, ez is behatárolja a további lehetőségeinket. - H.SZ.

2018.09.17 13:00
Frissítve: 2018.09.17 13:00