Nem kínai lábujj

Publikálás dátuma
2018.07.06 15:47
Déry Tibor Az óriáscsecsemo címu színmuvébol Vajda Gergely írt kortárs operát
Fotó: / KÁLLAI-TÓTH ANETT
Bécsben tartottak az Armel Operafesztivál öt idei előadásából kettőt. De miért fontos egy ilyen verseny? És hogy jönnek ide a bábok meg a lábujjak?
Kortárs operaelőadásokra járni az egyik legszórakoztatóbb dolog a világon. Egyrészt soha nem tudni, mit kapunk a színpadról és a zenekari árokból – másrészt soha nem sejthetjük, miként reagál arra a közönség. Eötvös Péter Lady Sarashina című operájának előadása közben például az csúszott ki a mögöttem ámulva ülő száján: „de mivel képzik ezeket a hangokat?”.  Nos, a Lady Sarashina kétségtelenül nem egy Verdi módjára könnyen befogadható mű. A magyarországi bemutatója 2014-ben volt a Zeneakadémián, most ezt a verziót alapul véve újult meg a produkció Almási-Tóth András rendezésében, Vajda Gergely vezényletével. A mű alapja egy XI. századi japán nő naplója, amelyben nem a külső történéseket, hanem főként saját belső vívódásait, álmait örökíti meg. Eötvös előbb hangjátékot, majd 2007-ben operát írt belőle. A hátam mögött elhangzó kérdés pedig nagyon is indokolt: az ütősök a legkülönfélébb hangszereket és eszközöket felhasználva repítenek bennünket Eötvös különös, impresszív világába. Bécsben járunk, a Bécsi Fiúkórus saját hangversenytermében a MuTh-ban, az Armel Operafesztiválon. Ez a tizedik év, hogy izgulhatunk a versenyzőkért, miközben igazi operaritkaságokat láthatunk-hallhatunk. Mindehhez a legjobb szakemberek munkája dukál: Lady Sarashina belső démonai, álomalakjai közül az egyik maga Meláth Andrea, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Ének Tanszékének vezetője, aki lehengerlő empátiával és profizmussal dolgozik a fiatal partnerekkel. Az óriáscsecsemő című Vajda Gergely-opera zenekarában olyan muzsikusokat találunk, mint Seleljo Erzsébet szaxofon- vagy Ittzés Gergely fuvolaművész. Vezényel: a szerző, aki nem mellesleg nemzetközileg is az egyik legkeresettebb magyar karmester. A tét nem kicsi. Az előadásokat élőben közvetíti a német-francia ARTE tévécsatorna, felvételről sugározza a Bartók Rádió és az M5. Így a pályakezdő énekesek és a művek, alkotók előtt kitárul a világ. Budapestről két busznyi lelkes operarajongóval érkezünk Bécsbe. A jó kortárs opera nagy kincs, ha menni lehet, hát menni kell érte, akár éjjel, az előadás után hazabuszozva is.
Eötvös operájában Fülep Máté bariton versenyez, akinek Meláth mellett Imai Ayane és Yoshida Makiko a partnere. A remek hangi teljesítmény mellett figyelemre méltó a négyes szuggesztív színészi játéka. „Nagyon tetszett, hogy a rendező színpad egyetlen sarkára tudja folyamatosan fókuszálni a közönség figyelmét – értékelt lapunknak Eötvös Péter zeneszerző. – A szereplők mozgástechnikája, ritmusa, a kosztümök (Lisztopád Krisztina, Márton Richárd) és gesztusok mind segítették