Német megállapodás vezéráldozatokkal

Publikálás dátuma
2018.07.03. 08:13
Horst Seehofer sajtótájékoztatót tart, miután megegyeztek Angela Merkellel.
Fotó: ABDULHAMID HOSBAS / ANADOLU AGENCY
Megmenekült a német kormány, Angela Merkel kancellár és Horst Seehofer, a Keresztényszociális Unió (CSU) elnöke, bajor belügyminiszter hétfő este egyezségre jutottak.
Merkel és Seehofer új, három pontos menekültügyi csomagot jelentettek be. Ezek a következőek. A német-osztrák határon új határigazgatási rendszert kell bevezetni, amely akadályozza mindazon menedékkérők belépését, akiknek menekültügyi eljárását egy másik EU-tagországban kell rendezni. Ehhez tranzitközpontokat kell kiépíteni, amelyekből visszaszállítják a kérelmezőket az ügyükben illetékes országba. Államigazgatási szintű megállapodással akarnak együttműködni az érintett országokkal. Ha a menekültügyi eljárás lefolytatására illetékes ország nem hajlandó megállapodást kötni, az adott menedékkérőtől megtagadják a belépést az országba egy Ausztriával kötendő egyezmény alapján.
A megegyezés bejelentésekor az volt a legnagyobb kérdés, mi szólnak ehhez a nagykoalíciós szociáldemokraták? A párt egyelőre nem mondott nemet a megegyezésre, ugyanakkor Andrea Nahles pártelnök közölte, a részleteket még tisztázni kell. Elsősorban a tranzitközpontokra gondolt, amelyek felállítása ellen éveken át harcolt a párt.
A CDU és a CSU már 2015-ben tranzitközpontok létrehozását követelte, ám a felvetés az SPD ellenállásán bukott meg.

Ettől függetlenül Nahles üdvözölte a kompromisszumot hozzátéve, végre a konkrét kormányzati munkára tudnak összpontosítani. „Ezt nagyon hiányoltuk az utóbbi időben” – fejtette ki.
Akadnak azonban az SPD-n belül bíráló hangok is. A párt migrációval foglalkozó szakértője, Aziz Bozkurt rámutatott, a tranzitzónák kérdését nem taglalja a koalíciós szerződés, „és őszintén szólva azt is tisztázni kellene, hogyan működik majd ez a furcsa konstrukció”. Szerinte
mindez a jobboldali radikális Alternatíva (AfD) szellemiségét idézi.

Keményebben fogalmazott az ellenzéki Balpárt elnöke, Bernd Riexinger, aki a tranzitközpontokat „de facto tömeges internálótáboroknak” minősítette, ahol az emberiességnek nincs helye. Egyúttal hiányolta az SPD fellépését. Hasonlóképpen nyilatkozott Annalena Baerbock, a Zöldek elnöke, aki szerint a szociáldemokratáknak „színt kellene vallaniuk”.
Hosszabb távon milyen hatással lesz a német kormányra a megállapodás? „Első látásra minden jó” – állapítja meg a Spiegel, a kabinet folytathatja munkáját, ám a mostani, hetekig tartó válság nagyon mély nyomokat hagyott.
Merkel sosem felejti majd el Seehofernek azt a kijelentését, amely szerint „nem tudok együtt dolgozni ezzel a nővel”.

