A mostani csapat története 2016 nyarán, a franciaországi Európa-bajnokság után kezdődött el. A belgák a nyolcaddöntőben könnyedén nyertek Magyarország ellen 4-0-ra, ám a negyeddöntőben 3-1-re kikaptak Walestől és kiestek. Az eredmény sokkolta a belga közvéleményt. Nem a kiesés fájt, hanem, hogy a közvélekedés szerint gyengébb képességű együttes búcsúztatta a belgákat.
A szövetség lépett, és menesztette Marc Wilmotsot, akinek szerződése eredetileg az oroszországi torna végéig szólt. Kinevezte helyette a spanyol Roberto Martinezt, aki előtte csak Angliában dolgozott: a Swansea után a Wiganhez szerződött, háromszor egymásután az élvonalban tartotta a csapatot, amellyel 2013-ban a Manchester City legyőzésével a fináléban elhódította az FA Kupát. El is vitte az Everton, innen távozott a belga válogatott kispadjának kedvéért.
Martinez szövetségi kapitányi bemutatkozása nem volt túl sikeres, csapatával 2016. szeptember 1-én hazai pályán 2-0-ra elveszítette a spanyolok elleni barátságos mérkőzést. Kevesen gondolták akkor, hogy legközelebb a világbajnokság elődöntőjében Franciaország tudja majd 1-0-ra megverni a belgákat. Pedig ez történt, a csapat közel két éven át nem kapott ki senkitől - az angolokkal szemben 2-0-ra megnyert szombati bronzmeccset is beleszámítva -, 26 találkozójából húszat zárt győzelemmel, és ennek a fantasztikus mérlegnek az értékéből az sem von le, hogy a vb-selejtezőknél nem került nehéz csoportba az együttes, amely Görögországot, Bosznia-Hercegovinát, Ciprust, Észtországot és Gibraltárt utasította maga mögé.
Martinez nem változtatott sokat a válogatott összetételén, tizenheten a két évvel ezelőtti Eb-n is tagjai voltak a mostani 23-as keretnek. Amin módosított, az a csapat játékfilozófiája volt. Wilmots korábbi csatárként a támadójátékra helyezte a hangsúlyt, a Wales elleni Eb-negyeddöntőn ennek súlyos következményei voltak, amikor a szigetországiak lekontrázták ellenfelüket. Martinez általában olyan csapatoknál dolgozott, melyeknél a jó védekezés volt a túlélés garanciája, ezért a nemzeti csapatnál is a biztonságot helyezte előtérbe, aminek lényege, hogy már az ellenfél térfelén meg kell próbálni a területek leszűkítésével labdát szerezni, de sosem szabad megfelelő hátsó biztosítás nélkül menni előre.
Az agresszív letámadás a szombati bronzmeccsen a negyedik percben meghozta gyümölcsét, Thomas Meunier talált az angolok kapujába, Eden Hazard pedig a 82. percben kialakította a 2-0-ás végeredményt, megszerezvén a belga válogatott történetének első világbajnoki érmét.
„Megérdemeljük ezt a harmadik helyet, a játékosok nem érték be azzal, hogy tehetségesek, hanem rengeteget dolgoztak azért, hogy sikeresek is legyenek – mondta Martinez. – Büszke vagyok a srácokra, arra számítottunk, hogy ellenfelünk az elején talán kicsit álmos lesz, ezért megpróbáltuk lerohanni az elején, szerencsére sikerrel. (Gareth Southgate csapata egy nappal kevesebbet pihenhetett, és hosszabbításos meccset játszott.) Az angolok hosszú labdái mindig veszélyesek voltak, de azt gondolom, megérdemelten nyertünk. A vb-n kiszámíthatatlanok voltunk, összesen tíz játékosunk szerzett gólt, az ellenfeleinknek lehetetlen feladatot jelentett minden veszélyes futballistánk kikapcsolása.”
