Választási abszurd

Nemesnek, becsületesnek vagy épp korrektnek nem nevezhetjük, ezért tekintsük legalább abszurditás-történeti mérföldkőnek a tegnap lezajlott józsefvárosi időközi polgármester-választás kampányát. Mert mi másnak mondható, ha a polgárok adójából a közjó érdekében fenntartott önkormányzat minden lehetséges eszközzel elősegíteni igyekszik a kormánypárti jelölt győzelmét, miközben két kézzel nyomja a víz alá az ellenzéki aspiránst? Persze hívhatjuk ezt csalásnak, minthogy az is - de azért vegyük benne észre a megörökítésre érdemes abszurdot.
Egy jobb korban majd nagyon jót fogunk röhögni azon, hogy a közpénzből fenntartott kerületi újság szerkesztője széttárja a karját, úgy sajnálkozik, hogy "nem adhat teret politikai hirdetésnek", miközben lapja nyolc oldalán huszonkétszer szerepel az egyik jelölt fotója. A másikkal meg értelemszerűen esze ágában sincs interjút készíteni. Visszatekintve ugyanilyen röhejes lesz, hogy a közpénzből finanszírozott plakáterdővel versengő kormánypárti jelölt csapatának még arra is telik az idejéből, hogy tönkretegye az ellenfél hirdetéseit. És talán még azon is tudunk majd mosolyogni, hogy miközben az ellenzéki induló arról beszél, nem hajlandó korrupciót kiáltani ott, ahol erre nincs bizonyíték, vetélytársa hálából épp csak azt nem lengeti be a választóknak, hogy ha a másik hatalomra kerül, tutibiztos, hogy minden kerületi kisgyerek elől eleszi a Túró Rudit. 
Mondom, egyszer majd fordulópontként tudunk visszatekinteni erre a kampányra. Világosan látni fogjuk: a NER azzal, hogy érelmeszesedett makacssággal igyekezett maga alá gyűrni a legkisebb koncot is, minden korábbinál jobban leleplezte, hogy csak a totális hatalom elég neki. De most - most van. És egyelőre felettébb ijesztő, hogy olyan országban élünk, ahol egy ilyen választást simán végig lehet vinni.
Szerző
N. Kósa Judit

Köszönj szépen!

