Nem kínai lábujj

Publikálás dátuma
2018.07.06 15:47
Déry Tibor Az óriáscsecsemo címu színmuvébol Vajda Gergely írt kortárs operát
Fotó: / KÁLLAI-TÓTH ANETT
Bécsben tartottak az Armel Operafesztivál öt idei előadásából kettőt. De miért fontos egy ilyen verseny? És hogy jönnek ide a bábok meg a lábujjak?
Kortárs operaelőadásokra járni az egyik legszórakoztatóbb dolog a világon. Egyrészt soha nem tudni, mit kapunk a színpadról és a zenekari árokból – másrészt soha nem sejthetjük, miként reagál arra a közönség. Eötvös Péter Lady Sarashina című operájának előadása közben például az csúszott ki a mögöttem ámulva ülő száján: „de mivel képzik ezeket a hangokat?”.  Nos, a Lady Sarashina kétségtelenül nem egy Verdi módjára könnyen befogadható mű. A magyarországi bemutatója 2014-ben volt a Zeneakadémián, most ezt a verziót alapul véve újult meg a produkció Almási-Tóth András rendezésében, Vajda Gergely vezényletével. A mű alapja egy XI. századi japán nő naplója, amelyben nem a külső történéseket, hanem főként saját belső vívódásait, álmait örökíti meg. Eötvös előbb hangjátékot, majd 2007-ben operát írt belőle. A hátam mögött elhangzó kérdés pedig nagyon is indokolt: az ütősök a legkülönfélébb hangszereket és eszközöket felhasználva repítenek bennünket Eötvös különös, impresszív világába. Bécsben járunk, a Bécsi Fiúkórus saját hangversenytermében a MuTh-ban, az Armel Operafesztiválon. Ez a tizedik év, hogy izgulhatunk a versenyzőkért, miközben igazi operaritkaságokat láthatunk-hallhatunk. Mindehhez a legjobb szakemberek munkája dukál: Lady Sarashina belső démonai, álomalakjai közül az egyik maga Meláth Andrea, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Ének Tanszékének vezetője, aki lehengerlő empátiával és profizmussal dolgozik a fiatal partnerekkel. Az óriáscsecsemő című Vajda Gergely-opera zenekarában olyan muzsikusokat találunk, mint Seleljo Erzsébet szaxofon- vagy Ittzés Gergely fuvolaművész. Vezényel: a szerző, aki nem mellesleg nemzetközileg is az egyik legkeresettebb magyar karmester. A tét nem kicsi. Az előadásokat élőben közvetíti a német-francia ARTE tévécsatorna, felvételről sugározza a Bartók Rádió és az M5. Így a pályakezdő énekesek és a művek, alkotók előtt kitárul a világ. Budapestről két busznyi lelkes operarajongóval érkezünk Bécsbe. A jó kortárs opera nagy kincs, ha menni lehet, hát menni kell érte, akár éjjel, az előadás után hazabuszozva is.
Eötvös operájában Fülep Máté bariton versenyez, akinek Meláth mellett Imai Ayane és Yoshida Makiko a partnere. A remek hangi teljesítmény mellett figyelemre méltó a négyes szuggesztív színészi játéka. „Nagyon tetszett, hogy a rendező színpad egyetlen sarkára tudja folyamatosan fókuszálni a közönség figyelmét – értékelt lapunknak Eötvös Péter zeneszerző. – A szereplők mozgástechnikája, ritmusa, a kosztümök (Lisztopád Krisztina, Márton Richárd) és gesztusok mind segítették