Szégyen, zászló

Mit emelgeted a zászlót, mit harcolsz a Fidesz ellen, amikor pontosan látod, hogy teljesen értelmetlen, mondja a barátom, majd hozzáteszi: ez az ellenzék meg sem érdemli, hogy mellé állj. Nem emelgetek én zászlókat, nem is küzdök a Fidesz ellen, és eszem ágába sincs az ellenzék mellé állni, de azért a hazudozást, az emberek megvezetését, a gyűlöletkeltést, a humán gondolatok teljes kiirtását mégsem lehet szó nélkül hagyni, válaszolom, de ő csak legyint. Aztán másra tereli a szót; a politika immár csak ennyire érdekli, szél ellen úgysem lehet, vallja. 
És akkor pontosan ott vagyunk, ahova Orbán juttatni akart bennünket: ne érdekeljen, hogy mit mondanak, ha nem értesz velük egyet, éld a saját életed, a politikát meg hagyd rájuk. Ők tudják, mit kell tenni, mit kell mondani. És igen: ők tudják, hogy mit kell mondani, mikor kell hazudni, mikor kell tudatlanságban tartani az embereket, és ha rátalálnak egy olyan témára, amellyel ráadásul a társadalom többsége egyetért, akkor azt egy pillanatra sem engedik el, kihozzák belőle a maximumot, miközben azt sem tudjuk, hol található ez a maximum. 
A migránsellenességben, miközben az ellenkezőjét hittük, úgy tűnik, még bőven van tartalék. Most például az ENSZ globális migrációs csomagjának tárgyalását hagytuk ott, beállítva ezt a lépést is a három éve tartó akciósorozatba. A Fidesz tudja: egy ilyen lépésnek nincs szankciója, nyugodtan megtehető, nem lesz következménye, pont úgy, mint a pártállam lebontása idején: akkor is bátran szembe ment azokkal a törvényekkel, amelyek megszegése nem járt büntetéssel. Ezt a leckét ez a párt alaposan megtanulta, és menet közben arra is rájött, hogy nemzetközi szinten is remekül működik. Nyugodtan lehet hazudni, mint esetünkben Szijjártó Péter tette, állítani azt, hogy ez a csomag ellentétes a józan ésszel és Magyarország érdekeivel. Nyugodtan lehet állítani, hogy az ENSZ a migrációt alapvető emberi jogként határozza meg, miközben ez a szöveg semmi ilyet nem tartalmaz. Nyugodtan lehet azt lódítani, hogy kötelezettségeket ír elő a tervezett határozat, miközben csak ajánlásokat. A magyar minisztert az igazság nem érdekli, neki az orbáni politikának kell megfelelnie, és meg is felel neki. Teheti, hisz a többséghez csak az ő szavai jutnak el, a többség csak arról értesül, hogy az ENSZ – csakúgy, mint az Európai Unió – migránspárti, tönkre akarja tenni, bevándorló országgá tenni a nemzetállamokat, a büszke Magyarországot is.  És az én barátom azt mondja, ne emelgessem a zászlót. Itt ezek a mondatok működnek, ezek hatnak, a bencsikek, hollikok nyugodtan dobálózhatnak rasszista kijelentéseket, még jutalmat is kapnak érte. Én meg továbbra is azt mondom: nincs itt zászló, csak néhány csendes, meglehet erőtlen szó. Abban a reményben, hogy egyszer ezeknek az embereknek is szembe kell nézniük a hazugságaikkal, az embertelenségükkel. Most még nem. Lehet, hogy évekig, sőt évtizedekig nem. De egyszer fizetni kell, igaz, ha élünk, nekünk is. Egész Magyarországnak. Ez az írás sem zászlóról szól, sokkal inkább a szégyenről.
A migránsellenességben, úgy tűnik, még bőven van tartalék

Szerző
Németh Péter

Rendszer

Pálinkás József, az innovációs hivatal leváltott vezetője a Hír TV-ben beszélgetett Kálmán Olgával. Azt mondta: három évig irányította a hivatalt, ez alatt sem Orbán Viktortól, sem az őt felügyelő Lázár Jánostól nem kapott "megrendelést". Viszont vagy két tucat ember (politikus, közéleti szereplő) kereste meg projektekkel. Hozták a pályázati sorszámot, „szeretnék, ha ez a pályázat nyerne”, ő pedig hárított. Olyan kétnilliárd forintról volt szó összesen. „Nem fenyegették meg?” „Nem, de azt mondták, hogy akkor majd szólnak ennek-annak a kormánytagnak. De szerintem nem szóltak.” 
Pálinkás szerint őt nem is ezért váltották le, hanem mert teljesen eltérő szakmai véleményen vannak a kutatás finanszírozásáról Palkovics Lászlóval, aki miniszterként megkapta az innovációt (és – tegyük hozzá - vele az Akadémia pénzét).
Tiszteljük Pálinkás Józsefet, és nem gondoljuk, hogy Palkovics korruptabb volna nála. Viszont azt gondoljuk, hogy Pálinkás úr a rendszer lényegével ütközött össze, és azt is, hogy ez a sors vár az utódjára is egy olyan világban, amelyben a kormányfő a lassú demokrácia intézményesített érdekérvényesítése helyett a fű alatti, lehetőleg láthatatlan lobbizást, kijárást gondolja államigazgatásnak. Értsd: az övéi mérhetetlen bendőjének a kitömését. Ha az etetés e módszereit valaki a gerince miatt nem vállalja, hát kilóg a rendszerből, és a suskus előbb-utóbb kitolja a pikszisből. Mert a kormányfőt alighanem idegesíti, ha az ő szerkezete a sok csacsogás miatt nem működik olajozottan.
A kérdés inkább az: miért várta meg Pálinkás, amíg megkapja a selyemzsinórt, miért nem mentette a gerincét? Ezt persze több ezer más embertől is megkérdezhetnénk, pedig tudjuk a választ: a pénz az a satu, amivel a rendszer az urak heréjét szorongatja. Pokolba hát a gerinccel, ha megúszhatónak tűnik a fájdalom.
Szerző
Friss Róbert

Kassza

Szégyelljék magukat a pedagógusok, az egészségügyi dolgozók, és egyáltalán mindenki, aki az utóbbi időben béremelést kapott. Ezt ugyan nem mondta a parlament gazdasági bizottságának fideszes elnöke, de szavaiból ez nyilvánvaló. Az átlagbérek ugyanis 50 százalékkal nőttek, viszont szegény parlamenti képviselők - eddig - egy fillér pluszt sem kaptak. Azok meg, akik igen, egy szót sem szóltak, nem mentek az utcára tüntetni miatta, petíciókat sem írtak, egyáltalán: eltűrték ezt a szörnyű igazságtalanságot. 
És most ne tessék azzal jönni, hogy az Országház üléstermében - igaz, ritkán, de mégiscsak - ülő politikusok fizetése a mostani emelés előtt is sokkal több a pedagógusokénál, meg az egészségügyi dolgozókénál. Munkájuk fontosságát kell nézni. Hiszen a törvényhozók az egész országért viselnek felelősséget. Nekik kell megóvni a biztonságot - minden területen -, s gondoskodni arról is, hogy hazánk legfőbb vezetője mindig jól érezze magát, miután bármilyen elképzelését gond nélkül megszavazzák. 
Igen, tény, hogy a pedagógusok viszont a jövő nemzedékekért felelnek, az egészségügyi dolgozók pedig sokat tehetnek a nemzethalál elkerüléséért. Ennek emlegetése azonban nyilvánvalóan demagógia, csak arra szolgál, hogy fokozzák az ellenzék által már amúgy is keltett rossz hangulatot. Ehelyett barátkozzunk meg a már említett Bánki Erik érvelésével, miszerint a képviselők bérének - számítása szerint - 16,5 százalékos emelését nem lehet nem mértéktartónak nevezni. És tényleg, hol van ez az átlagbérek nagyarányú növekedésétől? Miközben azt is figyelembe kell venni - már legalábbis a bizottsági elnök szerint -, hogy az Országgyűlés tisztségviselőinek tiszteletdíja az általuk vállalt munkával arányosan alakul, ami megfelel a korábbi és a nemzetközi gyakorlatnak is.
Felesleges háborogni. Ideje tudomásul venni, hogy a kassza kulcsa éppúgy pártunknál és kormányunknál van, mint a döntések joga. Megtehetnék azt is, hogy senkinek sem adnak, csak maguknak. De ők nem ilyenek.
Igazi demokraták vagy mi.
Barátkozzunk meg Bánki Erik érvelésével, miszerint a képviselők bérének 16,5 százalékos emelését nem lehet nem mértéktartónak nevezni