Korábban ellenezték, ma már csak a kamerákban bíznak

Publikálás dátuma
2018.07.09 14:00

Fotó: / Népszava
Kezdetben tiltakoztak az utcai kamerák ellen, ám mára a legtöbb önkormányzat a bűnmegelőzés legfontosabb eszközeként tekint a köztéri megfigyelésre. A feltárt szabálytalanságokból befolyt bírságok ráadásul bőséges bevételt is jelentenek.
Noha az Európai Adatvédelmi Biztos szerint a térfigyelő kamerákat csak „végső megoldásként” és korlátozott számban szabad használni, Magyarországon alig találni olyan önkormányzatot, amelyik ne a közbiztonság garanciájaként tekintene köztéri megfigyelésre. Az utóbbi nyolc évben több milliárd forint pályázati támogatás is segítette a közterületi kamerák telepítését: 2014-ben például 177 település nyert összesen 1,6 milliárd forint kormányzati támogatást - 2170 önkormányzat jelentkezett több mint 21 milliárd forintot igényelve – térfigyelő kamerarendszer kiépítésére. Ezek hatékonyságáról ugyanakkor megoszlanak a vélemények, egy szakmai konferencián például az hangzott el, hogy a térfigyelő rendszerek telepítése "a bűnmegelőzés legköltségesebb és legkevésbé hatékony" módszere.

Magyarországon először 1997 őszén, Budapest V. kerületében szereltek fel térfigyelő kamerákat: az akkori öt készülék lett az alapja a belváros mai, ultramodern, online rendszerének. Két évvel később a VIII. kerületben is kihelyeztek kamerákat, s ezeknek köszönhetően fél évtized alatt negyedére csökkent Józsefvárosban az autólopások száma. A fővárosban hamarosan több kerület is kiépítette a maga rendszerét: 2003-ban 14 önálló rendszer működött Budapesten – csak viszonyításképpen: egész Németországban 15, Ausztriában pedig egy sem…

Két esztendővel később a Belügyminisztérium terveiben már országos térfigyelő rendszer kiépítése szerepelt, a 2010-es választások előtt pedig kampányígéretként hangzott el a kamerák számának megduplázása. A technikai fejlődés hamar kikövetelte a jogi szabályozást, a Legfelsőbb Bíróság 2007-ben közérdekű adatnak minősítette a kamerák elhelyezését.
Kilenc évvel ezelőttig csak a rendőrség működtethetett közterületi térfigyelő rendszert: az 1994-es rendőrségi törvény pedig kimondta, hogy közterületen csak úgy lehet elhelyezni a kamerákat, hogy az állampolgárok számára nyilvánvalóan észlelhetők legyenek. Azt is rögzítették, hogy a kép- és hangfelvételek, személyes adatok csak az esemény helyszínén elkövetett bűncselekmény vagy szabálysértés miatt kezdeményezett eljárás során, valamint körözött személy azonosítása céljából használhatók fel.
Ekkortól az önkormányzati közterület-felügyeletek is telepíthettek térfigyelő rendszert, s végezhettek ezzel kapcsolatos adatkezelést, s innen datálható az a struktúra, amely szerint az önkormányzat üzemelteti a kamerarendszert, ám a felvételeket a rendőrség kezeli.

Bombamegfigyelésből terrorelhárítás

Az első valódi térfigyelő rendszert a náci Németországban üzemelték be: 1942-ben a német csodafegyver, a V-2 kilövését tanulmányozta. A második világháború után előbb bankok és bevásárló központok biztosítását látta el, majd a hatvanas években az angol modell-város, Milton-Keynes belvárosában jelentek meg kamerák, évtizeddel később pedig a svéd főváros, Stockholm belvárosába telepítettek térfigyelő kamerákat. Eleinte komoly idegenkedés kísérte a rendszereket, amelyek elfogadottsága a kilencvenes évek londoni robbantás-sorozata után javult ugrásszerűen: a brit fővárosban több merényletet sikerült megelőzni kamerafelvételek alapján, a 2005-ös terrorcselekményeknél pedig az elkövetők azonosításában nyújtottak komoly segítséget.  

