Szégyen, zászló

Mit emelgeted a zászlót, mit harcolsz a Fidesz ellen, amikor pontosan látod, hogy teljesen értelmetlen, mondja a barátom, majd hozzáteszi: ez az ellenzék meg sem érdemli, hogy mellé állj. Nem emelgetek én zászlókat, nem is küzdök a Fidesz ellen, és eszem ágába sincs az ellenzék mellé állni, de azért a hazudozást, az emberek megvezetését, a gyűlöletkeltést, a humán gondolatok teljes kiirtását mégsem lehet szó nélkül hagyni, válaszolom, de ő csak legyint. Aztán másra tereli a szót; a politika immár csak ennyire érdekli, szél ellen úgysem lehet, vallja. 
És akkor pontosan ott vagyunk, ahova Orbán juttatni akart bennünket: ne érdekeljen, hogy mit mondanak, ha nem értesz velük egyet, éld a saját életed, a politikát meg hagyd rájuk. Ők tudják, mit kell tenni, mit kell mondani. És igen: ők tudják, hogy mit kell mondani, mikor kell hazudni, mikor kell tudatlanságban tartani az embereket, és ha rátalálnak egy olyan témára, amellyel ráadásul a társadalom többsége egyetért, akkor azt egy pillanatra sem engedik el, kihozzák belőle a maximumot, miközben azt sem tudjuk, hol található ez a maximum. 
A migránsellenességben, miközben az ellenkezőjét hittük, úgy tűnik, még bőven van tartalék. Most például az ENSZ globális migrációs csomagjának tárgyalását hagytuk ott, beállítva ezt a lépést is a három éve tartó akciósorozatba. A Fidesz tudja: egy ilyen lépésnek nincs szankciója, nyugodtan megtehető, nem lesz következménye, pont úgy, mint a pártállam lebontása idején: akkor is bátran szembe ment azokkal a törvényekkel, amelyek megszegése nem járt büntetéssel. Ezt a leckét ez a párt alaposan megtanulta, és menet közben arra is rájött, hogy nemzetközi szinten is remekül működik. Nyugodtan lehet hazudni, mint esetünkben Szijjártó Péter tette, állítani azt, hogy ez a csomag ellentétes a józan ésszel és Magyarország érdekeivel. Nyugodtan lehet állítani, hogy az ENSZ a migrációt alapvető emberi jogként határozza meg, miközben ez a szöveg semmi ilyet nem tartalmaz. Nyugodtan lehet azt lódítani, hogy kötelezettségeket ír elő a tervezett határozat, miközben csak ajánlásokat. A magyar minisztert az igazság nem érdekli, neki az orbáni politikának kell megfelelnie, és meg is felel neki. Teheti, hisz a többséghez csak az ő szavai jutnak el, a többség csak arról értesül, hogy az ENSZ – csakúgy, mint az Európai Unió – migránspárti, tönkre akarja tenni, bevándorló országgá tenni a nemzetállamokat, a büszke Magyarországot is.  És az én barátom azt mondja, ne emelgessem a zászlót. Itt ezek a mondatok működnek, ezek hatnak, a bencsikek, hollikok nyugodtan dobálózhatnak rasszista kijelentéseket, még jutalmat is kapnak érte. Én meg továbbra is azt mondom: nincs itt zászló, csak néhány csendes, meglehet erőtlen szó. Abban a reményben, hogy egyszer ezeknek az embereknek is szembe kell nézniük a hazugságaikkal, az embertelenségükkel. Most még nem. Lehet, hogy évekig, sőt évtizedekig nem. De egyszer fizetni kell, igaz, ha élünk, nekünk is. Egész Magyarországnak. Ez az írás sem zászlóról szól, sokkal inkább a szégyenről.
A migránsellenességben, úgy tűnik, még bőven van tartalék
2018.07.21 09:45
Frissítve: 2018.07.21 09:45

