Az sem lenne baj, ha egyetlen madárfiókát sem mentenénk meg

Publikálás dátuma
2018.07.06. 11:11
Illusztráció
Fotó: AFP
A madaraknál áprilistól augusztusig tart a fiókaszezon, ilyenkor rengeteg, megmentendő madárról kap bejelentést a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület. Pedig a legtöbbjük nem árvult el, ezért a legnagyobb segítség számukra az, ha nem fogjuk be, ha pedig már megtettük, a megtalálás helyén mielőbb elengedjük őket.
Bár elesettnek, magányosnak tűnhet, sokszor a fióka dönt úgy, hogy elhagyja a fészkét. Ha hazavisszük, „megmentjük”, kárt okozunk neki, mert elszakítjuk az őt etető és nevelő szüleitől, és szinte bizonyosan csökkentjük a túlélési esélyeit. A Magyar Madártani Egyesület felhívása szerint nem akkor vagyunk felelős madárvédők, ha a természet törvényei ellen dolgozva, bármi áron meg akarunk menteni minden egyes madarat, fészekaljat és fiókát. Erre csak a végveszélyben levő fajok esetében van szükség, de a legfőbb cél ott is a megfelelő élőhelyi viszonyok helyreállítása.
Mint hangsúlyozzák, meg kell értenünk, hogy a ragadozók, a betegségek és a tapasztalatlanság okozta elhullás a természeti folyamatok szerves része. Ezek ellensúlyozása érdekében a legtöbb kis- és közepes testméretű énekesmadár évente kétszer (esetleg háromszor) költ, évi akár húsznál is több fiókát felnevelve. Mivel ezek a fajok több évig vagy évtizedig is élhetnek, a stabil állomány fennmaradásához nincs szükség minden fióka túlélésére. Sőt ez olyan robbanást eredményezne, amelynek következtében rövid időn belül elfogyna a táplálék, betegségek terjednének el, és az állomány összeomlana. A gyakori madárfajok 
azt sem éreznék meg, ha egyetlen fiókáját sem mentenénk meg,

, még a városokban sem.

A települési fiókamentés alapvetően az emberek saját lelkiismeretének megnyugtatásáról szól. Sokan kicsi emberkéknek tekintik a madarakat, fiókákat – ami nagyon nagy hiba. Nem akarjuk vagy tudjuk elfogadni, hogy a fiókák 70-80 százalékának el kell pusztulnia – ez a természet működési rendje, törvénye – olvasható a MME honlapján.  Ez persze nem azt jelenti, hogy soha ne segítsünk a madarakon, de csak ott, akkor és úgy, ha erre valóban szükség van, és vállalni tudjuk az ezzel járó terheket is. Ügyelni kell arra, hogy 
a jó szándék ne okozzon nagyobb kárt a madaraknak.

Ritkán véletlen a kiesés

Nem általános, hogy egy fióka magától kiesik a fészekből. Ez többnyire erős szélben, esőtől terhelt ágakkal megdőlő fészkeknél fordul elő. Ezért a legtöbb, valóban mentésre szoruló fiókát markáns frontbetörést követően találják meg. A kiesések, kilökések, korai fészekelhagyások hátterében több egyéb ok is állhat, ilyen például az egyik szülő elhullása miatt az „özvegy” kevesebb fiókát tud etetni vagy a rossz minőségű, illetve kevés táplálék okozta megbetegedés is. A fiókák fejlődési rendellenessége és hiányossága, izgágasága, de akár ragadozók támadása is okozhatja azt, hogy néhány fiókát kidobnak a fészekből. Ha ez betegség miatt történik, a megmentése után fiatal felnőttként is elpusztulhat, vagy akár tovább is örökítheti a problémát, és a fiókái is hasonló sorsra juthatnak. 
Ezért kétszer is gondoljuk meg, hogy összeszedünk-e egy fiókát – hívja fel a figyelmet a Magyar Madártani Egyesület, amelynek honlapján  hasznos tanácsokat is kaphatunk a szakszerű mentéshez.
Szerző

