Lassabban fogyunk, jobban élünk, de boldogtalanok vagyunk

A KSH legfrissebb kiadványa 24. alkalommal foglalja össze az előző év gazdasági és társadalmi folyamatait a számok tükrében. Nagy vonalakban javul az életünk, egész addig, amíg el nem jutunk a részletes adatsorokig és az emberig.

Kissé lassult a népesség fogyása, de egy év alatt 27 ezerrel lettünk kevesebben, így idén januárban már csak 9 millió 771 ezer fő volt Magyarország népessége - derült ki a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) hét közepén megjelent évkönyvéből. A legtöbben 1981-ben voltunk, akkor még 10 millió 713 ezer főt mutatott a statisztika, azóta elvesztettünk így vagy úgy egymillió magyart. A baj csak az, hogy ha az ember tovább olvassa az évkönyv számsorait és eljut odáig, vajon hány magyar dolgozik külföldön, és lehet-e tudni, vajon közülük hányan jönnek majd haza és a fiatalok közül mennyi azok száma, akik végleg más országban képzelik el a jövőt, a kötet nem kínál egyértelmű válaszokat.

A kiadvány szerint egyre kevesebben mennek el és tavaly 9 százalékkal többen vándoroltak vissza Magyarországra azok közül, akik az utóbbi években külföldön kerestek munkát. Azt viszont nem lehet tudni, hogy jött ki ez az eredmény, mert eddig többnyire csak találgattak a szakemberek a kivándoroltak számáról, vagy legalábbis tagadták a közkeletű 600 ezer fős létszámot. A másik oldalon valamivel biztosabbnak tűnő adatokkal találkozni, ezek szerint 1981 óta 200 ezer fővel lettünk többen a támogatott bevándorlás következtében – a jelenlegi kormány által sokat támadott migráció tehát valamire mégis jó lehet. 2018. január 1-jén a jogszerűen és huzamosan Magyarországon tartózkodó külföldi állampolgárok száma 156 ezer fő volt, az ország népességének 1,6 százaléka. Az itt élő külföldiek túlnyomó többsége Európából, ezen belül a környező országokból, főképp Romániából, Németországból, Szlovákiából, valamint Ukrajnából érkezett.

A tavalyi számok alapján ki lehet jelenteni, hogy a kormány módszeresen sulykolt családpárti mondatai ellenére kevesebb gyerek született, mint az előző évben – igaz, nagyjából 20 ezer fővel kisebb lett a szülni képes nők száma is. Ráadásul 2017 telén ismét erős influenzajárvány söpört végig az országon, amibe sok idős ember halt bele. Ha csak ezt a két adatot vetnék össze az elemzők, a lélekszám csökkenés meghaladná a 40 ezer főt, de a statisztikát nagyban javította a fent idézett bevándorlási többlet.

A lakosság fogyatkozása nem egyformán érinti az ország egyes régióit, tavaly is folytatódott a korábbi belső vándorlás. A Dél-Dunántúlon és Dél-Alföldön volt a legmagasabb a létszám csökkenése, az Észak-Alföldön és Pest környékén a legalacsonyabb. „Megyei szinten az átlagnál gyorsabban fogy Békés, Zala, Nógrád és Somogy megye népessége, míg Szabolcs-Szatmár-Bereg, Hajdú-Bihar és Pest megyében az országosnál fiatalabb korösszetételből adódóan a legkisebb a természetes fogyás mértéke.” 2017-ben is két térsége volt az országnak, ahol létszámbővülést rögzítettek: természetesen a gazdasági központokban, tehát Pest és Győr-Moson-Sopron megyében. A tavalyi adatok alapján folytatódik a tendencia: Szabolcsból és Borsodból menekülnek az emberek, mert nincs elég munka. Pontosabban nincs olyan munka, amit a magyarok elvállalnának, mert közben a határ túloldaláról épp ebbe a térségbe érkeztek a legtöbben.

Összességében 2017-ben 265 ezren költöztek el korábbi állandó lakóhelyükről és 307 ezren változtattak ideiglenes lakcímet. Ez kis emelkedés a korábbiakhoz képest, az irány változatlanul a kistelepülésekről a városok felé mutat. Ez alól épp a főváros a kivétel, ahol még tavaly is erős volt az agglomerációs települések szívó hatása.

A belső vándorlást vizsgálva a legmegdöbbentőbb az a felmérés, amely megmutatja, hogy a leszakadó térségek lakosságának 80 százaléka annak ellenére nem akar mozdulni, hogy érzi életének kilátástalanságát. Különösen a nők ragaszkodnak a megszokott környezetükhöz. Ezen a ponton egyébként a kiadvány összeállítói maguk is elismerik, hogy semmilyen pontos nyilvántartás nincs a külföldre költözött magyar dolgozókról, legfeljebb azokról tudni valamit, akiknek maradt itthon családtagjuk, aki a mikrocenzus adatfelvételekor bediktálta őket, mint elvileg velük egy háztartásban élőket.

Nincs meglepetés: gyorsul a magyar népesség elöregedése is, ahogyan ez a jellemző az európai országok nagy részére. Nálunk a 60 éves és annál idősebb lakosok száma először 1992-ben haladta meg a 14 éves kor alatti gyermekkorú népességét, „2005 óta viszont már a 65 évesek és annál idősebbek is többen vannak, mint a gyermekkorúak. 2018. január 1-jén száz gyermekre 130 időskorú lakos jutott” – írja az összesítés.

A magyar nyugdíjaknak az aktív keresők jövedelméhez viszonyított értéke változatlanul jó európai összehasonlításban, de azt az éves országismertető is megemlíti, hogy a vásárlóértéke ezeknek a nyugdíjaknak rémesen kevés. A magyar nyugdíjas az itteni átlagnyugdíjból 61 százalékkal kevesebbet tud vásárolni, mint osztrák társa, de 83 százalékkal többet, mint egy bolgár idős ember. A cél természetesen az osztrák színvonal közelítése lenne, amihez azonban nem kerültünk közelebb tavaly sem.

A statisztikusok azt rögzítették, hogy tavaly is csökkent a szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázatának kitett népesség aránya, 2011-ben még a lakosság 33,5 százalékát sorolták ide, 2016-ban már „csak” alig több mint negyedét. Kisnyugdíjasok tömegei tiltakozhatnak az ellen a kijelentés ellen, hogy ez a réteg a legkevésbé kitett ennek a kockázatnak.

A bruttó és a nettó bérek is nőttek, kevesebb lett a közmunkás – hosszan olvashatunk a béremelések, pótlékok és bérkiegészítések kusza rendszeréről, amitől már majdnem mindenki jól érezheti magát – hát persze a közszféra nem annyira, meg a vendéglátásban, szálláskiadásban dolgozók és a humán egészségügy és szociális ellátás területén dolgozók sem, de nekik is jó hír, hogy egészen kicsit, de legalább a területi különbségek azért csökkentek a bérek között.

A KSH kiadványában kiáltóan nagy különbség jelenik meg a kétgyerekes családok jövedelme, támogatása és a három, vagy ennél is több gyermeket vállaló szülők anyagi helyzete között. Kiáltanak a fideszes családpolitikai korlátai és itt a felelet a korábban már említett csökkenő születésszámra is.

Ami azonban biztosan javult, az a magyar lakosság biztonságérzete. 2013-ban még csak a lakosság 63 százaléka gondolta úgy, hogy bátran kimenne éjszaka is sétálni lakóhelyén, tavaly már 79 százalékos volt ez az arány.