Egy szívdobbanásnyi vágy-idő Ladik Katalinnal

Publikálás dátuma
2018.07.07 20:37

Fotó: Népszava/ Szalmás Péter
Experimentális művészet, vagy néhány színes betűvel ellátott láda – az acb Galéria legújabb projektje válaszokat nem, kérdéseket annál inkább kínál.
Egy sztetoszkóp, és néhány halkonzerv – átlagosnak tűnő kiállításmegnyitó és azzal egybekötött performansz az acb Galéria NA kiállítóterében. A konzervdozokat vizsgáló Ladik Katalin láttán könnyen felvetődik a kérdés: mégis, mi lesz ebből? Mígnem odáig hajtja a kíváncsiság, hogy már az ő fülében is ott a sztetoszkóp, és a trükk forrását keresi: mit csinál ez a nő, hogyan kocogtatja ezzel az orvosi műszerrrel a konzervdobozokat, amitől olyan, mintha… Aztán meghallja az egyre erősödő és halkuló szívdobbanásokat. „A befogadótól függ, hogy milyenek az érzékszervei, a hullámhosszai vagy a csápjai. Valaki csak értelmezni szeretné a dolgokat, az egy réteget kap. Aki pedig inkább átengedi magát a hatásnak, az többet” – hangsúlyozta az előadást követően Ladik Katalin. S bátran kijelenthető, hogy ugyanez igaz művészetére is, újabb és újabb réteget ránt le a benne rejlő határtalannak tűnő forrásról.  - A művész már a hetvenes évektől ünnepelt performere, színésznője és költője volt Jugoszláviának és a régió különböző színtereinek, mert nem csak magyarul adta elő a verseit, performanszait, hanem bizonyos esetekben szerbül, szlovénül is – emelte ki lapunknak Kürti Emese, az acb Galéria művészettörténésze –. Jugoszláviában, ahol a kortárs zenének és az experimentális művészetnek nagyon fontos helyszínei és művészei működtek, elismerték és sokra tartották. Miután 1976-ban megjelent Phonopoetica című lemeze, sorra hívták meg a világ fontos intézményeibe. A galéria terében bemutatott Éneklő ládák című kiállítás hangköltészeti projektet visz színre; előzménye egy fotósorozat, amely Szombathy Bálint és Ladik Katalin együttműködéséből született. Az 1976-ban készült, betűkkel ellátott halszállító ládákat ábrázoló képeket a művész 2017-ben hanganyaggal, elmondása szerint „egy új dimenzióval” bővítette. S ez a dimenzió tovább bővült és szélesedett egy testi, élő anyaggá A halkonzervek szívverése című performanszon keresztül. „A ládák üresek, csak a tulajdonos nevét jelző feliratok vannak rajtuk. Én csak feltételezhetem, hogy bizonyára halak voltak bennük, élő halak. De ezek eltűntek, s itt vannak a mindennapi polcainkon. A konzervek valójában olyanok, mint a koporsók. Itt vagyok én, aki úgy tekintek a természetre és a tárgyakra, mint az élőlényekre – hiszen a verseimben és mindenben a tárgyakba lehelek életet, beszélnek nálam a tárgyak. Úgy gondoltam, hogy ezt meg tudom valósítani azzal, ha kiállítom ezeket a különböző formájú és színű halkonzervdobozokat, és egy sztetoszkóppal egyrészt konkrét zörejzenét is produkálok – ami nem élő –, valamint a szívdobogást is előállítom hang formájában” – részletezte Ladik Katalin az előadás felépítését. „A múlt idő ezáltal jelenné változik, vágy-idővé. A valamikori életükbe vezet vissza, amikor dobogott a szívük. Olyan jó beleképzelni, hogy ezek is élőlények voltak.”  A művész úgy véli, nem értelmezni kell ezeket az előadásokat, sokkal inkább hagyni, hogy hasson az emberre. Ez a hatás, az érzékelés központi szerepet tölt be művészetében, s úgy látja, az ember úgy élheti a lehető legteljesebben az életét, ha odafigyel a világra, az őt körülvevő rezdülésekre, emellett pedig önmagába is mélyen beleás – erről a folyamatról pedig olyan könnyedén beszélt, mintha ennél mi sem lenne könnyebb, még jelenlegi felgyorsult, zajos, impulzusoktól duzzadó világunkban sem. „Azok számára, akik a hagyományos művészet nyelvén nevelkedtek, nyilvánvalóan ez egy nehezebben befogadható médium, annak ellenére, hogy nagyon hosszú múltja van. Ennek egyik oka, hogy a nagyközönség nehezebben fér hozzá a nemhagyományos műformákhoz, ami elsősorban az oktatáson múlik, illetve azon, hogy korábban kevésbé jelenhettek meg kiállítási szituációban ezek a művek. Ha ennek a művészetnek egészen az archaikus rétegei, mechanizmusai felől közelítünk, azt látjuk, hogy nagyon egyszerű dologról van szó; a hangköltészet a maga ritualisztikus nyelvezetével egészen könnyedén visszavezethető a zenei improvizációkra, vagy a gyerekhangok működésmódjára” – hangsúlyozta Kürti Emese, hozzátéve, nem véletlen, hogy Ladik legnagyobb rajongói a gyerekek. „Ugyanazt az ösztönös, ritualisztikus, és improvizatorikus működésmódot hallják viszont, mint ami az ő teljesen elfogulatlan nyelvüket is jellemzi. Itt is a nyitottság az, ami rendkívül fontos: az a legnehezebb egy felnőtt ember számára, hogy megszabaduljon az olyan elvárásoktól, mit is kell, hogy nyújtson számára a művészet.”  
2018.07.07 20:37

