Az utolsó Simicska-bomba

Publikálás dátuma
2018.07.20 08:30
FOTÓ: Molnár Ádám
Egy titokzatos „videóvallomás" lehet az üzletember végső ütőkártyája Orbán Viktorral szemben.
„Életem legszebb három éve volt. Teljesen szabadon azt csinálhattam, amihez kedvem van”; „Nyomasztó volt ez a három év. Főleg abból a szempontból, hogy végig kellett néznünk: minden erőfeszítésünk dacára Orbán Viktor hogyan építi ki még jobban a hatalmát az élet minden területére” - csak egy-egy jellemző mondat, arról, hogy a Simicska-birodalomból nézve is mennyire ellentmondásosak voltak a G-nap utáni évek. Az mindenesetre tény, Simicska gondosan ügyelt rá, hogy az a 2015 elején ellenszélbe került érdekeltségei ne hulljanak szét, így egyben tartotta a Közgép szakember gárdáját és eszközállományát is, és finanszírozta a Hír Tévé, a Lánchíd Rádió és a Magyar Nemzet működését. Ebben az időben forrásink szerint azt mondogatta, „a legrosszabb, ami az országgal történhet, hogy Orbán Viktor ismét kétharmadot szerez 2018-ban”. Ennek jegyében vette fel a kapcsolatot a Jobbikkal, amelyikben a legnagyobb potenciált látta az ellenzéki pártok közül, hogy megakadályozza a Fidesz kormányalakítását (erről lásd keretes írásunkat), és kvázi ez volt a vezetői utasítás a médiaportfólió vezetői számára is. Egy forrásunk szerint egyébként a legendás budapesti Radóc utcai házban jöttek össze minden hétfőn reggelizni az oligarcha, Tóth Marianna, a Nemzet Lap-, és Könyvkiadó Kft. ügyvezetője, Faragó Csaba, aki 2017 novemberében váltotta Simicska Ádámot a lapkiadó kft. élén és egyben a Hír TV Zrt. igazgatósági tagja is lett, Fonyó Károly, a Hír TV Zrt. elnöke, Schlecht Csaba a Lánchíd Rádió, D. Horváth Gábor a Magyar Nemzet főszerkesztője, valamint Tarr Péter, a Hír TV vezérigazgató-helyettese, hogy megvitassák a „Simicska-média” aktuális ügyeit. Egy ilyen alkalommal Simicska epésen jegyezte meg a miniszterelnökről: „És én még azt hittem sokáig, hogy ez egy államférfi." Arról megoszlanak a vélemények, hogy Simicska Lajos mikor döntött úgy, hogy vége. Egy volt munkatársa szerint egészen a választások éjszakájáig meggyőződése volt a stábnak, hogy a kormány-ellenzéki mandátumarányokat tekintve legalább egy döntetlen-közeli eredmény elérhető, még ha szűk többséggel kormányon is marad a Fidesz, így mindenkit „sokkszerűen” ért az újabb kétharmad. Más viszont arról beszélt: onnantól kezdve, hogy kiderült, a Jobbik sem képes több ezer szavazókörbe megfigyelőket delegálni, már érezték, hogy nagy a baj. – Amikor kijött ez a hír, Lajos felhívott és azt mondta, mostantól minden Magyar Nemzetet gondosan eltesz, mert ez egy újabb Fidesz-kétharmadot jósol előre, akkor pedig nekünk nem sok levegő marad – fogalmazott egy forrásunk. Elmondása szerint innen már válságforgatókönyvek is készültek, elsősorban a médiaportfóliót illetően: a Magyar Nemzet hetilapként folytatta volna nyomtatásban, míg az MNO.hu megmaradt volna „komoly politikai hírportálnak”, de emellett egy „gonzó jellegű” másik közéleti online lap is indult volna. Igaz, forrásunk azt is hozzátette, amikor Tóth Marianna meglátta az ezzel kapcsolatos költségbecsléseket, csak a fejét rázta. A Hír TV működési költségeinek radikális csökkentésére is már januárban utasítást kapott a televízió vezetése, konkrétan össze kellett állítaniuk egy listát a kirúgandó munkatársakról. Az újabb kétharmad nyomán aztán gyorsan döntöttek a Magyar Nemzet és a Lánchíd Rádió azonnali bezárásáról, és a leépítésről a televízióban. – Igazából a tévé vezetésének aznap, április 10.-én nem csak bejelentenie kellett volna a leépítést, végre is kellett volna hajtania azt, de Petiék (Tarr Péter – a szerk.) egyszerűen féltek tőle, hogy elszabadulnak az indulatok, így inkább azt mondák, majd a következő egy hétben döntenek a leépítésről – mondta forrásunk.
– Lajos tényleg hitt a kormányváltás lehetőségében, de rá kellett jönnünk, hogy bármennyi energiát belefektethet ebbe, azt a politikai munkát nem tudja elvégezni az ellenzék helyett, ami ehhez kell – magyarázta a kapituláció okait egyik forrásunk. Simicska egy közeli munkatársa – mint azt korábban már megírtuk – pedig úgy fogalmazott, „Lajos a harmadik kétharmad után már elhiszi Orbánnak, hogy 2030-ig maradhat hatalmon” - így pedig semmi értelme a háborúzásnak. Persze azt sem lehet mondani, hogy ami történt, teljesen előzmény nélküli volt. A Vasárnapi Hírek még tavaly decemberben írt arról, hogy a választás után Simicska akár 50 milliárdos ajánlatot is kaphat a hatalomtól az elvonulásért, az ATV.hu pedig idén márciusban írta meg: az akkor kirobbant, a Fideszhez kötődő korrupciós ügyek kapcsán Orbán Viktor úgy nyugtatta híveit, hogy „ne dúljatok-fúljatok, ne törődjetek a provokációval, a Simicska-sajtó botrányhíreivel, lesz válasz mindenre április 8-a után, ha győztünk”.
Az üzletembernek azért – egy munkatársa szerint – van még egy utolsó húzása: videóra vett egy hosszú monológot, amin közös ügyeikről beszél Orbán Viktorral, és több példányban letétbe helyezte azzal, hogy „ha vele bármi történne”, kerüljön nyilvánosságra az anyag. - Lajos arról is gondoskodott, hogy ebből többen részleteket lássanak, így a másik oldalon is tisztában lehetnek vele, mivel járna, ha ez kikerülne – fogalmazott rejtélyesen egy munkatársa.

