Kissé lassult a népesség fogyása, de egy év alatt 27 ezerrel lettünk kevesebben, így idén januárban már csak 9 millió 771 ezer fő volt Magyarország népessége - derült ki a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) hét közepén megjelent évkönyvéből. A legtöbben 1981-ben voltunk, akkor még 10 millió 713 ezer főt mutatott a statisztika, azóta elvesztettünk így vagy úgy egymillió magyart. A baj csak az, hogy ha az ember tovább olvassa az évkönyv számsorait és eljut odáig, vajon hány magyar dolgozik külföldön, és lehet-e tudni, vajon közülük hányan jönnek majd haza és a fiatalok közül mennyi azok száma, akik végleg más országban képzelik el a jövőt, a kötet nem kínál egyértelmű válaszokat.

A kiadvány szerint egyre kevesebben mennek el és tavaly 9 százalékkal többen vándoroltak vissza Magyarországra azok közül, akik az utóbbi években külföldön kerestek munkát. Azt viszont nem lehet tudni, hogy jött ki ez az eredmény, mert eddig többnyire csak találgattak a szakemberek a kivándoroltak számáról, vagy legalábbis tagadták a közkeletű 600 ezer fős létszámot. A másik oldalon valamivel biztosabbnak tűnő adatokkal találkozni, ezek szerint 1981 óta 200 ezer fővel lettünk többen a támogatott bevándorlás következtében – a jelenlegi kormány által sokat támadott migráció tehát valamire mégis jó lehet. 2018. január 1-jén a jogszerűen és huzamosan Magyarországon tartózkodó külföldi állampolgárok száma 156 ezer fő volt, az ország népességének 1,6 százaléka. Az itt élő külföldiek túlnyomó többsége Európából, ezen belül a környező országokból, főképp Romániából, Németországból, Szlovákiából, valamint Ukrajnából érkezett.

A tavalyi számok alapján ki lehet jelenteni, hogy a kormány módszeresen sulykolt családpárti mondatai ellenére kevesebb gyerek született, mint az előző évben – igaz, nagyjából 20 ezer fővel kisebb lett a szülni képes nők száma is. Ráadásul 2017 telén ismét erős influenzajárvány söpört végig az országon, amibe sok idős ember halt bele. Ha csak ezt a két adatot vetnék össze az elemzők, a lélekszám csökkenés meghaladná a 40 ezer főt, de a statisztikát nagyban javította a fent idézett bevándorlási többlet.

A lakosság fogyatkozása nem egyformán érinti az ország egyes régióit, tavaly is folytatódott a korábbi belső vándorlás. A Dél-Dunántúlon és Dél-Alföldön volt a legmagasabb a létszám csökkenése, az Észak-Alföldön és Pest környékén a legalacsonyabb. „Megyei szinten az átlagnál gyorsabban fogy Békés, Zala, Nógrád és Somogy megye népessége, míg Szabolcs-Szatmár-Bereg, Hajdú-Bihar és Pest megyében az országosnál fiatalabb korösszetételből adódóan a legkisebb a természetes fogyás mértéke.” 2017-ben is két térsége volt az országnak, ahol létszámbővülést rögzítettek: természetesen a gazdasági központokban, tehát Pest és Győr-Moson-Sopron megyében. A tavalyi adatok alapján folytatódik a tendencia: Szabolcsból és Borsodból menekülnek az emberek, mert nincs elég munka. Pontosabban nincs olyan munka, amit a magyarok elvállalnának, mert közben a határ túloldaláról épp ebbe a térségbe érkeztek a legtöbben.