- A XXI. század legnagyobb hiánycikke a biztonság – ezzel indokolta sajtótájékoztatóján Szita Károly, Kaposvár polgármestere is, hogy a somogyi megyeszékhelyen 134 millió forintból 134 térfigyelő kamerát szerelnek fel, s így a közeljövőben már 314 köztéri kamera figyeli majd a város életét. Kaposváron ezentúl nem lesz olyan bevezető út, amelyen ne lenne rendszámfelismerés, a lakótelepeket is jobban ellenőrzik majd, s az illegális szemétlerakókat is bekamerázzák. A városnak évi negyvenmillió forintjába kerül a rendszer fenntartása, amelynek végpontja a megyei rendőr-főkapitányság, azaz a hatóság épületében figyelik a monitorokat, s teszik meg a szükséges intézkedéseket.
- Az adatokat viszont az önkormányzat kezeli – jelentette ki a kaposvári sajtótájékoztatón Molnár Gábor ezredes, somogyi rendőr-főkapitány, Szita Károly pedig hozzátette: - Természetesen mindenben megfelelünk a törvényi előírásoknak.
- Nincs ennél jobb befektetés – állította Molnár Gábor somogyi rendőr-főkapitány is. – Kaposváron négy éve működik a rendszer, s jelentősen javult a felderített bűncselekmények száma, emellett a bűnmegelőzéshez is hozzájárultak a térfigyelő kamerák. Két év alatt évi háromezerről nagyjából 1200-ra csökkent a bűncselekmények száma, a közterületeken elkövetetteké pedig három esztendő alatt a felére redukálódott.
Jelenleg az országban – az ORFK adatai szerint – néhány ezer kamerát kezel a rendőrség, az önkormányzati üzemeltetésűek száma tízezres nagyságrendű lehet. Utóbbiak nem ritkán komoly hasznot is hoznak: akad olyan budapesti, belvárosi kerület, ahol előfordult, egy év alatt több mint 700 millió forintnyi szabálysértési bírságot róttak ki a kamerafelvételek alapján, de a többi fővárosi önkormányzatnak is néhány tíz-, esetenként százmilliós bevétele származik a térfigyelők által rögzített szabálysértésekből. Más kérdés, hogy nem minden esetben jogos a kirótt bírság: legutóbb tavaly a III. kerületben a Szépvölgyi út-Bécsi út kereszteződésében büntették a szabálytalanul kanyarodó autósokat, s néhány hét alatt több mint 100 milliós bírságot róttak ki rájuk – utóbb kiderült, törvénytelenül, ugyanis a közterület-felügyelet kamerái nem feleltek meg a jogszabályi elvárásoknak, így elvileg közigazgatási bírság nem, csak helyszíni lett volna kiszabható.

Mire használhatják fel a felvételeket?

A rendőrségi törvény szerint a felvételek közbiztonsági, bűnmegelőzési, illetve bűnüldözési célból szerelhetők fel – felelte Kulcsár Zoltán adatvédelmi szakjogász, a Privacy Policy Online Services vezetője. – Adatvédelmi oldalról nincs akadálya, hogy a felvételeket hatósági eljárásokban felhasználják más hatóságok, például a bíróság.

- Milyen hosszan tarthatják meg a felvételeket készítőik?
- A rendőrség a térfigyelő rendszer kamerás felvételeit 5 munkanapig kezelheti felhasználás hiányában. Ha közterület-felügyelet üzemelteti a rendszert, akkor 8 nap a megőrzési idő.