Újabb különleges állat született Nyíregyházán

Publikálás dátuma
2018.07.05. 11:11
Illusztráció
Fotó: AFP
Újabb taggal bővült a különleges külsejű állatokat bemutató kifutórendszer a Nyíregyházi Állatparkban; az új, apró jövevénynek jellegzetes, hetyke bajusza van.
Az újabb császárbajszú tamarinbébi is a Viktória házba, a különleges külsejű állatokat bemutató kifutórendszerbe került, hiszen a mindössze 40 dekás állatok hímje és nősténye is kackiás bajusszal rendelkezik. Az új jövevény, akiről a rendkívül összetartó család minden tagja gondoskodik, már a környezetével is ismerkedik - derül ki a Nyíregyházi Állatpark Facebook-oldaláról.  
Szerző

Globális felmelegedést okozott az állatok megjelenése

Publikálás dátuma
2018.07.04. 18:22

Fotó: Wikipedia
A Földön megjelent első állatok evolúciója több mint félmilliárd évvel ezelőtt globális felmelegedést okozott a bolygón – derül ki egy új kutatásból.
Mintegy 520-540 millió évvel ezelőtt az óceánban kialakult az állati élet, és elkezdődött a tengerfenéken a szerves anyagok lebomlása, aminek révén a légkörben megnőtt a szén-dioxid és csökkent az oxigén szintje. A Nature Communications folyóiratban közölt tanulmány szerint a következő 100 millió évben az első állatok számára nehezebb lett az élet, mivel az óceán oxigénszintje csökkent és a szén-dioxid felhalmozódása globális felmelegedést okozott.
A kutatást az Exeteri Egyetem, a Leeds-i Egyetem, az Antwerpeni Egyetem és a brüsszeli Vrije Egyetem tudósai végezték. 
„Mint a kertek kis férgei, a tengerfenék apró teremtményi felkavarták, összekeverték és újra felhasználták a halott szerves anyagot - ezt a folyamatot nevezzük bioturbációnak”

– idézte az Exeteri Egyetem professzorát, Tim Lentont a tanulmányt ismertető phys.org tudományos portál.

A professzor hozzátette, hogy ezek az állatok az óceánok fenekét megmozgatva nagy változást idéztek elő: „a zavartalan állapotot a bioturbációs állapot követte”. 
Filip Meysman, az Antwerpeni Egyetem professzora kiemelte, hogy 520 millió évvel ezelőtt csökkent az oxigénszint az óceánban. A kőzetminták azonban bizonyítják, hogy a tengerfenéken még csak kis változások történtek. Ez azt jelenti, hogy a tengerfenékben élő állatok abban az időszakban még nem voltak elég aktívak, és nem fúródtak be elég mélyen a tengerágy talajába - tette hozzá Simon Poulton a Leedsi Egyetemről.
Első látásra ez a két megfigyelés nehezen egyeztethető össze. Sebastian van de Velde, a tanulmány vezető szerzője szerint akkor állt össze a kép, mikor rájöttek, hogy a legnagyobb változások éppen abban a szakaszban történtek, amikor az állatok aktivitása a legkisebb volt. „A kezdeti bioturbációnak jelentős hatása volt” - hangsúlyozta. A tudósok szerint ennek megértése révén vált teljessé a kép, és így már el tudták készíteni a Föld akkori matematikai modelljét, hogy lássák a kezdeti életformák által előidézett változásokat.
A kutatás ezen szakaszának vezetője, a Leedsi Egyetemen dolgozó Benjamin Mills elmondta: meglepetésként érte őket, amit a modell futtatása nyomán találtak. „Ezeknek a kis állatoknak az evolúciója valóban csökkentette az oxigénszintet az óceánban és a légkörben, és egyúttal növelte a szén-dioxid szintjét, méghozzá annyira, hogy az globális felmelegedést okozott a Földön” - magyarázta.
"Azt tudtuk, hogy akkoriban történt a Föld történetében egy globális felmelegedés, de azt nem, hogy ezt állatok okozhatták"

- mondta Mills.

 A folyamat révén az állatok életkörülményei rosszabbra fordultak, ami az állati evolúció történetének első százmillió évében feltehetően számos tömeges kihalást idézett elő. "Érdekes párhuzam figyelhető meg abban, ahogy az első állatok oly módon változtatták meg a világukat, ami rossz lett számukra, és amit mi, emberi állatok teszünk a bolygónkkal jelenleg. Egy forróbb világot teremtünk az óceánok oxigénszintjének csökkentésével, ami nekünk és egy csomó más teremtménynek is rossz, akivel osztozunk a planétán" - mutatott rá Lenton professzor, az exeteri új Globális Rendszerek Intézetének igazgatója, amely a világ égető problémáinak megoldásait kutatja.