A kormány megközelítőleg 30 milliárd forintot fordított a magyar egyetemek nemzetközi elismertségének javítására – derült ki az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi) érdeklődésünkre küldött tájékoztatásából. Értesüléseink szerint az egyetemek számára azt határozták meg célként, hogy teljesítményükkel és nemzetközi kapcsolatrendszereik erősítésével próbáljanak meg minél előkelőbb helyezéseket elérni a különböző nemzetközi rangsorokban.
Mindez egybevág a Magyar Nemzeti Bank (MNB) – illetve annak elnöke, Matolcsy György – elképzeléseivel is. A jegybank nemrégiben publikált 180 pontos javaslatcsomagjának főbb felsőoktatási céljai között szerepel, hogy legalább egy magyar egyetem kerüljön be „Top 50” közé, további egy a „Top 100”, valamint további kettő a „Top 200” kategóriába. Ennek érdekében például támogatnák a nemzetközi kutatói együttműködéseket, angol nyelvű publikációkat, kettős diploma programokat. Oktatók szerint inkább jó felsőoktatást kellene csinálni, és ez előbb-utóbb meglátszik majd a rangsorokban is.
Az eddigi eredményekkel ugyanis nem túl elégedett a kabinet: az egyik legfontosabb rangsorolásban, a Times Higher Education idei rangsorában visszacsúsztak a magyar egyetemek. A Pécsi Tudományegyetem öt helyet rontott, így a 127. lett a fejlődő országok listáján. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) nyolc hellyel került hátrébb, így a 131. lett. A Szegedi Tudományegyetem pedig 27 helyet zuhant, ezzel a 156. helyezést szerezte meg. A Debreceni Egyetem és a Budapesti Corvinus Egyetem fel sem fért a legjobb kétszáz közé. Egyedül a Semmelweis Egyetemnek sikerült javítania, a 61. helyet szerezte meg (holtversenyben Rio de Janeiro-i Püspöki Katolikus Egyetemmel).
Nem meglepő, hogy a legtöbb pénzt épp azokra a területekre szánja a kormány, amelyek a nemzetközi helyezéseken nagyobb eséllyel javíthatnak. A „Tematikus kutatási hálózati együttműködések” című konstrukció keretében, valamint a Horizont 2020 projektben kifejezetten az a kormány elvárása a magyar egyetemi oktató-kutató társadalom felé, hogy magasabb arányban vegyenek részt a nemzetközi kutatási programokban, illetve erősítsék a kapcsolatokat a hazai és az európai kutatóhelyek között. Ennek érdekében összesen 19 magyar egyetem részesült több mint 20 milliárd forint támogatásban. Az Emmi szerint a konstrukció keretében olyan irányok mentén valósulnak meg a fejlesztések, amelyek kapcsolódnak a hazai nemzetstratégiai célokhoz, valamint az unió által meghatározott kulcstechnológiákhoz is.
Emellett a Tempus Közalapítvány kezelésében valósul meg az a 9,2 milliárd forint keretösszegű (uniós társfinanszírozású), „Campus Mundi – felsőoktatási mobilitási és nemzetköziesítési program” elnevezésű projekt, ami mintegy 9 ezer hazai diáknak nyújt lehetőséget arra, hogy külföldi résztanulmányokat folytasson, illetve külföldi szakmai gyakorlaton vagy rövid tanulmányúton vegyen részt európai és Európán túli országokban. A teljes keretösszegből hallgatói ösztöndíjakra fordítható összeg 6,634 milliárd forint, a fennmaradó részt a felsőoktatás „nemzetköziesítésének” támogatására szánják. Ezt egyebek mellett külföldi oktatási vásárokon, szakmai rendezvényeken a hazai felsőoktatási intézmények egységes megjelenésével, szakmai műhelyek és képzések szervezésével érnék el.
A Matolcsy György jegybankelnök által kitűzött célok eléréséhez nemcsak megfelelő anyagi, hanem megfelelő jogszabályi háttér is szükséges – egyetemi oktatók, kutatók szerint utóbbi jelentősen lassítja a „nemzetköziesítés” folyamatát. Az egyik legnépszerűbb magyar egyetem oktatója például úgy nyilatkozott: korábban többször próbálkozott az Erasmus, illetve a CEEPUS (Central European Exchange Program for University Studies, Közép-európai Mobilitási Program) keretei között úgynevezett "joint degree", vagyis olyan képzés kialakításán, ami külhoni egyetemekkel közösen folyik, ám nem ment zökkenőmentesen.
– Az utóbbi években mind az Erasmus, mind a CEEPUS előnytelenül változtak: értelmetlen és ostoba szabályokat erőltettek, ráadásul nagyon alacsonyak a diák- és oktatócsere keretszámai. A közös képzés adminisztratív szempontból maga a horror, elképesztően rossz jogi és adminisztratív szabályozással. Egy ilyen képzés beindítása nálunk nyolc évig tartott, míg a környező országokban egy-kettő, maximum három évig – fogalmazott.
Hasonlóképp nyilatkozott Máté András, az ELTE BTK egyetemi docense, az egyetemi oktatókat tömörítő Oktatói Hálózat egyik alapítója is. – Létrehoztam és menedzselek egy angol nyelvű mesterszakot, ami bölcsész területen nálunk eléggé ritkaságnak számít. Ha egy percig is komolyan vennék, hogy a „nemzetköziesítés” fontos, akkor például az ilyen képzéseknek kellene kipárnázni a lehetőségeit. Az ELTE BTK vezetése tudja is ezt, de nincsenek eszközeik – mondta. Hozzátette: nem a mind jobb rangsorhelyezések elérését kellene fő célként megjelölni. – Ha ezt tesszük, azzal lényegében a kocsit fogjuk a ló elé. Jó felsőoktatást kellene csinálni, és ez előbb-utóbb meglátszik majd a rangsorokban is.
