Miközben a közfigyelem a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) és a Palkovics László vezette Innovációs és Technológiai Minisztérium (ITM) harcára összpontosul, az állami Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatalban (NKFIH) is nagy a bizonytalanság a kutatásfinanszírozás jövőjét illetően. Az MTA 28,1 milliárd forintos kutatási kerete mellett ugyanis az NKFIH-hoz tartozó Országos Tudományos Kutatási Alapprogram (OTKA) 12,7 milliárd forintos teljes költségvetését is az ITM koordinálná a jövőben.
Palkovics már adott egy kis ízelítőt abból, mire lehet számítani: mint arról a 24.hu a múlt héten beszámolt, az NKFIH-ban hiába született döntés több tudományos projekt jövőbeni támogatásáról, a miniszter megtiltotta az eredmények kihirdetését, arra hivatkozva, hogy az ő beleegyezése nélkül a Hivatal nem köthet senkivel megállapodásokat. Palkovics szerint csak „rutineljárásról” van szó.
Mint mondta, Finnországban van egy, a magyar OTKA-hoz hasonló program, ami teljes egészében a Finn Tudományos Akadémia alá tartozik. De például Németországban is a Leopoldina Akadémia, illetve más nagyobb kutatói hálózatok koordinálják a kutatásra szánt költségvetési pénzeket, amelyek felhasználásába a kormány nem szól bele.
Padisák – aki az NKFIH egyik pályázatokat elbíráló szakbizottságának is tagja – emlékeztetett: a magyar tudományfinanszírozás centralizálása nem most kezdődött. 2015-ig az OTKA nálunk is az MTA hatáskörébe tartozott, az azután került át – mindenféle egyeztetés nélkül – az NKFIH-hoz, miután a kormányzati körökben akkor még otthonosan mozgó korábbi MTA-elnök, Pálinkás József került a Hivatal élére. Az intézkedés akkor is megosztotta a tudósokat, sokak szerint már ez a tudomány autonómiája felszámolásának egyik első lépése volt. A kormány – ahogy Pálinkás – az intézkedést a széttagolt támogatási rendszer egységesítésével, a kutatási források célszerűbb, hatékonyabb felhasználásával indokolta – ugyanezt mondják most is, az MTA kutatási pénzeinek államosításánál.
– Pálinkás mentségre szól, hogy megtartotta a tisztességes elbírálási rendszert, a korábbi félelmekkel ellentétben nem politikai, hanem tudományos, szakmai alapon döntött a pályázatok elbírálásáról – vélekedett Padisák. A G7 gazdasági portál információi szerint egyébként éppen ez és nem például a CEU melletti kiállása vezetett ahhoz, hogy Pálinkás kiesett a kormány piksziséből és idén leváltották az NKFIH éléről. A pályázati források nagy részét ugyanis olyan kutatócégek – többek között a Richter vagy az Egis gyógyszergyárak – kapták, amelyek már bizonyítottak a világpiacon. Így viszont kevesebbel kellett beérniük az olyan kormányközeli cégeknek, mint például a Mészáros Csaba vállalkozó tulajdonában lévő Evopro Kft.-nek vagy a Mészáros Lőrinc tulajdonában lévő Kall Ingredients Zrt., amely azért jött létre 2015-ben, hogy magyar kukoricából állítson elő cukor- és „keményítőféleségeket”.
– A pályázatokat szétosztják a különböző szakterületek képviselői között, aszerint, hogy ki ért az adott témához a legjobban. Az elsődleges bírálónak aztán javasolnia kell egy külső szakértőt, aki ugyancsak készít egy szakvéleményt, majd ezek alapján a bizottság felállít egy sorrendet a pályázatok között, ez alapján születhet meg a döntés. Rendszerint azok a pályázatok nyernek, amelyek kutatási témái illeszkednek a nemzetközi tudományos élvonalba. Ezt követően évente kell részjelentéseket írni arról, hogyan zajlik a kutatás, ezeket is szakértők bírálják el. A kutatás végén pedig egy teljes beszámoló is szükséges. Ezek mind nyilvánosak, a kormány számára is elérhetőek. Tehát nem igaz, hogy nincs ellenőrzés és mindenki azt csinál, amit akar – mondta. Az elbírálási rendszer nyugati példákon alapul, gyakran külföldi szakértőket is bevonnak a pályázatok véleményezésébe.
Padisák szerint a kormány intézkedései semmiképp sem abba az irányba mutatnak, hogy a kutatások hatékonyabbá váljanak. Az eddigi nyilatkozatok pedig rávilágítottak, a kormánynak fogalma sincs, hogyan működik a magyar tudomány.