Összességében 2017-ben 265 ezren költöztek el korábbi állandó lakóhelyükről és 307 ezren változtattak ideiglenes lakcímet. Ez kis emelkedés a korábbiakhoz képest, az irány változatlanul a kistelepülésekről a városok felé mutat. Ez alól épp a főváros a kivétel, ahol még tavaly is erős volt az agglomerációs települések szívó hatása. A belső vándorlást vizsgálva a legmegdöbbentőbb az a felmérés, amely megmutatja, hogy a leszakadó térségek lakosságának 80 százaléka annak ellenére nem akar mozdulni, hogy érzi életének kilátástalanságát. Különösen a nők ragaszkodnak a megszokott környezetükhöz. Ezen a ponton egyébként a kiadvány összeállítói maguk is elismerik, hogy semmilyen pontos nyilvántartás nincs a külföldre költözött magyar dolgozókról, legfeljebb azokról tudni valamit, akiknek maradt itthon családtagjuk, aki a mikrocenzus adatfelvételekor bediktálta őket, mint elvileg velük egy háztartásban élőket. Nincs meglepetés: gyorsul a magyar népesség elöregedése is, ahogyan ez a jellemző az európai országok nagy részére. Nálunk a 60 éves és annál idősebb lakosok száma először 1992-ben haladta meg a 14 éves kor alatti gyermekkorú népességét, „2005 óta viszont már a 65 évesek és annál idősebbek is többen vannak, mint a gyermekkorúak. 2018. január 1-jén száz gyermekre 130 időskorú lakos jutott” – írja az összesítés.

A magyar nyugdíjaknak az aktív keresők jövedelméhez viszonyított értéke változatlanul jó európai összehasonlításban, de azt az éves országismertető is megemlíti, hogy a vásárlóértéke ezeknek a nyugdíjaknak rémesen kevés. A magyar nyugdíjas az itteni átlagnyugdíjból 61 százalékkal kevesebbet tud vásárolni, mint osztrák társa, de 83 százalékkal többet, mint egy bolgár idős ember. A cél természetesen az osztrák színvonal közelítése lenne, amihez azonban nem kerültünk közelebb tavaly sem.

A statisztikusok azt rögzítették, hogy tavaly is csökkent a szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázatának kitett népesség aránya, 2011-ben még a lakosság 33,5 százalékát sorolták ide, 2016-ban már „csak” alig több mint negyedét. Kisnyugdíjasok tömegei tiltakozhatnak az ellen a kijelentés ellen, hogy ez a réteg a legkevésbé kitett ennek a kockázatnak. A bruttó és a nettó bérek is nőttek, kevesebb lett a közmunkás – hosszan olvashatunk a béremelések, pótlékok és bérkiegészítések kusza rendszeréről, amitől már majdnem mindenki jól érezheti magát – hát persze a közszféra nem annyira, meg a vendéglátásban, szálláskiadásban dolgozók és a humán egészségügy és szociális ellátás területén dolgozók sem, de nekik is jó hír, hogy egészen kicsit, de legalább a területi különbségek azért csökkentek a bérek között.  A KSH kiadványában kiáltóan nagy különbség jelenik meg a kétgyerekes családok jövedelme, támogatása és a három, vagy ennél is több gyermeket vállaló szülők anyagi helyzete között. Kiáltanak a fideszes családpolitikai korlátai és itt a felelet a korábban már említett csökkenő születésszámra is.  Ami azonban biztosan javult, az a magyar lakosság biztonságérzete. 2013-ban még csak a lakosság 63 százaléka gondolta úgy, hogy bátran kimenne éjszaka is sétálni lakóhelyén, tavaly már 79 százalékos volt ez az arány.

