Viva villa!

Az étkezés sokszor kihívás, egyúttal kultúránk tükre. Illik, ami ízlik - mondta Dante, ám a mindennapokban ez a bölcsesség nem nagyon segít. Ami biztos: asztalnál illik evőeszközt használni, ám ami erre alkalmas, azt csak villával fogyasszuk. Kézzel enni illetlenség, az egyetlen kivétel a virsli. Ha tálból veszünk ki húst, ne a saját villánkkal tegyük. Étkezés közben természetes, hogy beszélgetünk, ám tele szájjal semmiképpen, és még elegánsabb, ha közben az evőeszközt is a tányérra helyezzük. A kést a szájhoz venni illetlenség. A szalvétát mindig evés után, de ivás előtt kell használni, semmiképpen sem illendő az ingnyakba tűrni (mártásos tésztánál azonban praktikus).

Soha ne szagoljuk meg az ételt és ne hajoljunk mélyen a tányér fölé. Koccintáskor a szemkontaktus kötelező, de az asztal túlsó oldalán ülőnek elég, ha megemeljük a poharunkat. Ne fújjuk meg a levest, várjuk meg, amíg kihűl. Ha nem tudjuk pontosan, melyik evőeszközt használjuk, figyeljük a többieket, ám lehet, hogy ők meg bennünket figyelnek, ilyenkor egy humoros megjegyzéssel lehet oldani a feszültséget, ám nem tragédia az sem, ha rosszul választunk. Virágot illik vinni a háziasszonynak, még elegánsabb (és praktikusabb) előre elküldeni.

A családi étkezések persze oldottabbak, és törekedjünk is az oldottságra, hiszen másképpen nincs értelme. Ám minden családban más szokások vannak, sok helyen szeretik, ha a családtagok segítenek a háziaknak, máshol a háziasszony szeret mindent egyedül csinálni arra hivatkozva, hogy a saját konyháját ő ismeri a legjobban. Ilyenkor nem kell erőszakoskodni. Nyilván tartsuk tiszteletben egymás ízlését, vegyük figyelembe, ha valaki vegetáriánus vagy kóser, és az ilyesmit ne is hozzuk szóba. Ha új családtagunk érkezik (vőlegény, ilyesmi), illik megkérdezni, mit kedvel, ezzel is elősegítjük a beilleszkedését.

Ha vendégeket hívunk nyilvános helyre, illik előbb érkezni. A férfiak felállva üdvözlik a vendégeket. Felesleges és sokaknak kényelmetlen a puszilkodás, de családtagoknál megengedhető. A férfiak segítsenek a nőknek a kabát le- és felvételekor. Ha kimegyünk a mosdóba, annyit mondjunk, hogy egy pillanat, felesleges közölni, hogy pisilnünk kell. A pincért soha ne hívjuk sziszegéssel vagy csettintéssel, inkább diszkréten intsünk neki. Ha gondunk van a számlával vagy a kiszolgálással, ezt finoman tegyük szóvá.

Az étlapról előbb a nő válasszon, de a férfi rendeljen. A pincérekkel felesleges hosszas, bizalmas beszélgetésbe bonyolódni, ám érdemes kérni a véleményüket, ha bizonytalanok vagyunk a választásban. Távozáskor a férfi öltözik először. Ha ismerőssel találkozunk, nem kell felállnunk, elég érzékeltetnünk, hogy észrevettük. Ha mégis beszélgetni szeretnénk vele, kínáljuk hellyel, partnernőnket magára hagyni mindig illetlenség.

Egyszer megkérdeztem az angol külügyminisztérium protokollfőnökét, hogy mit kell tenni, ha az ember teljesen tanácstalan étkezési ügyekben.

- Akkor csak a szerencse segít - felelte ő. - De az sem mindig.