A madaraknál áprilistól augusztusig tart a fiókaszezon, ilyenkor rengeteg, megmentendő madárról kap bejelentést a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület. Pedig a legtöbbjük nem árvult el, ezért a legnagyobb segítség számukra az, ha nem fogjuk be, ha pedig már megtettük, a megtalálás helyén mielőbb elengedjük őket.
Bár elesettnek, magányosnak tűnhet, sokszor a fióka dönt úgy, hogy elhagyja a fészkét. Ha hazavisszük, „megmentjük”, kárt okozunk neki, mert elszakítjuk az őt etető és nevelő szüleitől, és szinte bizonyosan csökkentjük a túlélési esélyeit. A Magyar Madártani Egyesület felhívása szerint nem akkor vagyunk felelős madárvédők, ha a természet törvényei ellen dolgozva, bármi áron meg akarunk menteni minden egyes madarat, fészekaljat és fiókát. Erre csak a végveszélyben levő fajok esetében van szükség, de a legfőbb cél ott is a megfelelő élőhelyi viszonyok helyreállítása.
Mint hangsúlyozzák, meg kell értenünk, hogy a ragadozók, a betegségek és a tapasztalatlanság okozta elhullás a természeti folyamatok szerves része. Ezek ellensúlyozása érdekében a legtöbb kis- és közepes testméretű énekesmadár évente kétszer (esetleg háromszor) költ, évi akár húsznál is több fiókát felnevelve. Mivel ezek a fajok több évig vagy évtizedig is élhetnek, a stabil állomány fennmaradásához nincs szükség minden fióka túlélésére. Sőt ez olyan robbanást eredményezne, amelynek következtében rövid időn belül elfogyna a táplálék, betegségek terjednének el, és az állomány összeomlana. A gyakori madárfajok
A települési fiókamentés alapvetően az emberek saját lelkiismeretének megnyugtatásáról szól. Sokan kicsi emberkéknek tekintik a madarakat, fiókákat – ami nagyon nagy hiba. Nem akarjuk vagy tudjuk elfogadni, hogy a fiókák 70-80 százalékának el kell pusztulnia – ez a természet működési rendje, törvénye – olvasható a MME honlapján. Ez persze nem azt jelenti, hogy soha ne segítsünk a madarakon, de csak ott, akkor és úgy, ha erre valóban szükség van, és vállalni tudjuk az ezzel járó terheket is. Ügyelni kell arra, hogy
Ritkán véletlen a kiesés
Nem általános, hogy egy fióka magától kiesik a fészekből. Ez többnyire erős szélben, esőtől terhelt ágakkal megdőlő fészkeknél fordul elő. Ezért a legtöbb, valóban mentésre szoruló fiókát markáns frontbetörést követően találják meg. A kiesések, kilökések, korai fészekelhagyások hátterében több egyéb ok is állhat, ilyen például az egyik szülő elhullása miatt az „özvegy” kevesebb fiókát tud etetni vagy a rossz minőségű, illetve kevés táplálék okozta megbetegedés is. A fiókák fejlődési rendellenessége és hiányossága, izgágasága, de akár ragadozók támadása is okozhatja azt, hogy néhány fiókát kidobnak a fészekből. Ha ez betegség miatt történik, a megmentése után fiatal felnőttként is elpusztulhat, vagy akár tovább is örökítheti a problémát, és a fiókái is hasonló sorsra juthatnak.
Ezért kétszer is gondoljuk meg, hogy összeszedünk-e egy fiókát – hívja fel a figyelmet a Magyar Madártani Egyesület, amelynek honlapján hasznos tanácsokat is kaphatunk a szakszerű mentéshez.
