Előfizetés

Több pénzt kérnek a szakrendelők az egynapos ellátásra

D. A.
Publikálás dátuma
2018.07.09. 11:48

Fotó: Vajda József / Népszava
Az adatok őket igazolják: tízezer esetből háromszor kell újra operálni a beteget, és három kórházi fertőzés fordult elő. Senki nem került intenzív osztályra.
Kevesebb a fertőzött seb, a szövődmény, olcsóbb szakrendelőkben végzett egy napos ellátásoknál, mint a kórházakban – derült ki a Medicina2000 – Magyar Poliklinikai és Járóbeteg Szakellátási Szövetség friss felméréséből. A szervezet szerint az így végezhető beavatkozások száma mégis korlátos, most azt kérik a kormányzattól, hogy oldja fel ezt a korlátozást. Sokszor éri az a vád a rendelőintézeteket – állítják a Medicina2000 képviselői -, hogy ott a kórházi háttér hiányában kevésbé biztonságos a betegek ellátása, és a kórházaknak intenzív osztályos ágyakkal kell rendelkezésre állniuk az esetleges szövődmények elhárítására. Ennek ellenőrzésére a szövetség minden, 2017-ben szakrendelőben elvégzett beavatkozás adatait értékelte. A felméréssel 19 kórház és független egynapos sebészet mintegy 18 000 műtétjének adatait vizsgálta. Az elemzésből kiderül, hogy a műtétek csaknem fele (48,1 százaléka) altatásban történt, a többi helyi érzéstelenítéssel. A műtétet követően a vérzéses szövődmény miatti reoperációra tízezer esetből háromszor volt szükség. Ezer esetből csak egy beteg került kórházba. A nem várt események miatt egyetlen páciens sem került az intenzív osztályra. Hasonlóan jó az eredményük a szakrendelőknek a kórházi (nosocomiális) fertőzésekben is, tízezer esetből 3 ilyen történt, míg a kórházi kezeléseknél 100 esetre 2-5 jut. 

Egy pofon a többségnek belefér

Vas András
Publikálás dátuma
2018.07.09. 10:00

Fotó: Constant Formé-Bčcherat / AFP
Minden ötödik gyerek látta már verekedni a szüleit, ez pedig kihathat a későbbi életére is. A családon belüli erőszakos esetek közül egyre több válik ismertté, de országosan még mindig óriási a látencia – különösen az idősebbek hallgatnak az ütlegelésről.
– Öt évig tűrtem, a párom általában ököllel vert, a végén bottal, akkor megszöktem – mesélte Katalin, aki kilenc hónapja él a kaposvári Borostyánvirág Anyaotthonban. – A két gyerek volt a veszekedések alapja, nem az élettársam az apjuk, és ezt nehezen viselte. Mindenbe belekötött, nem tudtam jót csinálni otthon, de tűrtem, mert nem volt hova menni. Aztán a végén ide menekültem. Azt már Bíró Dániel, az otthon nemrégiben Twickel-Zichy Mária Terézia Alapítvány által kitüntetett vezetője tette hozzá, hogy a fiatal nő nyolc év alatt másodszor került be hozzájuk két gyermekével, és korábban is kapcsolati erőszakból menekült a Borostyánvirágba. Ahogyan a 17 éves Terézia is, aki egy somogyi településen unta meg élettársa – féltékenységből eredő – ütlegelését. Három év után kereste fel a krízisközpontként is működő anyaotthont, és már ott szülte meg kisfiát, a most öt hónapos Attilát. – Szerettem – indokolta röviden, miért is tűrte éveken át párja bántalmazását, de úgy tűnik, sikerült kilépnie a kapcsolatból, mert amint lejár az ideje az otthonban, valamelyik baranyai településre akar majd költözni.
A törvény szerint a krízisközpontban maximum négy plusz négy hétig, az anyaotthonban egy plusz fél évig élhetnek a gondozottak. Idehaza nagyjából 110 anyaotthon működik, ebből 49 országos hatáskörrel, összesen 3-4 ezer férőhellyel.

Krízisközpontból másfél tucat lehet úgy 200 férőhellyel, ami komoly előrelépés a kétezres évek közepe óta, amikor is nyolc helyen mindössze 60 gondozottnak jutott menedék. Ami még a kapcsolati erőszak óriási hazai látenciájához képest is elenyésző. Pedig az elmúlt években javult a helyzet, legalábbis sokkal több eset lát napvilágot, és ez a szakemberek szerint nem a mind jobban elharapózó erőszaknak, sokkal inkább az ügyeket felvállaló nőknek köszönhető. – Mindez a tizenöt-húsz évvel ezelőtt elkezdett prevenciós munka hatása – magyarázta Bíró Dániel. – Felnőtt egy generáció, mely sokkal inkább tisztában van a családon belüli erőszak fogalmával, mint az idősebbek, nem véletlen, hogy a 25-30 éves korosztályból jóval több esetre derül fény, mint a többiben.   
A laikusok ugyan úgy gondolják, hogy az erőszaknak ez a típusa a legszegényebb, legkevésbé iskolázott rétegeket érinti, ezzel szemben az év elejétől felállított, mentálhigiénés, kapcsolati, életvezetési tanácsokat nyújtó kaposvári krízisambulanciát jellemzően középosztálybeliek keresik fel.

