Az elszegényedés költségvetése

A kormány nyugdíjpolitikájának lényege - saját állítása szerint -, hogy a nyugdíjasok ne vesztesei, hanem kedvezményezettjei legyenek a hazai makrogazdasági folyamatok alakulásának. Ennek legfontosabb lépéseként 2010-ben azt az ígéretet tette, hogy évről évre megvédi a nyugdíjak reálértékét, vagyis megőrzi azok „vásárlóerejét”. Éppen ezért a mindenkori nyugdíjemelés mértékét az adott évre tervezett infláció – vagyis árnövekedés – mértékéhez igazítja. 2018-ban és 2019-ben tehát szintén az infláció mértékével megegyező nyugdíjemelést valósít meg a kormány, továbbá a gazdaság dinamikus növekedésének eredményeként külön kormányzati intézkedésekre is sor kerülhet – ígérik –, azaz lehet számítani (egyszer-egyszer) az Erzsébet utalványokra is.
Ez a költségvetés az időskorúak számára az elszegényedés költségvetése.  
A Nyugdíjasok Pártja 50+ álláspontja szerint az időskori szegénység felszámolásának egyik eszköze az alapnyugdíj bevezetése és a nyugdíjminimum felemelése. Az alapnyugdíj mértéke terveink szerint 40 ezer forint havonta, forrása az állami költségvetés. 65 év felett járna annak, aki magyar állampolgár és legalább negyven évi magyarországi lakhellyel rendelkezik, továbbá járna a rokkantnyugdíjasoknak is. 2,25 millió jogosulttal számolva ez mintegy 1100 milliárd forint évente, a GDP kb. 3,5 százaléka. Erre épülne rá a „munkanyugdíj”, amelyet változatlanul a befizetett járulékok és szolgálati idő alapján állapítanának meg, forrása tehát a járulékbefizetés. Itt is szükséges azonban a 2008 óta változatlan nyugdíjminimum felemelése, 28500-forintról legalább 50 ezer forintra. E két intézkedés eredményeként nem lenne olyan 65 évesnél idősebb, életét végigdolgozó ember, akinek a járandósága 90 ezer forint alatt lenne, akár már 2019-től kezdve. 
Határozott követelésünk, hogy a gazdaság növekedésével arányosan érdemben kell növelni a nyugdíjakat. Ennek mértéke 2019-ben méltányosan (a svájci indexálás szerint) 5,75 százalék.
A tervezettnek tehát több mint a duplája. Ennek hiányában csak folyatódik a kilenc éve tartó elszegényedési folyamat. Egyre nő az aktívak és a nyugdíjasok közötti jövedelmi olló. A jelzett nyugdíjprémium csak porhintés, a Bajnai-kormány olyan intézkedésének továbbvitele, amelyet az akkori kormány egy válság időszak közepette, átmeneti intézkedésként vezetett be.  A folyamatos elszegényedés fényében kell mérlegelnünk a nyugdíjasok munkába való visszatérését elősegítő adókedvezményeket is. Mint ismeretes, a munka törvénykönyve alá tartozó szervezeteknél a nyugdíjas munkavállalók csak 15 százalék személyi jövedelemadót fognak fizetni 2019-től, és a cégeknek sem kell megfizetni a bérük után az adókat. Ez önmagában helyes és üdvözlendő, hiszen aki tud és akar, az dolgozhasson, s helyes, ha ezt adókedvezménnyel teheti. Miután azonban a nyugdíjak csupán az inflációval voltak és lesznek valorizálva, félő, hogy az ismételt munkába állás nem lehetőség lesz, hanem kényszer. És ez nagy baj. Úgy tűnik, az állam az egyik kezével elszegényít, a másik kezével meg int, gyere ismét dolgozni, ha kicsivel jobban akarsz élni. Mi, nyugdíjasok pedig hálásan megköszönjük a lehetőséget, hogy ismét dolgozhatunk. 
Van még egy elem, ami fájóan hiányzik az állami költségvetésből, és ez a nyugdíjas civil szervezetek normatív állami (önkormányzati) támogatása. A Nyugdíjasok Pártja 50+ álláspontja szerint szükséges lenne forrásokat biztosítani a nyugdíjas civil szervezetek, klubok működésnek támogatására. Az ügyek intézésének informatikai eszközöket és tudást igénylő módjai folyamatosan növekednek, nem lehet, nem is célszerű ezt fékezni. Ugyanakkor a 65 év feletti népességnek csupán mintegy a negyede aktív internethasználó. Különösen kistelepüléseken lenne indokolt a nyugdíjas civil szervezetek kiemelt támogatása (számítógép és nyomtató biztosítása, pénzbeli működési támogatás a taglétszámmal arányosan), ami a mindennapi életben is lehetővé tenné az informatikai eszközökkel való ügyintézést és tájékozódást. 
2018.07.12 00:00
Frissítve: 2018.07.12 08:23

