Mintha új kamrát talátak volna a gízai nagy piramisban

Publikálás dátuma
2018.07.07 09:15

Fotó: /
Hanglemeztörténeti szenzáció és a jazzrajongóknak is bombameglepetés. Véletlenül előkerült a legendás szaxofonos, John Coltrane 1963-ban rögzített, mindeddig elveszettnek hitt stúdiófelvétele. Az album a Both Directions at Once (Egyszerre mindkét irányba) címet kapta, ami ugyancsak rejtélyesen hangzik.
John Coltrane (1926–1967), az egyetemes jazztörténet meghatározó személyisége 1963. március 6-án reggel bement a New Jersey-i Van Gelder stúdióba, hogy egyetlen nap alatt felvegyen egy teljes lemezanyagot. Új kompozícióit legsikeresebb kvartettjével rögzítette, amelyben a ma is élő (épp 80 éves) McCoy Tyner zongorázott, Jimmy Garrrison nagybőgőzött és Elvin Jones dobolt. A felvétel sorsa azonban szerencsétlenül alakult: a mesterszalagot véletlenül a stúdióban hagyták, később egy időre meg is feledkeztek róla, aztán (a művész halála után) már hiába keresték Coltrane kiadója, a jelenleg a Universal Music csoporthoz tartozó Impulse szakemberei. Néhány hónappal ezelőttig senki sem tudott arról, hogy a felvételből létezik egy másolat, amit Coltrane átadott az első feleségének, Naima Juanita Grubbsnak. Naima családtagjai a hagyaték rendezése közben, véletlenül bukkantak a példányra, amelynek zenei és technikai minősége olyan kiválónak bizonyult, hogy az Impulse mostani vezetői a kiadás mellett döntöttek. A több mint fél évszázadon át elveszettnek hitt lemez világpremierjét június 29-én tartották a kaliforniai Santa Monicában. „Olyan történelmi léptékű felfedezés ez a jazztörténetben, mintha a régészek találtak volna egy új kamrát a gízai nagy piramisban” – mondta Coltrane egykori kollégája és barátja, a 88 éves Sonny Rollins szaxofonos a The Guardian kérdésére. Valóban: az albumon szereplő hét kompozíció közül kettő eddig teljesen ismeretlen volt a publikum előtt: még címük sincs, csak sorszámuk (Untitled Original 11383 és 11386). A One Up – One Down című szám azért érdekes, mert bár a legelszántabb Coltrane-rajongók a Birdland jazzklubban rögzített koncertfelvételről emlékezhetnek rá, stúdióban Coltrane soha többé nem játszotta. Különleges a Nature Boy című kompozíció is, amit eredetileg (1948-ban) Nat King Cole vitt világsikerre, Coltrane azonban teljesen átformálta, újraértelmezte a populáris dalt. A Nature Boy-ból egy 1965-ös stúdiófelvétel is létezik, és a kettő között óriási a különbség. A most előkerült, 1963 tavaszi felvételen a kvartett viszonylag kötött formában, hosszas hangszerszólók nélkül interpretálja a balladát, két évvel később viszont már (a megszülető free jazz szellemében) Coltrane rögtönzéseiben szinte fel sem lehet ismerni az eredeti dallamot. Az osztrák és magyar jazzbarátok számára különösen érdekes lehet a Vilia című tétel, amelynek témája Lehár Ferenc operettje, A víg özvegy közismert Vilja-dalából építkezik.
Coltrane életművének avatott kutatója, Ben Ratliff a New York Times kérdésére úgy vélekedett az elveszettnek hitt lemezről, hogy a legendás szaxofonos – halála előtt négy évvel – itt indult el utolsó nagy korszaka, a bebopot fokozatosan felváltó free jazz felé. „Az egyes darabok kibontásában nincs nyoma előre eltervezett koncepciónak: Coltrane és a kvartett rábízta magát a pillanatra. Nagyon sok új hangzást itt próbáltak ki először, sokat merítettek a blues örökségéből, és nem nehéz észrevenni, miként előlegzi meg a Both Directions at Once az utolsó nagy Coltrane-albumok, az 1964-es Love Supreme, az 1965-ös Transition és Ascension hangzásképét.” A furcsa címadást (Egyszerre mindkét irányba) Ratliff egy kompozíciós ötlettel magyarázza: Coltrane szerette úgy „megbolondítani” a témákat és az improvizációkat, hogy egy zenei szakaszt a kellős közepén kezdett el játszani, s onnan párhuzamosan haladt a kezdőpont és a végpont felé. Ezzel nem ért egyet John Fordham jazzkritikus, aki szerint a cím arra utal, hogy a lemez két alkotói korszak határán helyezkedik el. Coltrane még egy utolsó pillantást vet a virtuóz és melodikus bebopra (amelynek világsikerét köszönhette), de közben már előretekint az utolsó évek intenzív, mantra-szerűen ismétlődő, erős spirituális töltetű muzsikájára.

Ki volt Naima Juanita Grubbs?