Mi lesz velük?

Információink szerint Simicska Ádámhoz hasonlóan szintén az Egyesült Államokba tart Faragó Csaba és Fonyó Károly. Ez persze nem akkora meglepetés, a két üzletembernek régóta vannak amerikai érdekeltségei, így korábban is szóltak hírek arról, hogy – függetlenül a választások eredményétől – előbb-utóbb visszaköltöznek. Faragó Csaba Hír TV-s forrásaink szerint már be sem jár a televízióba, ahol – mint a HVG megírta – Paulik Róbert lehet az új vezető. A Hír TV-nél egyébként úgy tartják, csak rossz és még rosszabb között választhatnak majd: ha be nem is zárják a csatornát, az biztosra vehető, hogy a kormánykritikus hang hosszabb távon nem marad. – Orbán kedvenc módszere, hogy a rendszeren belül is versenyezteti a szereplőket a lojalitást illetően, majd küzdhetünk az Echo TV-vel, hogy melyikünk lesz a nagyobb kormánypárti – mondta egy tévés vezető. Az is felmerült, hogy – mivel a Magyar Nemzet brandje is Nyerges Zsolté lett – esetleg újraindítják a lapot, persze, szigorúan kormánypárti profillal. A HVG összesítése szerint a Közgép, a Publimont és a mezőgazdasággal foglalkozó Mezort még mindig termel nyereséget, a média viszont régóta masszívan veszteséges. Azt többen, a 444.hu és a HVG is megírta, hogy Nyerges Zsolt tovább működteti a cégbirodalmat és a Népszavának ugyanerről számoltak be az ügyre rálátó források, hozzátéve: „Nyerges azt az utasítást kapta, hogy további intézkedésig tartsa egyben és működtesse a portfóliót”. A legegyértelműbb a helyzet a Közgépnél, a cég megőrizte eszközállományát és szakembergárdáját is, ráadásul egyedülálló tapasztalatokkal rendelkezik az iparágban, így mindenki biztosra veszi, hogy hamarosan ismét jelentős szereplője lehet a hazai mélyépítő szektornak.

