Boldogságkeresés kérdőjelekkel

Publikálás dátuma
2018.07.04 13:11

Fotó: FILM SERVIS FESTIVAL KARLOVY VARY/
Hétfő délután tartották meg az egyetlen magyar versenyfilm világpremierjét Karlovy Vary-ban: Csuja László Virágvölgy című drámája komikus oldalával is hatott
Nehéz szavakkal leírni Csuja László Karlovy Vary-i fesztiválon hétfőn debütáló első egészestés filmjét, a Virágvölgyet. Ha a cselekmény oldaláról próbálom meg körül írni, akkor el tudom mondani, hogy egy Mike Leigh és Ken Loach-féle szocióba ágyazott Bonnie és Clyde történetet látunk csecsemőrablással, metaforikus helyszínekkel. A főszerepet két amatőr alakítja: Réti lászló (Laci) és Berényi Bianka (Bianka), akik egy igazi lehetetlen páros, de ennek ellenére kialakul köztük az intimitás. Zavarba ejtően univerzális, sokat látott-hallott sztorit elmesélő alkotás képét vázoltam, pedig a valóság ennél sokkal összetettebb: a rendező tényleg megidéz számos klasszikus művet, de amikor pont hátra dőlnénk, és elkönyvelnénk, hogy ez egy kis költségvetésű ujjgyakorlat – mivel kezdő alkotóról van szó, még inkább demófilm –, az utolsó menthető pillanatokban kiderül, ez az egész a műfajúság felszámolására tett kísérlet. Méghozzá sikeres.    „Nem a gombot varrom a kabáthoz, a adott lehetőség az volt, hogy ennyiből tulajdonképpen le tudom forgatni” – mondta lapunknak Csuja László rendező a premier utáni nap a fesztiválközpontként funkcionáló Thermál Hotel teraszán arra a kérdésre, hogy másféle film lett volna a Virágvölgy, ha mondjuk a Filmalap inkubátor programja által biztosított 62 millió forint helyett, tisztességes költségvetéssel, mondjuk a tízszereséből forgathatta volna le. A személyesség számára ugyanis nem pénz kérdése, hanem egyfajta egyéni nézőpontot jelent. A saját útját járja a sémák helyett. Ahogy fogalmazott, az elmúlt hat évben ugyanaz a három dolog izgatta megszállottan: a gyereklopás motívuma, a társadalom perifériájára szorult emberek, illetve az értelmi sérültség. Illetve, hogy ezeket érintve definiálja, mit is jelent az, hogy család vagy, hogy egyszerűen mi a normális. Csuja László számára a film a maga kérdőjeles módján a boldogságkeresésről szól. Hogy ezek az állításokat pontosabban értsük, muszáj elárulnunk, hogy Laci, a film hőse egy bizarr pszichológiai teszt után arról kap papírt, hogy képtelen az önálló döntések meghozására és nagybátyja gyámsága alá helyezik. Elképesztően nagy kontraszt a történetben, hogy ezek után pont Laci lesz önsorsrontó intrikusa, amikor belemegy abba a játékba, hogy a szemmel láthatóan nála sokkal problémásabb, csecsemővel házaló Biankára azt mondja mindenhol: a lány és a gyerek is az övé. „Laci végre képes autentikusan dönteni a saját életéről, ám igazán tragikus, hogy egy olyan szituációban, ami illékony és csakis rosszul végződhet” – húzta alá a rendező. Ennek ellenére a mű lezárása során nem akarták, hogy az egy kelet-európai tragikus „lehúzás” legyen, hanem itt a líraiság volt a mérvadó. De, ahogy nevetve hozzátette Csuja, ha tényleg lett volna hatszázmilliója, kíváncsiságból lefogatott volna más, alternatív befejezéseket. Különösen, hogy Karlovy Vary-i premieren kiderült: a fesztivál fiatal közönsége egészen másképpen reagált, mint azok akik az otthoni tesztvetítéseken ültek. Sokkal többet nevettek. Ha úgy tetszik észrevették a dráma mögött meghúzódó humort.  Arra a felvetésünkre, hogy noha a Virágvölgy számos ponton szocio-drámát ígér, de végül ez a vonal háttérbe szorul, Csuja László szerint a filmnek van egy olyan „lebegése”, melynek nem tett volna jót, ha lerántják a történetet a rögreálba. Azaz nem akartak egy újabb Lazarescu úr halálát letenni az asztalra. Sokkal inkább egy olyan metaforikus műre gondoltak, melyben Laci egyfajta Szent József parafrázisként működik, azaz van egy természetfeletti kapcsolata a gyermekkel. Ha úgy tetszik költőiséggel próbáltak ellenpontozni: Berényi Bianka, illetve a többi amatőr szereplő nyersességét a kompozíciókban is igyekeztek ellensúlyozni. Ezt pedig muszáj volt a vizualitás terén meglépniük, mivel a játszók (hívjuk őket így színészek helyett) a szituációkban többnyire rögtönöztek. „Jelenlét, illetve igazi pillanatok láthatók – csodálatos, hogy erre képes a film, mint médium” – tette hozzá. Igazat adok Csuja Lászlónak.  
2018.07.04 13:11

