Jól kifőznék

A termék felhasználását illető leírásokban talán indokoltabb határozottabb hangot megütni, és azt mondani, hogy kötelezően forralják fel fogyasztás előtt – ezt javasolta a lisztéria válság megoldására a magyar hűtőipari szövetség egyik vezetője. Szerinte nem a jogszabályokon kellene változtatni, megszigorítva az élelmiszerbiztonsági előírásokat, hanem a fogyasztókat kell ösztönözni arra, hogy ne egyék nyersen a termékeket. A baktériumok ugyanis néhány perces főzéstől, sütéstől elpusztulnak. Ha ezt elmulasztjuk, rosszabb esetben mi pusztulhatunk el.
Persze felvetődhet a kérdés, mi lenne, ha nem a fogyasztókat, hanem a fagyasztókat ösztönöznék arra, hogy lehetőleg egyáltalán ne legyenek a termékeikben baktériumok és egyéb, az emberi szervezetre veszélyes vagy káros anyagok.  A hírek szerint ugyanis Magyarországról, a bajai GreenYard élelmiszerfeldolgozó üzemből kerültek Európa számos országába azok a termékek, amelyek 47 embert betegítettek meg, akik közül 9-en meghaltak.
A Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) nyilatkozata szerint az üzem nem hibázott, mert nem ismerhették fel, hogy kórokozókról van szó. Ez azért furcsa megállapítás, mert a lisztéria az uniós élelmiszerbiztonsági előírások szerint az élelmiszer grammjában 100 egységig nem okoz megbetegedést, csak grammonként 1000 egységtől veszélyes. A laikus törheti a fejét, hogy ha az élelmiszerben határértéket szabnak meg egy baktériumnak, akkor az a határérték alatt nem kórokozó, vagy nem lehet felismerni, mert inkognitóban tartózkodik a borsóban, csemegekukoricában?
A vizsgálat megindult, egyszer talán eredménye is lesz. Egyelőre azonban a halálesetek hatására a magyar hatóság azt tervezi: alacsonyabb lisztéria határértéket szab meg a jövőben. 
Addig pedig főzzünk, süssünk, ha életben akarunk maradni.
2018.07.12 00:00
Frissítve: 2018.07.12 08:24

Futóverseny

A 2023-as atlétikai világbajnokság megrendezéséről beszél, de valójában egy olimpia megrendezésére gondolhat Orbán Viktor. Legközelebb a 2032-es nyári olimpia jöhet szóba, s addigra szinte minden beruházás el is készülhet. 
Az úszó vb-re hivatalosan 43 milliárd forintért épített objektum és a Népstadion helyén alig 140 milliárdos költséggel készülgető Puskás Stadion mellett lesz nekünk ugyancsak világversenyekre alkalmas atlétikai komplexumunk is, hogy a kormányfő sport komplexusát kielégíthesse a nemzet. Épül még egy 12 ezres befogadóképességű állítólagos diákcentrum (lásd még: olimpiai falu), valamint lesz bicikli és evezős pálya. Magyarán néhány éven belül, az infrastruktúra további százmilliárdos korszerűsítésével együtt, alkalmassá válhat Budapest egy olimpia megrendezésére.
A kormány ugyan már elnyerte az atlétikai vb rendezési jogát, de hogy ez nekünk, adófizetőknek mennyibe fog fájni, a mai napig nem közölte. A szakemberek becslése szerint a Csepel-sziget északi szegletében építendő 40 ezer férőhelyes atlétikai központ költsége meghaladhatja majd a 100 milliárd forintot, s ehhez jön a 3200 versenyző, a szakszemélyzet, az utazás, a szállás díja, amit a nemzetközi szövetség 31,5 milliárdra prognosztizált. A vb után ugyan visszabontanák a lelátót, így „csak” 15 ezren férnének be az új stadionba, de még ez is túlméretezettnek tűnik a hazai atlétikai versenyek látogatottságát ismerve.
Orbán szerint tehát újabb, több mint százmilliárdos költséggel járó nemzetközi sporteseményre van szüksége az országnak. Közben lassan elemeire hullik az egészségügy, és a XXI. század kihívásainak egyre kevésbé megfelelő köz- szak- és felsőoktatás gyengíti a versenyképességünket.
A miniszterelnök nagyokat álmodik, mi pedig egyre inkább gúzsba kötve futhatunk a pénzünk után.
2018.12.11 09:14
Frissítve: 2018.12.11 09:25