Kísérletező és inspiráló előadások a színművészeti egyetemen

Publikálás dátuma
2019.01.21 20:45
A versciói Dimitri Színház Gardróbja
Fotó: /
A Színház és Filmművészeti Egyetemen harmadszor rendezik meg a FACT Fesztivált.
A január 31-én kezdődő négy napos nemzetközi sorozaton prágai, belgrádi, giesseni, versció-i, a kaposvári színművészeti egyetem produkciói, valamint a házigazda intézmény előadásai láthatók. A fesztivál elindítója Kiss Csaba rendező időközben az indoklás szerint koncepcióváltás miatt kiszállt a szervezésből. A programot az egyetem vezetőiből álló szerkesztőbizottság állította össze. Upor László rektorhelyettes elmondta, nem szerették volna, ha az elképzeléseket egyetlen személy határozta volna meg. A külföldi produkciókat főként videófelvételek alapján válogatták. Bagossy László, a Színházművészeti Intézet vezetője úgy fogalmazott, fontos szempont volt, hogy kísérletező, inspiráló előadásokat hívjanak meg. A színházi kínálat mellett gazdag filmes program is várja az érdeklődőket, vizsgafilmek vetítésével, minikonferenciával, sőt egy olyan filmes versennyel is, ahol huszonnégy óra alatt kell elkészülni egy kisfilm valamennyi munkafázisával. A sorozathoz kapcsolódik kiállítás is, bemutatkoznak a Színház és Filmművészeti Egyetem látványtervező szakának hallgatói, nyílik tárlat díszletekből és jelmezekből is. A fesztivál kísérőprogramjai között szerepelnek workshopok, sőt azt is meg tudhatják a résztvevők, hogy miként kell szervezni egy a fiatalokat megszólító, pörgős fesztivált. Lesznek koncertek, és olyan kötetlen összejövetelek, ahol a különböző helyekről érkező hallgatók megismerkedhetnek egymással és az általuk képviselt intézmények sajátosságaival is. Kérdésünkre elhangzott, hogy a fesztivál költségvetése hétmillió forint, a rendezvény finanszírozását többek között a Nemzeti Kulturális Alap és a Magyar Művészeti Akadémia támogatja, de a Színház és Filmművészeti Egyetem saját forrásait is mozgósítja.     
2019.01.21 20:45