- A felvételeken szereplőket milyen jogszabályok védik?
- A térfigyelést lehetővé tévő ágazati jogszabályok, például a rendőrségi törvény, a közterület-felügyeleti törvény, valamint az adatvédelmi szabályok. Ezek alapján a felvételen szereplőnek joga van az előzetes tájékoztatáshoz, az adatok biztonságos kezeléséhez, kérheti a felvétel további megőrzését, ha egyéb eljáráshoz szükséges, illetve másolatot kérhet a róla készült felvételekről, emellett bírósághoz és az adatvédelmi hatósághoz is fordulhat.

- Hogyan kerülhető el, hogy a felvételek készítői visszaéljenek a felvételekkel?
- Belső szabályzattal, naplózással, jogsértés esetén hatósági ellenőrzéssel.

- Egy önkormányzat vagy közterület-felügyelet felvételét felhasználhatja-e a rendőrség vagy bíróság?
- Csak a hatóság, illetve bíróság által lefolytatott eljárástól függően, szűk kivételektől eltekintve, és az általános adatvédelmi elveket figyelembe véve.

- Kell-e jelezni az állampolgár számára, hogy róla a tréfigyelő kamera felvételt készít?
- Az adatvédelmi szabályokon túl maga a rendőrségi törvény is ezt írja elő: „A képfelvevő által megfigyelt területre belépő személyek tájékoztatását elősegítő módon figyelemfelhívó jelzést, ismertetést kell elhelyezni a képfelvevők elhelyezéséről, az adatkezelés tényéről”. Ezen felül „a rendőrség a képfelvevők elhelyezésére, a megfigyelt területre vonatkozó adatokat a központi szerv honlapján közzéteszi.”

- Be kell-e jelenteni valahová a térfigyelő kamera telepítését?
- Az Országos Rendőr-főkapitánysághoz kötelező, mely ezután közzéteszi a honlapján. A Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatósághoz viszont nem.

