Horvátország válogatottja világbajnoki döntőt vív vasárnap. Ezzel a második legkisebb nemzet képviselője minden idők finalistái között. A három és fél milliós Uruguay vezet, mögé zárkózott fel a valamivel több mint négymilliós „szomszéd”.
A vb-história további döntős országai: Argentína, Anglia, Brazília, Csehszlovákia, Franciaország, Hollandia, Magyarország, Németország, Olaszország, Spanyolország, Svédország.
Plusz egy nélkül is zsongító tizenhármas.
Hogy a horvátok csatlakozni tudtak e nyolcvannyolc éve alapított, máig meglehetősen szűk körhöz, az a labdarúgó-világbajnokságok valaha volt tíz legnagyobb szenzációja közé tartozik. Magam a 2014-es brazil–német elődöntőt teszem az élre az évezred eredménye, az 1-7 miatt. A további sorrendem: 2. az 1954-es döntőben NSZK–Magyarország 3:2; 3. az 1966-os csoportkörben Koreai NDK–Olaszország 1:0, a győztes továbbjutott, a vesztes kiesett; 4. az első körben nyolcvan éve először búcsúzó németek kiesése a mostani vb-n; 5. az 1950-es döntőben Brazília–Uruguay 1:2; 6. a címvédő franciák nyeretlenül és szerzett gól nélkül búcsúztak a 2002-es torna csoportmérkőzései után; 7. a címvédő spanyolok a hollandok elleni 1-5-tel kezdtek, és már a csoportkör után elköszöntek a 2014-es vetélkedőtől; 8. az 1950-es csoportmérkőzésen USA–Anglia 1:0; 9. az 1974-es csoportmérkőzésen, Hamburgban NSZK–NDK 0-1.
S korántsem biztos, hogy a horvátok döntőbe jutása csak a tizedik. Sőt előreviszem hatodiknak. Amennyiben a kockások világbajnokok lesznek, úgy az eddiginél is nagyobb bravúrjuk a harmadik helyre repíti őket. (Azon túl, hogy a mennyekbe emeli mindannyiukat. Bár alighanem már ott vannak valahányan.) A mostani tornát nem nevezném a legszínvonalasabb futball-világbajnokságok egyikének. De hogy érdemes volt megrendezni, az fix.