Áruló vagy hős? Különleges Görgei-kiállítás is látható idén a Nemzeti Múzeumban

Publikálás dátuma
2019.01.21 18:07
Részlet a Görgei-kiállításról
Fotó: Népszava/ Tóth Gergő
A történelmi emlékezethez való viszony kap központi szerepet idén a Magyar Nemzeti Múzeumban, és a múzeumkertet is újra birtokba veheti a közönség.
A generációk közötti párbeszéd és a közönséggel való közelebbi kapcsolat megteremtése a  Magyar Nemzeti Múzeum kedden induló Közös időnk – 1989 című, a rendszerváltás harmincadik évfordulója alkalmából szervezett projektjének. A korabeli tárgyak és relikviák gyűjtését, és tudományos kutatásokat is felvonultató egész éves programsorozattal szeretnék elérni, hogy a rendszerváltást ne kizárólag politikai nézőpontból lássuk, hanem a mindennapi élet és a közemberek felől is – részletezte Varga Benedek, a múzeum főigazgatója a hétfőn tartott sajtótájékoztatón. „Nem kell félni attól, hogy a politika beletenyerel és meghamisítja?” – vetődött fel a kérdés, mire a főigazgató visszakérdezett: „miért kellene félni? ”Ez szokás Magyarországon” - hangzott a válasz, mire Varga Benedek így reagált: „a Nemzeti Múzeum nem fél.”  Az áruláshoz és a múltunkhoz való viszonyt állítja középpontjába Az ismeretlen Görgei című időszaki kiállítás is, amely a történeti emlékezet és a történettudomány szembeállítását, s az 1848-1849-es szabadságharc meghatározó alakja körül kialakult kérdések megválaszolását tűzte ki célul. A Görgei (eredetileg Görgey) Artúr családjára, tanulmányaira, katonai pályafutására, valamint a kor hadászati eszközeit is bemutató kiállítás a kémikusból kiemelt pozíciójú tábornokká, majd a világosi fegyverletételt követően árulóvá, s száműzötté vált ember életét hazatéréséig, majd haláláig követi végig a tábornok XX. századi politikai-ideológiai megítélésének változásait is felvillantva. Az intézmény az elmúlt években dinamikus nézőszám-növekedésről számolhat be – ismertette a főigazgató –, a 2015-ös 145 ezerhez képest 2018-ban 270 ezren látogatták a tárlatokat. A múzeum idén is helyet ad a tavaly 45 ezres nézőszámot elért World Press Photo kiállításnak és a Seuso kincseket kibővített, újrarendezett tárlaton kívánják bemutatni. Nyáron a magyar fegyverek művelődés- és kultúrtörténetébe engednek betekintést, az év második felében egy iráni vendégkiállítás, majd Rotschild Klára divattervező munkásságát bemutató tárlat lesz látható. Kalifornia aranya címmel szintén időszaki kiállítást terveznek, ez az 1849-es magyar emigráció azon tagjaira fókuszál, akik aranybányászattal és pénzveréssel foglalkoztak. A főigazgató kiemelte: a múzeum Málenkij Robot Emlékhelye bekerült az Év Európai Múzeuma Díj esélyesei közé, ez a több száz nemzetközi jelentkező közül már így is jelentős elismerés. Az újabb tagintézmény nyitásáról is szó esett: az Andrássy Gyula jelentőségét kifejező emlékmúzeumnak otthont adó Bem rakparti palotában 2020-ban kezdődhet el az építkezés. Az állandó és időszaki kiállításoknak is helyet nyújtó helyszín 2021-ben nyithatja meg kapuit. A múzeumkert felújítási munkálatainak záródátumaként az időjárás függvényében a február végét jelölték meg, bár a kérdésre, a Múzeumok Majálisa már a szabadban lesz-e, a főigazgató azt válaszolta, a nagy érdeklődés miatt valószínűleg meg kell majd osztaniuk a program helyszíneit, hogy kíméljék az elegáns, felújított kertet: „Ez nehéz dolog, vagy kert van, vagy népünnepély. A kettőt nehéz összekapcsolni, de próbálunk harmóniát teremteni a kettő között.” Varga Benedek elmondta, hogy tavasszal megkezdődik a kertészház átépítése is, amely az ott 1938 decemberében képeslapokat árult Apponyi Geraldine – későbbi albán királyné – nevét viseli majd.
2019.01.21 18:07