a valós, képzelt és álmodott személyek érzékelését. A zenekar és a játszótér együttes jelenléte a színpadon a közönség számára szokatlan, de ebben a formában nagyon harmonikus volt. A versenyszereplő, Fülep Máté kitűnő hangszínének és színpadi jelenlétének köszönhetően sokoldalúan és árnyaltan tudta megjeleníteni a különböző karaktereket.” Vajda Gergely Az óriáscsecsemő című operája Déry Tibor azonos című műve alapján készült. Az eredeti verzióban is szerepelnek bábok, így kézenfekvő volt, hogy az Armel a Kolibri Gyermek- és Ifjúsági Színházzal működjön együtt. A versenyszerepben a francia Agathe De Courcy mezzoszoprán küzd a magyar nyelvvel, ám játéka szórakoztató és hiteles. Igazi jutalomjáték ez mindenki számára: a csecsemő szerepében Philipp György fergetegeset alakít, Ambrus Ákos és Csapó József pedig olyan kényelemmel válogat az abszurd humor eszközei között, hogy a közönség néha hangosan röhög. Déry avantgarde-dadaista szövege azt fejtegeti, van-e bármi értelme az életünknek, ha a sorsunkat már a születésük pillanatában meghatározzák társadalmi elvárásokkal, hitelekkel és egyéb kötelező kűrökkel. Hol könnyezve nevetünk, hogy meghűl bennünk a vér, mert magunkra, az életünkre ismerünk. „Bábokkal dolgozni mindig öröm – nevet kérdésünkre Vajda Gergely zeneszerző-karmester. – De a viccet félretéve: „Le a kalappal!” (idézet a darabból) a Kolibrisek előtt, akik énekelnek, játszanak és báboznak is. Remek volt a közös munka. Az eredeti Déry darabban is vannak bábok, hasonló funkcióban: tömeg, rokonok, sőt, ott a főbb szereplőknek is vannak különböző megjelenési formái. Már a 2002-es operaverziónál úgy gondoltam, hogy ezt mindenképpen megtartom, így aztán a kórus funkciója is világos, de főleg dramaturgiailag pontos és hihető.” Orosz Klaudia elképesztően ötletes jelmezei-bábjai elemelik a sztorit a valóságtól, és valószínűleg épp ez kell ahhoz, hogy ne nyomjon bennünket agyon a darab súlya. „Az Armelnek két előnye van – magyarázza Eötvös Péter –: a fiatal énekesek számára biztosít egy magas professzionális lehetőséget azzal, hogy nemzetközi produkciókba helyezi őket, különböző műfajú operákban ad lehetőséget nekik, az ARTE élő közvetítései pedig nagy promóciót is jelentenek ezeknek a fiataloknak. A másik előny, hogy a fesztiválra kiválasztott művekben az operai tradíció és a modern repertoár kombinációja egészséges, példaértékű arányt mutat. A fesztivál sokoldalúan tudja a közönség érdeklődését felkelteni: változatos témájú nemzetközi produkciókkal széles networköt tudott kiépíteni ebben a kategóriájú operajátszásban – mindezt a versenyszellemű prezentáció plusz élménye mellett.” Figyelem a távozó közönséget: mindkét estén arról duruzsol a teremből kilépve, mi hogyan is volt a színpadon. Vagy a zenében. Déry dadaista énje szerint a világ, az életünk reménytelen, mint egy kínai lábujj. Nos, egy-egy ilyen este után nem tűnik annak.

