A 2016-ban, Belgrádban kontinensbajnoki címet nyerő nemzeti csapat keretéből hatan Barcelonába is elutaznak, öten viszont pályafutásuk első világversenyére készülnek. A megfiatalodó gárdát az edző szerint az esélyesek közt kell említeni.
– Több felkészülési mérkőzés és a keretszűkítés után, napokkal a torna rajtja előtt milyen mentális, illetve fizikai állapotban van a csapata?
– Százalékban nem tudnám megmondani, de azt látom, hogy a Vodafone-kupához vagy a múlt heti, rotterdami nemzetközi tornához képest is folyamatosan lépünk előre. Jól állunk, a lányok mind taktikailag, mind fizikálisan közel vannak az ideálishoz, de azért a hátralévő pár napban, de még az Eb-n is lehet majd gyakorolni függetlenül attól, hogy szombaton már a házigazda spanyolokkal játszunk egy nagyon komoly rangadót. Az a célunk, hogy mire a második héten a negyeddöntők jönnek, a csapat kész legyen bárki ellen esélyesként vízbe szállni.
– Mennyire szokványos, hogy a spanyolok ellen késő este kezdődő csoportmérkőzésük miatt éjszakába nyúlóan edzenek?
– Egyáltalán nem szokványos, ez gyakorlatilag tényleg csak Spanyolországban honos – nem kell messzebb menni, az El Clássico is 22 órakor kezdődik általában. Mi 22.15-től játszunk a spanyolokkal egy várhatóan forró hangulatú mérkőzést, erre szeretném felkészíteni a lányokat, amennyire lehetséges a hazai körülmények között. A lányok szekáltak, hogy biztosan a labdarúgó-vb elődöntői miatt alakítottam így az edzéstervet, de nem, a spanyol meccs miatt edzettünk kedd este is 10 óra és éjfél között. A meccshangulatot nem tudom modellezni, de a bioritmust, a napi programot igen, ami segíthet felkészülni a késői párharcra.
– Két és fél évvel ezelőtt Belgrádban Európa-bajnok lett a válogatottal – mik a leglényegesebb különbségek az akkori és a mostani csapat között?
– A legnagyobb különbség, hogy az a csapat, melyet az akkori Eb előtt vettem át, előtte azért hosszú évek óta együtt játszott, összeszokott gárda volt, melyben egy-két dolgot megváltoztatva működtek például a megszokott, korábban kialakult játékoskapcsolatok. Most azon az úton vagyunk, hogy a most bekerülők, illetve a rutinosabb kerettagok között is kialakuljanak azok a kapcsolatok csapatszinten, melyeknek az Eb-n, illetve pláne majd később működniük kell.
– Reálisan milyen elvárást lehet megfogalmazni ezzel átalakuló együttessel szemben?
– Gyakorlatilag hat csapat van az Európa-bajnokságon, amely esélyes lehet a végső sikerre, ide sorolható a magyar válogatott is. Biztos vagyok benne, hogy a napi aktuális forma fog dönteni az egymás elleni mérkőzéseken. A maga 24-es átlagéletkorával a magyar válogatott lesz a legfiatalabb az esélyesek között, ebből fakadóan a legösszeszokatlanabb is, de bízom benne, hogy a torna döntő szakaszára kialakul az a csapatkohézió, amit például már a múlt héten az olaszok ellen is megmutattunk Hollandiában. Bízom benne, hogy éremért tudunk majd játszani Barcelonában.
– Jelent bármilyen súlyú terhet, hogy a tavaly nyári, budapesti világbajnokságon „csak” ötödikként végeztek, ugyanakkor címvédőként utaznak Barcelonába?
– Az én vállamat nem nyomja teher, mindig felszabadultan megyek, élménynek tekintem az aktuális világversenyt, próbálom kiélvezni az esemény hangulatát. Ezt fogom átadni a lányoknak is: élvezzék ki, játszanak felhőtlenül, de ne felelőtlenül. Szeretném, ha az a jó értelemben vett gátlástalanság, ami a fiatalságukból fakad, átjönne, s laza, mosolygós játékkal tudnák legyőzni az ellenfeleket.