– A szakma eddig is tudta, minden társadalmi rétegben jelen van  a kapcsolati erőszak – tette hozzá a Borostyánvirág vezetője –, sok esetben azonban az anyagiak segítettek valamelyest megoldani a problémákat, hiszen az áldozatnak nem kellett bejönnie hozzánk, el tudott menni egyedül albérletbe. Persze ideális esetben, hiszen a családon belüli erőszak általában teljes anyagi és kapcsolati elszigeteléssel jár, vagyis az áldozatnak nem marad semmiféle hátországa, minden szempontból kiszolgáltatottá válik. A szakemberek szerint az ilyen helyzetbe került nők igencsak nehezen lépnek, a radikális döntést, vagyis a kilépést a kapcsolatból sokszor csak akkor vállalják, amikor úgy érzik, gyermekük is veszélybe kerül. Vagy éppen a fizikai bántalmazás átlép egy bizonyos szintet. A kaposvári otthonban például akadt olyan anya, aki a pofonokat évekig tűrte, s csak akkor hagyta ott párját, amikor az kapanyéllel kezdte verni. Más nőt svéd fejszével vert össze férje – az ügyben könnyű testi sértés miatt indult eljárás, amely aztán végül emberölés kísérletére módosult.
Volt, akinek quadkábellel okozott lavórnyi véraláfutásokat a dühöngő férfi, előfordult már kopaszra nyírt, levizelt feleség, de olyan asszony is, aki azért vett férjének sportcipőt ajándékba, mert azzal kevésbé fájt, ha megrúgta, mint csizmával vagy bakanccsal.

– Évente úgy 150 nőt és gyereket tudunk befogadni, ami a 34 férőhely esetében azt jelenti, úgy négyszer cserélődik a létszám – jegyezte meg Bíró Dániel. – Az ellátottak nagyjából 85 százaléka kapcsolati erőszak áldozata, a többiek valamilyen szociális probléma miatt kerülnek be. Jelenleg 30 család várólistás, természetesen nem krízishelyzetben lévők, hiszen ők soron kívül, szinte azonnal jöhetnek. Az új törvény lehetővé teszi, hogy 30 kilométeres körzetben külső férőhelyekkel bővítsük az intézményt, így a terveink szerint, ha lesz rá forrásunk, vásárolunk néhány házat a város környékén, ahová olyanokat tudunk befogadni, akik nem szorulnak napi ellátásra. Például  kilakoltatták őket, vagy hirtelen megszűnt az albérletük. Emellett tervezzük egy titkos menedékház megnyitását is, melyre szintén nagy az igény: ha minden jól megy, hamarosan hét ilyen lesz az országban. Mindez persze komoly pénzbe kerül, a szociális terület pedig híresen kevésből kell, hogy gazdálkodjon. A Borostyánvirág éves költségvetésének nagyjából 60 százalékát fedezi az állami normatíva, a többit a fenntartó alapítványnak kell előteremtenie. – Indulunk pályázatokon, akadnak támogatóink, de a legnagyobb szeletet az átlagemberek adományai jelentik – állította az intézmény vezetője. – Nekik köszönhetően nyitottuk meg az adományboltunkat, ahol jutányos áron értékesítjük a számunkra helyben nem hasznosítható felajánlásokat, a befolyt összeget viszont teljes egészében a működésre tudjuk fordítani. Ha évi 1-2 millió forint összejön így, nekünk már óriási segítség.  
Az anyagiak hiánya mellett az ágazat másik nagy problémája a szakemberhiány: olyan kevesen jelentkeznek szociális területre a felsőoktatásban, hogy sok intézményben már meg is szűnt a képzés.

Nemrégiben egy szakmai konferencián elhangzott: öt tucat szociális munkás jön ki az egyetemekről, húsz éve még intézményenként diplomáztak fele ennyien. A pálya népszerűtlenségének továbbra is egyik oka az alacsony fizetés. Bár az elmúlt években ezen a területen is volt elmozdulás, a közalkalmazotti bértábla alapján egy pályakezdő diplomás bruttó bére 180,5 ezer forint. – A törvény előírja, milyen végzettséggel lehet dolgozni az otthonban, azaz nagyon nehéz képzett szakembert felvenni – mondta Bíró Dániel, aki szerint a jelzőrendszer tagjainak, a rendőröknek, a gyermekvédelmi és családsegítő szolgálatok szakembereinek képzésére is komoly szükség van, hogy időben ki tudják szűrni a problémát.   Emellett a társadalmi gondolkodásmódnak is változnia kellene, ne mondhassa senki, hogy egy pofon belefér: komoly hátrányt kell ledolgozni ez ügyben, ugyanis felmérések szerint minden ötödik gyerek látta már verekedni a szüleit, ám aki így nő fel, jellemzően nem alakul ki benne gát, hogy alkalomadtán ő is üssön. Vagy természetesnek veszi, hogy ütik.