Szerintem

Cafeteria extra  Nem látok csodálkoznivalót a Gundel étteremnek az Orbán-menzán alkalmazott, erősen mérsékelt árain. Ez ugyanaz a vállalkozói magatartás, mint amelyik a TAO pénzekből messze jelentőségén felül juttat milliárdokat a Kedves Vezető felcsúti csapatának. Mindkét esetben a vállalkozó valamilyen előnyre számít a szolgálataiért, a Gundelnél pedig tudjuk is, milyen területen: ez a tendereztetett csomagban szereplő állami fogadások, események cateringje. A Miniszterelnöki Hivatal persze ezt másképp is intézhette volna, például - ha nem tették volna tönkre a cafeteria rendszerét - adhatna étkezési támogatást a dolgozóinak, amivel ők a valós menzaárakat mérsékelhetnék. Akkor persze azon lehetne lamentálni, miért is kell egy miniszterelnöki hivatali dolgozónak, vagy épp egy parlamenti képviselőnek – hiszen az Országház menzáján is hasonló árak vannak - jelentős étkezési hozzájárulást adni. De ez morálisan is egy másik történet, a vállalkozó legalább kimarad belőle. Echter István A remény halála? Az illúziók nélküliség, a Fidesz autokrata stílusa és intézkedései már régen elérték az EU ingerküszöbét. A Sargentini-jelentés a bizonyítéka: a ketrecharcos Orbán érezhetően megroggyant. Akkor mégis, miért ez a beletörődő társadalmi hangulat körülöttünk? Igaz, ennek a farizeus politikának és a Brüsszel-ellenes fellépésnek nem a kormány, hanem a magyar nép láthatja kárát, hiszen az EU-nak vannak elvárásai a pénz felhasználását illetően. Ez azonban mégsem a sötétbe vezető alagút, mert minél rosszabb a nyomás alá helyezett hatalomnak, annál szélesebb út nyílik az ellenzéknek. Én nem forradalmat vizionálok egy kormányváltás érdekében, csak érzem: előbb-utóbb csordultig lesz ama bizonyos pohár. A Vár ura és oligarchái százas szeget vernek a demokratikus jogállam koporsójába, és nem akarnak bikaként elvérezni a torreádorok ellenében. Egy olyan országban, ahol a miniszterelnök semmitmondó sajtótájékoztatójára is csak meghívásos alapon jutnak be médiumok, a kommunikáció legalábbis dadog. Olyan hangosan kell kiáltani, hogy ők is megértsék! Dr. Nagy Zoltán Egy szavazat Sok szó esik mostanában a közelgő EP választásokról, de nagyon hungarocentrikusan. Mint laikus, szeretnék tisztán látni. Az Európai Parlament képviselőit az Európai Unió polgárai választják meg, demokratikusan, one man, one vote alapon – gondolom én, de lehet, hogy tévedek. Elképzelhető, hogy a kettős állampolgárságú „külhoni magyarok” két országban is választhatnak EP képviselőt? Különösen furcsának találnám, ha a titkos (pl. szlovákiai) kettős állampolgárok fontosabbak lennének, mint a jogkövető uniós állampolgárok. Tisztában vannak ezzel Brüsszelben? Wiegandt Richárd
2019.01.19 16:00
Frissítve: 2019.01.19 16:00

Soros Tízparancsolata

Az a tény, hogy az Európai Parlament majdnem kétharmados többséggel szavazta meg a jelentést, amely szerint jogállamisághoz kötnék a 2021-2027-es uniós költségvetési időszakban a támogatások kifizetését, arra mutat rá: hiába veri vissza keményen a külgazdasági és külügyminiszter, a kormányszóvivő, vagy a kormány bármely tagja a magyar kabinetet ért „sorosista támadásokat”, az EU nagy részének elege van ebből a stílusból. A pökhendi, cinikus, lekezelő, bicskanyitogató megnyilatkozások helyett nem ártana ezen elgondolkodni. 
Eddig az uniós pénzek – finoman fogalmazva – sajátos felhasználásával kisbirodalmak épültek. Itthon ezt minden további nélkül meg lehetett tenni, de más országokban szemet szúr, hogy a NER a németek, a franciák és más demokráciák befizetéseiből hozta létre a saját urizáló elitjét. Az EP által elfogadott javaslatból persze nem lesz egyik napról a másikra minden országra érvényes törvény, de az igenek magas aránya után elég valószínű, hogy az Európai Tanácson is átmegy majd. A magyar-lengyel vétó ezúttal kevés lesz. 
Nyilván egyetlen fideszes képviselőtől sem várhatjuk, hogy a nyilvánosság előtt beismerje a lopást. Az azonban sajátos, hogy a csütörtöki döntést még olyan kormánypárti politikusok is Soros ármánykodásának nevezték, akik épp az EP-től veszik fel nem is csekély fizetésüket. Mintha nem volnának tisztában azzal, hogy épül fel az Unió parlamentje, vagy hogy azt pártok tucatjai alkotják, amelyeknek a lehető legcsekélyebb kapcsolatuk sincs az amerikai magyar milliárdossal. 
Két lehetőség van. Vagy hirtelen elbutulás miatt írják a jelentés elfogadását Soros számlájára, vagy simán hazudnak. S mivel kormányunk a kereszténység bástyája, mélyen hívő politikusai pedig az Evangélium szellemisége szerint élnek, marad az első variáció. Az ostobaság persze nem feltétlenül egy államférfi legszerencsésebb tulajdonsága, de ez itthon talán nem is feltétlenül igaz. S hogy a Tízparancsolatban „Ne lopj” is szerepel? Nyilvánvalóan ez is a Soros-terv része.
2019.01.19 09:10
Frissítve: 2019.01.19 09:13