John Coltrane 1953-ban, már sikeres fiatal zenészként ismerkedett meg Naima „Juanita” Grubbs-szal, az iszlám hitre áttért szövőgyári munkásnővel, aki egyedül nevelte ötéves kislányát, Antoniát. A látszólag jelentős társadalmi különbség ellenére szerelmük tartósnak bizonyult: 1955-ben összeházasodtak és tíz évvel később váltak el. Naima végigkísérte Coltrane súlyos heroin- és alkoholfüggőségét, gyógyításában aktív szerepet vállalt. Nevét őrzi a Naima című ballada, amely Coltrane 1960-ban megjelent, korszakos jelentőségű lemezének (Giant Steps) egyik legnagyobb sikere volt. Coltrane első felesége 1996-ban hunyt el, s az ő hagyatékából került most elő az elveszettnek hitt lemezfelvétel.   

Témák
Jazz
2018.07.07 09:15
Frissítve: 2018.07.07 09:30

Elegáns lett a megújult Szépművészeti (fotók)

Publikálás dátuma
2018.09.24 17:22

Fotó: Népszava/ Molnár Ádám
Október végén Leonardo-kamarakiállítással nyílik meg a Szépművészeti Múzeum. A következő megnyitását 2019 közepére tervezik.
Március közepén két hétre már megnyílt a nagyközönség előtt a Szépművészeti Múzeum Román csarnoka. A háromhajós román stílusú bazilikát idéző tér sokáig a szobormásolat-gyűjteményéről volt nevezetes, a második világháború után hetven évig a múzeum raktáraként várt jobb sorsára. Tavasszal tömegek álltak sorba a múzeum előtt és annak lépcsőjén, hogy csodájára járjanak a megújulásának: most ezt nem tehetnék meg. A lépcsőnek ugyanis hűlt helye. Igaz, október végére újraépítik, az épületnek a Kós Károly sétányra néző homlokzatát sem fogja állványzat takarni. Hétfőn sajtóbejáráson mutatta meg a Szépművészeti főigazgatója, Baán László, valamint Fekete Péter kulturális államtitkár, Mányi István építész és Seres András főrestaurátor, miért lesz érdemes újra sorba állni a múzeum előtt. Fekete Péter Kós Károly történelmi regényének, Az országépítőnek 1934-es kiadásával érkezett, hogy Baán Lászlót csodaálmodóként méltassa. A visszafogott eleganciával újraálmodott épület mélyföldszintjén már installálják az egyiptomi kiállítást: új, nagyobb térben, hatszáz műtárggyal fogja várni a látogatókat. Az emeleten, a felújított Román szárnyban a Régi képtár már elkészült, bárhol a világon megállná a helyét. Részben olyan művekkel, amelyeket eddig a Magyar Nemzeti Galériában láthattunk: a Szépművészeti régi-új koncepciójának megfelelően a XVIII. század végéig együtt mutatja be az egyetemes és a magyar művészet történetét. Így olyan dilemmák elé sem állítja a látogatót, hogy a Régi képtár egyik főműve, a trónoló Thalia vajon itáliai vagy magyar alkotás-e. Készítője, a magyar Michele Pannonio (Pannóniai Mihály) ugyanis Ferrarában alkotott.
Az épület Dózsa György úti szárnyában már hónapok óta elkészült a Schickedanz-terem játékos neoreneszánsz mennyezetfestésével, ahogy alatta, az első emeleten a Michelangelo-terem a kazettás dongaboltozatával. Itt fog megnyílni október végén a Leonardo és a budapesti lovas című kamaratárlat, középpontjában azzal a lovasszoborral, amelynek alkotója Leonardo da Vinci vagy egyik követője lehet. A kiállításhoz érkeznek Leonardo-grafikák Windsorból és a párizsi Louvre-ból is. Mányi István építész 35 éve foglalkozik a múzeum megújításának gondolatával, és annak minden gyakorlati lépésével. Felidézte: az elmúlt évtizedekben toldozgatták-foltozgatták az épületet, a mostani felújítás az első olyan koncepcionális lépés, amely egybefogalmazza a múzeumot, hosszú időre meghatározva a működését. Igaz, volna még néhány teendő, nem is kevés a 30 ezer négyzetméteren. A Reneszánsz csarnok például nem volt része a rekonstrukciónak – falfestései mögött a restaurátorok viszont megtalálták az eredeti festést. Amely, ha helyreállítanák, Mányi szerint legalább akkora durranás lenne, mint most a Román csarnok. A Román csarnok fölött is van egy varázslatos loft tér, és érdemes volna alternatív energiára átállítani az épület üzemeltetését – említett példákat. A Szépművészeti összes, megújult állandó kiállítása 2019 közepétől lesz látogatható. Újabb megnyitó prolongálva.