a valós, képzelt és álmodott személyek érzékelését. A zenekar és a játszótér együttes jelenléte a színpadon a közönség számára szokatlan, de ebben a formában nagyon harmonikus volt. A versenyszereplő, Fülep Máté kitűnő hangszínének és színpadi jelenlétének köszönhetően sokoldalúan és árnyaltan tudta megjeleníteni a különböző karaktereket.” Vajda Gergely Az óriáscsecsemő című operája Déry Tibor azonos című műve alapján készült. Az eredeti verzióban is szerepelnek bábok, így kézenfekvő volt, hogy az Armel a Kolibri Gyermek- és Ifjúsági Színházzal működjön együtt. A versenyszerepben a francia Agathe De Courcy mezzoszoprán küzd a magyar nyelvvel, ám játéka szórakoztató és hiteles. Igazi jutalomjáték ez mindenki számára: a csecsemő szerepében Philipp György fergetegeset alakít, Ambrus Ákos és Csapó József pedig olyan kényelemmel válogat az abszurd humor eszközei között, hogy a közönség néha hangosan röhög. Déry avantgarde-dadaista szövege azt fejtegeti, van-e bármi értelme az életünknek, ha a sorsunkat már a születésük pillanatában meghatározzák társadalmi elvárásokkal, hitelekkel és egyéb kötelező kűrökkel. Hol könnyezve nevetünk, hogy meghűl bennünk a vér, mert magunkra, az életünkre ismerünk. „Bábokkal dolgozni mindig öröm – nevet kérdésünkre Vajda Gergely zeneszerző-karmester. – De a viccet félretéve: „Le a kalappal!” (idézet a darabból) a Kolibrisek előtt, akik énekelnek, játszanak és báboznak is. Remek volt a közös munka. Az eredeti Déry darabban is vannak bábok, hasonló funkcióban: tömeg, rokonok, sőt, ott a főbb szereplőknek is vannak különböző megjelenési formái. Már a 2002-es operaverziónál úgy gondoltam, hogy ezt mindenképpen megtartom, így aztán a kórus funkciója is világos, de főleg dramaturgiailag pontos és hihető.” Orosz Klaudia elképesztően ötletes jelmezei-bábjai elemelik a sztorit a valóságtól, és valószínűleg épp ez kell ahhoz, hogy ne nyomjon bennünket agyon a darab súlya. „Az Armelnek két előnye van – magyarázza Eötvös Péter –: a fiatal énekesek számára biztosít egy magas professzionális lehetőséget azzal, hogy nemzetközi produkciókba helyezi őket, különböző műfajú operákban ad lehetőséget nekik, az ARTE élő közvetítései pedig nagy promóciót is jelentenek ezeknek a fiataloknak. A másik előny, hogy a fesztiválra kiválasztott művekben az operai tradíció és a modern repertoár kombinációja egészséges, példaértékű arányt mutat. A fesztivál sokoldalúan tudja a közönség érdeklődését felkelteni: változatos témájú nemzetközi produkciókkal széles networköt tudott kiépíteni ebben a kategóriájú operajátszásban – mindezt a versenyszellemű prezentáció plusz élménye mellett.” Figyelem a távozó közönséget: mindkét estén arról duruzsol a teremből kilépve, mi hogyan is volt a színpadon. Vagy a zenében. Déry dadaista énje szerint a világ, az életünk reménytelen, mint egy kínai lábujj. Nos, egy-egy ilyen este után nem tűnik annak.

