Vidéki melegsors - Kettős életre kárhoztatva

Július 7-én felvonulás zárja az idei Budapest Pride egyhónapos eseménysorozatát, amely a másság elfogadására akarja felhívni a társadalom figyelmét. A fővárosban élő melegek, leszbikusok és transzneműek számára könnyebb, de vidéken még ma is nagy az elutasítás.

Menekülnek az ország kisebb településeiről a nem hagyományos heteroszexuális árkapcsolatban élők - erről tanúskodik a Dunántúlon készült összeállításunk.

- Anyám, apám, a testvéreim tudják, hogy meleg vagyok, a rokonság előtt viszont tabu a téma – mondta sóhajtva Kornél, aki egy balatoni kisvárosban él, s a középiskolás évek alatt tudatosult benne, hogy saját neméhez vonzódik. Apja vállalkozó, korábban a helyi képviselő-testületnek is tagja volt, anyja pedagógus, s állítják, nem elsősorban magukat féltik, hanem Kornélt. Mert egy néhány ezres kisvárosban megbélyegzettnek lenni egyenlő a halálos ítélettel.

- Van társaság, akikkel összejárok, ott mindenki úgy tudja, van barátnőm, csak külföldön dolgozik – folytatta Kornél. – Ez elég jó alibi, mert így nem tűnik fel senkinek, amikor időnként néhány napra felmegyek Pestre. Ott végre elengedhetem magam, s attól sem kell félnem, hogy lebukom, hiszen azokra a helyekre kizárt, hogy betérjenek az otthoni ismerőseim. Vagy ha igen, akkor nekik is van titkolnivalójuk. A legrosszabb hazaindulni, tudván, hogy hazugságban éled az életed. Igaz, még mindig jobb, mint azoknak, akikkel Budapesten szoktam találkozni: feleségük van, gyerekük, játsszák a szolid családapát, s kéthavonta felmennek, hogy melegbárokban néhány órára boldogok legyenek…

Ivettnek annyival könnyebb az élete, hogy szűk ismeretségi körében tudják, a lányok érdeklik, és elfogadták másságát. Ennek ellenére az észak-dunántúli kisvárosban, ahol lakik, nem teljes az élete.

- Nagyon szeretnénk összeköltözni, de lehetetlen, egy meleg párnak nem adnak ki szobát – magyarázta. – Szerencsére közel van Bécs, oda járunk ki, hogy levegőhöz jussunk. Ott nem barátnők vagyunk, hanem egy pár. Ivett szerint eleinte még a közeli ismerősei is nehezen tudták kezelni a helyzetet. - Az első időszakban, ha szóba került valami meleg téma, rögtön váltottak – mesélte. – Aztán jött a kíváncsiskodás, hogy akkor most ki a fiú és a lány a kapcsolatban,és persze időnként azért kiszalad valakinek a száján némi buzizás, általánosságban. Mint például a hülye…

A 32 éves nő másik nagy fájdalma, hogy vallásosként a templomi közösségében sem vállalhatja fel önmagát. - Ez a rosszabb – ismerte el. – Elmegyek misére, s tudom, azonnal kinéznének, ha kiderülne, leszbikus vagyok. Általános hiedelem, hogy aki vallásos, az nem lehet meleg. Mintha a hit és a nemi identitás között bármiféle kapcsolat lenne. És ez nemcsak bebeszélés: az egyik fiúismerősöm egy gyónás során bevallotta a másságát a papnak, aki akkor nem szólt semmit, de néhány hét múlva félrehívta, s megkérte, ne járjon tovább a közösségbe, mert ha kiderül, rossz hírüket kelti…

Földvári Péter a művészvilágban dolgozik – a Karinthy Színház sajtósa, kulturális céget vezet, emellett színdarabokban is játszik -, vállaltan meleg, boldog kapcsolatban él – amióta évekkel ezelőtt felköltözött Kaposvárról Budapestre. - Vidéken a legnagyobb probléma, hogy ha fel is vállalod a másságodat, nincsenek lehetőségeid – mondta. – Mivel a melegek jelentékeny hányada rejtőzködik, nincs társaságod, nincsenek helyek, ahová elmehetsz.

Péterben egészen későn tudatosult a mássága, fiatal korában rengeteg barátnője volt, ám amikor egyértelművé vált számára, hogy meleg, sokáig rejtőzködött.

- Persze a pletyka megindult, összesúgtak utánam az utcán, visszahallottam dolgokat – mesélte. Nem tudtam boldog lenni, az alkoholba menekültem. Hét éve részegen beültem a kocsiba, és ki is egyenesítettem egy kanyart. Akkor döbbentem rá, ez így nem mehet tovább: negyvenévesen felköltöztem Budapestre. Steiner Kristóf melegekkel készített interjúsorozatában coming outolt, s azóta teljesen megváltozott az élete.

- A régi ismeretségi köröm egy része természetesen eltűnt, mások viszont elintézték annyival: Föci, baszki, több csajod volt, mint nekem… - jegyezte meg Földvári Péter. – Remek döntés volt, hogy felvállaltam a másságom, sokkal könnyebb lett az életem. Vidéken is vannak persze kivételek, a fiú, akivel együtt élek, egy kis borsodi településről származik, ott például nincs semmi probléma, ha együtt megjelenünk.

Péter szerint a legnagyobb probléma, hogy a melegekkel kapcsolatos sztereotípiák miatt a társadalom nagy része nem fogja fel, hogy egy homoszexuális kapcsolat ugyanolyan lehet, mint egy hetero. - Ha egy társaságban csak annyit mondok, hogy a párommal vettünk egy házat, s vannak kutyáink, macskáink, s este, ha hazamegyünk, közös vacsora, tévé, lefekvés, akkor mindenki bólogat: igen, ilyen egy tökéletes család. Csak aztán, ha megmondom, hogy mondjuk nem Judit, hanem Dávid a neve, visszahőkölnek. S míg a központi vezérelv nem a tolerancia, hanem az ellenségkeresés, addig ez így marad. Minden, ami eltér a fősodortól devianciának, gyűlöltnek, lenézettnek számít majd.