2018.07.09 14:00
Frissítve: 2018.07.09 14:09

Felfalják a multik a munkaerőt

Publikálás dátuma
2018.09.25 11:00
ÉPÜL AZ ÚJ MERCEDES-GYÁR 2500: dolgozóval bővülnének
Fotó: MTI/ UJVÁRI SÁNDOR
Több mint 25 ezer álláshely üresen áll az iparban, a tervezett nagyberuházásoknál több ezer fős létszámbővüléssel számolnak. A dolgozókat a magyar kkv-szektort padlóra küldve szipkázhatják el.
Több mint 15 ezer fős létszámbővüléssel számolnak az elmúlt években összességében 2097 milliárd forint értékű nagyberuházásokat bejelentett cégek – derül ki a jegybank összesítéséből. Az MNB szerint az elkövetkező évek során a - jellemzően a járműipar és a vegyipar, kisebb részben az élelmiszeripar, az építőipar és a gépgyártás területén létrejövő - beruházások meghatározó elemei lehetnek a hazai gazdasági növekedésnek. A tervezett létszámbővítés hazai forrásait azonban az egyre nagyobb munkaerőhiány közepette sem a munkavállalói, sem a munkaadói képviseletek nem látják. Rolek Ferenc, a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetségének (MGYOSZ) alelnöke egyenesen azt mondta lapunknak: a tervezett beruházások valójában nem 15 ezer új, hanem 15 ezer másmilyen munkahelyet hoznak majd létre a magyar gazdaságban. A beruházó cégek szerinte várhatóan képesek lesznek valóban 15 ezer fővel bővíteni dolgozóik létszámát, de csak úgy, hogy közben 15 ezer másik magyarországi munkahely megszűnik. Ebben a játszmában pedig egyértelműen a hazai kis és középvállalkozások (kkv) lesznek a vesztesek. Az MNB friss Inflációs jelentésében megjelent táblázat alapján az elkövetkező néhány évben a legnagyobb létszámbővülést a Mercedes gyár még 2016-ban bejelentett 490 milliárd forintos fejlesztése jelentené: itt 2500 főnyi új munkaerőre volna szükség. A Lego 30 milliárd forintos beruházása 1600 fős bővítéssel számol, a debreceni BMW-gyár 320 milliárd forintos projektje pedig 1000 fővel. További összesen csaknem háromtucat nagyberuházás új munkaerőigénye egyenként 100-600 fő között mozog, így összességében 15 186 új dolgozóra volna szükség ezekben a gyárakban és üzemekben. A hazai munkaerőpiac azonban már kiürült, innen nem lesz további utánpótlás. Pláne, hogy – mint Rolek Ferenc fogalmazott – ez nem darabra megy, akárkit nem lehet beállítani a gépsorok mellé. Az MGYOSZ alelnöke szerint ennek ellenére nem a fenti nagy beruházásokat tervező multicégek, hanem a hazai kkv-k számára jelent majd ez komoly problémát az elkövetkező években. A multik ugyanis magasabb béreket kínálva elszipkázzák majd az alacsonyabb termelékenységű, és emiatt a magasabb béreket kigazdálkodni nem tudó hazai kkv-któl a munkaerőt. Így valójában csak szektoron belüli mozgás lesz majd, de nem bővül a foglalkoztatotti létszám 15 ezer fővel: egész egyszerűen azért, mert nincs már merítési bázis. A magas, nemritkán 40 százalékos fluktuáció azonban már így is megkeseríti az ipari cégek vezetőinek mindennapjait. Az egyik autóipari beszállító cégnél például augusztus elején 140 új dolgozót vettek fel, de egy hónap leforgása alatt 120-an távoztak is a cégtől, így a létszámhiányból alig sikerült lefaragni. Miután erről a Vasas Szakszervezet alelnökének szavai nyomán beszámoltunk, László Zoltánt több cégvezető is felhívta: róluk van-e szó a cikkben? Ez is mutatja, mennyire nem egyedi esetekről van szó, hiszen több cég is magára ismert a kirívónak tűnő adatok alapján – mondja a szakszervezeti vezető. A hazai munkaerőpiacon László Zoltán sem lát bővülési lehetőséget, s attól tart: a munkaerőproblémák miatt néhány cég hamarosan befejezi  a termelést Magyarországon. Íly módon felszabadulhat ugyan némi munkaerő a nagyberuházások számára, de hogy meg tudják-e majd tartani, az az eddigiek alapján kétséges: az egyik érintett nagy autógyár ugyanis tavaly év elején 1600 új dolgozót vett föl, de közülük év végére csupán 16 maradt a cégnél. Bár a HR-vezetők lapunk munkaerőhiánnyal kapcsolatos, illetve a fluktuáció mértékét firtató kérdéseire igencsak szemérmesen reagálnak, nem ritkán üzleti titokra hivatkoznak, László Zoltán szerint egymás közt már bevallják: ők sem látják a munkaerőutánpótlás forrását. Nem csupán arról van szó, hogy nincs elegendő létszámú, és dolgozni is akaró ember a magyar munkaerőpiacon, a fő probléma az, hogy akik még bevonhatók lennének, azok nem rendelkeznek a gépek kezeléséhez szükséges ipari kultúrával – mutatott rá. A szakképzésben nagy a lemorzsolódás és magas a pályaelhagyók aránya. Részben emiatt a nagyobb gyárakban könnyen betanítható részfeladatokra osztják a termelést. Saját képzéseiken pedig nem komplex tudású autóipari szakembereket képeznek, csak részfeladatokat tanítanak be, nehogy dolgozóik később egy másik gyárban hasznosítsák tudásukat. Éppen emiatt viszont egy magára valamit is adó autóipari szakember nem megy el egy ilyen gyárba, hogy ott 2-3 mozdulatsort monotonon ismételgessen. Vagyis az ördögi kör bezárul. Az alacsony szakmai színvonal és a magas fluktuáció mellett hatalmas nyomás nehezedik a menedzsmentre: a tervszámokat teljesíteni kell. Így a legjobb szándék mellett sem figyelnek oda a dolgozók munkakörülményeire, túlterheltségére. Az egyik alkatrészgyártó cégnél például már belekalkulálják a költségvetésbe a törvényileg engedélyezett túlórakeretek túllépése miatti büntetést. Még így is megéri, mert másként nem tudják hozni a tervszámokat – említ egy példát László Zoltán. Ebben a helyzetben viszont néhány ezer forintért is odébbállnak a munkavállalók. A fenti problémákat csakis komplex megoldással lehet kezelni: a tisztességes és kiszámítható alapbérek, a szakmunkásképzés átalakítása, a szakmunka presztízsének helyreállítása, a munkakörülmények javítása egyaránt elengedhetetlen – hangsúlyozta László Zoltán, megjegyezve: az érdemi párbeszéd ezekről a kérdésekről  továbbra is várat magára.      