Kockajáték

A dél-karolinai kisváros, Charleston gettójában nyáresténként tereferélnek az asszonyok a Harcsa utcában, a férfiak kockajátékot űznek. A szerencsejátékosok hiszik, egy nagy dobással mindent megnyerhetnek, de akadnak olyanok is, akiknek álca a játék, inkább Sporting Life-ot, a kábítószerdílert várják. George Gershwin 1935-ös operája, a Porgy és Bess eredetileg ezzel az eleven képpel indul, és aztán egy olyan történetet mesél el slágerekben, hogy mű a XX. század egyik legjobb operájaként a Carmen magasságába emelkedik.
Gershwin darabja 1970-ben érkezett Budapestre, játszották az Erkelben és a Szegedi Szabadtéri Játékokon is, mindenütt nagy sikerrel. Majd 1983-ban a darab bemutatását ahhoz a kitételhez kötötték a szövegíró, Ira Gershwin végakarata szerint, hogy a szerepeket afroamerikaiak énekeljék. Az elvárás nem előzmény nélküli: George Gershwin sem rajongott az ötletért, hogy az egyik első hangosfilm, Az éneklő bolond sztárja, Al Jolson, aki feketére festett arccal játszott afroamerikait az 1920-as évek végén, bekerülhessen a darabba.
A Porgy és Bess tavaly négy előadás erejéig újra az Erkelben volt látható. A bemutató több szempontból is nagy dobásnak bizonyult, és nem hiányzott a fekete arcfesték Almási-Tóth András rendezéséből. A sikert beárnyékolta, hogy a magyar intézmény kitétel nélküli szerződést kötött az amerikai jogkezelővel, így mindenütt jeleznie kellett: az előadás ellentétes a mű színrevitelének követelményeivel. 
A tervek szerint két hét múlva újra bemutatnák itt a darabot, ám egyelőre játszási engedély nincs. Hasonló helyzet nyilván nem példa nélküli, ám egy kiemelt nemzeti intézmény szempontjából ez hazárdjátéknak tűnik. Főként, hogy az Operaház főigazgatója a vitatható „all black cast” szabályt rasszistának titulálta, nem érezvén a szavak súlyát.
2019.03.23 09:22
Frissítve: 2019.03.23 16:11

A felfüggesztés hete

Azt állította Gulyás Gergely miniszter (az Európai Néppárt ülése előtti nyilatkozatában az MTI-nek), hogy a Fidesz csak akkor tud a Néppártban maradni, ha nem csupán a párt kizárására, hanem a felfüggesztésére sem kerül sor.
Ezzel szemben a tény az, hogy a Fidesz tagságát felfüggesztették, mégis maradt. A Néppárt honlapján ez a cím olvasható: Fidesz membership suspended after EPP Political Assembly (Felfüggesztették a Fidesz tagságát az Európai Néppárt Politikai Gyűlése után). A többi süket duma süketeknek és vakoknak.
Azt állította Orbán Viktor (Brüsszelben, az Európai Néppárt döntése után), hogy "a magunk részéről… egyoldalúan mi felfüggesztjük jogaink gyakorlását.”
Ezzel szemben a tény az, hogy ilyen nincs és nem is volt. Ha lett volna, akkor a Fidesz egyoldalúan fogja magát, és egyoldalúan kivonul a Néppárt gyűléséről, mondván, hogy felfüggesztettem a tagságomat, viszontlátásra. Ehelyett megegyezett a felfüggesztésben és a vele járó szankciókban a néppárti elnökséggel, majd hozzájárult ahhoz, hogy a tagok ezt megszavazzák. Az eredmény: 190-3. Egyoldalúnak egyébként tényleg egyoldalú.
Azt állította Varga Judit, uniós kapcsolatokért felelős államtitkár (a kormánypárti Mandiner hírportálnak, arra válaszolva, miért is jön majd a néppárti bölcsek tanácsa Budapestre), hogy „évek óta dobálóznak kritikusaink azzal, hogy Magyarországon milyen problémák vannak az európai értékekkel, a bíróságok függetlenségével, az Alkotmánybírósággal, de senki sem jött el hozzánk, hogy valóban meggyőződhessen arról, mi is a helyzet pontosan.”
Ezzel szemben a tény az, hogy például a Velencei Bizottság szakértői rendszeresen jártak ide, és legutóbb például a közigazgatási bíróságok felállításával kapcsolatban adtak ki bíráló állásfoglalást. Az Európai Parlament pedig (több itteni helyzetfelmérés után) többször is határozatban ítélte el – legutóbb a néppárti képviselők többségének a szavazatával – a magyar kormányt a jogállami normák megsértése miatt. Szóval a Néppártnak már a könyökén jön ki Orbán. De még mindig nem megy ki.
Azt állította Orbán Viktor (brüsszeli sajtóértekezletén), hogy „jogállamiság tekintetében se Belgium, se Svédország, se Finnország, se Németország egy fikarcnyival sincs jobb helyzetben, mint Magyarország.”
Ezzel szemben a tény az, hogy egyik nevezett országban sincs a teljes hatalom néhány régi haver kezében, nincs gyakorlatilag leválthatatlan legfőbb ügyész, nem függ a bírósági kinevezések, előmenetelek rendje egyetlen kinevezett baráttól, nem került az Alkotmánybíróság teljes kormányzati fennhatóság alá, nincs totális kormányuralom az állami média fölött, és nem szerezte meg a kormány a magántulajdonban lévő média nagy részét is, nem jutnak a közbeszerzési megbízások Mészárosokhoz és Garancsikhoz, vagyis a kormányfő barátaihoz, nem fejezik le a tudományos életet és az ország egyik legjobb egyetemét, nem éheztetik a menedékkérőket, és nem fenyegetik az állampolgári jogok mellett kiálló civil szervezeteket. Csak úgy, egy szuszra. De volna még két-három szuszra való is.
2019.03.23 09:21
Frissítve: 2019.03.23 09:27