Német megállapodás vezéráldozatokkal

Publikálás dátuma
2018.07.03 08:13
Horst Seehofer sajtótájékoztatót tart, miután megegyeztek Angela Merkellel.
Fotó: / ABDULHAMID HOSBAS / ANADOLU AGENCY
Megmenekült a német kormány, Angela Merkel kancellár és Horst Seehofer, a Keresztényszociális Unió (CSU) elnöke, bajor belügyminiszter hétfő este egyezségre jutottak.
Merkel és Seehofer új, három pontos menekültügyi csomagot jelentettek be. Ezek a következőek. A német-osztrák határon új határigazgatási rendszert kell bevezetni, amely akadályozza mindazon menedékkérők belépését, akiknek menekültügyi eljárását egy másik EU-tagországban kell rendezni. Ehhez tranzitközpontokat kell kiépíteni, amelyekből visszaszállítják a kérelmezőket az ügyükben illetékes országba. Államigazgatási szintű megállapodással akarnak együttműködni az érintett országokkal. Ha a menekültügyi eljárás lefolytatására illetékes ország nem hajlandó megállapodást kötni, az adott menedékkérőtől megtagadják a belépést az országba egy Ausztriával kötendő egyezmény alapján.
A megegyezés bejelentésekor az volt a legnagyobb kérdés, mi szólnak ehhez a nagykoalíciós szociáldemokraták? A párt egyelőre nem mondott nemet a megegyezésre, ugyanakkor Andrea Nahles pártelnök közölte, a részleteket még tisztázni kell. Elsősorban a tranzitközpontokra gondolt, amelyek felállítása ellen éveken át harcolt a párt.
A CDU és a CSU már 2015-ben tranzitközpontok létrehozását követelte, ám a felvetés az SPD ellenállásán bukott meg.
Ettől függetlenül Nahles üdvözölte a kompromisszumot hozzátéve, végre a konkrét kormányzati munkára tudnak összpontosítani. „Ezt nagyon hiányoltuk az utóbbi időben” – fejtette ki.
Akadnak azonban az SPD-n belül bíráló hangok is. A párt migrációval foglalkozó szakértője, Aziz Bozkurt rámutatott, a tranzitzónák kérdését nem taglalja a koalíciós szerződés, „és őszintén szólva azt is tisztázni kellene, hogyan működik majd ez a furcsa konstrukció”. Szerinte
mindez a jobboldali radikális Alternatíva (AfD) szellemiségét idézi.
Keményebben fogalmazott az ellenzéki Balpárt elnöke, Bernd Riexinger, aki a tranzitközpontokat „de facto tömeges internálótáboroknak” minősítette, ahol az emberiességnek nincs helye. Egyúttal hiányolta az SPD fellépését. Hasonlóképpen nyilatkozott Annalena Baerbock, a Zöldek elnöke, aki szerint a szociáldemokratáknak „színt kellene vallaniuk”.
Hosszabb távon milyen hatással lesz a német kormányra a megállapodás? „Első látásra minden jó” – állapítja meg a Spiegel, a kabinet folytathatja munkáját, ám a mostani, hetekig tartó válság nagyon mély nyomokat hagyott.
Merkel sosem felejti majd el Seehofernek azt a kijelentését, amely szerint „nem tudok együtt dolgozni ezzel a nővel”.
A két párt között súlyos bizalmi válság alakult ki, Seehofer és a mögötte álló két CSU „nagyágyú”, Alexander Dobrindt frakcióvezető és Markus Söder bajor kormányfő célja az volt, hogy megszabaduljanak a kancellártól.
A megállapodásnak köszönhetően Seehofer belügyminiszter marad, s így utólag megállapíthatjuk, belengetett lemondása inkább csak színházi előadás volt részéről, nehéz elképzelni, hogyan képes még három és fél évig együtt dolgozni Merkellel.
A mostani helyzet mindenképpen Seehofernek jobb. Merkelnek komoly kompromisszumokat kellett tennie, de az ő pártbéli pozícióit sosem fenyegette veszély, a CDU vezetése egytől egyig beállt mögé. A CSU-nál nem ez volt a helyzet, megtörtént az, ami akár napokkal ezelőtt elképzelhetetlen lett volna: sok párttag megkérdőjelezte a keresztényszociálisok vezetésének jelenlegi radikális irányvonalát. Elsősorban Manfred Weber, az Európai Néppárt frakcióvezetője és Gerd Müller fejlesztési miniszter fordultak Seehoferékkel szemben, de akadtak más olyan CSU-politikusok is, akik úgy vélték, nem igaz az, amit a vezetés állít, nevezetesen a múlt heti európai uniós csúcson Merkel nem ért el konkrét eredményeket a menekültkérdésben.
Az, hogy a CSU végül belement a kompromisszumba, csak azt mutatja, a bajor párt nagyon áhította a megállapodást. Hírek szerint már a vezetés legradikálisabbika, Markus Söder is hajlott a megegyezésre, hiszen ha szakításra került volna sor, s a CDU is elindult volna az októberi bajor tartományi választáson, akkor elveszíthetné miniszterelnöki tisztségét.
A CSU tehát egyelőre örülhet, de nem sokáig. Sok mérsékelt szavazó fordult el a párttól, azok, akik Merkel irányvonalát támogatják. Seehoferéknek azonban hosszabb távon komoly árat kell fizetniük.
A választók már az októberi bajor választáson benyújthatják a számlát, amikor a CSU minden bizonnyal elveszíti abszolút többségét a tartományban.
Ha ez megtörténik, a teljes pártvezetésnek el kellene gondolkodnia a hogyan továbbról.
A rendőrség nem kívánja egyfajta kápó szerepét betölteni.
2018.07.03 08:13
Frissítve: 2018.07.05 09:21

