Babis végre nyeregben, de nem csatlakozik Orbánékhoz

Publikálás dátuma
2018.07.12 09:51

Fotó: AFP/
A rendszerváltás óta először kerültek a hatalom közelébe a cseh kommunisták, és meg is kérték az árát Andrej Babis támogatásának. A furcsa koalíció által támogatott kormányfő ugyan populista, de feltehetően nem lesz a Varsó-Budapest-tengely tagja.
Első ízben lett a parlament által megszavazott kormánya Csehországnak a tavaly októberi parlamenti választás óta. Andrej Babis miniszterelnök pártja (ANO) és a szociáldemokraták (CSSD) koalíciója a kommunisták (KSCM) külső támogatásával kapott 105 voksot a 200 tagú törvényhozásban. A szavazás idején tüntetést rendeztek a parlament épülete előtt. Amiatt tiltakoztak, mert Babis az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) szerint uniós támogatásokat használt fel törvénytelenül, emiatt hazájában is eljárás indult ellene. A voksolás után személyesen kívánt beszélni a megmozdulás résztvevőivel, de visszavonulót kellett fújnia. Miroslav Kalousek, a TOP 09 ellenzéki párt frakcióvezetője ezért gyávának nevezte. Az új kabinetben az ANO-nak öt miniszteri tárca jutott, a szociáldemokratáknak papíron öt. Azért csak papíron, mert miután Milos Zeman elnök elutasította a CSSD által jelölt Miroslav Poche külügyminiszteri kinevezését, a tárcát végül Jan Hamácek belügyminiszter, a szociáldemokraták elnöke irányítja. A kormányfőnek az utolsó pillanatban új igazságügyi minisztert is ki kellett jelölnie az alkotmányjogász professzor Jan Knezínek személyében. Tatana Malá azért mondott le a posztról, mert plagizálás vádjával illették.
Prágában szerda este tiltakozó akciókat tartottak amiatt, hogy a kommunisták az 1989-es bársonyos forradalom óta először kerültek a hatalom közelébe. Kabineten kívüli támogatásukért komoly árat kértek, így például a minimálbér fokozatos emelését, a visszaadott egyházi vagyon megadóztatását. Vojtech Filip pártelnök meggyőződését fejezte ki, hogy az új kabinet megszavazása „jó hír az országnak”. A kommunisták szerepvállalását élesen bírálták a jobboldali ellenzéki pártok. Az ANO és a CSSD a kommunistákkal együtt elvileg 108 mandátumra támaszkodhat a képviselőházban, a bizalmi szavazáson azonban csak 105 voksot kaptak. Hiányzott az ülésteremből az ANO és a kommunisták egy-egy képviselője, Milan Chovanec volt szociáldemokrata belügyminiszter pedig jelezte, hogy nem hajlandó megszavazni a kormányt, mert ez a lelkiismerete ellen való lenne.
A parlamenti ülést Milos Zeman elnök beszéde vezette be, aki közölte, az államfő kötelessége, hogy támogassa a kormányt, amelyet előzőleg kinevezett. Beszéde alatt a TOP 09 képviselői az államfővel szembeni tiltakozásul elhagyták az üléstermet. Andrej Babis elismerte, nehezebben alakult meg a vártnál az új kabinet, ám szerinte a kormány programja jó. Babist ugyan a nemzetközi sajtóban populistának nevezik, az eddigi megnyilatkozásai alapján ő nem válik az Európai Unió fenegyerekévé, és nem lesz a Varsó-Budapest-tengely tagja.
2018.07.12 09:51

