Paczári Sándor tíz évig közmunkásként és napszámosként dolgozott. Falujában, a csakis romák lakta, Baranya megyei Alsószentmártonban a helybéliek 80-90 százaléka rendszerváltás óta hasonló helyzetben volt. Tavaly a bólyi ipari parkban néhány cég kapacitást bővített, s Paczári végre igazi állást talált. A férfi nettó 140-150 ezer forintos keresete a közmunkásbér csaknem triplája volt, így Paczári családjának életszínvonala sokat javult. A feleségével egy kislányt nevelő, 45 esztendős férfi elégedett volt új helyzetével, idén áprilisban mégis kilépett a munkahelyéről.
Egy végrehajtás kényszerítette erre. Paczári és felesége még 2003-ban felvett a DRB Banktól félmillió forint személyi hitelt, nyomorúságos házuk rendbetételére. A férfi egy közeli kőbányánál dolgozott, ám a cég pár évvel később megszűnt, Paczári munkanélkülivé vált, és attól fogva nem tudta törleszteni hitelét. Az adósság elszaladt, s jelenleg már 2,1 milliónál jár. Hogy tavaly bejelentett munkát kapott, végrehajtás indult ellene. Idén áprilistól le is vonták a fizetése 33 százalékát. Ezt ő elfogadta, igazságosnak tartotta. A férfi levonással csonkított fizetése, 98 023 ezer forint április 9-én érkezett meg a feleség OTP-nél vezetett számlájára, ám arról Paczáriék csak 60 ezret tudtak levenni, mivel a végrehajtó a számlára inkasszót tett, s annak okán a bank elutalt 34.761 forint a tartozásra. Paczáriék nem értették mi történt, de belenyugodtak, hogy áprilisban ennyi pénzből és az asszony 37 ezer forintos gyeséből kell gazdálkodniuk.
Május még keményebb próba elé állította a családot. Ezúttal 99.629 forint volt a férfi fizetése a levonás után. Amint megkapták az sms-t a bér érkezéséről, mentek a bankautomatához, ám a számlán már csak nem egész 8 ezer forint volt. Az OTP ugyanis 91.641 forintot utalt el a végrehajtásra. Paczáriék ezt már a bankban tudták meg. Futottak a végrehajtóhoz, aki azt felelte, hogy ő a törvény szerint járt el, a bank viszont többet vont le, mint amennyit a jog enged. A szabály az, hogy a számláról korlátozás nélkül le lehet vonni az öregségi nyugdíj minimumának (28.500) négyszerese, vagyis a 114 ezer forint feletti részt. Az említett összeg alatti részből viszont a 114.000 és a 28.500 különbségének a felét, 42.750 forintot szabad leemelni, tehát a számlán ott kellett volna hagyni 56.879 forintot. Ha a bank többet emelt le, akkor vissza kell fizesse a tévesen levont összeget. Paczáriék visszamentek a bankba, de ott erre nem voltak hajlandók.
Paczári Sándor nem tudott mit tenni, kilépett munkahelyéről, és beállt napszámosnak, hogy gyorsan pénzhez jusson. Megél, mivel ilyenkor a földeken jut minden napra alkalmi munka, és 8 órára megkap 6-7 ezer forintot. Ősz közepétől már nehéz lesz, mert ritkul a napszám, esik a bér.
Paczáriák megkeresték a Szentmárton Alapítvány jogsegélyszolgálatát, hogy segítsen visszakapni azt a pénzt, amit az OTP – a végrehajtó szerint – jogtalanul vont le a számlájukról. A bank azonban ragaszkodik ahhoz, hogy jogszerűen járt el. A pénzintézet szerint a levonástól mentes összeg „egy hatósági átutalási megbízás teljesítése során egyszer illeti meg a kötelezettet”. A mentes összeghez áprilisban nem is nyúlt az OTP, májusban viszont az ő törvényértelmezésük szerint már nem járt a mentesség. Ezt az értelmezést megkeresésemre az OTP nekem is megerősítette. Ugyanakkor az ügyben eljáró végrehajtó és a Magyar Bírósági Végrehajtó Kar kérdésemre válaszolva úgy fogalmazott, hogy a mentesség minden hónapban jár az adósnak a 114 ezer forint alatti összegre.
Ha az OTP és a bíróság különbözőképp értelmez egy törvényt, akkor milyen esélye van a megértéshez és érdekei képviseletéhez a nyolc osztályt végzett Paczári Sándornak? A férfi a Szentmárton Alapítvány jogsegély szolgálatához fordult, eddig azonban a civil szervezet se győzte meg a bankot.
A történet felvet egy az előbbinél súlyosabb kérdést is. Jelesül azt, hogy amikor Paczári Sándor fizetésének egyharmadát a végrehajtó utasítására levonja a munkaadó, majd a számlára érkező maradék fizetéséből is leemelnek még – ha a törvényt jól értelmezzük – 42.750 forintot, akkor a férfi bérének nagyjából kétharmadát vonják el. Ez pedig – az általunk megkérdezett jogászok szerint – kettős végrehajtás, ami vélhetően alapjogot sért. Hisz egy ilyen mértékű elvonás veszélyezteti az illető emberi méltósághoz való jogát. Amúgy a végrehajtásban automatikus gyakorlat, hogy valakinek egyszerre vonják a fizetéséből az egyharmadot, s egyszerre tesznek inkasszót a számlájára. Ha arra a számlára semmi más nem érkezik, csak a fizetés (Paczáriéknál ez történt), akkor a bérnek csak harmada marad meg. Hogy ez az igazságtalanság megszűnjön, a végrehajtásról szóló törvény módosítására lenne szükség, véli több általunk megfaggatott – ám a beosztása miatt csak névtelenül véleményt mondó – jogász.
Tegyük hozzá, hogy hosszas jogi eljárással meg lehet szüntetni a kettős végrehajtást, ám erre az alacsony jövedelmű, iskolázatlan emberek nem képesek időt és pénzt áldozni. Ők inkább azt választják, hogy a fekete munkavállalók lesznek, vagy más nevén futó számlára kérik fizetésüket. Vagyis a végrehajtás törvényi és jogalkalmazói ellentmondásai jogkerülő magatartásra ösztönzik az érintetteket, s ez semmiképp sem érdeke a társadalomnak. Amiképp az se, hogy az eladósodott családok teljesen ellehetetlenüljenek.