A két párt között súlyos bizalmi válság alakult ki, Seehofer és a mögötte álló két CSU „nagyágyú”, Alexander Dobrindt frakcióvezető és Markus Söder bajor kormányfő célja az volt, hogy megszabaduljanak a kancellártól.
A megállapodásnak köszönhetően Seehofer belügyminiszter marad, s így utólag megállapíthatjuk, belengetett lemondása inkább csak színházi előadás volt részéről, nehéz elképzelni, hogyan képes még három és fél évig együtt dolgozni Merkellel.
A mostani helyzet mindenképpen Seehofernek jobb. Merkelnek komoly kompromisszumokat kellett tennie, de az ő pártbéli pozícióit sosem fenyegette veszély, a CDU vezetése egytől egyig beállt mögé. A CSU-nál nem ez volt a helyzet, megtörtént az, ami akár napokkal ezelőtt elképzelhetetlen lett volna: sok párttag megkérdőjelezte a keresztényszociálisok vezetésének jelenlegi radikális irányvonalát. Elsősorban Manfred Weber, az Európai Néppárt frakcióvezetője és Gerd Müller fejlesztési miniszter fordultak Seehoferékkel szemben, de akadtak más olyan CSU-politikusok is, akik úgy vélték, nem igaz az, amit a vezetés állít, nevezetesen a múlt heti európai uniós csúcson Merkel nem ért el konkrét eredményeket a menekültkérdésben.
Az, hogy a CSU végül belement a kompromisszumba, csak azt mutatja, a bajor párt nagyon áhította a megállapodást. Hírek szerint már a vezetés legradikálisabbika, Markus Söder is hajlott a megegyezésre, hiszen ha szakításra került volna sor, s a CDU is elindult volna az októberi bajor tartományi választáson, akkor elveszíthetné miniszterelnöki tisztségét.
A CSU tehát egyelőre örülhet, de nem sokáig. Sok mérsékelt szavazó fordult el a párttól, azok, akik Merkel irányvonalát támogatják. Seehoferéknek azonban hosszabb távon komoly árat kell fizetniük.
A választók már az októberi bajor választáson benyújthatják a számlát, amikor a CSU minden bizonnyal elveszíti abszolút többségét a tartományban.

Ha ez megtörténik, a teljes pártvezetésnek el kellene gondolkodnia a hogyan továbbról.
Mekkora esélye van annak, hogy sikerül átültetni a gyakorlatba a három pontos megállapodást? Ez is számos kérdést vet fel. Egyrészt talány, mennyi idő kell a tranzitzónák felállításához. Másrészt megállapodást kell kötni a menekültek visszafogadásáról a többi uniós országgal. Ez elsősorban Olaszországot érinti, a populista római kormány azonban egyelőre minden megegyezéstől elzárkózik. S eddig Ausztria sem mutatott túlzott lelkesedést a kompromisszum iránt. Az is kérdés, miként érik el, hogy a tranzitközpontokat senki se hagyhassa el.
A rendőrség nem kívánja egyfajta kápó szerepét betölteni.
Frissítve: 2018.07.05. 09:21