Simicska és a Jobbik

– Vona Gábor sosem érezte sajátjának a masszívan antiszemita, cigányozós szélsőjobboldali közeget, amivel a Jobbik 2010-ben 17 százalékos eredménnyel jutott be a parlamentbe, de a politikai hatalmi logika alapján elfogadta, hogy a Fideszt akkor csak jobbról lehetett eredményesen támadnia egy új pártnak – mondta a Népszavának Simicska Lajos egyik munkatársa, aki állítása szerint rálátással bírt az oligarcha és a Jobbik kapcsolatára. Forrásunk szerint így „természetes volt”, hogy a potenciális kormánybuktató erőt kereső Simicska és a mérséklődő Vona Gábor egymásra találtak, sőt a folyamat felerősödésében az üzletember aktív támogatásának is volt szerepe. Hogy Simicska Lajos mennyi pénzzel támogathatta a Jobbikot, arra a „semennyivel”-től a három milliárd forintig hallottunk tippeket, de ez valószínűleg sosem fog kiderülni. Ugyanakkor a már idézett munkatárs szerint a választási kampányban a Jobbik egy-egy delegáltja, például Radnai László kommunikációs igazgató rendszeresen részt vett a már említett Radóc utcai reggeliken is, igaz, jobbára megfigyelőként. Radnai László a Népszavának azt mondta, összesen egyszer volt alkalma Simicska Lajossal közvetlenül találkozni, akkor a Jobbik választási plakátjainak kihelyezéséről volt szó. – 2017. augusztus 15.-ig voltam a Jobbik kommunikációs igazgatója, de az egy rosszindulatú vád, hogy „összekötő” lettem volna Simicska Lajos és Vona Gábor között. Hogy a lemondásom utána mi történt, arról nem tudok beszámolni, én onnantól már csak afféle „márkaőrként” figyeltem a párt mérséklődését, amit a kezdetektől támogattam – mondta. Arról, hogy Simicska Lajosnak milyen kapcsolata volt a Jobbikkal, Radnai László azt mondta: „Nyilván volt kapcsolat abból a szempontból, hogy Simicska Lajos a Jobbikban látta azt az erőt, amely képes lehet a Fidesz leváltására, így támogatta a párt törekvéseit, de ez nem jelentett semmilyen direkt befolyást a Jobbik politikájára, elég csak arra gondolni, hogy a „mérséklődés” már 2013-tól elindult, de ezt a Jobbik vezetése Vona Gáborral az élen saját maga kezdeményezte és vitte végig”. A plakátok kedvezményes árával kapcsolatban Radnai László azt mondta, soha nem kaptak extra kedvezményt, „a tárgyalások mindig úgy folytak, hogy a Publimont képviselőinek volt egy konkrét elképzelése a plakátok számáról és áráról, és nekünk is volt egy másik, és ezeket igyekeztünk összhangba hozni, de a Publimont részéről mindig üzleti alapon tettek ajánlatot”. Végül hozzátette, „valaki végre tegye egymás mellé a Publimontnak a 2014-es és 2018-as választási kampányában leszerződött plakátárait és máris látható lesz, hogy a Jobbik nem kapott extra árengedményeket és főleg nem ingyen plakáthelyeket”.

