Agymosás

Egyáltalán nem meglepő, hogy a kormánypártok jelöltje lett Józsefváros új polgármestere. Még az sem, hogy a hatalom most a "bevándorláspárti ellenzék" feletti győzelmet ünnepli. Megtette hatását a kampány, amelynek középpontjában az állt, hogy a VIII. kerület ezután "hajléktalantanya lesz, drogosok és idegen bevándorlók gyűjtőhelye", ha nyer az ellenzéki - független - induló. Ezt senki sem akarhatta, még az utóbbi sem, de persze az ő álláspontja mit sem számított.  Csak ami az egész kampány és a választás mögött van, az mélységesen elszomorító és egyúttal elgondolkodtató. Az is, hogy az összes szavazásra jogosult egynegyede sem tartotta fontosnak, hogy egyáltalán voksoljon. Ez nem egyszerű közömbösség, ez már letargia. Azt sugallja, minek elmenni, úgysem változik semmi. De még rémesebb, amit egy viszonylag fiatal szavazó mondott lapunknak: hogy bármilyen változtatáshoz pénz kell, azt pedig azok tudják megszerezni, akik "közelebb állnak a fazékhoz". Ezen egyszerű hétköznapi logika alapján tehát a regnáló hatalmat kell választani, ha azt akarjuk, hogy az életünk ne legyen sokkal rosszabb.  Más előjelekkel, más környezetben és persze más néven tovább él a Kádár-rendszer. Ez Orbánék legnagyobb vívmánya. A többség a jelek szerint véglegesen belenyugodott abba, hogy nincs mit tenni, a legjobb, ha elfogadják, ami van. És mindegy, hogy csak saját, jól felfogottnak vélt érdeküket nézik, vagy mindössze belefáradtak a küzdelmekbe. Az agymosás sikerre vezetett.  A józsefvárosi kampányban mindent bevetettek. Volt itt hazugság, karaktergyilkosság, lejáratás. Utólag úgy látszik, nem is volt rá szükség. A szavazók - már amennyien egy nyári vasárnapon élni óhajtottak állampolgári jogukkal - a biztosat választották. A hatalom meg biztosra ment. Megérdemlik egymást.    Megérdemeljük őket.  
2018.07.10 00:00
Frissítve: 2018.07.10 07:55

Fideszes igazság

Újabb jobboldali sajtósiker: Varga Istvánnak, a Fidesz frissen összeeszkábált médiaalapítványa elnökének úgy sikerült „megvédenie” a kormányzati médiapolitikát a 24.hu interjújában, hogy az érvei közé egyetlen igaz állítást sem sikerült beemelnie. 
Varga azzal kezdi, hogy felemlíti az eredeti bűnt, amikor a megyei lapokat harminc éve úgymond átjátszották az Axel Springernek, „ami igazán nem keresztény, konzervatív értéket képvisel. Akkor eltolódott minden a baloldalra”. Ehhez képest az Axel Springer a Fidesz bajorországi testvérpártjához, a CSU-hoz áll közel – ennyit az eltolódásról. 
A fideszes képviselőből médiacézárrá lett kuratóriumi elnök következő mondása szerint a magyar médiapiacon jelenleg is balliberális túlsúly van. Naná: az összes megyei lap, az összes országos elérésű rádió és a teljes közmédia a Fideszé, ugyanúgy, mint a vezető hírportál és a legnagyobb kereskedelmi tévécsoport. A riporter rá is kérdez, hogy pontosan melyik piaci szegmensben vannak túlsúlyban a liberálisok, de erre más csak az a válasz, hogy „ne ejtsünk krokodilkönnyeket a liberális sajtóért”. 
Rendben, ne ejtsünk, hallgassuk inkább Varga urat, mint mond arra, hogy a teljes – tehát a Buci Macitól a mindmegette.hu-ig terjedő - sajtó összes reklámbevételének jóval több mint fele a fideszes médiagömböchöz folyik be. (A közéleti-politikai szegmensben kb. 80-20 az arány a narancsos pártorgánumok javára.) Erre is van persze NER-konform magyarázat: „kormánydöntés alapján a nyomtatott médiakultúra megmentése közérdek”. 
Lefordítom, hogy a szakmán kívüliek is értsék. Jó, régen sem az volt a baj a megyei lapokkal, hogy baloldaliak voltak, hanem az, hogy nem a Fidesz szerkesztette őket. Rendben, nincs balliberális médiatúlsúly, de a liberálisok amúgy sem érdemelnek szánalmat. Oké, a pénz a fideszes sajtóba csorog, de nincs mit tenni, a kormány így döntött. 
A folytatás is hasonló színvonalú. Varga István szerint nincs gond a piaci és hírmonopóliumot építő médiaalapítvánnyal, mert „a GVH megvizsgálta és rendben találta az ügyletet”. Amikor a riporter emlékezteti rá, hogy a versenyhatóság nem vizsgálhatta az összevonást, nem jön zavarba: üsse kő, nem vizsgálta, de „tudomásul vette” (nem tehetett mást, miután a kormány nemzetstratégiai érdekűvé minősítette a bulit, kivonva a GVH hatásköréből). 
„Nyugaton is markánsan elkülönül a két oldal médiája” - zárja le a vitát Varga István, ami akár igaz is lehetne, de nem az: nyugaton valójában a közpénzből fönntartott közszolgálati sajtó különül el minden egyéb, a piacról élő kiadványtól – vagyis az éles választóvonal nem a politikai oldalak között húzódik -, míg nálunk az állami MTVA-t ugyanúgy az adófizető tartja el, ahogy az alapítványi Origót meg Figyelőt.
A tanulság: vagy az van, hogy a Fidesz médiagólemének létrehozása körül minden törvényes és etikus, csak épp a legfőbb illetékes nem érti (ezért aztán elmagyarázni sem képes), vagy pedig az, hogy törvénysértő módon, adóbefizetésekből építenek pártmédiát, de még nem találták meg a megfelelő embert, aki hihetően tudna hazudni róla.
2019.01.24 09:00
Frissítve: 2019.01.24 09:02