Távoli álom a független Kurdisztán

Publikálás dátuma
2018.09.26 12:00
Tavaly szeptember 25-én a függetlenségi referendumon 93 százalék mondott igent
Fotó: AFP/ AHMAD AL-RUBAYE
Egy évvel a népszavazás után most az iraki kurdok lehetnek a királycsinálók a csak kínkeservvel formálódó bagdadi kormányban.
Egy év telt el azóta, hogy iraki Kurdisztánban több mint 72 százalékos részvétel mellett majd 93 százalék a függetlenség mellett voksolt a népszavazáson. Az ünneplés és ez eufória már régen a múlté. Szinte azon nyomban eltörölték az elszakadási törekvéseket szétzúzó iraki kormányerők és síita milíciák, no meg a nagyhatalmak ellentétes érdekei. Majd az Iszlám Állam legyőzésével lassan tovatűnt a nemzetközi figyelem is: feledésbe merült a terroristák egyik legádázabb ellenfelének, a kurd hadseregnek, a pesmergának a hősiessége. Ám az iraki kurdok nem felejtenek.  „A népszavazás eredményét már soha nem lehet megsemmisíteni, hiszen hárommillió ember mondott igent a függetlenségre. Terítéken van az is, hogy a referendum dátumát nemzeti ünnepnappá nyilvánítsák. De az igazi kérdés most az, hogy mire megyünk a tárgyalásokkal Bagdaddal?” - számolt be az első évfordulón uralkodó hangulatról lapunknak Raouf Hallo, Magyarországon is élő kurd újságíró. Elmondása szerint ugyanakkor mára jórészt normalizálódott a helyzet, már a fizetések egy része is megérkezik Bagdadból, és végre beindult a gazdasági növekedés. „Az iraki csapatok még mindig jelen vannak, de komoly tárgyalások folynak arról, hogy bizonyos területeket, - köztük az olajban gazdag Kirkuk városát - visszaadnak a pesmergának, vagy legalábbis közös felügyelet alá helyeznek. Mióta ugyanis a kurd erők kivonultak, a helyükre érkező síita milíciák és a lakosság ellen ismét megszaporodtak a terrortámadások. Mindennaposak a gyilkosságok és az emberrablás” - írta le az egy éve még polgárháború kirobbanásával fenyegető iraki-kurd szembenállást. Majd hozzátette, tudomása szerint még némely szunnita arab törzsek is a pesmerga visszatérését követelik, hiszen nekik már megvan a helyismeretük, ismerik azokat az utakat és barlangokat, melyeket a terroristák használhatnak. „Kurdisztán belseje egyébként teljesen biztonságos. Olyannyira, hogy magyar hallgatók Erbíl határában mindenféle védelem nélkül régészettel foglalkoznak” - nyugtatott a biztonsági helyzettel kapcsolatban.      Raouf Hallo úgy vélte, hogy Erbíl és Bagdad vitája a politikai megoldás felé mozdul el. Derűlátásában komoly szerepe lehet annak is, hogy a májusi iraki választásokon senki sem szerzett többséget. A 329-ból 54 mandátumot söpört be Muktada asz-Szadr síita hitszónok alakulata, mögötte 48 hellyel második helyen az ugyancsak főként síitákat tömörítő, erősen Iránhoz húzó Hadi al-Amiri végzett. Az Egyesült Államok nem hivatalos favoritja, az eddigi miniszterelnök, Haider al-Abádi pártja viszont leszerepelt, csak 42 mandátumot szerzett. A parlamentbe jutó vallásilag is etnikailag is megosztott, tucatnyinál is több párt végeláthatatlan tárgyalásokba kezdett, így az országban azóta sem alakult kormány.  Az alkudozás most mégis elmozdulhat a holtpontról, miután Hadi al-Amiri bejelentette, hogy visszavonja miniszterelnök-jelöltségét, és kész a tárgyalásokra asz-Szadrral. A meccs azért még nem teljesen lejátszott. A magát független nacionalistának valló asz-Szadr - aki egyébként nem jelöltette magát miniszterelnöknek - ugyanis kampányában keményen bírálta az Egyesült Államokat, mi több, még a 2003-as amerikai beavatkozás után azon milíciák egyik vezetője volt, melyek a legkeményebben támadták az amerikai csapatokat. A hitszónok ráadásul hosszú időt töltött Iránban, és most már ugyan állítása szerint szabadulna a perzsa befolyástól is, múltját és kapcsolatait nem tudja eltörölni. James Mattis amerikai védelmi miniszter - aki ráadásul 2003 után Irakban szolgált - ugyan azt nyilatkozta, hogy elfogadják az iraki emberek demokratikus döntését, azonban asz-Szadr győzelme azért aligha az általuk elképzelt legkedvezőbb forgatókönyv. Más kérdés, hogy lassan bezárul a kör, kifogynak a koalíciós alternatívák.    És itt jönnek a képbe a kurdok. A két legnagyobb kurd párt, a Kurdisztáni Demokrata Párt (KDP) és a Kurdisztáni Hazafias Unió (PUK) 25 és 18 mandátumot szereztek, így még akár a királycsináló szerepét is játszhatják. Alkupozíciójuk mindenesetre nem rossz, és nyilván megkérik majd a támogatásuk árát, bárki mögé is álljanak be. Ez a függetlenség kikiáltását persze aligha jelenti, de a „népszavazás kártyát” azért bármikor bedobhatják egy kis nyomásgyakorlásra. „Ha Bagdad teljesíti, amire az alkotmány is kötelezi, akkor nekünk sem lesz érdekünk a függetlenséggel foglalkozni. A gond csak az, hogy Irakban soha nem egy kormány uralkodott. Hiába alakítanak koalíciót, attól még száz másik különböző hatalommal is egyezkedni kell” - aggodalmaskodott Raouf Hallo, mikor az iraki választásokról kérdeztük. „Reméljük a hétvégi szavazás békésen lezajlik, és utána Bagdaddal valamilyen módon sikerül megegyezni. Az emberek már belefáradtak a háborúba, békét akarnak” - zárta szavait.    