Opera-, nem énekverseny

Az idén tízéves Armel rendszere modellezi az operavilág működését, csak versenykörülmények között: az ének mellett számít a színpadi jelenlét, a színészi játék, és minden más, ami egy operaénekest igazán naggyá tesz a színpadon. A jelentkezők közül kétfordulós válogatás során választják ki azokat, akik hangilag-színészileg alkalmasak a megmérettetésre. Az első fordulókat eddig New Yorkban, Párizsban és Budapesten rendezték. Minden évben öt operát visznek színre az armelesek, a második körben ezeknek a műveknek keresik a szereplőit a produkciók rendezői, zeneszerzői, karmesterei. Amikor megvan, ki melyik szerepben versenyez, elkezdődik a színházi munka, amelynek végeredményét nyaranta láthatja a közönség. A bemutatók után a szakmai zsűri megszavazza, ki a legjobb előadó és melyik a legjobb produkció, az ARTE Közönségdíj pedig a nézők szavazatai alapján kerül egy produkcióhoz.  

2018.07.06 15:47

Elegáns lett a megújult Szépművészeti (fotók)

Publikálás dátuma
2018.09.24 17:22

Fotó: Népszava/ Molnár Ádám
Október végén Leonardo-kamarakiállítással nyílik meg a Szépművészeti Múzeum. A következő megnyitását 2019 közepére tervezik.
Március közepén két hétre már megnyílt a nagyközönség előtt a Szépművészeti Múzeum Román csarnoka. A háromhajós román stílusú bazilikát idéző tér sokáig a szobormásolat-gyűjteményéről volt nevezetes, a második világháború után hetven évig a múzeum raktáraként várt jobb sorsára. Tavasszal tömegek álltak sorba a múzeum előtt és annak lépcsőjén, hogy csodájára járjanak a megújulásának: most ezt nem tehetnék meg. A lépcsőnek ugyanis hűlt helye. Igaz, október végére újraépítik, az épületnek a Kós Károly sétányra néző homlokzatát sem fogja állványzat takarni. Hétfőn sajtóbejáráson mutatta meg a Szépművészeti főigazgatója, Baán László, valamint Fekete Péter kulturális államtitkár, Mányi István építész és Seres András főrestaurátor, miért lesz érdemes újra sorba állni a múzeum előtt. Fekete Péter Kós Károly történelmi regényének, Az országépítőnek 1934-es kiadásával érkezett, hogy Baán Lászlót csodaálmodóként méltassa. A visszafogott eleganciával újraálmodott épület mélyföldszintjén már installálják az egyiptomi kiállítást: új, nagyobb térben, hatszáz műtárggyal fogja várni a látogatókat. Az emeleten, a felújított Román szárnyban a Régi képtár már elkészült, bárhol a világon megállná a helyét. Részben olyan művekkel, amelyeket eddig a Magyar Nemzeti Galériában láthattunk: a Szépművészeti régi-új koncepciójának megfelelően a XVIII. század végéig együtt mutatja be az egyetemes és a magyar művészet történetét. Így olyan dilemmák elé sem állítja a látogatót, hogy a Régi képtár egyik főműve, a trónoló Thalia vajon itáliai vagy magyar alkotás-e. Készítője, a magyar Michele Pannonio (Pannóniai Mihály) ugyanis Ferrarában alkotott.
Az épület Dózsa György úti szárnyában már hónapok óta elkészült a Schickedanz-terem játékos neoreneszánsz mennyezetfestésével, ahogy alatta, az első emeleten a Michelangelo-terem a kazettás dongaboltozatával. Itt fog megnyílni október végén a Leonardo és a budapesti lovas című kamaratárlat, középpontjában azzal a lovasszoborral, amelynek alkotója Leonardo da Vinci vagy egyik követője lehet. A kiállításhoz érkeznek Leonardo-grafikák Windsorból és a párizsi Louvre-ból is. Mányi István építész 35 éve foglalkozik a múzeum megújításának gondolatával, és annak minden gyakorlati lépésével. Felidézte: az elmúlt évtizedekben toldozgatták-foltozgatták az épületet, a mostani felújítás az első olyan koncepcionális lépés, amely egybefogalmazza a múzeumot, hosszú időre meghatározva a működését. Igaz, volna még néhány teendő, nem is kevés a 30 ezer négyzetméteren. A Reneszánsz csarnok például nem volt része a rekonstrukciónak – falfestései mögött a restaurátorok viszont megtalálták az eredeti festést. Amely, ha helyreállítanák, Mányi szerint legalább akkora durranás lenne, mint most a Román csarnok. A Román csarnok fölött is van egy varázslatos loft tér, és érdemes volna alternatív energiára átállítani az épület üzemeltetését – említett példákat. A Szépművészeti összes, megújult állandó kiállítása 2019 közepétől lesz látogatható. Újabb megnyitó prolongálva.

Számok a szépség mögött

Az elmúlt három és fél év alatt 14 ezer négyzetmétert érintett a Szépművészeti Múzeum mintegy tízmilliárd forintba kerülő felújítása, azaz a múzeum alapterületének 40 százalékát. Kétezer négyzetméter kiállítótér kapta vissza eredeti funkcióját, a műtárgyraktárak 500 négyzetméterrel bővültek. Az Országos Múzeumi Restaurálási és Raktározási Központ (OMRRK) év végére készül el mintegy húszmilliárd forintból a Szabolcs utcában. Az OMRRK 37 ezer négyzetméteres épületegyüttese többek között a Szépművészeti és a Magyar Nemzeti Galéria több mint 300 ezer műtárgyának megőrzéséhez és tudományos feldolgozásához biztosít majd helyet. A Szépművészeti mélyföldszintjén kialakítottak egy több mint 600 négyzetméteres, melegkonyhás éttermet is, amely egyszerre mintegy 140 embert tud vendégül látni. Bár az étterem üzemeltetésére kiírt nyilvános pályázatot elvben áprilisban elbírálták, külön kérdésre sem árulták el a bérlő kilétét. 