Magyarországon 2009 óta létezik a bejegyzett élettársi kapcsolat intézménye, vagyis az azonos nemű párok is elismertethetik kapcsolatukat a törvény előtt. A KSH idén áprilisban publikált adatai szerint a jogintézmény bevezetése óta tavaly döntöttek mellette a legtöbben, összesen 87 pár kötötte össze az életét – írja a 24.hu –, míg 2016-ban 84, 2015-ben 65 pár élt a lehetőséggel. Korábban, 2012-2013-ban jelentősen visszaesett a bejegyzési kedv, de 2014-től emelkedik a kapcsolatukat elismertető párok száma. E mögött az állhat, hogy a bejegyzett élettársaknak is jár a friss házasok adókedvezménye, ha pedig valamelyik fél gyermeket nevel, akkor az utána járó családi adókedvezményt is megoszthatja a párjával. 2016 júniusában derült ki, hogy a gyermeket nevelő bejegyzett élettársak is igényelhetik a családi otthonteremtési kedvezményt (CSOK). A kedvezményeket annak ellenére vehetik igénybe, hogy a kormány az alaptörvénybe írta: a házasság férfi és nő között létrejött életközösséget. A bejegyzett élettársai kapcsolat ennek megfelelően csak majdnem-házasság, tehát nem minősül családnak. A felek nem vehetik fel egymás nevét, csak úgy lehet közös vezetéknevük, ha az egyik vagy mindkét fél megváltoztatja a nevét. A bejegyzett élettársak nem fogadhatják örökbe a párjuk gyermekét, közösen nem fogadhatnak örökbe, a leszbikus nők nem vehetnek részt mesterséges megtermékenyítésben. A meleg párok viszont dönthetnek úgy, hogy egyikük örökbe fogad gyermeket, de így felvállalják azt a helyzetet, hogy a szülőként velük élő társ nem lesz a gyerek törvényes szülője. A jogi nehézségek ellenére egyre több meleg pár dönt úgy, hogy gyermeket vállalnak. 

Rendkívül szigorú biztonsági intézkedések mellett kezdődött meg szombaton délután a Budapest Pride fesztivál központi eseménye, az LMBTQ közösség felvonulása. A rendőrség a szervezők kifejezett kérése ellenére kordonokkal zárta le a Városligeti fasort, a Lövölde teret és az Andrássy utat, az ott parkoló autókat is elszállították. Kora délután már a helyi lakókat is csak lakcímkártya felmutatása után, rendőri kísérettel engedték haza. A menet a Városligeti fasorból a Kodály köröndön át az Andrássy útra fordult, onnan a Nagymező és Alkotmány utcán át ért a Kossuth térre nem sokkal délután öt óra előtt. A menet létszámát nehéz megbecsülni, de biztos, hogy több ezren voltak. A szervezők 18 ezres számot közöltek.   
A rendőrségi szigor oka az volt, hogy homofób, szélsőjobboldali szervezetek ellentüntetést jelentettek be a közeli Hősök terére. Illetve hivatalosan nem a Pride ellen tüntetnek, hanem a 907-es, a magyarok és a keleti-frankok közt lezajlott pozsonyi csata 1111. évfordulójára emlékeztek – tudósítónk szerint néhány százan, közülük sokan különféle „hagyományőrző” öltözékben. 

Tudósítónk szerint az Andrássy úton, a Hősök tere és a Kodály körönd között egy kordon mögül 50-100 ellentüntető próbálta megzavarni a menetet, főként azzal, hogy néhány motort bőgettek hangosan, de a Pride zenéje jobbára elnyomta a ezt. Transzparenseiket egyebek mellett az állt: „You are not welcome here” vagyis „nem látunk szívesen benneteket”. A felvonulás részvevői zászlólengetéssel reagáltak rájuk. Az Oktogonnál is volt néhány ellentüntető, a tér két oldalán a kordon mellett, de többségében inkább csak bámészkodók nézték a felvonulókat. A Jókai térnél, a Mozsár utcánál is kiabált körülbelül ötven ember, de a vonulók többsége észre sem vette őket.

Fél órával az indulás előtt munkatársunk szerint már több ezren voltak a gyülekező helyen, a Városligeti fasorban, és a tömeg egyre nő. Mindenütt szivárványszínű zászlót, léggömböket és harsány ruhákat lehet látni, illetve rengeteg rendőrt. A menethez hat, feldíszített teherautó sorakozott fel, az egyik transzparensen az állt: „Anifasiszták a homofóbia ellen”. A táblák tanúsága szerint Szegedről, Pécsről és Debrecenből is érkeztek felvonulók. Idén több nagyvállalat (például bank és szoftvercég) is támogatja a felvonulást, munkatársaik a céges logók alatt vesznek részt a rendezvényen. A pártok közül tudósítónk az MSZP, a DK, a Párbeszéd, a Momentum és az MKKP jelképeivel találkozott. És még a német nagykövet is ott volt: