A Vajdaság szebbik arca

Publikálás dátuma
2018.07.03. 15:00

Fotó: DOMBOS FEST
Szerdától vasárnap estig tart az észak-bácskai Kishegyesen a Vajdaság egyik legfontosabb művészeti fesztiválja, a Dombos Fest. A Dombos „rezidens” művésze, Lajkó Félix most is új produkcióval készül.
Horváth László vajdasági születésű kulturális menedzser, a Fonó igazgatója, a fesztivál alapítója kérdésünkre elmondta: az Osztrák-Magyar Monarchiában Kishegyes még tisztán magyar lakosságú, csaknem tízezres lélekszámú város volt, önálló kulturális élettel, intézményekkel. A két világháború, a kommunizmus és a délszláv háború azonban szinte teljesen tönkretette: elszegényedett, elveszítette városias jellegét, a szerb népesség aránya pedig folyamatosan növekedett. Az 1990-es évek közepétől Kishegyeshez kötődő magyar értelmiségiek kezdtek gondolkodni, hogy mit lehetne tenni az „alvó magyar település”, a kultúra és a turizmus felélesztéséért. Így jött létre az ezredfordulón, egy szeméttelep helyén, egy löszfal tövében a Dombos Fest, és 18 év alatt a program rengeteget fejlődött. Csaknem 150 ezer látogató fordult meg az eddigi rendezvényeken, miközben pályázati úton a helyi infrastruktúra fejlesztésére is sikerült forrásokat szerezni. A fesztivált az alapítás óta egy nonprofit alapon működő helyi egyesület szervezi. Egy néhány éve kitalált szlogen szerint a Dombos Fest „a Vajdaság szebbik arca”, ami Horváth László szerint arra utal, hogy „a magyarság számára a Délvidék lehet fejlődőképes, élhető hely, ha nem törődünk bele a kilátástalanságba.” Lajkó Félix hegedűművész kishegyesi származású, így szinte magától értetődő, hogy ő lett a fesztivál egyik arca, házigazdája. „Az elmúlt években mindig arra törekedtem, hogy először a Domboson mutassam be az új zenéimet, amelyekkel aztán hónapokig járom a világot, amelyek később a Müpában vagy a Zeneakadémián is megszólalnak” – meséli a Népszava kérdésére Lajkó Félix. „Így volt ez a szilvásváradi lipicai ménessel közös lovasszínházi koncertnél éppúgy, mint a Mező című citerás lemezemnél, vagy a Lajkó Félix Folk című produkciónál, amiben nagyszerű énekesnőkkel: Palya Beával, Tintér Gabriellával és Csizmadia Annával muzsikáltunk együtt.” Kishegyesen debütált a Lajkó Félix & Óperentzia című produkció is, amely elektronikus zenei környezetbe helyezte a citerát. Félix most megint újdonsággal szolgál: a Besh o droM és a Canarro zenekarból ismert virtuóz gitárossal, a szintó-cigány hangzások mesterével, Sidoo Attilával alapított duójuk lép fel a Dombos Festen, a nyitókoncerten.   

Ízelítő a programból

A vajdasági kötődésű produkciók (Csizmadia Anna és a Fokos zenekar, Lóci játszik, Tudósok) mellett az idei Dombos Festen fellép többek között Pátkai Rozina, Szalóki Ági, Szeder-Szabó Krisztina és zenekara, a Góbé, a Parno Graszt, a Vujicsics együttes, a Borbély Mihály Polygon és a Kézdy Luca vezette Santa Diver. Idén is megtartják a Dombosi Remix irodalmi napokat, minden este lesz borterasz és tábortűz, valamint az elmaradhatatlan fényfestés. 