Ha kiállnánk a fényre - Jeanne d’Arc legendája a Katona József Színházban

Publikálás dátuma
2019.01.19 13:19
A per lefolytatóinak sajátos divatbemutatója
Fotó: / DÖMÖLKY DÁNIEL
Jeanne d’Arc sok száz éves legendáját vette elő a Katona József Színház Mészáros Blanka főszereplésével a Kamrában. Hegymegi Máté rendezésében kíméletlenül pontos, felkavaró előadás született.
„ A jelen idő vitrinében égek” - mondja Mészáros Blanka, mint Jeanne d’Arc a Katona József Színház Kamrájában a Hegymegi Máté által rendezett előadás elején. Eközben a hitről beszél, illetve arról, hogy sokszor csak mondjuk, hogy hiszünk, aztán nem vagyunk hajlandóak semmit sem tenni érte. „ Csak a valóság lezárt képeit nézegetjük.” A sötétben maradunk és nem merünk kiállni a fényre. Nem vállaljuk a megbélyegzést. Persze az ilyen vállalásnak ára van. Nem is akármilyen. Főként, ha az ember közben egyedül marad. A hőssé lett, majd máglyán elégetett parasztlány legendáját nagyon sokan feldolgozták. Most Garai Judit ezeket a drámákat, dokumentumokat és filmforgatókönyveket felhasználva írt egy új szöveget. Friss, pontos és felkavaró és nagyon mai. Lehetne akár egy a tetteiért számon kért mai fiatal tüntetőlány is a történet főszereplője. Persze ne menjünk messzire, hiszen a máglyahalál csak nem jön újra divatba. Sok minden mégis ismerős, nem véletlenül a jelen idő vitrine… A színpadon tényleg egy valódi üvegvitrin. (Díszlet: Fekete Anna) Ebbe zárják be a perbe fogott lányt. Előtte a per résztvevői végigvonulnak a kifutón, mint egy divatmutatón (Jelmez: Kálmán Eszter), majd belenéznek az üvegvitrinbe. Igen, minden csupa tettetés, színjáték. Az őszinteségnek ehhez semmi köze. Az érdekek számítanak, a konspiráció. Minden és mindenki ennek az eszköze. Aki pedig nem hajlandó ebben a színjátékban a saját, illetve a ráosztott szerepet eljátszani, annak lesz ne mulass. Legfeljebb utólag szentté nyilvánítják. Pedig Jeanne d’Arc tiszta, nagyon is az. Ezzel még nem is lenne baj. Legyen hős, hallgasson a hangjaira, koronáztassa meg a királyt, de aztán álljon be szépen a sorba. Elég a nagyképűségből! Elég a küldetésből! A Katona József Színház ennek az egész álszent folyamatnak a lényegét vágja a képünkbe. A fiatal rendező Hegymegi Máté több munkájával (Peer Gynt, Bádogdob) már felhívta a figyelmet a tehetségére. És szerencsére eddig minden előadása képes volt egyedi és markáns lenni. Most miközben kíméletlen közeliket mutat, sok mindent a színészekre bíz. És ők meghálálják ezt a bizalmat. Mészáros Blanka egy valódi utat mutat meg a színpadon. Nem kímélve önmagát, nagy energiával végigmegy rajta. A hősből az áldozattá válásig. Végig megőrizve a tisztaságát, ami a színésznőből egyébként is árad. A pert levezénylő férfiak pedig szintén önmagukat adják: a bíró Kocsis Gergely, az inkvizítor Rába Roland, az ügyész Elek Ferenc és az angolokat képviselő Tasnádi Bence. Asszisztálnak egy gyakorlatilag előre eldöntött perben. Mindenki a saját vérmérséklete és ízlése szerint. De mindannyian ugyanannak a gépezetnek a részei. Mészáros Béla, Máté Gábor, Dankó István és Vajdai Vilmos több szerepet is megoldanak. Warwick (Mészáros Béla) mondja: „Rettenetes látni, ahogy egy ilyen ártatlan teremtés szétzúzódik két nagyhatalom: az egyház és a törvény között.” Ezek a rendszerek pedig könyörtelenül felfalják azt, aki nem engedelmeskedik. Nem csak a múltban, hanem a jelen idő vitrinében is. Infó: Jeanne d’Arc – a jelen idő vitrinében Írta: Garai Judit Katona József Színház - Kamra Rendező: Hegymegi Máté                 
2019.01.19 13:19
Frissítve: 2019.01.19 13:19

