Német megállapodás vezéráldozatokkal

Publikálás dátuma
2018.07.03 08:13
Horst Seehofer sajtótájékoztatót tart, miután megegyeztek Angela Merkellel.
Fotó: ABDULHAMID HOSBAS / ANADOLU AGENCY
Megmenekült a német kormány, Angela Merkel kancellár és Horst Seehofer, a Keresztényszociális Unió (CSU) elnöke, bajor belügyminiszter hétfő este egyezségre jutottak.
Merkel és Seehofer új, három pontos menekültügyi csomagot jelentettek be. Ezek a következőek. A német-osztrák határon új határigazgatási rendszert kell bevezetni, amely akadályozza mindazon menedékkérők belépését, akiknek menekültügyi eljárását egy másik EU-tagországban kell rendezni. Ehhez tranzitközpontokat kell kiépíteni, amelyekből visszaszállítják a kérelmezőket az ügyükben illetékes országba. Államigazgatási szintű megállapodással akarnak együttműködni az érintett országokkal. Ha a menekültügyi eljárás lefolytatására illetékes ország nem hajlandó megállapodást kötni, az adott menedékkérőtől megtagadják a belépést az országba egy Ausztriával kötendő egyezmény alapján.
A megegyezés bejelentésekor az volt a legnagyobb kérdés, mi szólnak ehhez a nagykoalíciós szociáldemokraták? A párt egyelőre nem mondott nemet a megegyezésre, ugyanakkor Andrea Nahles pártelnök közölte, a részleteket még tisztázni kell. Elsősorban a tranzitközpontokra gondolt, amelyek felállítása ellen éveken át harcolt a párt.
A CDU és a CSU már 2015-ben tranzitközpontok létrehozását követelte, ám a felvetés az SPD ellenállásán bukott meg.
Ettől függetlenül Nahles üdvözölte a kompromisszumot hozzátéve, végre a konkrét kormányzati munkára tudnak összpontosítani. „Ezt nagyon hiányoltuk az utóbbi időben” – fejtette ki.
Akadnak azonban az SPD-n belül bíráló hangok is. A párt migrációval foglalkozó szakértője, Aziz Bozkurt rámutatott, a tranzitzónák kérdését nem taglalja a koalíciós szerződés, „és őszintén szólva azt is tisztázni kellene, hogyan működik majd ez a furcsa konstrukció”. Szerinte
mindez a jobboldali radikális Alternatíva (AfD) szellemiségét idézi.
Keményebben fogalmazott az ellenzéki Balpárt elnöke, Bernd Riexinger, aki a tranzitközpontokat „de facto tömeges internálótáboroknak” minősítette, ahol az emberiességnek nincs helye. Egyúttal hiányolta az SPD fellépését. Hasonlóképpen nyilatkozott Annalena Baerbock, a Zöldek elnöke, aki szerint a szociáldemokratáknak „színt kellene vallaniuk”.
Hosszabb távon milyen hatással lesz a német kormányra a megállapodás? „Első látásra minden jó” – állapítja meg a Spiegel, a kabinet folytathatja munkáját, ám a mostani, hetekig tartó válság nagyon mély nyomokat hagyott.
Merkel sosem felejti majd el Seehofernek azt a kijelentését, amely szerint „nem tudok együtt dolgozni ezzel a nővel”.
A két párt között súlyos bizalmi válság alakult ki, Seehofer és a mögötte álló két CSU „nagyágyú”, Alexander Dobrindt frakcióvezető és Markus Söder bajor kormányfő célja az volt, hogy megszabaduljanak a kancellártól.
A megállapodásnak köszönhetően Seehofer belügyminiszter marad, s így utólag megállapíthatjuk, belengetett lemondása inkább csak színházi előadás volt részéről, nehéz elképzelni, hogyan képes még három és fél évig együtt dolgozni Merkellel.
A mostani helyzet mindenképpen Seehofernek jobb. Merkelnek komoly kompromisszumokat kellett tennie, de az ő pártbéli pozícióit sosem fenyegette veszély, a CDU vezetése egytől egyig beállt mögé. A CSU-nál nem ez volt a helyzet, megtörtént az, ami akár napokkal ezelőtt elképzelhetetlen lett volna: sok párttag megkérdőjelezte a keresztényszociálisok vezetésének jelenlegi radikális irányvonalát. Elsősorban Manfred Weber, az Európai Néppárt frakcióvezetője és Gerd Müller fejlesztési miniszter fordultak Seehoferékkel szemben, de akadtak más olyan CSU-politikusok is, akik úgy vélték, nem igaz az, amit a vezetés állít, nevezetesen a múlt heti európai uniós csúcson Merkel nem ért el konkrét eredményeket a menekültkérdésben.
Az, hogy a CSU végül belement a kompromisszumba, csak azt mutatja, a bajor párt nagyon áhította a megállapodást. Hírek szerint már a vezetés legradikálisabbika, Markus Söder is hajlott a megegyezésre, hiszen ha szakításra került volna sor, s a CDU is elindult volna az októberi bajor tartományi választáson, akkor elveszíthetné miniszterelnöki tisztségét.
A CSU tehát egyelőre örülhet, de nem sokáig. Sok mérsékelt szavazó fordult el a párttól, azok, akik Merkel irányvonalát támogatják. Seehoferéknek azonban hosszabb távon komoly árat kell fizetniük.
A választók már az októberi bajor választáson benyújthatják a számlát, amikor a CSU minden bizonnyal elveszíti abszolút többségét a tartományban.
Ha ez megtörténik, a teljes pártvezetésnek el kellene gondolkodnia a hogyan továbbról.
A rendőrség nem kívánja egyfajta kápó szerepét betölteni.
Frissítve: 2018.07.05 09:21