Frissítve: 2018.07.20 09:35

Félelemkeltésre volt csak jó a hajléktalantörvény

Publikálás dátuma
2019.04.25 15:05

Fotó: Draskovics Ádám
Csekély gyakorlati hatása volt a tavaly októberben bevezetett, hajléktalanságot tiltó rendeletnek, a közhangulat azonban romlott, a hajléktalan embereket egyre több erőszak éri – áll a Menhely Alapítvány és a Február Harmadika Munkacsoport jelentésében.
Érdemi hatása szinte nem volt, de a félelem érezhetően nőtt az utcán élő hajléktalan emberek körében – röviden így lehetne összegezni a szabálysértési törvény tavaly októberében bevezetett „hajléktalantörvényként” elhíresült, az „életvitelszerű” közterületen tartózkodást tiltó (és akár elzárással is büntető) módosításának eredményeit. A Február Harmadika Munkacsoport és a Menhely Alapítvány csütörtökön bemutatott éves jelentése is alátámasztotta: a korábbi évekhez képest nem nőtt számottevően a menedékhelyeket, szállókat igénybe vevő hajléktalanok száma, de egyre több lett a rejtőzködő és a közhangulat is érezhetően romlott. – Nemcsak a hatóságoktól félnek az utcán élő emberek, a közhangulat is sokkal rosszabb lett. Az elmúlt évben, közterületen minden harmadik hajléktalan embert ért fizikai bántalmazás, a verbális abúzus aránya is kiugró: a vizsgálatunkban megkérdezett hajléktalanok kétharmada számolt be arról, hogy érte valamilyen szóbeli bántalmazás, olykor hatósági személyek részéről is – mondta az eredményeket ismertető sajtótájékoztatón a Menhely Alapítvány elnöke, Győri Péter. Az adatfelvételt minden évben február harmadikán végzik, és elsősorban azokra terjed ki, akik a szállókkal, utcai szolgálatokkal kapcsolatban vannak. Az idei felmérés során több mint 8500 hajléktalan embert sikerült elérniük. Vizsgálták, a 2018. október 15-étől érvényes szabálysértési jogszabály hogyan érte el az érintetteket: kiderült, a megkérdezettek csupán 5 százaléka ment be valamilyen menedékhelyre azért, mert rendőri figyelmeztetésben részesült, 69 százalékukat pedig se nem figyelmeztették, se nem fordult elő vele az elmúlt fél év során, hogy azért nem aludt közterületen, mert attól félt, hogy megbüntetik. Vagyis a hajléktalan emberek mintegy kétharmadát egyáltalán nem érte el az intézkedés. A hajléktalantörvénynek Budapesten volt csekély hatása: a frekventált közterületekről (például a forgalmasabb metróaluljárókból) valóban eltűntek a hajléktalanok, a fővárosban a szállók kihasználtsága is magasabb. A február 3-ai héten Budapesten „csupán” 40 százaléka aludt továbbra is közterületen azoknak, akik addig is az utcán éjszakáztak. Ugyanez az arány Pécsen 70 százalék, Miskolcon 78 százalék. Győri Péter szerint ez azért van, mert vidéken sokkal kevesebb a férőhely – ha akarnának, sem tudnának többen szálláshelyeket igénybe venni. Miközben a hajléktalanok kétharmada vidéki városokban él. A vizsgálat kiterjedt a hajléktalanok életkörülményeire is. Az éhezés minden negyedik fedélnélküli számára állandó jelenség, az utcán élők többsége koldulásból, gyűjtögetésből tartja el magát. A kedvezőbb munkaerőpiaci mozgások következtében a munkaképesebbek (jellemzően az átmeneti szállókon lakók) ugyan kikerülhettek a hajléktalan létből, ám az idősebbek, a fizikai és mentális fogyatékkal élők, a tartósan betegek, a függőségben szenvedők aránya jelentősen megnőtt a hajléktalanok körében. A szakértőket megdöbbentette az iskolázottság alakulása: megnőtt azoknak a 29 év alatti fiatal hajléktalanoknak az aránya, akiknek legfeljebb csak általános iskolai vagy szakiskolai végzettsége van. Az lett a jellemző, hogy minél fiatalabb egy hajléktalan ember, annál iskolázatlanabb. A kutatók azt is megkérdezték, hogy maguk az érintett hajléktalan emberek hogyan vélekednek a valódi megoldás módjáról. Túlnyomó többségük (79 százalék) szerint elsősorban emberi lakhatásra és olyan munkára, bérekre lenne szükség, amiből meg is lehetne élni. Sokan (kétharmaduk) válaszolták, hogy lakhatási támogatásra, több szociális-mentális segítségre, több szálláshelyre, ezek színvonalának a javítására, illetve elérhető bérű lakások felajánlására lenne szükség. Nagy többségük teljesen elutasítja a büntető jellegű helyzetmegoldást. A szociális segítők – a megkérdezettek személyre szabott diagnózisa alapján – legtöbb esetben az egyéni szociális munkát, a pénzbeli támogatást és a megfelelő lakhatás biztosítását látják szükségesnek. Szintén sok esetben – elsősorban a szállókon lakók körében – pszichiátriai, addiktológiai kezelésre, gyógyításra, sőt ápolás-gondozásra is szükség lenne.
Frissítve: 2019.04.25 15:16