Nicki Minaj nem kér és nem ad kegyelmet

Publikálás dátuma
2019.01.19 12:22
Nicki Minaj olyan dolgokat mond ki, amikre sokan gondolni sem mernek
Fotó: AFP/ LLUIS GENE
Bevetésen van: nem kér és nem ad kegyelmet. Hatalma teljében érkezik Budapestre a hip-hop királynője.
Nem akarják tudni, hogy miről szövegel. Olyan dolgokat mond ki, amire egy nemzedékkel feljebb gondolni is csak leoltott lámpa mellett mertek. Közben pajkosan mosolyog, a szemünkbe néz és a vesénkbe lát. Alig van rajta valami cucc, és úgy rázza, hogy belepirul a YouTube. Azt hittük, hatvanhárom évvel Allen Ginsberg Üvöltése után minket már nem lehet meglepni. De ha mégis, akkor nem egy feltöltött fenekű trinidadi csajon fogunk csodálkozni. Csakhogy közben eljött a XXI. század, és itt állunk leforrázva. Új költők, új dumák, új mozdulatok. Rengő popsik és széttárt lábak: ha ez kell ahhoz, hogy figyelj arra, amit mondok, hát tessék, itt van, nem szégyellem, szerintem te előbb fogod elfordítani a fejed. A pasik álma, a csajok bálványa Port of Spainben született. És ha már a hip-hop királynője, hol máshol, mint Queensben nőtt fel, tizenegy éves kora óta rappel. Alig esett le a hátsójáról a tojáshéj, és már övé volt az összes női Billboard rekord: mióta vezetik a ranglistát (1958), ilyet még nem látott a világ. Az új kor szelleme, az új nemzedék hangja, a modern média boszorkánya. Beyoncétól Jay-Z-ig mindenkivel dolgozott, aki manapság számít. A Jessie J-vel és Ariana Grandéval közös Bang banget több mint egy és negyed milliárdszor nézték meg a videómegosztón, a Time magazin szerint 2016-ban ott volt a földkerekség száz legbefolyásosabb embere között. Persze a rap nem igazi művészet, ha az, akkor is csak szubkultúra. Mint a rock volt 1964-ben vagy a dzsessz Louis Armstrong felbukkanásakor. A tehetséget amúgy sem lehet számszerűsíteni, mindenesetre Minaj mind a 157 centijére jut egy tonna. A mindenféle gettókból végleg kitörő fiatal nők öntudatával közli, hogy mit akar és mit hajlandó cserébe adni. Voltak persze előzmények, például amikor Aretha Franklin követelt több tiszteletet (R.E.S.P.E.C.T.). De ez már más. Minaj meg a mögötte táncolók ténynek tekintik az élet minden területére kiterjedő egyenjogúságot és ezt a képünkbe is mondják. Obszcén szavakkal és még obszcénabb gesztusokkal, mert hát magasan van már az ingerküszöb. Napjaink Josephine Bakerének keményen meg kell dolgozni minden perc figyelemért. Nem csak a szexről van itt szó, de azzal lehet a dolgot legkönnyebben tudatosítani. Meg persze azt lehet pénzre váltani. Ahogyan a dzsessz és a rock esetében, a hip-hopot is gyorsan megtalálta a biznisz: ami érdekli a fiatalokat, az a bankot is érdekli. Más olvasatban persze eljött a Kánaán: milliárdokhoz jut el a mondanivaló, és azok a milliárdok még fizetnek is érte. Kis probléma, hogy mindez angolul zajlik, Minaj esetében ráadásul géppuskagyorsasággal. Aki nincs benne, azt se tudja, most éppen kinek válaszol, mire utal, hová reagál. A február utolsó hétfőjére eső budapesti koncerten egy alig húszéves rapper Juice WRLD lesz a vendége. Ő a Minden csaj egyforma című számmal tört be, de ne higgyünk neki. Infó: Nicki Minaj-koncert Papp László Budapest Sportaréna február 25. 

Anakonda (részlet)

Az anakondámnak nem… Az anakondámnak nem… Az anakondámnak nem kell tőled semmi, ha nem elég nagy a popód Atyavilág, nézd már a seggét Atyavilág, nézd már a seggét Atyavilág, nézd már a seggét Nézd már a seggét (nézd már a seggét) Ez a Michael nevű srác, aki motoron járt A farka mint egy torony és nem az Eiffelre gondolok Igazi vidéki nigger, engedi, hogy játsszak a fegyverével A puncim annyira kifárasztja, hogy Valeriánának hív Most jöhet a durr, durr, durr Engedem neki, hogy beverje, mert kokót árul Megkever, mintha római saláta lennék, őt meg Romaine-nek hívnák És mikor végzünk, Balmaint vetetek vele magamnak  Valami ütős cuccon vagyok Amúgy, mit is mondott? Látja rajtam, hogy nem szoktam kihagyni az étkezéseket? Na csak gyere, dugjunk a kocsimban Hagyom, hogy kinyaljon a fogékszerével És azt mondja, hogy nyugi És azt, hogy ez most komoly, meg imádja a szexepilem Azt mondja nem szereti a csontkollekciókat, neki kell valami, amit megmarkolhat Szóval jövök a Jaguárral, mint Maywaether a pofonnal... Dun-d-d-dun-dun-d-d-dun-dun (Fordítás a www.magyar-dalszoveg.hu alapján) 

2019.01.19 12:22
Frissítve: 2019.01.19 12:22