Szerző

Ilyen a show-biznisz

Publikálás dátuma
2018.07.03. 14:32
A férj Mihályfi Balázs és a csábító Fred Casely (Figeczky Bence) szorításában Rocie Hart, Sodró Eliza
Fotó: Szilvás Zoltán
A nyár nagy dobásának ígérkezett a Chicago Alföldi Róbert rendezésében. A musical valóban sok energiát mozgat, erőteljes színészi alakításokat hordoz, maró társadalomkritikával szolgál, ám kissé vontatott, néhol leül a ritmusa.
Alföldi Róbert rendezett már musicalt az Átriumban, méghozzá óriási sikerrel. Az Őrült Nők Ketrece túl van már a több százas szérián. Az újabb dobás, a Chicago szintén az elevenünkbe vág. Számításról, korrupcióról, bűnről, a morál és a gátak eltűnéséről mesél. Az egész előadás rendkívül nyers, nyelvében trágár, talán kicsit túlzottan is. Nem finomkodik: a képünkbe csap. Tükröt tart, azt mondja: na, ebben éltek, mit akartok? Tessék ezzel szépen szembe nézni. Még akkor is így van, ha ritmusában, színpadi megoldásaiban és a dalok tolmácsolásában néhol lehet hiányérzetünk.  A nyers, képünkbe vágó hangvétel ellenpontjaként rögtön az elején, mint koferanszié, az est háziasszonya Hámori Ildikó jön be a színpadra. Félszegen, a színpadi szerepléstől lámpalázasan, mint egy tanár, aki vidéki haknit szervez és elkezdi mondani: „Két lány történetét meséljük el önöknek, akik... Nem könnyű elmondani, de valami olyasmiről van szó, olyan egyszerű dologról, hogy ők boldogok szeretnének lenni. Persze rögtön felmerül a kérdés: mit is jelent az, hogy boldogság. (…) valami olyan érzésről lehet szó, hogy az ember valahol a helyén van, éppen ott van, ahol kell és akkor, amikor kell... És amit tesz, az valahogy jól van téve. Hogy valahogy egybecsúszik az ember saját magával... meg esetleg azokkal, amik vagy akik fontosak neki.” Ez az értekezés új elem az előadásban egyszerre közhelyes és mély. (Dramaturg: Ugrai István). Valahogy fontossá válik a produkcióban, többször is vissza is tér valamilyen formában. Ezért a vágyott boldogságért adunk fel ugyanis mindent. Morált, erkölcsi normákat, őszinteséget, a valóságérzékünket és sorolhatnánk. Aztán, mint ahogy a konferanszié további szövegében szerepel: az emberben kiskorában kialakul egy kép arról, mit is jelent a sikeres, boldog, szép élet. Aztán ehhez nem közelebb kerül, hanem egyre inkább távolodik tőle.” A főhőseinkkel is ez történik. Roxie Hart befutott, sikeres színésznő szeretne lenni, nem a periférián lébecolni. De ennek ára van, méghozzá súlyos ára. Az előadás elején meg is történik az üzlet; az alku következménye, a házasságszegő szemérmetlen aktus. Hogy aztán jöjjön a bűn, a gyilkosság – és minden, ami még jöhet. Alföldi és munkatársai feldolgozásában a dalok és az értelmezés is Brechthez közelít. Kitekint az erkölcs és a társadalomkritika felé. Más kérdés, hogy a rendező dühe és kiábrándultsága is érzékelhető az előadásban. Roxie Hart (Sodró Eliza) itt egy olyan nő, aki az érvényesülés reményében semmitől sem riad vissza. Persze áldozat is, de közben nincs benne semmi gát. Csak az előretörés, a karrier, a siker számít és a közeg sem különb. Sodró már más előadásban is kitűnt tehetségével, most is mutat magából új színeket és a dalokkal is megküzd, de főleg színészileg erős a jelenléte. A vetélytárs Velma Kelly (Parti Nóra) próbál Roxie-val lépést tartani – mármint a karrierért folytatott harcban. Parti Nóra elegánsan, nagyvonalúan és sok energiával vesz részt ebben a versengésben.  Billy Flynn, az ügyvéd (Fekete Ernő), mint egy dörzsölt politikus, állandóan változtat és alkalmazkodik. Rálát és átlát, de csak a saját egója és nimbusza érdekli. Csarnóy Zsuzsa Morton Mamaként talán eggyel visszafogottabb a kelleténél, nem mindig hihető, hogy belülről ő mozgatja a szálakat. A többiek, illetve a zenekar és a tánckar mindent megtesznek, de valahogy egy elfogadható szinten belül marad a hatás. A koreográfia (Vári Bertalan) is többnyire a már másutt is látott elemeket ismételgeti. Az előadás vége azonban dermesztően elgondolkodtató. A két lány arról beszél: „Hiszen oly sokan elvesztették már a hazánkba vetett hitüket. Oly sokan nem tudják, milyen értékek mellett áll ki ez az ország. De mi magunk vagyunk az eleven példái annak, hogy milyen csodálatos hely a mi hazánk. És csak szeretnénk megköszönni ezt önöknek, akik olyanná teszik országunkat, amilyen!” És aztán felcsendülnek a Szózat dallamai.   