A köszönést azért találták ki, hogy az emberek jelezzék, ismerik egymást. Sokan azonban nem tudják, hogy hogyan, hol és mikor kell köszönni, a gyerekek pedig egyenesen sorscsapásnak érzik, ha felnőtteket kell üdvözölniük. 
Legbiztosabb módszer, ha utcán mindenkinek köszönünk, akit ismerősnek vélünk, és lehetőleg előre, de köszönéskor nem kötelező megállni, így elkerülhetjük a felesleges beszélgetést, amit egyikünk sem kíván. Szebb időkben a férfiak még kalapot emeltek, a szigorú szabály szerint három lépésről, jobb kézzel. Sokan azt is mondták: van szerencsém. Pedig nem volt szerencséjük, de jól hangzott. 
Kézfogásnál óvakodjunk az ujjropogtatástól, de a lagymatag ujjaktól is, ülve pedig semmiképpen se fogjunk kezet. A nők manapság már nem örülnek a kézcsóknak, és általában kerülendő a testi érintkezés félreérthető formája is. Ha azt mondjuk, jónapot, akkor tegyük hozzá, hogy kívánok, vagy szólítsuk nevén az illetőt, így kellemesebben hangzik. Ha belépünk valahová, illik köszönni (orvosi rendelő, lépcsőház, lift, stb.), ám nem köszönünk tömegközlekedési eszközön vagy hivatalok várótermeiben. Nem köszönünk kalauznak és jegyellenőrnek sem, de köszönünk a rendőrnek, ha igazoltat, és repülőn a légiutaskísérőnek. Ha partnerünk köszön valakinek, nekünk is illik, ha nem tudjuk, hogy tegezzük vagy magázzuk, akkor mormoljunk valami köszönésfélét. Idősebb hölgyeknek udvarias köszönés a Kezét csókolom.
Ha valakitől az utcán útbaigazítást kérünk, illik először köszönni. A férfiak utcán lehetőleg ne szólítsanak meg ismeretlen nőket, de a nők se kiabáljanak segítségért, ha ez mégis megtörténik. Törökországban természetes, ha a villamoson vagy autóbuszon a férfiak idegen nők popsiját fogdossák, míg Finnországban a szülők nem fogják meg gyermekük kezét, ha átkelnek az úttesten, mert úgy gondolják, hogy ez személyiségzavart okozhat. Utcán puszilkodni lehet, de nem higiénikus, Japánban egyenesen megrökönyödést kelt, ha a repülőgépen érkező európai utast végigcsókolják a családtagok. 
A megszólítás sem olyan egyszerű, mint sokan gondolják. A tegezés egyszerűbb, de ezt a nőnek vagy az idősebbnek kell kezdeményezni. Manapság elterjedt üzletekben vagy szórakozóhelyen a gépies tegezés, amit emlékezetem szerint az Ikea vezetett be Magyarországon és nekem még mindig szokatlan, ha a tizenéves eladólány Hello, mit adhatok? kérdéssel köszönti a nyugdíjas férfit. Hasonlóképpen különös, amikor a rendőrségi szóvivő „letartóztattuk a sikkasztó urat”, esetleg, ami még szerencsétlenebb, „az út szélén őrizetbe vett hölgyet”. A televízióban is gyakori a „Hölgyeim és uraim” örökös ismételgetése, ami a sokkal közvetlenebb „kedves nézőink” helyett jött divatba. Komoly nehézségek érhetők tetten a gyerekek és felnőttek köszöntési stílusában is, ahol megtalálható a fiatalembertől érkező „Jóestét bácsi”, cserébe a „Szevasz tökmag” is. Középiskolában már szerencsére keresztnevükön szólítják a diákokat, ami azt jelenti, hogy a tanárok is törekszenek a közvetlen kapcsolatra. A háziorvosom „Kedves György” köszönéssel fogad, ami bevallom, jólesik.
Szerző
Odze György