Papíron nőnek majd a bérek

A csökkenő munkaerő-tartalék illeszkedési problémái – a munkaerő nem megfelelő képzettsége és a munkavállalási mobilitás hiánya - jelentősen megnehezítik a vállalatok létszámbővítési törekvéseit. A feszes munkaerőpiaci környezetben a vállalatok erőteljes versenyt folytatnak a munkaerő megtartásáért és felvételéért – írja Inflációs jelentésében az MNB, amely szerint a munkavállalók béralkupozíciója ezáltal folyamatosan javul. A cafateria-rendszer jövő évi szűkítése kapcsán azonban nagy a bizonytalanság: miként reagálnak rá a vállalatok. A jegybank úgy számol: a feszes munkaerőpiaci környezetben a cégek nagy része - az egyetlen kedvezményes adózású juttatásként megmaradó SZÉP-kártya alszámlák bővítése mellett - béremelésekkel reagál majd a változásokra. Ennek költsége azonban főként a munkavállalókra hárul majd. Mindez a 2019. évi bruttó átlagkereset dinamikát 1 százalékponttal emeli, az átlagos munkaerőköltség dinamikát pedig kismértékben csökkenti - írják. Magyarán: a bérstatisztikában jól mutat majd a cafeteria rendszer átalakítása miatti bérnövekedés, a munkavállalók zsebébe azonban ettől még nem kerül majd több pénz. Hiszen csupán annyi történik majd, hogy adózott bérként kapják majd meg az addig adómentesen vagy adókedvezménnyel kapott cafeteria-juttatásokat. 

Üres álláshelyekben az EU éllovasai vagyunk

Az Európai Unió tagállamainak kétharmadában emelkedik a betöltetlen álláshelyek aránya a gazdaságban, és csupán egyetlen ország tudott fordítani a trendeken. Etéren hazánk is az élbolyba tartozik, a legtöbb üres állás ráadásul éppen a nagyberuházások által érintett iparban van. Az Eurostat adatai szerint az idei év második negyedévében a korábbi 2 százalékról 2,2 százalékra nőtt az üres álláshelyek aránya az Európai Unióban. Az unió statisztikai hivatalának adatai szerint az ipar és az építőipar állásainak 2,1 százalékát nem tudták betölteni, a szolgáltatások terén 2,5 százalékos a ráta. A tagországok közül a legrosszabb helyzetben Csehország van, ott már az állások 5,4 százalékára nem találnak embert. Belgiumban az álláshelyek 3,5, Hollandiában a 3,1, Németországban pedig a 2,9 százaléka áll üresen. Magyarország Ausztriával, Svédországgal és az Egyesült Királysággal holtversenyben az ötödik a listán: ezekben az országokban az álláshelyek 2,7 százaléka áll üresen. A skála másik végén helyezkedik el Bulgária, Spanyolország és Portugália, ahol 0,9 százalékot tesz ki a betöltetlen álláshelyek aránya, valamint Görögország, ahol mindössze 0,7 százalékot. A többek között Magyarországról is informatikusokat elcsábítani szándékozó Észtországban 0,3 százalékponttal csökkent az üres álláshelyek aránya (most 1,9 százalékon áll a mutató), 20 másik tagállamban ugyanakkor tovább emelkedett a ráta. Ezek közül is kimagaslóan nőtt Csehországban (1,8 százalékponttal), Lettországban (0,8 százalékponttal), Cipruson (0,6 százalékponttal), valamint Hollandiában, Finnországban és Magyarországon (0,5 százalékponttal). Hazánk esetében a 2,7 százalékos arány 83 611 üres állás helyet takart 2018 második negyedévében. Összehasonlításul: 2017 április-júniusában még „csupán” 65 711 betöltetlen állást jelentettek a cégek. Az üres álláshelyek háromnegyede a versenyszférában van. A ráta az adminisztratív és szolgáltatást támogató tevékenység területeken a legmagasabb – 5,6 százalék -, de rendre 3 százalék felett van a mutató az információ, kommunikáció, a humán, egészségügyi és szociális területeken, valamint az építőiparban és az iparban. Számszerűen egyébként éppen ez utóbbi, a nagyberuházások által is érintett területen áll már most is a legtöbb – 25 636 - álláshely üresen.

