Ott is leépítik a közmunkát, ahol nagy szükség lenne rá

A munkaerőhiányra hivatkozva fűnyíróelv-szerűen csökkenti a közmunkások létszámát a kormány, holott a keleti országrészben és a kisebb településeken továbbra is nagy szükség volna a programra.

Nem vette figyelembe a magyar munkaerőpiac területi egyenlőtlenségeit a kormány, amikor gyakorlatilag fűnyíróelv-szerűen hajtotta végre az elmúlt másfél évben a közmunkáslétszám drasztikus csökkentését – derül ki a Policy Agenda lapunknak küldött elemzéséből. A Belügyminisztérium adatai szerint 2016-ban még 223 ezren dolgoztak közmunkásként, az idei év első négy hónapjában ez 150 ezer főre apadt: vagyis országosan 33 százalékkal csökkent a közfoglalkoztatotti létszám. Nem véletlenül: a kormány az idén mintegy 40 milliárd forintot vont ki a közmunka rendszeréből, miközben a munkaerőhiányra hivatkozva igyekszik visszaterelni a közfoglalkoztatottakat a mesterségesen felduzzasztott rendszerből az elsődleges munkaerőpiacra. Jövőre további 45 milliárd forint kivonásával 180 milliárdra csökken a „közmunkás büdzsé”, amivel 130 ezer alá eshet a közfoglalkoztatásban részt vevők száma.

A munkalehetőségek ugyanakkor nem azonosak az ország különböző területein: a kisebb településeken, különösen az elzártabb aprófalvakban, illetve a keleti országrészben a közmunkások nagyobb aránya mellett is jóval magasabb a munkanélküliségi ráta, mint a nagyvárosokban, illetve a nyugati megyékben. A Policy Agenda ezért településtípusok és megyék szintjén is vizsgálta, hogyan ment végbe a közmunkáslétszám leépítése.

Arra jutottak, hogy a közmunkások eloszlását tekintve településtípusok szerint nincs lényeges eltérés 2016 és 2018 között: a teljes közmunkás-állomány 56 százaléka dolgozott 2016-ban és 2018-ban is a legkisebb településeken, mintegy harmaduk két éve és most is a városokban, 9 százalékuk pedig a megyei jogú városokban él. Vagyis arányaiban minden területen ugyanannyi embert vettek ki a rendszerből. A 73 ezer fős létszámcsökkenésből 41 ezer a falvakat, 24 ezer a városokat, 8 ezer a megyei jogú városokat érintette.

Megyék szintjén sem látható érdemi törekvés az eltérő munkaerőpiaci helyzethez igazított létszámcsökkentésre: országosan 33 százalékkal zsugorodott a közmunkás létszám, a keleti megyékben 24-32 százalékkal. A kormánynak figyelembe kellett volna vennie a munkaerőpiac területi egyenlőtlenségeit, és a keleti megyékben csak kisebb, 10-20 százalékos arányban kellett volna csökkentenie a közfoglalkoztatotti létszámot, valamint a falvakban is kevésbé kellett volna szűkítenie a keretet, mint a nagyvárosokban – vélekedett érdeklődésünkre Kis Ambrus, a Policy Agenda vezető elemzője.

Úgy látja: az arányaiban fűnyíróelv-szerű létszámleépítés a foglalkoztatottak számát tekintve nagyon rosszul érintette a nehezebb helyzetben lévő területeket. A munkaerőhiány miatti kereslet a közmunkások egy részét felszippantotta ugyan, de egyértelműen vannak olyanok, akiket az „árokszélén” hagyott a rendszer. Szabolcsban például 10 ezer emberrel kevesebbnek jutott közmunka az idén, miközben a foglalkoztatotti létszám is majdnem 1000 fővel csökkent.

A kormány egyébként éppen Szabolcsban, illetve Hajdú-Bihar megyében indít augusztusban egy olyan mintaprogramot, amelynek a munkanélküliek és a közmunkások elődleges munkaerőpiacra történő visszasegítése a célja. Ennek mikéntjéről egyelőre nem sokat tudni. A program elindítását a napokban bejelentő Varga Mihály szavaiból annyit lehet sejteni, hogy az eddigiekhez képest személyre szabottabb szolgáltatásokat várnak a foglalkoztatási főosztályoktól. A pénzügyminiszer úgy fogalmazott: „meg kell tanítani a foglalkoztatási osztályokat is arra, hogyan tudnak személyre szabottabban foglalkozni a hozzájuk forduló emberekkel”.

Ezt egyébként régóta követeli a szakma, mivel az ilyen jellegű működést éppen a Fidesz-kormány szüntette meg 2010-ben, amikor a korábbi önálló munkaügyi központokat a kormányhivatalok foglalkoztatási főosztályává alakította át – emlékeztetett Kis Ambrus. Szerinte ezek a főosztályok gyakorlatilag „közmunkahivatalokká” váltak: lényegében a közmunkarendszer kiszolgálását biztosítják, és kevéssé képesek személyre szabott segítséget nyújtani az álláskeresőknek. Holott régebben a munkaügyi központokban működtek például olyan klubok is, ahol az önéletrajzírásban, az állásinterjúra való felkészülésben is segítettek.

A mintaprogram kapcsán a kormány nem egyeztetett a Közmunkás Szakszervezettel – mondta érdeklődésünkre Komjáthi Imre társelnök, az MSZP alelnöke, aki szkeptikus annak pozitív megvalósulását illetően.

Át akarták őket irányítani például a hadseregbe, de volt szó arról is, hogy megyénként kijelölnek egy felelőst, aki felméri a közfoglalkoztatottak helyzetét és igényeit. Ez utóbbira több milliárd forintot el is különítettek, de azóta sem hallottunk róla semmit – jegyezte meg Komjáthi Imre.

Pedig szerinte valóban fontos volna felmérni például, hogy mit lehetne kezdeni a kistelepüléseken élő közmunkások egyik legnagyobb problémájával, a közlekedési lehetőségek hiányával. De azt is időről időre meg kellene vizsgálni, mire van igényük a munkaadóknak, és ez alapján képezni a munkanélkülieket és a közmunkásokat. Az egyik borsodi gyárban most például mintegy 2 ezer karbantartót keresnek a nyári leállások idejére, ám a munkára olyan emberek jelentkeznek, akik még egy csavarkulcsot sem fogtak a kezükben soha – említ egy példát Komjáthi Imre, megjegyezve: az ilyen helyzetekre egy gyors tanfolyamon fel lehetne készíteni a közmunkásokat.

Az érdekvédő egyébként egyetért azzal, hogy csökkentik a közmunkáslétszámot, de csak úgy, ha valóban visszavezetik a munkaerőpiacra a programokból kiesőket. Ezzel együtt tudomásul kell venni, hogy vannak olyan emberek, akik már nem képesek az elsődleges munkaerőpiacra visszatérni. Számukra továbbra is biztosítani kell a közfoglalkoztatást, a létszámcsökkentéskor ezért ezeket a jellemzőket mindenképpen figyelembe kellene venni.