A mandátum szabad

A Párbeszéd frakció megalakításának komédiája, akárcsak a pártból kilépett, de a mandátumukat a Szent Korona előtt tett eskü dacára vissza nem adó jobbikosok dilemmája több alkotmányjogi kérdést is felszínre hozott. 
Az országgyűlési képviselők mandátuma szabad mandátum, amely alkotmányos felhatalmazáson alapul. Ebből kifolyólag az ezzel kapcsolatos mindennemű szabályozást kizárólag csak törvényben lehet rendezni, semmiképpen sem a Házszabályban. Azért sem, mert a Házszabály mint országgyűlési határozat nem jogszabály. Következésképp alkotmányjogi alapon joghatás kiváltására alkalmatlan, kötőereje ilyen értelemben nincs.
A Házszabály rendelkezései diszkriminatívak, mivel a frakciótagokkal egyenértékű, nyilvános vita lehetőségétől fosztják meg az ellenzéki, azon belül külön is a független képviselőket. Ezért is az így elfogadott törvények látszólag házszabályszerűek lesznek ugyan, de mivel elfogadásuk sértette a demokrácia és a hatalommegosztás alkotmányos alapkövetelményeit, egyúttal alkotmányellenesek is.
Az Országgyűlés alkotmányosan nem határozhat meg egy frakciónak minimum létszámot. Az Alkotmánybíróság fejtette ki (amikor még szakmai alapon működött), hogy az olyan párthoz tartozó országgyűlési képviselőket, amelynek pártlistája a szavazatok több mint öt százalékát megkapta, akkor is megilleti a képviselőcsoport létrehozásának joga, ha az Országgyűlés egyébként a képviselőcsoport alakításához magasabb létszámot határoz meg. Az ilyen párt képviselőcsoportjának létrehozásához és működéséhez szükséges létszám a párt képviselőinek az Országgyűlés alakuló ülésekor meglévő száma. Ez alapján a Párbeszéd három fővel is jogosult frakciót alakítani.
A képviselői jogegyenlőségből következően a független képviselők is jogosultak arra, hogy a plenáris ülésen a frakciótagokkal egyenértékűen élhessenek a véleménynyilvánítás jogával, valamint ténylegesen tagjai legyenek az Országgyűlés bizottságainak. Legalább egy bizottság munkájában való teljes jogú részvétel lehetőségét biztosítani kell számukra is.
A szabad mandátum jellemzői abban is kifejeződnek, hogy a képviselők jogállása egyenlő, azaz jogaik és kötelességeik azonosak. A képviselői jogok tekintetében nem lehet aszerint különbséget tenni, hogy milyen módon nyerték el mandátumukat: pártlistáról vagy egyéni választással kerültek a parlamentbe. Nem lehet megkülönböztetni őket aszerint sem, hogy párt jelöltjei voltak, vagy függetlenként indultak. De aszerint sem, hogy csatlakoztak-e valamely frakcióhoz, vagy sem. 
A szabad mandátum elvéből az is következik, hogy a frakciótagságot az egyes képviselők számára nem lehet jogilag kötelezővé tenni. A frakcióalakítás csak jog és nem kötelezettség. Ezért is a frakciót váltani kívánó képviselőnek hat hónapos (vagy bármennyi) várakozási időt előírni sérti a szabad mandátum elvét. Az Országgyűlés ebbe nem szólhat bele, maximum tudomásul veheti. A képviselő alkotmányos joga, hogy akár már másnap frakciót váltson. Nem alkotmányos viszont az olyan szabályozás, amely csakis a frakciók működéséhez fűződő érdeket tekinti legitimnek, a frakción kívüli képviselőket gyakorlatilag ellehetetleníti a mandátumaikhoz kapcsolódó jogosítványokból, melyek a függetleneket ugyanúgy megilletik, mint a frakciótagokat. A képviselőt megillető jogok a mandátumhoz kötődnek és nem a frakcióhoz.
A képviselői jogállás alapja a szabad mandátum. Ami azt jelenti, hogy a megválasztás után a képviselő jogilag függetlenné válik választóitól is és a pártjától is. Döntéseit meggyőződése és lelkiismerete alapján alakítja ki, és eszerint szavaz. Ugyanez a szabadság érvényesül a képviselő és az őt állító párt viszonyában is. A képviselő legitimációja a megválasztásához és nem a párthoz kötődik. A párt semmilyen módon sem kötelezheti képviselőjét a párt véleményének képviseletére. A pártból, frakcióból kilépett képviselő országgyűlési képviselői jogállása sértetlenül fennmarad. A képviselő szabad mandátuma gyakorlása részeként vehet részt bármely frakció munkájában.
Az Alkotmányból nem következik, hogy a parlamenti párt eleve csak képviselőcsoportként lehet jelen az Országgyűlésben. Ezért képviselettel rendelkezik az a párt is, amelynek akár csak egyetlen képviselője van, vagy amely párt képviseletét bármely más képviselő vállalja. Mint ahogy továbbra is képviselve marad az a párt is, amelynek frakciója — például kilépés miatt — az előírt létszám alá süllyed.
Ha ugyanis egy párt fogalmi ismérve a népakarat kinyilvánítása, ezt a feladatát az Országgyűlésben is el kell látnia. Ha erre a feladatra a választópolgári támogatottság felhatalmazza a pártot, akkor azok a pártok, amelyek ezzel a támogatással rendelkeznek, nem foszthatók meg a feladatuk gyakorlásához szükséges jogoktól és szervezeti feltételektől. Még akkor sem, ha az Országgyűlés, egyébként alkotmányos jogokat sértően a képviselőcsoport alakításához magasabb létszámot határoz meg.