A Chicago története

A Chicago című musicalt 1975-ben mutatták be a New York-i 46. Utcai Színházban. A darab inspirálója a húszas évek egyik nagy sikerű vígjátéka volt. Szövegkönyvét Fred Ebb és Bob Fosse jegyzi, a zenét Ebb. Később Londonban is hosszú szériákat ért meg. Magyarországon 1980-ban volt a bemutatója a Fővárosi Operettszínházban Seregi László rendezésében, Galambos Erzsi és Felföldi Anikó főszereplésével. Kaposváron Ascher Tamás rendezte meg, a Madáchban Szirtes Tamás, a Centrálban Bozsik Yvette. Az Átriumban is ment már Zsótér Sándor színrevitelében a Hoppart társulattal. A Chicago 2002-es amerikai-német filmváltozata több Oscar-díjat is bezsebelt. 

Szerző

Szórakoztató virágnyelvlecke

Publikálás dátuma
2018.07.02. 14:37
Virágszimbólumokon keresztül is megtanulható a szerelmi nyelv
Élnek a szerelmi életet a növények? Mi közük van a mi szerelmi életünkhöz? És hogy kerül egy ezzel kapcsolatos könyv a Kultúra rovatba?
A növények szerelmi élete: annak, hogy élnek-e a növények szexuális életet, alapvetően semmi köze nem lenne a kultúrához. Alapvetően. Fleur Daugey (erre mondják, hogy nomen est omen) azonban jól kitágítja a horizontot, és nem csupán biológiai, de kultúrtörténeti kontextusba is helyezi a témát. Amellett, hogy alapos betekintést nyújt az ivaros és ivartalan szaporodási formák különféle válfajaiba, illetve a legmodernebb kutatási eredményekbe azt illetően, hogy élvezik-e a növények a szaporodást, a kötet nagy része olyan szép, akár egy művészeti album. A makrofotók mellett ugyanis egy sor ismert és kevésbé kézenfekvő festményt, domborművet láthatunk Rubenstől a preraffaelitákig. Olvashatjuk az ókori görög filozófusok gondolatait a növények szaporodásáról, a különféle növényekről szóló mondákat a Narcissus holttestéből növő nárcisztól a náddá változó Syrinxig és a babérfává váló Daphnéig, vagy Flora istennő legkülönfélébb ábrázolásaiig. Sokat tanulhatunk a virágok szimbolikájából: mi köze a rózsának az ókori lakomákhoz vagy Szűz Máriának a Liliomhoz? Miért nézte kritikus szemmel a korai keresztény egyház a rózsakoszorúkat?

Martin Johnson Heade

Cikkünket az  1819 és 1904 között élt amerikai festő műveivel illusztráltuk. Heide elsősorban tájképeivel és romantikus növényábrázolásaival vált a műgyűjtők kedvencévé. Részlet- és érzelemgazdag képei rendszeresen bekerülnek a természettudományos ismertetőkbe.

Daugey könyve alapos és olvasmányos: az Énekek éneke tájleírásait korabeli festményekkel szemlélteti, Guillaume de Lorris Rózsaregényét annak miniatúráival együtt elemzi. Egyik oldalon még kódexlapokat nézegetünk, a másikon a Tádzs Mahal falfestményeit, a következőn meg hímivarsejtekről és a botanika fejlődéséről olvashatunk. Az arányok mesteriek: észrevétlenül szívjuk magunkba a tudást, miközben a szemünk gyönyörködik a míves kivitelezésű oldalakban. Szír csempék, Proust-magyarázat, kínai filozófia – és még némi nyelvészeti kitekintést is kapunk. Gondolták volna, hogy a francia nyelvben a „les fleurs” kifejezés eufemizmus a menstruációra? Az sem véletlen, hogy a magyar ezt úgy mondja: virágnyelven így nevezik. Az pedig, hogy ez a kifejezés pontosan mit is jelent, a könyv végére világossá válik.
Témák
Virág szex növény
Frissítve: 2018.07.05. 14:18