Emmanuel Macron köztársasági elnök a nyár derekán Versailles-ban, a patinás kastélyban kongresszust hívott össze, a parlamenti képviselők és a szenátorok együttes ülését, hogy kormányzásának második esztendeje elején programbeszédben ismertesse velük, mire is számíthatnak az elkövetkezőkben. Az elnök ezzel kétségkívül az először a tengerentúlon meggyökeresedett szokásokat, az unió helyzetéről szóló beszámolókészítés gyakorlatát másolta le.
Macron szavaiból leginkább arra a megállapításra figyeltek fel, amellyel az elnök a számok tükrében egyébként enyhülő migrációs válsággal összefüggésben az európai szembenállás alapképletét vázolta fel. Az a baj - mondta -, hogy két kibékíthetetlen tábor néz farkasszemet egymással, a kontinens progresszívjei és reakciósai.
A politikusok javarésze - már csak udvariasságból is - megjelent Versailles-ban, az ellenzék durcásai azonban távol maradtak. Őket az érdekelné, hogy milyen stratégiával készül az Élysée-palota a következő hónapokra. Azt gyanítják, hogy kettős szándékkal, vagyis hogy Macron elszánta magát arra, módszeresen szétdúlja a baloldalt, valamint az úgynevezett republikánus konzervatívokat, akik az ő társadalmi-politikai törekvéseit egyaránt makacsul kétségbe vonják.
A baloldaliak váltig ragaszkodnak ahhoz a fölfogáshoz, hogy Macron minden látszat ellenére "a gazdagok Franciaországát” gyarapítja, hiába bizonygatja, hogy jóléti állam épül. Sokak vélekedése szerint Macron első elnöki esztendejében a középosztály nagyrészt kiábrándult.
A versailles-i programbeszédből - állították a bírálók - hiányzott a lélek. Csak nagyon kevés szó hangzott el a vásárlóerő csökkenéséről, az ország elmaradottabb részeinek a támogatásáról. A parlamenti munka hatékonyságának a javítását azonban megígérte Macron. Elmondta, hogy átszabnák a választókerületi határokat, korlátoznák a képviselők törvénymódositó jogait, vagyis ahhoz valamelyest hasonló reform készülődik, amilyeneket éppen Nyugat-Európa kárhoztat a kontinens más térségeiben. A szigorúbb bírálók a demokrácia torzulásairól beszélnek, és helyenként elhangzik az is, hogy vészesen terjed a korrupció. A közigazgatás 63 százalékát gyanúsítják korrupciófertőzöttséggel.