Csak kivándorlást hozott az EU-tagság láthatatlan öt éve

Publikálás dátuma
2018.07.02. 21:14
Andrej Plenkovic horvát miniszterelnök Brüsszelben
Fotó: Emmanuel Dunand / AFP
Horvátország öt évvel ezelőtt csatlakozott az EU-hoz , ám kiugró változások egyelőre nem tapasztalhatóak az ország életében.
Észrevétlenül telt el Zágrábban az uniós csatlakozás 5. évfordulója. Nem csoda, hiszen bizonyos tekintetben a megélhetés nehezebb, mint 2013. július 1. előtt volt, ez azonban nem az EU szigora, hanem a zágrábi kormányok sorozatos rossz döntései miatt alakult így.
Az EU-nál akkoriban csekély volt a lelkesedés, hogy 28 tagúra bővült a közösség.  Brüsszelnek a súlyos adósságcsapdába került államok, Görögország, Portugália és Írország megmentésén kellett munkálkodnia, s komoly válságjelek jelentkeztek Olaszország és Spanyolország esetében is. Ekkor még az sem látszott biztosnak, sikerül-e egyáltalán egybetartani az euróövezetet. A német média sem a horvátok csatlakozásainak esetleges előnyeiről írt, hanem úgy értékelte a bővítést, hogy az Unió egy újabb bizonytalan jövőjű országot vesz fel tagjai sorába.
Hurráoptimizmus azért Zágrábot sem jellemezte. Sok horvát úgy vélte, már régen fel kellett volna venni az országot az európai közösségbe. Sokan nehezen emésztették meg, hogy e tekintetben olyan alacsonyabb életszínvonalú államok is megelőzték őket, mint Románia vagy Bulgária – emlékeztet a Deutsche Welle. Mások attól tartottak, hogy a horvát gazdaság nem lesz kellőképpen versenyképes az Unióban, akkortájt a munkanélküliség elérte a 20 százalékot. Ha egy horvátot manapság arról kérdeznek, milyen előnyei származtak az uniós csatlakozásból, sok konkrétumot nem tudna felhozni. Esetleg annyit, hogy az uniós munkaerőpiac megnyitásával könnyebben találnak munkát külföldön. Ez azonban egyben nagy hátrány is, hiszen a fiatal, szakképzett munkaerő tömegesen hagyja el az államot. Elsősorban Ausztriában és Németországban találnak munkát. Mindezek következtében azonban a horvátországi népesség folyamatosan öregszik, bizonyos szektorokban egyre égetőbb munkaerőhiány alakul ki, ráadásul a nyugdíj- és az egészségügyi rendszer összeomlása fenyeget. Becslések szerint manapság naponta 180 ember int búcsút a szülőhazájának. 
Bár a csatlakozástól a horvátok azt remélték, visszaszorul a korrupció, Zágráb e tekintetben sem tud előrelépést felmutatni. Olyannyira, hogy a Transparency International listáján az ország egy pontot még veszített is, és a világ 180 államából a nem éppen előkelő 58. helyen szerénykedik, ami az egyik leggyengébb eredmény az uniós tagországok közül. Azért sem lehet sikersztorinak nevezni a horvátok csatlakozását, mert Zágráb egy igen kényes időszakban vált az európai család tagjává. Az Unió egyik válságból esik a másikba. Akkoriban a pénzügyi krízis megoldása jelentett súlyos gondot a brüsszeli döntéshozók számára, most pedig a menekültválság osztja meg az EU-t, ebből pedig Horvátország sem vonhatta ki magát. 
A csatlakozásakor a horvát állam azt remélte, hidat képezhet a balkáni és a nyugati államok között. Ebből a hídépítő szerepből azonban semmi sem valósult meg, éppen ellenkezőleg. Erről azonban nem az EU tehet, hanem a mindenkori horvát kormány, amely nem stabilizáló erőként lép fel a Balkánon. Zágráb szüntelenül vitázik Szlovéniával a tengeri határvonalról a Pirani-öbölnél. Boszniát hídépítéssel provokálja a Peljesac-félszigetnél. Arról nem is szólva, mennyire feszült a horvát-szerb viszony. A térségben tehát az EU törekvései ellenére nem lett stabilabb a helyzet, ez azonban nemcsak Horvátország, hanem szomszédainak hibája is. A napokban Szlovénia bejelentette, kerítést építhet a horvát határra, ami aligha járul hozzá a két állam közötti viszony javulásához. Ugyanakkor az is tény, Horvátország csatlakozása nem jelentett súlyos károkat az EU-nak, s ez fordítva is igaz. Ám még hosszú éveknek kell eltelniük ahhoz, hogy a horvátok megállapítsák: jól jártak az uniós integrációval.

Szlovénia megnyitotta a munkaerőpiacot

 Szlovénia július 1-jétől megnyitotta munkaerőpiacát a horvát munkavállalók számára - írta a helyi sajtó hétfőn. Ettől az évtől Hollandia és Nagy Britannia is beengedi munkaerőpiacára a horvát állampolgárokat, egyedül Ausztria döntött arról márciusban, hogy még két évig érvényben tartja számukra a munkavállalás korlátozását. A horvát sajtó szerint más körülmények között ezt sikerként könyvelhetné el Zágráb, de a demográfiai megújulás és az elvándorlás szempontjából mégsem számít győzelemnek.