Karácsony előtt

Az állomás épületét mintha szó szerint megtöltené az évszaktól teljesen szokatlan napsütés. A fűtés is megy, a nap is melegít – olyan álmosító az egész, hogy nehéz eldönteni, a jegypénztáros az erős fény miatt hunyorog, vagy azért, mert mindjárt elalszik.
- A 11:34-es budapesti vonatra kérnénk szépen két jegyet.
A nőnek még mindig csak félig van nyitva a szeme, olyan fejjel kérdezgeti a menetjegyeink pontos paramétereit, mint egy napozás közben megzavart macska. Lassú mozdulatokkal adja ki a papírokat és veszi el a bankkártyámat. Nem ásít, de mintha az egész létezése egy nagy ásítás volna.
- Lehet, hogy késve indul majd a vonat, ezt még nem tudjuk. Gázolás történt. Valaki megint kifeküdt a vonat elé. 
Egyszerre jajdulunk fel az üvegkalitkán kívül, ő odabent változatlanul hunyorogva bólogat a legkisebb érzelmi megrendülés nélkül. 
- Állandóan ez van.
- Mármint, hogy késnek a vonatok? – kérdezem, bár ha őszinte akarok lenni önmagamhoz, sejtem a helyes választ, csak próbálom kicsit kevésbé szürreális irányba terelni ezt a lehetetlen párbeszédet.
- Hogy öngyilkosok lesznek – mondta szenvtelenül a macska odabent. Nem tudjuk, mit lehet erre mondani, hülye fejjel állunk. 
- És tessék mondani, ez ennek a vonalnak a sajátossága? – érdeklődik Orsi.
- Nem. Ez ennek az országnak a sajátossága.
Muszáj röhögnünk, és ezzel egy időben azonnal elnézést is kérnünk, a kacagásunk ide-oda pattog az állomásépület meleg levegőjében, aztán visszacsapódik az arcunkba. Hát nincs egy szemernyi emberség se bennünk? A nőnek az üvegfalon túl nem változik a hunyorgása, gondolom, őt már se az öngyilkosok, se a magunkfajták nem bírják meghatni. Közönyösen folytatja, immár kérdeznünk se kell. 
- Hetente kétszer, háromszor van késés emiatt. A múltkor épp befejezték a helyszínelést, mire két méterrel arrébb valaki megint ráfeküdt sínekre.
- De biztos, hogy ez mind öngyilkosság? – kérdezi Orsi némi reménnyel a hangjában, mintha a végeredmény szempontjából bármit is számítana a szándék.
- Nem. Lehet, hogy néha van baleset is. De hát azt ki tudja utólag megmondani a maradványokból?
Megborzongunk. Egyszer leszállítottak az utolsó vonatról egy öngyilkosság miatt, két kutyával voltam, úgy terelgettek bennünket egy tőből kiszakadt comb és néhány felismerhetetlen húscafat között. Nagyon ritkán éreztem olyan sűrűnek és nehezen áthatolhatónak az időt, mint abban a néhány percben. Láttam a személyi igazolványát. Azt mondták a rendőrök, innen lehetett tudni, hogy szándékos volt: kirakta az igazolványt, hogy könnyű legyen azonosítani.
- A lelkiismeretesebbje legalább megvárja az utolsó vonatot, hogy ne okozzon fennakadást – mondja a nő. Nem kezdem el magyarázni, hogy milyen érzés az utolsó vonaton ülni. Már egész kicsire hunyorította össze a szemét, úgy folytatja. 
– És még csak most jön a karácsony. Ilyenkor aztán még több van. És biztos, hogy mindegyik öngyilkos.
2018.12.11 09:13
Frissítve: 2018.12.11 09:25