2018.09.25 11:00
Frissítve: 2018.09.25 11:00

Súlyosabb szankciók szemetelésért - Már egyeztet a kormány

Publikálás dátuma
2018.09.24 11:00

Fotó: Népszava/ Vajda József
A jövőben akár bűncselekmény is lehet, és sokkal súlyosabb szankciók járhatnak azért, ha valaki közterületen rakja le a hulladékát– értesült a Népszava. Ma tettenérés nélkül szinte lehetetlen bebizonyítani, kié az elhagyott hulladék.
A kormány már megkezdte a szakmai egyeztetést a civil szervezetekkel arról a javaslatról, amelynek következtében a jelenleg szabálysértésnek számító illegális hulladékkihelyezés idővel akár bűncselekménynek is minősülhetne. - Eddig a pozitív ösztönzést alkalmaztunk a szemetelőkkel szemben, ám ez nem jött be – fogalmazott egyik forrásunk. Az illegális hulladék ellen küzdő civilek, illetve az önkormányzati cégvezetők véleménye szerint azért lenne indokolt a szigorítás, mert az utóbbi időben a korábbiakhoz képest is nagyobb problémát okoz a szemetelés. A lerakatok zömét jellemzően a vállalkozók által „elhagyott” építési bontott anyag, illetve lom teszi ki, ám egyre gyakrabban fordul elő, hogy lakossági hulladék kerül a közterületekre. Az is egyértelmű, hogy az esetleges büntetések nem érték el hatásukat.
A hulladékgazdálkodás kormányzati központosítása – a koordináló szervezetek megszűnése és a helyi hulladékgondozó cégek tevékenységének ellehetetlenülése – miatt még rosszabb helyzet állhat elő. Ezt jelzi az is, hogy az utóbbi időben alig akad olyan városszéli, bekötőút, ahol ne éktelenkedne egy szemétkupac. Mindez azon túl, hogy ronda látvány, gyakran veszélyes is, ráadásul egyre komolyabb költségeket ró az adófizetőkre.

Ártott a központosítás

A hulladékgazdálkodás központosításával a kis szolgáltatók feladatai megnőttek, nagyobb területet kell ellátniuk, ugyanakkor lényegében kevesebb pénzért. Ráadásul a rezsicsökkentés miatt eleve kevesebb bevétel érkezik és az is gyakran csúszik: a szolgáltatás díját ugyanis a tényleges szemétszállítást elvégző szolgáltató és a fogyasztó közé beékelt Nemzeti Hulladékgazdálkodási Koordináló és Vagyonkezelő Zrt. (NHKV Zrt.) szedi be, ám gyakran 60-90 nap után fizeti csak ki a helyi cégnek. Így a helyi hulladékgazdálkodók is úgy spórolnak, ahol tudnak: csökkentik a szemétbeszedő járataikat vagy bevonják a szelektív hulladékszigeteiket. Így egyre többen a város szélén „tüntetik el” a szemetüket.