Bevált Macron terve

Publikálás dátuma
2019.03.21 10:00
Hétfőn az Elyseé- palotában 60 meghívott közszereplővel, órákon át élő adásban vitázott Emmanuel Macron
Fotó: AFP/ MICHEL EULER
Április közepén teszi közzé javaslatait Emmanuel Macron. Kérdés, várható-e irányváltás eddigi politikájában. A miniszterelnök kételkedik ebben.
December óta nem volt példa oly mértékű erőszakra a sárgamellényesek párizsi tüntetésén, mint most szombaton. A megmozdulás résztvevői ablakokat törtek be, autókat, s a Champs-Elysées-n üzleteket gyújtottak fel, a rendőrség közbelépése nyomán pedig könnygáz lepte el a fővárost. Emmanuel Macron hétfőn ezért tüntetési tilalmat vezetett be a főváros egyes részein. Ezekkel az erőszakos cselekményekkel a sárgamellényesek óriási szívességet tesznek Emmanuel Macronnak. Illetve csak azt érik el, hogy mozgalmuk lassan, de biztosan kifulladjon, hiszen az ilyen megnyilvánulásokkal a franciák többsége nem tud azonosulni. Hogy Macron mennyire lesz képes politikai tőkét kovácsolni ezekből a túlkapásokból, erről még korai beszélni. Annyit mindenesetre elértek, hogy a francia köztársasági elnök jelentősen változtatott politikáján. Addig az elit, a bankárok, a gazdagok államfőjének számított, ám a mozgalom hatására olyan intézkedéseket hozott, amelyekkel jelentős gesztusokat tett a szegényebb rétegeknek. Elindította konzultációját, országszerte egy sor gyűlést tartottak, amelyen arra kereste a választ, a társadalom milyen változásokat akar politikájában. Nyilván nem véletlen, hogy erre épp az európai parlamenti választások közeledtével került sor, de – eddig legalábbis – ez a húzása sikeresnek bizonyult, hiszen a közvélemény-kutatások szerint túlvan a holtponton, egyes irodák szerint egyetlen hónap alatt 5.8 százalékot javított megítélésén. Amikor Macront 2017-ben elnökké választották, a választással egy időben jelent meg a Forradalom című műve, amiben hű képet adott a társadalom állapotáról, s amelynek kis híján önmaga is áldozatává vált. Leírta, mennyire megosztottak a franciák. Az egyik oldalon a metropoliszok lakossága áll, a másikon pedig a perifériának is nevezett Franciaország. S ez utóbbi lázadozott az elnökkel szemben. A konzultáció két hónapig tartott, múlt pénteken zárult le. Ezt az „odafigyelés”, „meghallgatás” szakaszának nevezhetnénk, most azonban elérkezik a cselekvés ideje, amikor Macronnak megfelelő következtetéseket kell levonnia az elhangzottakból. A franciák túlnyomó többsége nem hiszi azt, hogy a társadalmi párbeszédnek bármi pozitív következménye is lesz. Azt viszont nehéz megmondani, hogy a konzultációnak volt-e szerepe a sárgamellényesek mozgalmának térvesztésében. Az államfő azonban igenis komolyan vette saját kezdeményezését, amit az is jelez, hogy országszerte a két hónap alatt összesen 10 ezer találkozót tartottak. A megkérdezettek elsősorban adóügyi, ökológiai, illetve a demokráciát érintő kérdésekre voltak kíváncsiak. Azok, akik az esténként, illetve hétvégenként megrendezett vitákon részt vettek, úgy érezték: számít a véleményük. A viták során különféle felvetések hangzottak el. A bodeaux-i prefektúrában található Marsa nevű apró település polgármestere például azt kifogásolta, a Bodeaux-ból Párizsba haladó TGV minden tíz percben olyan zajt csinál, hogy attól félnek, nyomban összedőlnek a házak. Ez is a város és a vidék ellentétére mutat rá. A városok jól járnak egyes infrastrukturális beruházásokkal, a vidéki falvak csak a hátrányokat látják. Hogy a felvetéseknek lesz-e bármilyen eredményük, ez a következő hetekben dől el. Macron a tervek szerint április közepén – szűk másfél hónappal az európai parlamenti választást megelőzően – vonja le következtetéseit a több százezer elhangzott javaslatból. A köztársasági elnök minden egyes fellépése során „konkrét konzekvenciákat” ígért. Mi várható? Édouard Philippe miniszterelnök igyekezett lehűteni a kedélyeket. Szerinte azt nem lehet várni, hogy az elnök rengeteg új javaslattal álljon elő. A kormányfő már a konzultáció ötlete iránt sem lelkesedett, úgy vélte, az számos veszélyt rejt magában. A francia parlamentben a minap úgy fogalmazott, az egész kezdeményezés célja, hogy nemzeti konszenzus alakuljon ki a legfőbb kérdéseket illetően. Az Ifop közvélemény-kutató vezetője, Jérome Fourquet úgy véli, Macronnak a kezdeményezéssel az volt a célja, hogy mobilizálja választóit. A felmérések szerint ezt a törekvését siker koronázta, hiszen pártja, a LREM 24, a Marine Le Pen által irányított, jobboldali radikális Nemzeti Gyűlés (RN) pedig 21 százalékon áll, miközben két hónapja utóbbi párt több intézet szerint is megelőzte az elnök által létrehozott tömörülést.

