Egy szívdobbanásnyi vágy-idő Ladik Katalinnal

Publikálás dátuma
2018.07.07 20:37

Fotó: Népszava/ Szalmás Péter
Experimentális művészet, vagy néhány színes betűvel ellátott láda – az acb Galéria legújabb projektje válaszokat nem, kérdéseket annál inkább kínál.
Egy sztetoszkóp, és néhány halkonzerv – átlagosnak tűnő kiállításmegnyitó és azzal egybekötött performansz az acb Galéria NA kiállítóterében. A konzervdozokat vizsgáló Ladik Katalin láttán könnyen felvetődik a kérdés: mégis, mi lesz ebből? Mígnem odáig hajtja a kíváncsiság, hogy már az ő fülében is ott a sztetoszkóp, és a trükk forrását keresi: mit csinál ez a nő, hogyan kocogtatja ezzel az orvosi műszerrrel a konzervdobozokat, amitől olyan, mintha… Aztán meghallja az egyre erősödő és halkuló szívdobbanásokat. „A befogadótól függ, hogy milyenek az érzékszervei, a hullámhosszai vagy a csápjai. Valaki csak értelmezni szeretné a dolgokat, az egy réteget kap. Aki pedig inkább átengedi magát a hatásnak, az többet” – hangsúlyozta az előadást követően Ladik Katalin. S bátran kijelenthető, hogy ugyanez igaz művészetére is, újabb és újabb réteget ránt le a benne rejlő határtalannak tűnő forrásról.  - A művész már a hetvenes évektől ünnepelt performere, színésznője és költője volt Jugoszláviának és a régió különböző színtereinek, mert nem csak magyarul adta elő a verseit, performanszait, hanem bizonyos esetekben szerbül, szlovénül is – emelte ki lapunknak Kürti Emese, az acb Galéria művészettörténésze –. Jugoszláviában, ahol a kortárs zenének és az experimentális művészetnek nagyon fontos helyszínei és művészei működtek, elismerték és sokra tartották. Miután 1976-ban megjelent Phonopoetica című lemeze, sorra hívták meg a világ fontos intézményeibe. A galéria terében bemutatott Éneklő ládák című kiállítás hangköltészeti projektet visz színre; előzménye egy fotósorozat, amely Szombathy Bálint és Ladik Katalin együttműködéséből született. Az 1976-ban készült, betűkkel ellátott halszállító ládákat ábrázoló képeket a művész 2017-ben hanganyaggal, elmondása szerint „egy új dimenzióval” bővítette. S ez a dimenzió tovább bővült és szélesedett egy testi, élő anyaggá A halkonzervek szívverése című performanszon keresztül. „A ládák üresek, csak a tulajdonos nevét jelző feliratok vannak rajtuk. Én csak feltételezhetem, hogy bizonyára halak voltak bennük, élő halak. De ezek eltűntek, s itt vannak a mindennapi polcainkon. A konzervek valójában olyanok, mint a koporsók. Itt vagyok én, aki úgy tekintek a természetre és a tárgyakra, mint az élőlényekre – hiszen a verseimben és mindenben a tárgyakba lehelek életet, beszélnek nálam a tárgyak. Úgy gondoltam, hogy ezt meg tudom valósítani azzal, ha kiállítom ezeket a különböző formájú és színű halkonzervdobozokat, és egy sztetoszkóppal egyrészt konkrét zörejzenét is produkálok – ami nem élő –, valamint a szívdobogást is előállítom hang formájában” – részletezte Ladik Katalin az előadás felépítését. „A múlt idő ezáltal jelenné változik, vágy-idővé. A valamikori életükbe vezet vissza, amikor dobogott a szívük. Olyan jó beleképzelni, hogy ezek is élőlények voltak.”  A művész úgy véli, nem értelmezni kell ezeket az előadásokat, sokkal inkább hagyni, hogy hasson az emberre. Ez a hatás, az érzékelés központi szerepet tölt be művészetében, s úgy látja, az ember úgy élheti a lehető legteljesebben az életét, ha odafigyel a világra, az őt körülvevő rezdülésekre, emellett pedig önmagába is mélyen beleás – erről a folyamatról pedig olyan könnyedén beszélt, mintha ennél mi sem lenne könnyebb, még jelenlegi felgyorsult, zajos, impulzusoktól duzzadó világunkban sem. „Azok számára, akik a hagyományos művészet nyelvén nevelkedtek, nyilvánvalóan ez egy nehezebben befogadható médium, annak ellenére, hogy nagyon hosszú múltja van. Ennek egyik oka, hogy a nagyközönség nehezebben fér hozzá a nemhagyományos műformákhoz, ami elsősorban az oktatáson múlik, illetve azon, hogy korábban kevésbé jelenhettek meg kiállítási szituációban ezek a művek. Ha ennek a művészetnek egészen az archaikus rétegei, mechanizmusai felől közelítünk, azt látjuk, hogy nagyon egyszerű dologról van szó; a hangköltészet a maga ritualisztikus nyelvezetével egészen könnyedén visszavezethető a zenei improvizációkra, vagy a gyerekhangok működésmódjára” – hangsúlyozta Kürti Emese, hozzátéve, nem véletlen, hogy Ladik legnagyobb rajongói a gyerekek. „Ugyanazt az ösztönös, ritualisztikus, és improvizatorikus működésmódot hallják viszont, mint ami az ő teljesen elfogulatlan nyelvüket is jellemzi. Itt is a nyitottság az, ami rendkívül fontos: az a legnehezebb egy felnőtt ember számára, hogy megszabaduljon az olyan elvárásoktól, mit is kell, hogy nyújtson számára a művészet.”  
2018.07.07 20:37