A méltóságról

Hihetnénk, a méltóság - már csak hivatalból is - hozzátartozik bizonyos emberekhez és bizonyos intézményekhez. Szomorú megélni, hogy napjainkban már rég nincs így. És ez előkelő helyet foglal el a jelenlegi hatalom bűnei sorában. A parlament maga és képviselői egyenként, az egykor közszolgálati, ma már legfeljebb csak annak gúnyolt média, valamint az ügyészség a legújabb játék vesztesei. Mert hiába igyekszik a hatalom bizonygatni, hogy neki van igaza – mint mindig -, valamennyien méltatlan helyzetbe kerültek. Itt nincsenek győztesek.
Hogy ki a felelős ezért a helyzetért, végül is mindegy. Orbán Viktor, amiért mindent alárendel annak, hogy kezében tarthassa az országot, s ha véletlenül eljut hozzá egy lényegi kérdés, csak cinikusan válaszol? Kövér László, aki folyamatosan leckézteti képviselőtársait, ha nem úgy viselkednek, ahogy ő jónak tartaná? Áder János, akinek magas államfői hivatalából nincs szava e cirkuszhoz? 
Mindannyian egyformán tehetnek róla, hogy a közmédia kiszolgálója a hatalomnak. Az ő kedvükre hoz a Központi Nyomozó Főügyészség az uralkodó rezsimnek tetsző döntéseket. Miattuk kényszerülnek ellenzéki képviselők olyan helyzetbe, amit normális körülmények között maguk is nevetségesnek tartanának és elítélnének. Csakhogy a szent Nemzeti Együttműködés Rendszerében nincs más módjuk sem a tiltakozásra, sem arra, hogy felhívják a figyelmet a demokrácia sérüléseire. Olyan eszközöket kénytelenek igénybe venni, amilyeneket egyáltalán tudnak. Hol a parlamenti ülés méltóságát sértik, hol a magukét – mondjuk a tévé székházában -, mert nincs más lehetőségük. Persze, csendben is maradhatnának, de azzal ugyancsak a rendszert segítenék.
Most senkinek nincs jó választása. Ezt már képtelenség méltósággal megoldani. Már csak azért is, mert a propaganda ráerősít. A hatalom emberei vég nélkül harsogják az előírt, betanult szövegeket, gyilkolják a karaktereket. Nem számít nekik semmi. Meg sem próbálnak méltó módon viselkedni. 
A régi dal ma is aktuális: miért hagytuk, hogy így legyen?
2019.01.24 09:00
Frissítve: 2019.01.24 09:03