Szijjártó szerint „elfogadható áron” újítják fel a Budapest-Belgrád vasútvonalat, csak azt nem árulja el, hogy ki és mennyiért

Publikálás dátuma
2019.04.25 14:53
Illusztráció
Fotó: Shutterstock
A korábbi becslések 700 milliárdnál is nagyobb összegről szóltak. Ez 130 év alatt térülne meg Magyarországnak.
Eredményesen végződött a Budapest-Belgrád vasútvonal felújítására kiírt tender, kihirdették a győztest, egy kínai-magyar konzorciumot, a kínált ár elfogadható - nyilatkozta Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter csütörtökön Pekingben. Mint az MTI idézi, a tárcavezető szerint május 25-ig megkötik a kivitelezési szerződést, amely akkor lép hatályba, amint a kínai Eximbank és a magyar kormány közötti hitelszerződésről is sikerül minden részletben megegyezni, ami várhatóan nyár közepéig megtörténik. A hatálybalépéstől számított öt éven belül pedig a teljes beruházás lezárulhat.   
Hozzátette, a tervek szerint az év végén, 2020 elején kezdődhet a kivitelezési munka. Szijjártó Péter kiemelte: a Budapest és Belgrád közötti vasútvonal felújításával Magyarország kínálja majd a kínai áruk leggyorsabb szállítási útvonalát Délkelet- és Nyugat-Európa között. Az ügyben minimum meglepő, hogy a külügyminiszter sem a győztes cég nevét, sem a beruházás árát nem említetette. Korábbi sajtóértesülések alapján azonban sejthető a kínai hitellel finanszírozott beruházás költsége:
a beruházás összértéke túlléphet a 700 milliárd forinton, egyes becslések szerint pedig 130 éven belül térülhet meg mindez Magyarországnak.
A közbeszerzést koordináló Kínai-Magyar Vasúti Nonprofit Zrt. honlapján még nincs kint a tender – annyi azonban tudható, hogy jelentkezési határidő január 19-ei lejártáig csak CRE Konzorcium, illetve a STRABAG-CCCC 2018 KONZORCIUM nyújtott be részvételi jelentkezést. Mindkét nemzetközi konzorciumban jelen vannak ugyanakkor magyar és kínai gazdasági szereplők is, a Szijjártó Péter által elmondottak tehát nem visznek közelebb a megoldáshoz.
A vasúti kapcsolat csak a kezdet, Szijjártóék megállapodást írtak alá a két ország közötti digitális fejlesztések területén történő együttműködésről is, a kínai vállalatok ugyanis – magyar perspektívából – vezető szerepre tettek szert a mesterséges intelligencia, a digitalizáció és a modern internetes alkalmazások területén. Mindez eléggé ijesztően hangzik, amikor tudjuk, hogy Kína már élesben használja az állampolgárokat viselkedésük alapján kreditrendszerben jutalmazó-büntető Nagy Testvér projektet, a magyarországi Szitakötő programban pedig a Belügyminisztérium megfigyelő rendszere 35 ezer térfigyelő kamera felvételeire látna rá, gyakorlatilag élőben.