– Az elmúlt években hatszáz esetben sikerült kinyomozni, hogy ki volt a szemetelő – mondta Tápai Mónika a Százhalombatta környékén 2008 óta működő Hulladékkommandó vezetője. A szemetelők ugyanis legtöbbször elővigyázatlanok, így gyakori, hogy a hulladékban személyes leveleket, számlákat hagynak, de előfordult már olyan eset is, hogy valaki a kórházi zárójelentését vagy egy diákigazolványt felejtett a szemétben. Ezekben az esetekben azonban nem lehet bizonyítani, hogy ténylegesen az iratok tulajdonosa dobta ki a szemetet. – Tengernyi kiskapu létezik – mondja Tápai Mónika, aki szerint így például hiába fotózzák le a hulladékot eldobót, az utána hivatkozhat arra, hogy éppen csak összeszedte a szemetet, vagy csak sétált egyet vele. Így a rendőrség bizonyítottság hiányában nem tud mit kezdeni az ilyen ügyekkel. Régebben egyébként a jegyzőnek joga volt behívni a tetten ért személyeket és ki is kérdezhette őket. Az ilyen hatósági pressziónak már volt valamekkora elrettentő ereje, így legközelebb legalább meggondolta, hogy szemeteljen. Azonban pár éve a kormányhivatalokhoz kerültek az ilyen szabálysértési ügyek, a kormányhivatal pedig papírból dolgozik, így a szemetelőknek már nem kell arra számítaniuk, hogy behívatják őket. Egyedül a tetten érés segíthet. A hatóságok gyakran érdektelenek – nincs energiájuk a szemetelőket figyelni, így ez a munka civilekre hárul. Ez viszont nem könnyű munka: a Hulladékkommandó tagjai például éjjellátóval felfegyverkezve lesből figyelik a környéket, hogy ki próbál hulladékot lerakni a közterületre. Ha tetten érik, akkor feltartóztatják az illetőt addig, amíg kiérkezik a rendőr. Érdekes módon eddig egyetlen esetben sem torkollott agresszióba a tettenérés. - Meg kell találni mindenkivel a hangot - mondja erről Tápai Mónika, aki szerint a türelmes meggyőzéssel még a legkeményebben fellépő alakok is leszerelhetőek. - Általában arra hivatkoznak, hogy éppen csak megálltak az autóval, és látták, hogy már úgyis van ott szemét. Vagy arról beszélnek, hogy a szomszéd adta nekik a szemetet, hogy csináljanak vele valamit- mondta. Szerinte a bírság mellett az is fontos, hogy a szemetelők tudják, azon a területen figyelnek a hulladéklerakásra.

Szinte lehetetlen a bizonyítás

Arról egyébként nincs pontos adat, hogy hány illegális szemétlerakóhely van Magyarországon. A Hulladék Szövetség (HUMUSZ) még évekkel ezelőtt 15 ezer ilyen helyet azonosított, ám szakmai vélekedések szerint jó eséllyel kétszer ennyi törvénytelen lerakat található az országban. Urbán Csilla a szövetség elnöke úgy becsüli: évente a teljes magyar szemétmennyiség egy százaléka kerülhet ki a szabad ég alá. Ez annyit jelent, hogy hozzávetőlegesen több tízmillió kilogrammnyi különféle szemét landol a szabadban, vagy az erdő szélén – gyakorlatilag bárhol, ahol autóval meg lehet állni, majd a szemét kiborítása után gyorsan kereket lehet oldani. Ha már elhajtott a szemetelő az autójával, később már gyakorlatilag alig lehet felelősségre vonni.

