A függetlenség napjai

Ki ne emlékezne arra, hogy amikor Orbánék 2010-ben ismét magukhoz ragadhatták a kormányrudat, mégpedig kétharmadot meghaladó parlamenti képviselettel, rapid üzemmódban átforgatták és saját képükre formálták az alapvető törvényeket. A miniszterelnök és az általa engedményezett oligarchakör számára talán még a jogszabályi háttér kifundálásánál is fontosabb volt, hogy működésükhöz a tőkehátteret megteremtsék. Mégpedig banki (és uniós) támogatások által. Ez a törekvés állott a többségében hazai (nemzeti) tulajdonú bankrendszer megteremtésére irányuló szándék mögött is. Ki kételkedne abban, hogy a jegybanknál nemzetibbet, sőt az euróövezeten kívül lévő államokban szuverénebbet elképzelni sem lehet?

Kézenfekvő lett volna hát, hogy a miniszterelnök a Magyar Nemzeti Bankot engedelmes játékszerének tekinti. Ez azonban csak fokozatosan sikerülhetett, hiszen pechjükre még a NER-korszakot megelőző időszakban megválasztott elnök állt a jegybank élén, akinek az ellehetetlenítésére irányuló törekvések (jövedelemcsökkentés, új alelnökök kinevezése, elmarasztaló ÁSZ-jelentés, offshore vádak) nem egykönnyen vezettek eredményre. Annak ellenére nem, hogy a stratégiai ügyekben döntő, a jegybank-törvény betartása felett őrködő Monetáris Tanácsot több lépésben feltöltötték az egyhangú szavazást biztosító Orbán-kreálmányokkal.

Az igazi fordulópontot azonban a 2013. március 2-át követő időszak jelentette, amikor az új elnök, Matolcsy György és vele együtt az unortodoxia kora elérkezett. Sajátos szereposztással. A gazdaságirányítási stratégia és taktika centruma a - változó nevű - Pénzügyminisztériumból a jegybankhoz helyeződött át. Kialakult az Orbán-Matolcsy tandem, amelyben a jegybankelnök látszólag a hátsó helyet foglalja el, de a hegy- és völgymeneteken való áthaladás sebességét mégis ő szabja meg. Beleértve a lefékezést is, amikor mellőzi a gazdasági szereplők többségének - köztük a háztartások - eminens érdekeit is.

A számok nyelvére lefordítva: a jegybankárok bebetonozták a nevetségesen alacsony, mondhatnánk gránitszilárdságú 0,9 százalékos alapkamatot, immáron két esztendeje. S most ennek jött el a böjtje, amikor az infláció lassú felfelé araszolásba fogott. Az MNB azonban lesüti a szemét, és a piac kényszerét semmibe véve hallani sem akar a kamatemelésről. A 330 forintos, történelmi magasságokba száguldó euróárfolyam nyomán erőteljes módon felfelé mozdultak - hogy csak egyet említsünk - a lakáshitelkamatok is.

De a gond ennél is nagyobb. "Természetesen figyelek arra, hogy mi történik az árfolyammal, mivel ez a költségvetést érinti. Van az adósságnak devizaaránya. Az árfolyam, ha gyengül, van inflációs hatása, és ennek van kiadási többlete, de többletbevétellel is jár" - figyelmeztetett Varga Mihály pénzügyminiszter.

Az MNB-t gyakran vádolták azzal, hogy csorbát szenved a függetlensége. Erre most nem lehet panasz. Az ésszerűségtől függetlenítette magát. Pedig a Függetlenség Napját tegnap az Egyesült Államokban ünnepelték. Igaz, ők viszont a kamatot rendületlenül emelik.