Elegáns lett a megújult Szépművészeti (fotók)

Publikálás dátuma
2018.09.24 17:22

Fotó: Népszava/ Molnár Ádám
Október végén Leonardo-kamarakiállítással nyílik meg a Szépművészeti Múzeum. A következő megnyitását 2019 közepére tervezik.
Március közepén két hétre már megnyílt a nagyközönség előtt a Szépművészeti Múzeum Román csarnoka. A háromhajós román stílusú bazilikát idéző tér sokáig a szobormásolat-gyűjteményéről volt nevezetes, a második világháború után hetven évig a múzeum raktáraként várt jobb sorsára. Tavasszal tömegek álltak sorba a múzeum előtt és annak lépcsőjén, hogy csodájára járjanak a megújulásának: most ezt nem tehetnék meg. A lépcsőnek ugyanis hűlt helye. Igaz, október végére újraépítik, az épületnek a Kós Károly sétányra néző homlokzatát sem fogja állványzat takarni. Hétfőn sajtóbejáráson mutatta meg a Szépművészeti főigazgatója, Baán László, valamint Fekete Péter kulturális államtitkár, Mányi István építész és Seres András főrestaurátor, miért lesz érdemes újra sorba állni a múzeum előtt. Fekete Péter Kós Károly történelmi regényének, Az országépítőnek 1934-es kiadásával érkezett, hogy Baán Lászlót csodaálmodóként méltassa. A visszafogott eleganciával újraálmodott épület mélyföldszintjén már installálják az egyiptomi kiállítást: új, nagyobb térben, hatszáz műtárggyal fogja várni a látogatókat. Az emeleten, a felújított Román szárnyban a Régi képtár már elkészült, bárhol a világon megállná a helyét. Részben olyan művekkel, amelyeket eddig a Magyar Nemzeti Galériában láthattunk: a Szépművészeti régi-új koncepciójának megfelelően a XVIII. század végéig együtt mutatja be az egyetemes és a magyar művészet történetét. Így olyan dilemmák elé sem állítja a látogatót, hogy a Régi képtár egyik főműve, a trónoló Thalia vajon itáliai vagy magyar alkotás-e. Készítője, a magyar Michele Pannonio (Pannóniai Mihály) ugyanis Ferrarában alkotott.
Az épület Dózsa György úti szárnyában már hónapok óta elkészült a Schickedanz-terem játékos neoreneszánsz mennyezetfestésével, ahogy alatta, az első emeleten a Michelangelo-terem a kazettás dongaboltozatával. Itt fog megnyílni október végén a Leonardo és a budapesti lovas című kamaratárlat, középpontjában azzal a lovasszoborral, amelynek alkotója Leonardo da Vinci vagy egyik követője lehet. A kiállításhoz érkeznek Leonardo-grafikák Windsorból és a párizsi Louvre-ból is. Mányi István építész 35 éve foglalkozik a múzeum megújításának gondolatával, és annak minden gyakorlati lépésével. Felidézte: az elmúlt évtizedekben toldozgatták-foltozgatták az épületet, a mostani felújítás az első olyan koncepcionális lépés, amely egybefogalmazza a múzeumot, hosszú időre meghatározva a működését. Igaz, volna még néhány teendő, nem is kevés a 30 ezer négyzetméteren. A Reneszánsz csarnok például nem volt része a rekonstrukciónak – falfestései mögött a restaurátorok viszont megtalálták az eredeti festést. Amely, ha helyreállítanák, Mányi szerint legalább akkora durranás lenne, mint most a Román csarnok. A Román csarnok fölött is van egy varázslatos loft tér, és érdemes volna alternatív energiára átállítani az épület üzemeltetését – említett példákat. A Szépművészeti összes, megújult állandó kiállítása 2019 közepétől lesz látogatható. Újabb megnyitó prolongálva.