Alku tárgya?

A tavalyi kurdisztáni népszavazást követően a fél világ aggódva figyelte, vajon egymásnak esnek-e a harcedzett pesmerga csapatai és a síita milíciákkal megtámogatott iraki kormányerők? A harc végül elmaradt, egyes pletykák szerint azért, mert a PUK-hoz tartozó kurd erők különalkut kötöttek Bagdaddal, amit a párt azóta is tagad. Raouf Hallo szerint igenis történt egy effajta „árulás”, amit azóta már az elkövetők meg is bánnak, mert nem kapták meg a beígért előnyöket. Bármi is az igazság, az biztos, hogy a kurdok különösebb ellenállás tanúsítása nélkül elvesztették területeik közel felét. Ezek egy részét ugyanakkor ők is az Iszlám Államtól foglalták el. Az alkudozás egyik fontos kérdése lesz, hogy mi lesz a vitatott hovatartozása területekkel, és hogy mennyi pénz jár Erbílnek az eladott olaj után.

Regionális választások

A két nagy - és még néhány kisebb - kurd párt sem egységes. Vasárnap iraki Kurdisztánban is regionális választásokat tartanak, amelynek tétje nem csak az autonóm tartomány irányítása, de a Bagdaddal való viszony kialakítása is. Irakban hagyományosan a parlament elnöke szunnita arab, - nagy nehezen személyében sikerült megállapodni szeptemberben - a jelképes feladatokat ellátó elnök kurd, a miniszterelnök pedig síita. A voksolás így arról is határoz majd, melyik kurd párt adja az ország következő államfőjét. A KDP és a PUK ugyanis ezúttal nem tudott megegyezésre jutni, így külön jelölttel szállnak ringbe

