Túszejtés

Lassan úgy érez az ember a katalán krízissel kapcsolatban, mintha egy sok-sok éve futó szappanoperát nézne: az elmúlt hónapokban több szereplő is eltűnt a süllyesztőben, de a főhős állandó, mindennap feltűnik a képernyőn, s előreviszi a cselekményt. A katalán dráma főhőse kétségtelenül Carles Puigdemont volt régiós elnök, aki olyan szívós, akár a halállal dacoló Bobby Ewing.

A függetlenségi mozgalomban betöltött szerepe miatt lázadás, zendülés és hűtlen kezelés miatt Spanyolországban körözés alatt álló Puigdemont kálváriája is már szinte csak rémálomnak tűnik, pont olyannak, mint Pamela lidérces víziója Bobby haláláról. Puigdemont ugyanis Németországból hamarosan visszatér belgiumi „önkéntes száműzetésébe” – miután visszavonták az ellene kiadott európai elfogatóparancsot –, és a minden kényelemmel felszerelt, 500 négyzetméteres waterlooi rezidenciájáról táplálja tovább a katalán függetlenség tüzét.

Új projektje a Crida Nacional nevű függetlenségi mozgalom, amivel saját bevallása szerint az a célja, hogy egyesítse az önálló katalán köztársaságot követelő hangokat. A Crida elindítása alkalmából tartott sajtótájékoztatón mintegy mellékesen megjegyezte, azt sem zárja ki, hogy a mozgalomból egyszer párt lesz. Naná! Carles Puigdemont, a nagy túlélő, túszul ejtette a katalán politikát, és nem ereszti. Pedig megvolt a maga lehetősége, amíg elnöki székben ült. Ezt azonban arra használta, hogy a madridi kormány közreműködésével alkotmányos válságot idézzen elő, majd – számos társával ellentétben – a börtön helyett a külföldi menedéket választva hátat fordítson neki.

Most újra próbálkozna, s ehhez felhasználja a sokak által bábjának tartott jelenlegi katalán vezetőt, Quim Torrát is. Pedig momentán esély lenne a konstruktív párbeszédre Barcelona és Madrid között, mivel az új kormányfő, a szocialista Pedro Sánchez eddig sok fronton próbálta bizonyítani, hogy más, mint konzervatív előde. Amíg azonban Puigdemont árnya ott lebeg Katalónián, nehéz lesz új fejezetet kezdeni.