Frissítve: 2018.07.02. 21:16

Egyre abszurdabb a vita, egyre eltökéltebb a kancellár

Publikálás dátuma
2018.07.02. 19:58

Fotó: OMER MESSINGER / AFP
Hétfőn már mintha kevésbé lett volna harcias a bajor Keresztényszociális Unió (CSU) retorikája Angela Merkellel szemben. Sőt, mintha kezdene eluralkodni a pánik.
Mind Horst Seehofer pártelnök, mind Markus Söder bajor miniszterelnök úgy fogalmazott, szó sincs arról, hogy a menekültválsággal kapcsolatos vita miatt veszélybe akarnák sodorni az együttműködést a CDU-val. Egyúttal azt közölték, nyolctagú küldöttséget menesztenek a kereszténydemokratákhoz, hogy még egy lehetőséget adjanak a megegyezésre.
A CSU-nál mintha kezdene eluralkodni a pánik. Ennek három oka van. Egyrészt a közvélemény-kutatások nem támasztják alá a radikális stratégia sikerét, másrészt a CSU vasárnapi tanácskozásán kiderült, hogy a tagság messze nem támogatja egy emberként a konfrontatív taktikát, harmadrészt pedig Merkel nem hajlandó teljesíteni a CSU azon követelését, amely szerint már a határon fordítsák vissza azokat a menekülteket, akiket más uniós tagországban regisztráltak. A bajorok igencsak megsértődtek a kancellárra, mert állításuk szerint szombaton nemet mondott egy általuk kompromisszmosnak mondott javaslatra.
A Spiegel találóan jegyezte meg, a két párt közötti vita egyre abszurdabb mértéket kezd ölteni. Horst Seehofer CSU-elnök, vasárnap késő este felajánlotta lemondását nemcsak a párt elnökségéről, hanem a belügyi tárcáról is. Hétfő hajnalban azonban jött a hír: meggondolta magát, még egy utolsó megbeszélést tervez Angela Merkellel.
Seehofer azt is közölte, három napot ad a megállapodásra, ha ez nem jön össze, akkor távozik pozícióiból. Ezt a német sajtó úgy értelmezte, hogy ultimátumot adott a kancellárnak.

A vita eredetileg abból alakult ki, hogy Seehofer és a párt mögötte álló radikálisai – Alexander Dobrindt, a CSU képviselőcsoportjának vezetője, Markus Söder bajor miniszterelnök és a párt egykori illusztris személyisége, Edmund Stoiber – ragaszkodnak a kemény fellépésez a menekültkérdésben, már a határon visszafordítanák azokat a bevándorlókat, akiket már egy másik uniós tagországban regisztráltak. Ez azonban a határellenőrzés de facto újbóli bevezetését jelentené, vagyis veszélybe kerülnének a schengeni vívmányok. Merkel kancellár azonban európai megoldást akar. A vita hétvégén arról zajlott, hogy a csütörtökön és pénteken zajlott uniós csúcstalálkozón sikerült-e áttörést elérnie a kancellárnak, vagy sem.
Mint a CSU késő estig vasárnapi tanácskozásán kiderült, nemcsak az uniópártok között van erről vita, hanem a Keresztényszociális Unió sem egységes a kérdésben. A CSU olyan neve személyiségei fordultak ellene, mint Manfred Weber, az Európai Néppárt (EPP) frakcióvezetője. Feltételezések szerint Seehofer nem is a koalíciós vita miatt ajánlotta fel a lemondását, hanem mert óriási ellenállással kellett szembenéznie pártján belül. Ezt ugyan cáfolta reggel Dobrindt, ám hírek szerint Seehofer láthatóan igen rossz néven vette a bírálatokat, s az sem véletlen, hogy az eredetileg vasárnap 19 órára kitűzött sajtóértekezletét négy órával később kellett megtartania.
Bár Angela Merkel a megoldások, a kompromisszumok embere, most ő is eltökélt. Mi történne az esetleges szakítás után? Ez esetben a kancellárnak bizalmi szavazást kellene rendeznie kormányáról a szövetségi parlamentben, a Bundestagban, és ha azt elveszti, előrehozott választást rendezhetnek. A CSU kilépése esetén azonban még nem kell készpénznek venni az előrehozott választások kiírását. Egy Németországban egyre többször emlegetett megoldás az lenne, ha a Zöldek csatlakoznának a koalícióhoz. Robert Habeck, a párt társelnöke a ZDF hétfő reggeli műsorában nem is zárta ki a lehetőségét a kormánykoalícióba való belépésnek. Az egyedüli nehézség ezzel kapcsolatban az, hogy új koalíciós szerződést kell kidolgozni, és Merkelnek újabb engedményekre kell kényszerülnie. Igaz, amikor tavaly októberben és novemberben a Jamaica-koalícióról szóltak a tárgyalások, a Zöldek igen kompromisszumkésznek mutatkoztak, Merkelnek nem velük, hanem a liberális FDP-vel gyűlt meg a baja.
Frissítve: 2018.07.05. 09:23