A Párbeszéd frakció megalakításának komédiája, akárcsak a pártból kilépett, de a mandátumukat a Szent Korona előtt tett eskü dacára vissza nem adó jobbikosok dilemmája több alkotmányjogi kérdést is felszínre hozott.
Az országgyűlési képviselők mandátuma szabad mandátum, amely alkotmányos felhatalmazáson alapul. Ebből kifolyólag az ezzel kapcsolatos mindennemű szabályozást kizárólag csak törvényben lehet rendezni, semmiképpen sem a Házszabályban. Azért sem, mert a Házszabály mint országgyűlési határozat nem jogszabály. Következésképp alkotmányjogi alapon joghatás kiváltására alkalmatlan, kötőereje ilyen értelemben nincs.
A Házszabály rendelkezései diszkriminatívak, mivel a frakciótagokkal egyenértékű, nyilvános vita lehetőségétől fosztják meg az ellenzéki, azon belül külön is a független képviselőket. Ezért is az így elfogadott törvények látszólag házszabályszerűek lesznek ugyan, de mivel elfogadásuk sértette a demokrácia és a hatalommegosztás alkotmányos alapkövetelményeit, egyúttal alkotmányellenesek is.
Az Országgyűlés alkotmányosan nem határozhat meg egy frakciónak minimum létszámot. Az Alkotmánybíróság fejtette ki (amikor még szakmai alapon működött), hogy az olyan párthoz tartozó országgyűlési képviselőket, amelynek pártlistája a szavazatok több mint öt százalékát megkapta, akkor is megilleti a képviselőcsoport létrehozásának joga, ha az Országgyűlés egyébként a képviselőcsoport alakításához magasabb létszámot határoz meg. Az ilyen párt képviselőcsoportjának létrehozásához és működéséhez szükséges létszám a párt képviselőinek az Országgyűlés alakuló ülésekor meglévő száma. Ez alapján a Párbeszéd három fővel is jogosult frakciót alakítani.
A képviselői jogegyenlőségből következően a független képviselők is jogosultak arra, hogy a plenáris ülésen a frakciótagokkal egyenértékűen élhessenek a véleménynyilvánítás jogával, valamint ténylegesen tagjai legyenek az Országgyűlés bizottságainak. Legalább egy bizottság munkájában való teljes jogú részvétel lehetőségét biztosítani kell számukra is.
A szabad mandátum jellemzői abban is kifejeződnek, hogy a képviselők jogállása egyenlő, azaz jogaik és kötelességeik azonosak. A képviselői jogok tekintetében nem lehet aszerint különbséget tenni, hogy milyen módon nyerték el mandátumukat: pártlistáról vagy egyéni választással kerültek a parlamentbe. Nem lehet megkülönböztetni őket aszerint sem, hogy párt jelöltjei voltak, vagy függetlenként indultak. De aszerint sem, hogy csatlakoztak-e valamely frakcióhoz, vagy sem.
A szabad mandátum elvéből az is következik, hogy a frakciótagságot az egyes képviselők számára nem lehet jogilag kötelezővé tenni. A frakcióalakítás csak jog és nem kötelezettség. Ezért is a frakciót váltani kívánó képviselőnek hat hónapos (vagy bármennyi) várakozási időt előírni sérti a szabad mandátum elvét. Az Országgyűlés ebbe nem szólhat bele, maximum tudomásul veheti. A képviselő alkotmányos joga, hogy akár már másnap frakciót váltson. Nem alkotmányos viszont az olyan szabályozás, amely csakis a frakciók működéséhez fűződő érdeket tekinti legitimnek, a frakción kívüli képviselőket gyakorlatilag ellehetetleníti a mandátumaikhoz kapcsolódó jogosítványokból, melyek a függetleneket ugyanúgy megilletik, mint a frakciótagokat. A képviselőt megillető jogok a mandátumhoz kötődnek és nem a frakcióhoz.
A képviselői jogállás alapja a szabad mandátum. Ami azt jelenti, hogy a megválasztás után a képviselő jogilag függetlenné válik választóitól is és a pártjától is. Döntéseit meggyőződése és lelkiismerete alapján alakítja ki, és eszerint szavaz. Ugyanez a szabadság érvényesül a képviselő és az őt állító párt viszonyában is. A képviselő legitimációja a megválasztásához és nem a párthoz kötődik. A párt semmilyen módon sem kötelezheti képviselőjét a párt véleményének képviseletére. A pártból, frakcióból kilépett képviselő országgyűlési képviselői jogállása sértetlenül fennmarad. A képviselő szabad mandátuma gyakorlása részeként vehet részt bármely frakció munkájában.
Az Alkotmányból nem következik, hogy a parlamenti párt eleve csak képviselőcsoportként lehet jelen az Országgyűlésben. Ezért képviselettel rendelkezik az a párt is, amelynek akár csak egyetlen képviselője van, vagy amely párt képviseletét bármely más képviselő vállalja. Mint ahogy továbbra is képviselve marad az a párt is, amelynek frakciója — például kilépés miatt — az előírt létszám alá süllyed.
Ha ugyanis egy párt fogalmi ismérve a népakarat kinyilvánítása, ezt a feladatát az Országgyűlésben is el kell látnia. Ha erre a feladatra a választópolgári támogatottság felhatalmazza a pártot, akkor azok a pártok, amelyek ezzel a támogatással rendelkeznek, nem foszthatók meg a feladatuk gyakorlásához szükséges jogoktól és szervezeti feltételektől. Még akkor sem, ha az Országgyűlés, egyébként alkotmányos jogokat sértően a képviselőcsoport alakításához magasabb létszámot határoz meg.