Jövőre is vékony lesz az egészségügy pénztárcája

Danó Anna
Publikálás dátuma
2018.07.09. 08:47
Képünk illusztráció
Fotó: Shutterstock
A háziorvosok és a gyógyszerkassza többet remélhet jövőre, de máshol nem látszik, hogy rendbe tennék az ágazatot. Becslések szerint a biztosító 25 százalékkal fizet kevesebbet egy-egy beavatkozásért, mint az amennyibe a kórházaknak, szakrendelőknek kerül.
„Az egészségügy feltámasztásához szükséges két feltétel közül a kariztmatikus hadvezér még csak meg lenne, ám a fegyverzete igencsak hiányos” – így kommentálta Kincses Gyula szakértő a 2019-es költségvetés ágazatot érintő számait. Az egykori egészségügyi államtitkár úgy számolt, még csak gesztusként is 300 milliárd forint feletti többletnek kellene lennie a kasszában ahhoz, hogy látszódjon: a kormány priorításként kezeli választói egészségét. A Varga Mihály pénzügyminiszter által beterjesztett javaslatban ezzel szemben mindösszesen 101 milliárddal (egymilliárddal kevesebbel, mint az idei növekmény) jut több a területre. Ezen felül további mintegy 42 milliárd forintot terveznek az Egészséges Budapest Programra, melyből a fővárosi intézményeket modernizálását tervezik meg. Valamint további 50 milliárd juthat a budapesti és a Pest megyei szakrendelők és az egyházi kórházak megújítására. Ez utóbbi összeg külön tételként szerepelnek a költségvetésben.
A jövő évre remélt négy százalékos GDP növekedésből sovány szelet jut az egészségügynek: legfeljebb szerény szinten tartásra lehet elég.

Egyes szakértők szerint a költségvetés átláthatósága nem javult, a konkrét területek forrásait több helyről kell „összevadászni.” Így például a pénzügyi tárca, vagy miniszterelnöki hivatal tartalékaiból is juthat majd valami, most még nem nevesített összeg az egészségügynek. Erre utal az is, hogy miközben a főszámok között nincs forrás további béremelésre, Kásler Miklós miniszter és Nagy Anikó egészségügyért felelős államtitkár még a költségvetési törvény zárószavazása előtt egyeztet a béremelés folytatásának korábbi ígéretéről az ágazati érdekképviseletekkel. A papírforma szerinti 101 milliárdos többletből viszont a már eddigi ágazati béremelések fedezetére juthat, meg esetleg a kórházak adósságainak kozmetikázásra. Az újabb béremelésre, strukturális reformokra már nem. „Azaz a 101 milliárd semmit nem jelent sem nővérbérben, sem a várakozási idők csökkentésében” – állítja Kincses Gyula, aki szerint ezzel a költségvetési tervvel a széteső egészségügy cél és jövőkép nélküli sodródására sincs gyógyszer. Bár Kásler Miklós miniszter eddigi nyilatkozataiban az alapellátás megerősítését hangsúlyozta: a költségvetési tervezetben az alapellátók közül ismét csak a háziorvosoknak ígért újabb havi 130 ezer forintos többlet forrása van meg, a fogorvosok és a védőnők megint kimaradtak. Pedig az alapellátó fogorvosok kaptak ígéretet arra, hogy a háziorvosokhoz hasonlóan az ő finanszírozásukat is fokozatosan rendezik. A fekvőbeteg-ellátók adóssága már most mintegy 50 milliárdra rúg, évek óta várják a kórházak és a szakrendelők az ellátási díjak korrigálását. Becslések szerint most átlagosan 25 százalékkal fizet kevesebbet az egészségbiztosító egy-egy beavatkozásért, mint az amennyibe a kórházaknak, szakrendelőknek kerül. Az eladósodás megállításának e helyzet megszüntetése volna az egyik lehetséges megoldása, csakhogy a jövő évi költségvetésben erre sem látszik a fedezet. Szintén a miniszter tervei közt szereplő megelőző, népegészségügyi programokra sem jut több az idei 8 milliárdos keretnél. Papírforma szerint a gyógyszertámogatásra mintegy 25 milliárddal költenének többet jövőre az idei 337 milliárdnál. Csakhogy a gyógyszerkassza eddig szinte minden évben túlcsordult, így még az is lehet, hogy a tervezett többlet már novemberre „elolvad.” Az egészségbiztosítási alapból finanszírozott ellátásokra – orvosi szolgáltatásokra, gyógyszertámogatásra, táppénzre stb. – mindösszesen 2442 milliárdot szán a költségvetés, amely hiánymentes gazdálkodást ír elő az ágazatnak.