2018.09.26 12:00
Frissítve: 2018.09.26 12:00

Válságmenedzser az osztrák szocdemek élén

Publikálás dátuma
2018.09.26 09:30

Fotó: Facebook/pamela.rendi.wagner/
A pártelnökség is támogatásáról biztosította Pamela Rendi-Wagnert, a szociáldemokraták kinevezett elnökét. Nem lesz egyszerű dolga.
Nem éli legszebb napjait az Osztrák Szociáldemokrata Párt (SPÖ). A politikai erőt sokkolta, hogy távozott az elnöki székből Christian Kern, aki az európai szociáldemokraták esetleges listavezetőjeként az Európai Bizottság élére pályázik. Azután azonban, hogy bejelentette távozását, kiderült, az SPÖ-nél rengeteg a feszültség. A párt tiroli tagszervezetét vezető Elisabeth Blanik azzal vádolta két párttársát, a menekültpolitika szigorítását támogató burgenlandi pártvezetőt, Hans Peter Doskozilt, valamint a stájerországi Michael Schickhofert, hogy a párt válságát saját imázsuk javítására kívánják felhasználni. Mint mondta, a Kern utódának jelölt Pamela Rendi-Wagner csak akkor lehet sikeres, ha „mindenki alárendeli magát a pártelnöknek”. Blanik már múlt héten élesen bírálta párttársait amiatt, mert már azelőtt megszellőztették a sajtónak Kern lemondását, hogy a hivatalos bejelentést megtette volna. „Egyeseket kivételes közlési kényszer jellemez” – hangoztatta a tiroli politikus. A befolyásos bécsi polgármester, a fővárosi SPÖ-tagszervezetet irányító Michael Ludwig támogatásáról biztosította a beiktatás előtt álló pártvezetőt, „Emiatt nem kell aggódnia” – hangoztatta. Ez azért komoly fegyvertény az 1971-ben született politikus számára, mert a bécsi tagszervezet különösen erős. Szintén egyhangú támogatásáról biztosította Rendi-Wagnert a burgenlandi SPÖ. Az egykori egészségügyi miniszter, és korábban orvosként praktizáló Rendi-Wagner nem egyszerű pácienst választott ki magának. A közvéleménykutatásokat illetően az SPÖ nem áll rosszul, a felmérések túlnyomó többsége szerint megelőzi a jobboldali radikális Osztrák Szabadságpártot, de a tavaly októberi választás óta nem növelte támogatottságát, az ellenzékiség nyomán nem vált népszerűbbé az SPÖ a választók szemében. Félő, hogy a felszínre került belső feszültségek miatt visszaesik a szociáldemokraták támogatottsága, aminek az első jelei már érzékelhetőek: a Research Affairs múlt heti felmérése 24 százalékon látta, ami két hét alatt három százalékos visszaesésnek felel meg. Egy felmérésből persze nem lehet messzemenő következtetéseket levonni, de azért az látható, ha most lennének választások Ausztriában, a szociáldemokratáknak nem lenne esélyük a győzelemre, tíz százalékkal maradnának le az Osztrák Néppárt (ÖVP) mögött.
Christian Kern szerint utódának könnyebb dolga lesz, mint amilyen neki volt, mert Rendi-Wagnernek a párt válsága mellett nem kell a kormány krízisét menedzselnie. Mint a bécsi sajtó írta, az önbizalomhiánnyal nem küzdő Kern távozásában szerepet játszhatott az is, hogy láthatóan nem ízlett neki az ellenzéki szerep. Ennek az is oka lehet, hogy az SPÖ-nek mintha nem is lenne terve ilyen helyzetekre. A tavaly decemberi kormányalakítás előtt a párt mindössze kétszer volt ellenzékben, a hatvanas években, amikor a néppárti Josef Klaus Ende egyedül kormányozhatott, majd a 2000-es években, amikor a szintén néppárti Wolfgang Schüssel hét évig tölthette be a kancellári tisztséget az FPÖ, illetve a BZÖ támogatásával. A szociáldemokraták akkor is nehezen birkóztak meg az ellenzéki szerepkörrel – emlékeztet az ORF. Kern ugyanakkor úgy vélte, Rendi-Wagner nagyon is alkalmas erre a szerepkörre. Az SPÖ beiktatandó elnöke nem rendelkezik komoly politikai múlttal, de ez akár előnyére is válhat. Több éven át az egészségügyi minisztériumban dolgozott részlegvezetőként, Kern hívására 2017 tavaszán került a tárca élére. Csak ekkor lépett be a szociáldemokrata pártba. Másfél év múltán máris a balközép tömörülés élére került, vagyis igazi villámkarrier az övé. Peter Filzmaier politológus az ORF-nek elmondta, Rendi Wagnernek válságmenedzserként kell irányítania az SPÖ-t, amely igen megosztott a bevándorlás témakörében. Paradoxnak nevezte, hogy a pártnak szövetségi szinten támadó menekültpolitikát kell folytatnia az ÖVP-vel és az FPÖ-vel szemben. Csakhogy a helyzetet nehezíti, hogy az SPÖ több tartományban együtt kormányoz a kormány valamely pártjával. Rendi-Wagner várhatóan a városi, liberálisabb lakosság körében lesz népszerű. Az új pártvezető több évig élt Izraelben, a Tel-Aviv-i egyetemen oktatott.
2018.09.26 09:30
Frissítve: 2018.09.26 09:30