Nem várnak konkrét eredményt

Az Elabe iroda által megkérdezettek 70 százaléka szerint a konzultáció nem segít majd a válság legyűrésében. Kedvezőbb képet fest a helyzetről a konzervatív Le Figaro megbízásából készített közvélemény-kutatás. Eszerint 70 százalék jó kezdeményezésnek tartja a párbeszédet, 83 százalék pedig annak a véleményének adott hangot, hogy a franciák egyfajta esélyt kaptak arra, hogy szabadon, korlátozások nélkül fejezzék ki magukat az ország helyzetéről, illetve arról, milyen lehetőségeket látnak az előrelépésre. Ám ebből a felmérésből is az derül ki, az emberek kételkednek abban, hogy a kezdeményezésnek lesz-e bármiféle eredménye. 

Frissítve: 2019.03.21 10:00

Statisztika nyet: Putyin betiltotta a csökkenést

Publikálás dátuma
2019.03.21 09:26

Fotó: AFP/ MLADEN ANTONOV
Az orosz elnök a kimutatások minőségére panaszkodott, erre új igazgatót kapott az orosz statisztikai hivatal - az eredmény nem maradt el.
A New York Times azt írja, már egy ideje gyanakvással figyelték a statisztikai hivatalt, a Roszstatot a közgazdászok. Ha nem régebben, akkor azóta, hogy tavaly decemberben új igazgató került annak élére. Mindössze pár nappal azt követően, hogy Putyin a kimutatások rossz minőségére kezdett panaszkodni.
Az új igazgató, Pavel Malkov mindent meg is tett, hogy a korábbi minőségen változtasson: a korábbi adatokat átnézve azonnal kimutatta, hogy például 2016-ban voltaképpen nőtt az ország GDP-je, és nem csökkent, a tavalyi évről pedig azt jelentette a hivatal, hogy az orosz gazdaság 2,3 százalékal gyarapodott. Ez bőven meghaladta a független elemzők által egybehangzóan jelzett 1,7 százalékos növekedést, fogalmaz a Times cikkét kiszúró 444.hu. A statisztikai hivatal az építési szektor decemberi növekedésére hivatkozott, azt pedig csak később ismerték el, hogy tévedésből az előző hónapok adatait is belekeverték a decemberi adatsorba. Ennek ellenére, nem módosítottak a szakértők egybehangzó véleménye szerint teljesen irreális GDP-adatukon.
A Times szerint Oroszországban az állami ellenőrzés alatt álló tömegtájékoztatás amúgy is mindent megtesz, hogy rózsás képet fessen az ország helyzetéről. Mint írják, van olyan rádióadó, ahol az az előírás, hogy a hírblokknak pozitív hírrel kell zárulnia. Például ha süt a nap, akkor azzal. Ugyancsak a Times szerint Oroszországban 2014-17 között folyamatosan csökkent a reáljövedelem, és 2018-ban csak azért emelkedett elenyésző mértékben, mert beleszámolták a nyugdíjasoknak adott egyszeri bónuszt is.