Liget marad a Városliget?

A 2013. évi CCXLII. számú, a Városliget megújításáról és fejlesztéséről szóló törvény 7. paragrafus (2) pontjában a következőt olvashatjuk: „A városligeti ingatlan területén az építési beruházások befejezését követően a zöldfelület aránya nem lehet kevesebb a 2013. december 31-i állapotnál.” Majd ugyanezen paragrafus 7-es és 8-as pontjában rögzíti, hogy a városligeti építési szabályzat készítése és jóváhagyása során Budapest hosszú távú városfejlesztési koncepcióját, a fővárosi integrált településfejlesztési stratégiát, valamint a mindenkori hatályos fővárosi településrendezési eszközök szabályait, az országos településrendezési és építési követelményekről szóló kormányrendeletben meghatározott, zöldterületre vonatkozó előírásokat nem kell figyelembe venni. Ez esetben tehát a 7. paragrafus (2) pontját mégsem kell betartani.
A törvény kiemeli a Liget teljes területét enkláve szerűen a főváros testéből, oly módon, hogy ott olyan egyedi építési szabályokat lehessen előírni, hogy az kizárólag a „Liget projekt” kiötlője elképzeléseinek megvalósítását tegye lehetővé. És hogy ez az eljárás megtámadhatatlan legyen, a projektet „nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű beruházásnak” nyilvánították. Ezáltal felülírható az Országos Településrendezési és Építési Követelmények (OTÉK), valamint a Főváros Rendezési Szabályzat (FRSZ ). 
A törvény elfogadásával egyidejűleg megkezdődött az óriási propaganda hadjárat a program népszerűsítése érdekében, melynek egyik fő mondanivalója a meglévő zöldterületnek a program által történő növelése volt. Ez utóbb persze a múzeumi negyed kiötlőinek is fejtörést okozott, hiszen ismert volt, hogy az OTÉK szerint – melyről tudjuk, hogy az előzőek szerint már nem kell betartani - mik egy közpark jellemzői: 70 százalék zöldterület (fa, bokor, gyep, virág), 3 százalék beépítés (a park üzemeltetéséhez szükséges létesítmények, WC, kávézó, kiszolgáló épületek), 27 százalék burkolat (járda, sportpálya, kerékpárút, játszótér). 
Az igazi problémát értelemszerűen a 1031/2013 számú kormányhatározatban felsorolt, a tervezési területen elhelyezendő épületek - jelen állás szerint négy múzeum, egy színház és az Állatkert kiegészítései - jelentették. Hiszen a százalékos kimutatás alapján a Liget területe már így is túlzottan beépített. A létesítendő épületeknek pedig egyike sem tekinthető a park fenntartásához szükséges kiszolgáló létesítménynek. Egy város közepén lévő parkot sem a turisták, sem a helybeliek nem a programokért és kulináris élvezetekért látogatják, hanem a kikapcsolódásért, pihenésért, nyugalomért, a természeti környezetért, magáért a parkért. 
Éppen ezért a Liget program meghirdetésekor jogos volt az elvárás és remény, hogy a város visszakapja elveszett területének legalább egy részét (Felvonulási tér), s hogy kikerül onnan minden nem odavaló épület (Petőfi csarnok, Közlekedési Múzeum), felszámolják az ízlésromboló árusító bódékat. A kiszáradt, kitaposott, fű nélküli területekre végre igazi, ápolt gyep kerül, az elpusztult, öreg fákat pótolják, és a Liget valódi zöld oázissá, parkká változik a város szívében.
Mindez hiú remény volt. Az illetékesek minél több idegenforgalmat vonzó létesítményt akarnak elhelyezni a Ligetben. Természetesnek találják, hogy a város szívében lévő egyetlen nagyobb, de még így is igen szerény kiterjedésű összefüggő zöldterületen 6-7 emelet magasságú épületek létesüljenek, a már meglévő nagyszámú vendéglátóhelyen kívül újabbak nyíljanak, hogy a kereskedelem is bevonuljon a Ligetbe.
Biztos, hogy a Liget beépítettsége nőni, a zöldterület pedig csökkenni fog. Hiába készült látványos kertészeti, tájépítészeti terv, ha a zöldet teleépítik oda nem való létesítményekkel. Mindez azt jelentheti, hogy 50-100 méterenként fog a ligetlátogató egy sörözőbe, lángossütőbe, fagylaltozóba, kürtőskalácsosba, bóvlit áruló üzletecskébe botlani, csak talpalatnyi csöndes helyet nem fog találni, ahol valóban pihenhet, és egy igazi parkban érezheti magát. Mert azt, ami a Ligetből megmarad, aligha lehet már majd parknak nevezni. 
Ki emlékszik már az idézett törvény fent citált pontjára? Mert a főpolgármester, az Emberi Erőforrások Minisztériuma illetékesei, Baán László miniszteri biztos, a Városliget Zrt. biztosan nem. Azt hittük valamikor, hogy a Városliget területébe történő legdurvább beavatkozás a Felvonulási tér kialakítása volt. Tévedtünk. Az, ami most történik a Ligetben, ennél sokkal durvább, és sajnos helyrehozhatatlan rombolást jelent.
Frissítve: 2018.07.13. 09:39