A budapesti lovas

A klasszicista szobrászat egyik nagysága, a dán Bertel Thorvaldsen segédjeként 1818 és 1824 között Rómában élt Ferenczy István szobrászművész, aki megtakarításait egy nyolcvan műből álló szoborgyűjteménybe fektette. A kollekció egyik darabjáról, a ma budapesti lovasként ismert kisméretű bronzszoborról úgy hitte: antik alkotás. Gyűjteményét örököseitől 1914-ben vásárolta meg a Szépművészeti Múzeum, amelynek igazgatóőre, Meller Simon művészettörténész két évvel később nagy bejelentést tett: az ágaskodó lovon küzdő harcos szobra valójában Leonardo da Vinci műve, Gian Giacomo Trivulzio zsoldosvezér – Milánó egykori helytartója – síremlékéhez készült tanulmány-modell alapján születhetett meg 1506 körül. Azaz ez a mű az egyetlen fennmaradt Leonardo-szobor a világon. Leonardo szerzősége azóta is vita tárgya – a katalógusban az alkotó Leonardo vagy követőjeként szerepel. A művet a washingtoni Nemzeti Művészeti Galériában 2009-ben állították ki. Az amerikai múzeum szakemberei akkor úgy foglaltak állást: nem bizonyítható, de nem is kizárható, hogy a bronzlovas Leonardo keze munkája. Annyi bizonyos: a bronz összetétele, az öntési technika alapján az itáliai reneszánsz idején készült, s lehet Leonardóval egykorú. 2015 őszén a Szépművészeti válogatott gyűjteménye részeként a milánói Palazzo Realéban is bemutatták. Stefano Zuffi művészettörténész akkor úgy nyilatkozott: szerinte kizárt, hogy a szobor Leonardo munkája volna, ám bizonyosan hozzátartozik a plasztikai munkásságához. Ez a korábbi milánói állásponthoz képest megengedőbb kijelentés. Leonardo vagy követője: a Népszava a szombati számában írt arról, a műtárgypiacon milyen jelentősége van annak, ha egy mű Leonardóé. A Leonardónak tulajdonított Salvator Mundi című képet – a világ legdrágább festményét – az Abu-Dzabi Louvre 450 millió dollárért vásárolta meg múlt év őszén. A művet korábban Leonardo tanítványának, a kiváló milánói festőnek, Bernardino Luininak tulajdonították. Luini legdrágábban eladott képe viszont „csak” 654 ezer dollárért kelt el árverésen.  

2018.09.24 17:22
Frissítve: 2018.09.24 17:31

Tanuljunk a művészetek legjobb mestereitől – online

Publikálás dátuma
2018.09.24 14:00

Fotó: /
Már A szolgálólány meséje című regény szerzőjétől, Margaret Atwood írónőtől is tanulhatunk a Masterclass (Mesterkurzus) nevű online oktatási program keretében. Az angol nyelven elérhető leckéket bármikor, bárhol megnézhetjük, s számos terület legjobbjainak előadásait látva fejleszthetjük saját képességeinket. Ahogy Atwooddal a kreatív írás rejtelmeibe kaphatunk bepillantást, úgy Hans Zimmerrel vagy Annie Leibovitzzal a zene és a fotográfia területére léphetünk be. Előad többek között Jane Goodall, Serena Williams, Helen Mirren, Marc Jacobs és Ron Howard is. A több mint harminc előadó egyenként átlagosan huszonnégy leckét tart egy kurzuson belül. Egy kurzus ára kilencven dollár (körülbelül huszonnégyezer forint), de ha több előadó óráin szeretnénk “részt venni”, köthetünk minden kurzusra kiterjedő előfizetést, melynek díja 180 dollár, azaz negyvenkilencezer forint. Egy koncertjegy árához hasonlítva nem is tűnik mindez olyan soknak, ha cserébe a fotelban ülve tanulhatunk Steve Martintól vagy Martin Scorsesetől. 
2018.09.24 14:00
Frissítve: 2018.09.24 14:00