Számok a szépség mögött

Az elmúlt három és fél év alatt 14 ezer négyzetmétert érintett a Szépművészeti Múzeum mintegy tízmilliárd forintba kerülő felújítása, azaz a múzeum alapterületének 40 százalékát. Kétezer négyzetméter kiállítótér kapta vissza eredeti funkcióját, a műtárgyraktárak 500 négyzetméterrel bővültek. Az Országos Múzeumi Restaurálási és Raktározási Központ (OMRRK) év végére készül el mintegy húszmilliárd forintból a Szabolcs utcában. Az OMRRK 37 ezer négyzetméteres épületegyüttese többek között a Szépművészeti és a Magyar Nemzeti Galéria több mint 300 ezer műtárgyának megőrzéséhez és tudományos feldolgozásához biztosít majd helyet. A Szépművészeti mélyföldszintjén kialakítottak egy több mint 600 négyzetméteres, melegkonyhás éttermet is, amely egyszerre mintegy 140 embert tud vendégül látni. Bár az étterem üzemeltetésére kiírt nyilvános pályázatot elvben áprilisban elbírálták, külön kérdésre sem árulták el a bérlő kilétét. 

A budapesti lovas

A klasszicista szobrászat egyik nagysága, a dán Bertel Thorvaldsen segédjeként 1818 és 1824 között Rómában élt Ferenczy István szobrászművész, aki megtakarításait egy nyolcvan műből álló szoborgyűjteménybe fektette. A kollekció egyik darabjáról, a ma budapesti lovasként ismert kisméretű bronzszoborról úgy hitte: antik alkotás. Gyűjteményét örököseitől 1914-ben vásárolta meg a Szépművészeti Múzeum, amelynek igazgatóőre, Meller Simon művészettörténész két évvel később nagy bejelentést tett: az ágaskodó lovon küzdő harcos szobra valójában Leonardo da Vinci műve, Gian Giacomo Trivulzio zsoldosvezér – Milánó egykori helytartója – síremlékéhez készült tanulmány-modell alapján születhetett meg 1506 körül. Azaz ez a mű az egyetlen fennmaradt Leonardo-szobor a világon. Leonardo szerzősége azóta is vita tárgya – a katalógusban az alkotó Leonardo vagy követőjeként szerepel. A művet a washingtoni Nemzeti Művészeti Galériában 2009-ben állították ki. Az amerikai múzeum szakemberei akkor úgy foglaltak állást: nem bizonyítható, de nem is kizárható, hogy a bronzlovas Leonardo keze munkája. Annyi bizonyos: a bronz összetétele, az öntési technika alapján az itáliai reneszánsz idején készült, s lehet Leonardóval egykorú. 2015 őszén a Szépművészeti válogatott gyűjteménye részeként a milánói Palazzo Realéban is bemutatták. Stefano Zuffi művészettörténész akkor úgy nyilatkozott: szerinte kizárt, hogy a szobor Leonardo munkája volna, ám bizonyosan hozzátartozik a plasztikai munkásságához. Ez a korábbi milánói állásponthoz képest megengedőbb kijelentés. Leonardo vagy követője: a Népszava a szombati számában írt arról, a műtárgypiacon milyen jelentősége van annak, ha egy mű Leonardóé. A Leonardónak tulajdonított Salvator Mundi című képet – a világ legdrágább festményét – az Abu-Dzabi Louvre 450 millió dollárért vásárolta meg múlt év őszén. A művet korábban Leonardo tanítványának, a kiváló milánói festőnek, Bernardino Luininak tulajdonították. Luini legdrágábban eladott képe viszont „csak” 654 ezer dollárért kelt el árverésen.  

2018.09.24 17:22
Frissítve: 2018.09.24 17:31

Tanuljunk a művészetek legjobb mestereitől – online

Publikálás dátuma
2018.09.24 14:00

Fotó: /
Már A szolgálólány meséje című regény szerzőjétől, Margaret Atwood írónőtől is tanulhatunk a Masterclass (Mesterkurzus) nevű online oktatási program keretében. Az angol nyelven elérhető leckéket bármikor, bárhol megnézhetjük, s számos terület legjobbjainak előadásait látva fejleszthetjük saját képességeinket. Ahogy Atwooddal a kreatív írás rejtelmeibe kaphatunk bepillantást, úgy Hans Zimmerrel vagy Annie Leibovitzzal a zene és a fotográfia területére léphetünk be. Előad többek között Jane Goodall, Serena Williams, Helen Mirren, Marc Jacobs és Ron Howard is. A több mint harminc előadó egyenként átlagosan huszonnégy leckét tart egy kurzuson belül. Egy kurzus ára kilencven dollár (körülbelül huszonnégyezer forint), de ha több előadó óráin szeretnénk “részt venni”, köthetünk minden kurzusra kiterjedő előfizetést, melynek díja 180 dollár, azaz negyvenkilencezer forint. Egy koncertjegy árához hasonlítva nem is tűnik mindez olyan soknak, ha cserébe a fotelban ülve tanulhatunk Steve Martintól vagy Martin Scorsesetől. 
2018.09.24 14:00
Frissítve: 2018.09.24 14:00