Opera-, nem énekverseny

Az idén tízéves Armel rendszere modellezi az operavilág működését, csak versenykörülmények között: az ének mellett számít a színpadi jelenlét, a színészi játék, és minden más, ami egy operaénekest igazán naggyá tesz a színpadon. A jelentkezők közül kétfordulós válogatás során választják ki azokat, akik hangilag-színészileg alkalmasak a megmérettetésre. Az első fordulókat eddig New Yorkban, Párizsban és Budapesten rendezték. Minden évben öt operát visznek színre az armelesek, a második körben ezeknek a műveknek keresik a szereplőit a produkciók rendezői, zeneszerzői, karmesterei. Amikor megvan, ki melyik szerepben versenyez, elkezdődik a színházi munka, amelynek végeredményét nyaranta láthatja a közönség. A bemutatók után a szakmai zsűri megszavazza, ki a legjobb előadó és melyik a legjobb produkció, az ARTE Közönségdíj pedig a nézők szavazatai alapján kerül egy produkcióhoz.  

2018.07.06 15:47

Ha kiállnánk a fényre - Jeanne d’Arc legendája a Katona József Színházban

Publikálás dátuma
2019.01.19 13:19
A per lefolytatóinak sajátos divatbemutatója
Fotó: / DÖMÖLKY DÁNIEL
Jeanne d’Arc sok száz éves legendáját vette elő a Katona József Színház Mészáros Blanka főszereplésével a Kamrában. Hegymegi Máté rendezésében kíméletlenül pontos, felkavaró előadás született.
„ A jelen idő vitrinében égek” - mondja Mészáros Blanka, mint Jeanne d’Arc a Katona József Színház Kamrájában a Hegymegi Máté által rendezett előadás elején. Eközben a hitről beszél, illetve arról, hogy sokszor csak mondjuk, hogy hiszünk, aztán nem vagyunk hajlandóak semmit sem tenni érte. „ Csak a valóság lezárt képeit nézegetjük.” A sötétben maradunk és nem merünk kiállni a fényre. Nem vállaljuk a megbélyegzést. Persze az ilyen vállalásnak ára van. Nem is akármilyen. Főként, ha az ember közben egyedül marad. A hőssé lett, majd máglyán elégetett parasztlány legendáját nagyon sokan feldolgozták. Most Garai Judit ezeket a drámákat, dokumentumokat és filmforgatókönyveket felhasználva írt egy új szöveget. Friss, pontos és felkavaró és nagyon mai. Lehetne akár egy a tetteiért számon kért mai fiatal tüntetőlány is a történet főszereplője. Persze ne menjünk messzire, hiszen a máglyahalál csak nem jön újra divatba. Sok minden mégis ismerős, nem véletlenül a jelen idő vitrine… A színpadon tényleg egy valódi üvegvitrin. (Díszlet: Fekete Anna) Ebbe zárják be a perbe fogott lányt. Előtte a per résztvevői végigvonulnak a kifutón, mint egy divatmutatón (Jelmez: Kálmán Eszter), majd belenéznek az üvegvitrinbe. Igen, minden csupa tettetés, színjáték. Az őszinteségnek ehhez semmi köze. Az érdekek számítanak, a konspiráció. Minden és mindenki ennek az eszköze. Aki pedig nem hajlandó ebben a színjátékban a saját, illetve a ráosztott szerepet eljátszani, annak lesz ne mulass. Legfeljebb utólag szentté nyilvánítják. Pedig Jeanne d’Arc tiszta, nagyon is az. Ezzel még nem is lenne baj. Legyen hős, hallgasson a hangjaira, koronáztassa meg a királyt, de aztán álljon be szépen a sorba. Elég a nagyképűségből! Elég a küldetésből! A Katona József Színház ennek az egész álszent folyamatnak a lényegét vágja a képünkbe. A fiatal rendező Hegymegi Máté több munkájával (Peer Gynt, Bádogdob) már felhívta a figyelmet a tehetségére. És szerencsére eddig minden előadása képes volt egyedi és markáns lenni. Most miközben kíméletlen közeliket mutat, sok mindent a színészekre bíz. És ők meghálálják ezt a bizalmat. Mészáros Blanka egy valódi utat mutat meg a színpadon. Nem kímélve önmagát, nagy energiával végigmegy rajta. A hősből az áldozattá válásig. Végig megőrizve a tisztaságát, ami a színésznőből egyébként is árad. A pert levezénylő férfiak pedig szintén önmagukat adják: a bíró Kocsis Gergely, az inkvizítor Rába Roland, az ügyész Elek Ferenc és az angolokat képviselő Tasnádi Bence. Asszisztálnak egy gyakorlatilag előre eldöntött perben. Mindenki a saját vérmérséklete és ízlése szerint. De mindannyian ugyanannak a gépezetnek a részei. Mészáros Béla, Máté Gábor, Dankó István és Vajdai Vilmos több szerepet is megoldanak. Warwick (Mészáros Béla) mondja: „Rettenetes látni, ahogy egy ilyen ártatlan teremtés szétzúzódik két nagyhatalom: az egyház és a törvény között.” Ezek a rendszerek pedig könyörtelenül felfalják azt, aki nem engedelmeskedik. Nem csak a múltban, hanem a jelen idő vitrinében is. Infó: Jeanne d’Arc – a jelen idő vitrinében Írta: Garai Judit Katona József Színház - Kamra Rendező: Hegymegi Máté                 
2019.01.19 13:19
Frissítve: 2019.01.19 13:19