Számok a szépség mögött

Az elmúlt három és fél év alatt 14 ezer négyzetmétert érintett a Szépművészeti Múzeum mintegy tízmilliárd forintba kerülő felújítása, azaz a múzeum alapterületének 40 százalékát. Kétezer négyzetméter kiállítótér kapta vissza eredeti funkcióját, a műtárgyraktárak 500 négyzetméterrel bővültek. Az Országos Múzeumi Restaurálási és Raktározási Központ (OMRRK) év végére készül el mintegy húszmilliárd forintból a Szabolcs utcában. Az OMRRK 37 ezer négyzetméteres épületegyüttese többek között a Szépművészeti és a Magyar Nemzeti Galéria több mint 300 ezer műtárgyának megőrzéséhez és tudományos feldolgozásához biztosít majd helyet. A Szépművészeti mélyföldszintjén kialakítottak egy több mint 600 négyzetméteres, melegkonyhás éttermet is, amely egyszerre mintegy 140 embert tud vendégül látni. Bár az étterem üzemeltetésére kiírt nyilvános pályázatot elvben áprilisban elbírálták, külön kérdésre sem árulták el a bérlő kilétét. 

A budapesti lovas

A klasszicista szobrászat egyik nagysága, a dán Bertel Thorvaldsen segédjeként 1818 és 1824 között Rómában élt Ferenczy István szobrászművész, aki megtakarításait egy nyolcvan műből álló szoborgyűjteménybe fektette. A kollekció egyik darabjáról, a ma budapesti lovasként ismert kisméretű bronzszoborról úgy hitte: antik alkotás. Gyűjteményét örököseitől 1914-ben vásárolta meg a Szépművészeti Múzeum, amelynek igazgatóőre, Meller Simon művészettörténész két évvel később nagy bejelentést tett: az ágaskodó lovon küzdő harcos szobra valójában Leonardo da Vinci műve, Gian Giacomo Trivulzio zsoldosvezér – Milánó egykori helytartója – síremlékéhez készült tanulmány-modell alapján születhetett meg 1506 körül. Azaz ez a mű az egyetlen fennmaradt Leonardo-szobor a világon. Leonardo szerzősége azóta is vita tárgya – a katalógusban az alkotó Leonardo vagy követőjeként szerepel. A művet a washingtoni Nemzeti Művészeti Galériában 2009-ben állították ki. Az amerikai múzeum szakemberei akkor úgy foglaltak állást: nem bizonyítható, de nem is kizárható, hogy a bronzlovas Leonardo keze munkája. Annyi bizonyos: a bronz összetétele, az öntési technika alapján az itáliai reneszánsz idején készült, s lehet Leonardóval egykorú. 2015 őszén a Szépművészeti válogatott gyűjteménye részeként a milánói Palazzo Realéban is bemutatták. Stefano Zuffi művészettörténész akkor úgy nyilatkozott: szerinte kizárt, hogy a szobor Leonardo munkája volna, ám bizonyosan hozzátartozik a plasztikai munkásságához. Ez a korábbi milánói állásponthoz képest megengedőbb kijelentés. Leonardo vagy követője: a Népszava a szombati számában írt arról, a műtárgypiacon milyen jelentősége van annak, ha egy mű Leonardóé. A Leonardónak tulajdonított Salvator Mundi című képet – a világ legdrágább festményét – az Abu-Dzabi Louvre 450 millió dollárért vásárolta meg múlt év őszén. A művet korábban Leonardo tanítványának, a kiváló milánói festőnek, Bernardino Luininak tulajdonították. Luini legdrágábban eladott képe viszont „csak” 654 ezer dollárért kelt el árverésen.  

2018.09.24 17:22
Frissítve: 2018.09.24 17:31

Tanuljunk a művészetek legjobb mestereitől – online

Publikálás dátuma
2018.09.24 14:00

Fotó: /
Már A szolgálólány meséje című regény szerzőjétől, Margaret Atwood írónőtől is tanulhatunk a Masterclass (Mesterkurzus) nevű online oktatási program keretében. Az angol nyelven elérhető leckéket bármikor, bárhol megnézhetjük, s számos terület legjobbjainak előadásait látva fejleszthetjük saját képességeinket. Ahogy Atwooddal a kreatív írás rejtelmeibe kaphatunk bepillantást, úgy Hans Zimmerrel vagy Annie Leibovitzzal a zene és a fotográfia területére léphetünk be. Előad többek között Jane Goodall, Serena Williams, Helen Mirren, Marc Jacobs és Ron Howard is. A több mint harminc előadó egyenként átlagosan huszonnégy leckét tart egy kurzuson belül. Egy kurzus ára kilencven dollár (körülbelül huszonnégyezer forint), de ha több előadó óráin szeretnénk “részt venni”, köthetünk minden kurzusra kiterjedő előfizetést, melynek díja 180 dollár, azaz negyvenkilencezer forint. Egy koncertjegy árához hasonlítva nem is tűnik mindez olyan soknak, ha cserébe a fotelban ülve tanulhatunk Steve Martintól vagy Martin Scorsesetől. 
2018.09.24 14:00
Frissítve: 2018.09.24 14:00