Az európai ketrec

Most, hogy Görögország halad kifelé a válságból, lassan lelohadnak mindazok, akik néhány éve még Alekszisz Cipraszban és a Szirizában látták az Uniónak ellenálló, az „európai ketrecből” való kiszabadulás újbaloldali hősét. Aztán Görögország – hatalmas áldozatokkal bár, de - megcsinálta, amit az uniós pénzügyi körök megköveteltek tőle, ami ellen Ciprasz kardot rántott, és az ország túlélte a válságot. Nyugat-Európa – főként Németország – hatalmasat keresett mindezen, az újbaloldali álmok pedig szertefoszlottak.
Most Európa túlsó felén, Nagy-Britanniában bizonyosodik be, hogy az „európai ketrecből” nincs szabadulás. Ha már a britek – James Cameron – voltak olyan őrültek, hogy öngyilkos politikai számításból, egy becsapott közvéleménnyel két éve nekimentek az uniós tagságról rendezett népszavazásnak, most beláthatják: több, mint tévedtek, amikor úgy gondolták, a XXI. század elején is működhet a sziget kontinenst megvető, külön utas politikája. 
A brit kormány krízisbe került. Két keményvonalas Brexit-párti politikus is úgy vélte, hogy a kabinet túl nagy engedményeket tesz az Európai Uniónak az EU-s kilépés után. Boris Johnson külügyminiszter azzal indokolta távozását, hogy „fél-Brexitre” van kilátás, amelyben a brit gazdaság jelentős részeit továbbra is hozzáláncolják az uniós rendszerhez, de úgy, hogy e rendszer felett Londonnak nem lesz ellenőrzése. Hiszen a brit kabinet legutóbbi javaslata közös szabadkereskedelmi térség létrehozását javasolja az EU-nak a fizikai áruk forgalmának szabályozására, biztosítva a „súrlódásmentes” kereskedelmet a Brexit után is. A „kombinált vámtérség” volna az a „fehér zászló”, amelyet Johnson szerint a brit kormány lobogtat, miközben csatába indul Brüsszel ellen. A külügyminiszter távoztában önmagával is viaskodik, mert a javaslatot ő is megszavazta. May kormányfő szerint pedig a javaslatok lehetővé teszik, hogy Nagy-Britannia visszaszerezze ellenőrzését határai, törvényei és pénze felett.
Kétségtelen: mind May megjegyzését, mind a realitásokat fel lehet úgy fogni, ahogy Boris Johnson, hogy Nagy-Britannia „a gyarmattá válás felé tart”. De ez nem más, mint nemzetállami nyafogás, amely egyszerre védené meg a kontinenstől London függetlenségét és maradna fél lábbal az Unióban. Ám Európa már van olyan erős és megkerülhetetlen gazdasági integráció, hogy politikusai és népei józan ésszel belássák: e kötelékből semmilyen politikai irányzatnak nincs szabadulása. Sem a geopolitikai viszonyokat, sem a világgazdasági változásokat szemlélve nem vezet járható út kifelé az Európai Unióból.
Meglehet, sok nemzet ma „gyarmatnak” érzi magát e közösségben, mert a mélyebb integrációért le kell, le kellene mondania virtuális nemzetállami önállósága még több részéről. De az európai országok immár egymás „gyarmatai”, még ha Brüsszel alapos reformra szorulna is; már oly mértékben egymásra épültek, hogy nem hogy Görögország, de még Nagy-Britannia sem életképes egyedül, kívüle. Ha az Unió megreccsen vagy széthullik, úgy nemzetállamai – meglehet, büszkén –, de eltűnnek a Peking-Moszkva-Washington Bermuda-háromszögben.
Szerző
Friss Róbert
Frissítve: 2018.07.12. 08:23