Aki magyar, az a második legszegényebb – Románia is beelőzött minket

Publikálás dátuma
2018.12.14 08:24
Illusztráció
Fotó: Shutterstock/
Az életszínvonalat tekintve hazánknál csak Bulgáriában rosszabb a helyzet. A luxemburgi polgárok a leggazdagabbak az EU-ban.
Az Eurostat friss összesítése szerint Magyarországon az egy főre jutó tényleges fogyasztás (AIC) mindössze 62 százaléka volt tavaly az uniós átlagnak, ez ráadásul rosszabb az előző években mértnél – vette észre a hvg.hu. Az életszínvonalat tekintve csak Bulgáriában rosszabb a helyzet, ott 54 százalékos a mutató, míg Horvátországban szintén 62 százalék. Romániában 2015-ben – amikor Magyarország 63 százalékon állt – az AIC 58 százalékos volt, 2017-re már 68 százalékra nőtt. Az unióban a luxemburgi polgárok a leggazdagabbak, az ő életszínvonaluk az EU-átlag 132 százaléka. A nagyhercegséget Németország követi (122 százalék), a harmadik pedig Ausztria, 117 százalékkal. Az első ötbe még a dánok és a britek kerültek be, ott a jóléti mutató az uniós átlag 114 százalékán áll. Nem sokkal jobb a kép, ha az egy főre jutó, a vásárlóerővel korrigált (PPS) nemzeti összterméket – vagyis a fejlettség leggyakoribb mutatóját – nézzük: ezen a listán Magyarország – az uniós átlag 68 százalékával – hátulról a hatodik. A legszegényebb ezúttal is Bulgária, a dél-európai országban a fejlettség még az EU-átlag felét sem éri el (49 százalék). A leggazdagabb Luxemburgban viszont a 253 százaléka, míg a második helyre újból felkúszott íreknél 181 százalék.
2018.12.14 08:24
Frissítve: 2018.12.14 08:24

Határozatban mondta ki az amerikai képviselőház, hogy a mianmari rohingják ellen népirtást követtek el

Publikálás dátuma
2018.12.14 07:31
Rohingja menekültek egy mianmari táborban. Fotó: Ye Aung THU / AFP
Fotó: /
A törvénytervezet állásfoglalásra szólítja fel az amerikai kormányzatot, valamint követeli a szeptemberben börtönre ítélt újságírók szabadon bocsátását.
Határozatot fogadott el az amerikai képviselőház csütörtökön este arról, hogy Mianmarban a rohingja muszlim kisebbség ellen népirtást követtek el a buddhista többségű délkelet-ázsiai ország fegyveres erői.    A 394:1 arányban elfogadott határozat egyúttal követeli a Reuters hírügynökség Mianmarban börtönbe vetett két újságírójának szabadon bocsátását. Va Lon és Kjav Szo O tíz rohingja férfi és fiú meggyilkolása ügyében folytatott oknyomozást az észak-mianmari Rakhine államban. 2017 decemberében tartóztatták le őket Rangunban, államtitkok megszerzéséért. Idén szeptemberben pedig 7-7 év börtönbüntetésre és kényszermunkára ítélték őket. A riporterek ellen az a vád, hogy munkájuk során törvénytelenül jutottak titkos állami dokumentumokhoz. Az eljárás során az a riporterek ártatlanságukat hangoztatták.       A határozat sürgeti a kormányzatot, elsősorban Mike Pompeo külügyminisztert, hogy foglaljon állást arról, hogy népirtást követtek-e el a rohingják ellen. Az amerikai diplomácia vezetője mindeddig nem használta ezt a jogi meghatározást, csak „etnikai tisztogatásról” beszélt. Maga Donald Trump elnök pedig egyszer sem beszélt a nyilvánosság előtt a rohingja-válságról.
„Az Egyesült Államoknak erkölcsi kötelessége népirtásnak minősíteni az efféle bűncselekményeket”
– fogalmazott a voksolás után a kaliforniai Ed Royce, a képviselőház külügyi bizottságának republikánus elnöke.
A muszlim rohingjákat 1982-ben megfosztották állampolgárságuktól a buddhista többségű országban, azóta változó időszakokban és változó intenzitással üldözik őket. 2017 óta rohingják ezreit gyilkolták le és több mint 700 ezer rohingját kényszerítettek arra, hogy elmeneküljön Mianmarból. Elsöprő többségük a szomszédos Bangladesben lelt menedékre. A mianmari hadsereg szerint ők Bangladesből érkezett illegális migránsok, és nem atrocitásokat követtek el ellenük, hanem terroristáktól tisztították meg az általuk lakott vidékeket. A képviselőházi határozatra reagálva a külügyminisztérium egyik szóvivője leszögezte: a kormányzat azon álláspontja, mely szerint a rohingják etnikai tisztogatás áldozataivá váltak, nem zárja ki, hogy a helyzet a jövőben
„további elemzés tárgya legyen, beleértve a népirtás vagy az emberiesség elleni bűnök megállapítását is”.
A szóvivő azonban nem jelezte, hogy a külügyminisztérium bármiféle más jogi meghatározásra készülne.
2018.12.14 07:31
Frissítve: 2018.12.14 07:31