Urbán Csilla szerint az információhiány is gyakran felelős, amiért végül sokan úgy döntenek, hogy inkább a közterületen hagyják az építési hulladékukat. Nehéz például arról információt szerezni, hogy mikor és hova vihetik szabályos körülmények között a hulladékot. A fővárosban ugyan 17 hulladékudvar működik, ám nem mindegyik tud minden típusú szemetet fogadni. Például az udvarokból mindössze három fogad építési hulladékot. Már amikor fogad: az FKF honlapja szerint augusztus és szeptember közepe között, egy hónapig nem tudták fogadni a napi kvóta feletti lakossági lomot, azaz az érdeklődőknek oda kellett telefonálniuk, hogy megtudják, egyáltalán érdemes-e elindulni a szeméttel. Hankó Gergely, a Környezetvédelmi Szolgáltatók és Gyártók Szövetségének (KSZGYSZ) ügyvezetője szerint a keményebb szankcionálás mellett komolyabb szakmai összefogásra és koordinációra van szükség. Ez egy hosszabb folyamat lesz – tette hozzá. Arra is rámutatott, hogy országszerte számos civil szervezet foglalkozik az önkéntes hulladékmentesítéssel, ám ezek nem szankcionálhatnak. Fontos lenne a régen bevált mezőőrök alkalmazása, akik helyben tarthatnák az elkövetőket a rendőrség kiérkezéséig. A kitakarított helyszíneknél nagyon fontos a későbbi megközelíthetőség akadályozása, figyelmeztető tábla kihelyezése, továbbá a funkcióváltás: például ha az erre alkalmas helyen pihenőparkot, tanösvényt alakítanak ki. - A szemetelés alapvetően kulturális sajátosság, nyugaton ez kevésbé jelent problémát, inkább kelet-közép-európai jelenség – mondja Hankó Gergely. Egyébként hiába alakult ki Magyarországon a hulladékkal kapcsolatos infrastruktúra, nem használjuk megfelelően. A települési hulladéknak csak kicsit több mint 22 százalékát gyűjtjük szelektíven, és például a budapesti fém-műanyag gyűjtőkbe érkező anyag fele nem odavaló hulladék. Az illegális hulladéklerakókkal szemben az önkormányzatnak is lehetnek eszközei: a Tisza-parti kistelepülésen, Cigándon nemrégiben egy közterületi felügyelőt is felvettek akinek, az egyik kiemelt feladata a szemetelők szemmel tartása. Mint Oláh Krisztián polgármester elmondta: az önkormányzat évek óta küzd a hulladékokkal, így évente kétszer még a polgármesteri hivatal dolgozói is kimennek szemetet gyűjteni.

Egymásra mutogatnak

Szakmai becslések szerint a fővárosban kerületenként évi 30-40 millió forintot emészt fel az illegális szemét elleni küzdelem, ehhez jönnek hozzá azok a fővárosi önkormányzat által kezelt területek, ahol az Fővárosi Közterület-fenntartó Nonprofit Zrt. (FKF ZRT.) tájékoztatása szerint idén további 30 millióba kerül a sok ezer köbméternyi szemét elszállítása. A hulladékszállítás igen drága díját alapszabály szerint annak a szervezetnek, önkormányzatnak kell kifizetnie, amelynek a területén megtalálták a szemetet. Ugyanakkor nagyon gyakori, hogy „határterületen” alakulnak ki az illegális kupacok: olyan helyen például, ahol az erdőgazdaság vagy az autópályát fenntartó közút is szóba jöhetne kezelőként, de a főváros peremkerületeiben az is rendszeresen előfordul, hogy a Máv által felügyelt területen jönnek létre illegális szeméttelepek. A vitás helyzetekben az érintett földtulajdonosok jobbára egymásra mutogatnak, mivel egyik sem akar költeni a hulladék felszámolására.

2018.09.24 11:00
Frissítve: 2018.09.24 13:54