Az elszegényedés költségvetése

A kormány nyugdíjpolitikájának lényege - saját állítása szerint -, hogy a nyugdíjasok ne vesztesei, hanem kedvezményezettjei legyenek a hazai makrogazdasági folyamatok alakulásának. Ennek legfontosabb lépéseként 2010-ben azt az ígéretet tette, hogy évről évre megvédi a nyugdíjak reálértékét, vagyis megőrzi azok „vásárlóerejét”. Éppen ezért a mindenkori nyugdíjemelés mértékét az adott évre tervezett infláció – vagyis árnövekedés – mértékéhez igazítja. 2018-ban és 2019-ben tehát szintén az infláció mértékével megegyező nyugdíjemelést valósít meg a kormány, továbbá a gazdaság dinamikus növekedésének eredményeként külön kormányzati intézkedésekre is sor kerülhet – ígérik –, azaz lehet számítani (egyszer-egyszer) az Erzsébet utalványokra is.
Ez a költségvetés az időskorúak számára az elszegényedés költségvetése.  
A Nyugdíjasok Pártja 50+ álláspontja szerint az időskori szegénység felszámolásának egyik eszköze az alapnyugdíj bevezetése és a nyugdíjminimum felemelése. Az alapnyugdíj mértéke terveink szerint 40 ezer forint havonta, forrása az állami költségvetés. 65 év felett járna annak, aki magyar állampolgár és legalább negyven évi magyarországi lakhellyel rendelkezik, továbbá járna a rokkantnyugdíjasoknak is. 2,25 millió jogosulttal számolva ez mintegy 1100 milliárd forint évente, a GDP kb. 3,5 százaléka. Erre épülne rá a „munkanyugdíj”, amelyet változatlanul a befizetett járulékok és szolgálati idő alapján állapítanának meg, forrása tehát a járulékbefizetés. Itt is szükséges azonban a 2008 óta változatlan nyugdíjminimum felemelése, 28500-forintról legalább 50 ezer forintra. E két intézkedés eredményeként nem lenne olyan 65 évesnél idősebb, életét végigdolgozó ember, akinek a járandósága 90 ezer forint alatt lenne, akár már 2019-től kezdve. 
Határozott követelésünk, hogy a gazdaság növekedésével arányosan érdemben kell növelni a nyugdíjakat. Ennek mértéke 2019-ben méltányosan (a svájci indexálás szerint) 5,75 százalék.

A tervezettnek tehát több mint a duplája. Ennek hiányában csak folyatódik a kilenc éve tartó elszegényedési folyamat. Egyre nő az aktívak és a nyugdíjasok közötti jövedelmi olló. A jelzett nyugdíjprémium csak porhintés, a Bajnai-kormány olyan intézkedésének továbbvitele, amelyet az akkori kormány egy válság időszak közepette, átmeneti intézkedésként vezetett be.  A folyamatos elszegényedés fényében kell mérlegelnünk a nyugdíjasok munkába való visszatérését elősegítő adókedvezményeket is. Mint ismeretes, a munka törvénykönyve alá tartozó szervezeteknél a nyugdíjas munkavállalók csak 15 százalék személyi jövedelemadót fognak fizetni 2019-től, és a cégeknek sem kell megfizetni a bérük után az adókat. Ez önmagában helyes és üdvözlendő, hiszen aki tud és akar, az dolgozhasson, s helyes, ha ezt adókedvezménnyel teheti. Miután azonban a nyugdíjak csupán az inflációval voltak és lesznek valorizálva, félő, hogy az ismételt munkába állás nem lehetőség lesz, hanem kényszer. És ez nagy baj. Úgy tűnik, az állam az egyik kezével elszegényít, a másik kezével meg int, gyere ismét dolgozni, ha kicsivel jobban akarsz élni. Mi, nyugdíjasok pedig hálásan megköszönjük a lehetőséget, hogy ismét dolgozhatunk. 
Van még egy elem, ami fájóan hiányzik az állami költségvetésből, és ez a nyugdíjas civil szervezetek normatív állami (önkormányzati) támogatása. A Nyugdíjasok Pártja 50+ álláspontja szerint szükséges lenne forrásokat biztosítani a nyugdíjas civil szervezetek, klubok működésnek támogatására. Az ügyek intézésének informatikai eszközöket és tudást igénylő módjai folyamatosan növekednek, nem lehet, nem is célszerű ezt fékezni. Ugyanakkor a 65 év feletti népességnek csupán mintegy a negyede aktív internethasználó. Különösen kistelepüléseken lenne indokolt a nyugdíjas civil szervezetek kiemelt támogatása (számítógép és nyomtató biztosítása, pénzbeli működési támogatás a taglétszámmal arányosan), ami a mindennapi életben is lehetővé tenné az informatikai eszközökkel való ügyintézést és tájékozódást. 
Szerző
Kabai Tibor
Frissítve: 2018.07.12. 08:23