Egy kártyacsata zajlik, a szokásos, a heti egy, minden rituáléjával. Csakhogy az egyik törzsjátékos nem érkezik meg. Mindenki elkezd aggódni, mert ez soha nem szokott előfordulni. Niel Simon Furcsa párjának indító jelenete Béres Attila rendezésében a miskolci társulat tagjainak az interpretálásában már rögtön élvezetes. Vígjátéki fordulatokkal teli, de a cselekmény mégis kap valamiféle mélységet. Egyáltalán nem üres poénra vett mozdulatokat, vagy gesztusokat látunk. Szatmári György, Papp Endre, Szegedi Dezső és Molnár Sándor Tamás nagyszerű ritmusban egymásra figyelve adja a férfi társaságot. Rengeteg ugratás, finom csipkelődés.
Az előadás erénye, hogy a figurák nem maradnak háttérben, saját helyükön szerepelnek, nem vesznek el a két főszereplő árnyékában. Így az egész történet tétre megy. Persze a főtét Oscar, Görög László és Félix Gáspár Tibor találkozása, sőt alkalmi együttélése. Neil Simon vígjátékát sokan és sokféleképpen játszották már. Mindenképp kell hozzá két formátumos színész. Ebben az esetben ez adott. Görög László Oscarja kissé túlsúlyos, szakállas, elhanyagolt a saját kényelmét és egóját előtérbe toló férfi, akinek az életterébe becsöppen és ott is marad egy barát, akit Gáspár Tibor hihetetlen apró gesztusokból épít fel. Apró, de hiteles gesztusokból és így a figura is azzá válik. Az ismétlődő takarítás, a kényszeres rend és tisztaságmánia és egyéb őrületek, amelyeken persze könnyesre nevetjük magunkat, mind segítenek abban, hogy egy kellemes színházi este részesei lehessünk.
A két színésznek és persze a rendezőnek köszönhetően azonban szerencsére túl lépünk a bulvár szinten, nem állunk meg a leskelődésnél, hogy két férfi együttlétébe betekinthetünk, hanem a produkció jó pillanataiban egy párkapcsolat kulisszáit kapjuk.
És ez az igazán izgalmas. És az is, hogy a két színész mennyire sokszínűen, szórakoztatóan mégis néhol fájdalmasan képes megmutatni a két figura erényeit és gyengeségeit. Két hálás epizód szerepben feltűnik még két hölgy is, akiket Varga Andrea és Mészöly Anna formál meg kellő energiával. A miskolci Furcsa pár azért válik üdítő színházi estévé, mert jól egyensúlyoz a szórakoztatás és mélyebb, az érzelmeket is felvillantó játék között. Úgy, hogy a néző nem is veszi észre mikor lépünk át az egyik szintről a másikba. Remélhetően máshol is felbukkan a nyáron, vagy később, a valóban jó szívvel ajánlható előadás.
