Egyáltalán nem meglepő, hogy a kormánypártok jelöltje lett Józsefváros új polgármestere. Még az sem, hogy a hatalom most a "bevándorláspárti ellenzék" feletti győzelmet ünnepli. Megtette hatását a kampány, amelynek középpontjában az állt, hogy a VIII. kerület ezután "hajléktalantanya lesz, drogosok és idegen bevándorlók gyűjtőhelye", ha nyer az ellenzéki - független - induló. Ezt senki sem akarhatta, még az utóbbi sem, de persze az ő álláspontja mit sem számított.
Csak ami az egész kampány és a választás mögött van, az mélységesen elszomorító és egyúttal elgondolkodtató. Az is, hogy az összes szavazásra jogosult egynegyede sem tartotta fontosnak, hogy egyáltalán voksoljon. Ez nem egyszerű közömbösség, ez már letargia. Azt sugallja, minek elmenni, úgysem változik semmi. De még rémesebb, amit egy viszonylag fiatal szavazó mondott lapunknak: hogy bármilyen változtatáshoz pénz kell, azt pedig azok tudják megszerezni, akik "közelebb állnak a fazékhoz". Ezen egyszerű hétköznapi logika alapján tehát a regnáló hatalmat kell választani, ha azt akarjuk, hogy az életünk ne legyen sokkal rosszabb.
Más előjelekkel, más környezetben és persze más néven tovább él a Kádár-rendszer. Ez Orbánék legnagyobb vívmánya. A többség a jelek szerint véglegesen belenyugodott abba, hogy nincs mit tenni, a legjobb, ha elfogadják, ami van. És mindegy, hogy csak saját, jól felfogottnak vélt érdeküket nézik, vagy mindössze belefáradtak a küzdelmekbe. Az agymosás sikerre vezetett.
A józsefvárosi kampányban mindent bevetettek. Volt itt hazugság, karaktergyilkosság, lejáratás. Utólag úgy látszik, nem is volt rá szükség. A szavazók - már amennyien egy nyári vasárnapon élni óhajtottak állampolgári jogukkal - a biztosat választották. A hatalom meg biztosra ment. Megérdemlik egymást.
Megérdemeljük őket.