Nicki Minaj nem kér és nem ad kegyelmet

Publikálás dátuma
2019.01.19 12:22
Nicki Minaj olyan dolgokat mond ki, amikre sokan gondolni sem mernek
Fotó: AFP/ LLUIS GENE
Bevetésen van: nem kér és nem ad kegyelmet. Hatalma teljében érkezik Budapestre a hip-hop királynője.
Nem akarják tudni, hogy miről szövegel. Olyan dolgokat mond ki, amire egy nemzedékkel feljebb gondolni is csak leoltott lámpa mellett mertek. Közben pajkosan mosolyog, a szemünkbe néz és a vesénkbe lát. Alig van rajta valami cucc, és úgy rázza, hogy belepirul a YouTube. Azt hittük, hatvanhárom évvel Allen Ginsberg Üvöltése után minket már nem lehet meglepni. De ha mégis, akkor nem egy feltöltött fenekű trinidadi csajon fogunk csodálkozni. Csakhogy közben eljött a XXI. század, és itt állunk leforrázva. Új költők, új dumák, új mozdulatok. Rengő popsik és széttárt lábak: ha ez kell ahhoz, hogy figyelj arra, amit mondok, hát tessék, itt van, nem szégyellem, szerintem te előbb fogod elfordítani a fejed. A pasik álma, a csajok bálványa Port of Spainben született. És ha már a hip-hop királynője, hol máshol, mint Queensben nőtt fel, tizenegy éves kora óta rappel. Alig esett le a hátsójáról a tojáshéj, és már övé volt az összes női Billboard rekord: mióta vezetik a ranglistát (1958), ilyet még nem látott a világ. Az új kor szelleme, az új nemzedék hangja, a modern média boszorkánya. Beyoncétól Jay-Z-ig mindenkivel dolgozott, aki manapság számít. A Jessie J-vel és Ariana Grandéval közös Bang banget több mint egy és negyed milliárdszor nézték meg a videómegosztón, a Time magazin szerint 2016-ban ott volt a földkerekség száz legbefolyásosabb embere között. Persze a rap nem igazi művészet, ha az, akkor is csak szubkultúra. Mint a rock volt 1964-ben vagy a dzsessz Louis Armstrong felbukkanásakor. A tehetséget amúgy sem lehet számszerűsíteni, mindenesetre Minaj mind a 157 centijére jut egy tonna. A mindenféle gettókból végleg kitörő fiatal nők öntudatával közli, hogy mit akar és mit hajlandó cserébe adni. Voltak persze előzmények, például amikor Aretha Franklin követelt több tiszteletet (R.E.S.P.E.C.T.). De ez már más. Minaj meg a mögötte táncolók ténynek tekintik az élet minden területére kiterjedő egyenjogúságot és ezt a képünkbe is mondják. Obszcén szavakkal és még obszcénabb gesztusokkal, mert hát magasan van már az ingerküszöb. Napjaink Josephine Bakerének keményen meg kell dolgozni minden perc figyelemért. Nem csak a szexről van itt szó, de azzal lehet a dolgot legkönnyebben tudatosítani. Meg persze azt lehet pénzre váltani. Ahogyan a dzsessz és a rock esetében, a hip-hopot is gyorsan megtalálta a biznisz: ami érdekli a fiatalokat, az a bankot is érdekli. Más olvasatban persze eljött a Kánaán: milliárdokhoz jut el a mondanivaló, és azok a milliárdok még fizetnek is érte. Kis probléma, hogy mindez angolul zajlik, Minaj esetében ráadásul géppuskagyorsasággal. Aki nincs benne, azt se tudja, most éppen kinek válaszol, mire utal, hová reagál. A február utolsó hétfőjére eső budapesti koncerten egy alig húszéves rapper Juice WRLD lesz a vendége. Ő a Minden csaj egyforma című számmal tört be, de ne higgyünk neki. Infó: Nicki Minaj-koncert Papp László Budapest Sportaréna február 25. 

Anakonda (részlet)

Az anakondámnak nem… Az anakondámnak nem… Az anakondámnak nem kell tőled semmi, ha nem elég nagy a popód Atyavilág, nézd már a seggét Atyavilág, nézd már a seggét Atyavilág, nézd már a seggét Nézd már a seggét (nézd már a seggét) Ez a Michael nevű srác, aki motoron járt A farka mint egy torony és nem az Eiffelre gondolok Igazi vidéki nigger, engedi, hogy játsszak a fegyverével A puncim annyira kifárasztja, hogy Valeriánának hív Most jöhet a durr, durr, durr Engedem neki, hogy beverje, mert kokót árul Megkever, mintha római saláta lennék, őt meg Romaine-nek hívnák És mikor végzünk, Balmaint vetetek vele magamnak  Valami ütős cuccon vagyok Amúgy, mit is mondott? Látja rajtam, hogy nem szoktam kihagyni az étkezéseket? Na csak gyere, dugjunk a kocsimban Hagyom, hogy kinyaljon a fogékszerével És azt mondja, hogy nyugi És azt, hogy ez most komoly, meg imádja a szexepilem Azt mondja nem szereti a csontkollekciókat, neki kell valami, amit megmarkolhat Szóval jövök a Jaguárral, mint Maywaether a pofonnal... Dun-d-d-dun-dun-d-d-dun-dun (Fordítás a www.magyar-dalszoveg.hu alapján) 

2019.01.19 12:22
Frissítve: 2019.01.19 12:22