A Néppárt (PP) hétvégi kongresszusán a 37 éves Pablo Casadót választották meg a konzervatív erő új vezetőjévé, így a jövőben jó eséllyel lehet belőle kormányfő. Ám a fiatal politikus a győzelme utáni első interjúk egyikében mégsem a pártelnöki megmérettetést nevezte élete legnehezebb időszakának: kisfia négy éve, hat hónaposan született, Casado és felesége pedig négy hónapig gyakorlatilag a kórházban élt, míg a csecsemő rendbe nem jött. „Ezek után már csak a fontos dolgok számítanak az életben, s az ember nem panaszkodik semmi miatt, ami nem az” – nyilatkozta a PP palenciai születésű vezére az ABC-nek.
Karrierje szempontjából az új pártelnök kétségkívül a legfontosabb időszak előtt áll: hétfőn megkezdődött a korrupciós botrányoktól megtépázott hírű Néppárt összefércelése. A mélyrepülést a korábbi pártelnök és kormányfő, Mariano Rajoy méltatlan búcsúja „koronázta” meg, miután belebukott a jelenlegi miniszterelnök, a szocialista Pedro Sánchez által ellene beadott bizalmatlansági indítványba.
Casadónak tehát nagyon mélyről kellene a csúcsra kormányoznia a pártot, az idő pedig szorít, hiszen jövő tavasszal önkormányzati, két év múlva pedig ismét parlamenti választások lesznek. A PP-nek nem lesz elég a most kormányzó szocialistákkal szemben alternatívát kínálni, fő riválisa, a jobbközép Ciudadanos táborából is vissza kell csábítani a csalódott konzervatív szavazókat.
A PP a hétvégén úgy találta, erre Casado a megfelelő ember, aki az El País beszámolója szerint szenvedélyes beszédet tartott a kongresszuson, s ezzel felülkerekedett fő riválisán, Soraya Sáenz de Santamaríán. A szürke egérként ismert előd, Mariano Rajoy stílusához szokott pártelit öt perc után állva tapsolt, s úgy hallgatta Casadót, aki felszólította a megjelenteket, hogy „szerezzék vissza az elveszett büszkeséget”, s „vessék le a politikai korrektség köntösét”.
Szónoki tehetségét nem most csillogtatta meg először.
Már egész fiatalon felhívta magára a figyelmet, José María Aznar volt kormányfő a szárnyai alá vette, s kabinetfőnöki pozíciót ajánlott neki. Az ügyvéd és közgazdász találkozott Tony Blair egykori brit kormányfővel és George W. Bush volt amerikai elnökkel. Ezeken az utakon ébredt rá állítólag, hogy nemcsak vágyik a politikai karrierre, de esélye is lehet a politikában. Idővel Mariano Rajoy is a bizalmába fogadta, Casadót kommunikációs főmunkatársként azzal bízta meg, hogy frissítse fel a párt imidzsét.
Ezt a munkát most már a PP vezetőjeként folytathatja, ám egyesek attól tartanak, hogy a „frissítés” egyet jelent a jobbra tolódással. Casado már a pártelnöki posztért folyó kampányban sem titkolta, hogy a konzervatív szárnyat képviseli.
Az egyik legforróbb téma az országban a katalán függetlenség, amelyről a politikusnak határozott véleménye van: nem folytat párbeszédet azokkal, akik meg akarják bontani a spanyol egységet. Casado védelmébe vette a spanyol csendőrök fellépését is október 1-jei függetlenségi népszavazáson, holott a túlzott erőszakot nemzetközileg is elítélték. A szabadidejében szívesen olvasó, moziba járó Casado az abortuszt sem pártolja, mondván, az „nem jog”, s kormányfőként szigorítaná a jelenlegi szabályozást.
A spanyol közvéleményt jelenleg lázban tartó vitában, az egykori szélsőjobboldali diktátor, Francisco Franco exhumálásával kapcsolatban is állást foglalt Szerinte egy eurót sem szabadna költeni” Franco földi maradványainak elmozdítására. (A jelenlegi szocialista vezetés épp ezen dolgozik, hiszen az ügy évtizedek óta megosztja a spanyolokat, akik közül sokan úgy vélik, Francónak túlzottan is méltó módon állítottak emléket.)
Casado ideológiai irányváltást ígért, ám kérdéses, hogy végre tudja-e hajtani. Nem csupán a pártban esetleg felmerülő ellenállás miatt, hanem azért is, mert jelenleg erős pozíciója könnyen meginoghat, ugyanis kiderült – Cristina Cifuenteshez, a PP egykori magas rangú politikusához hasonlóan – úgy kaphatott mesterdiplomát, hogy nem járt be az egyetemre, s nem is vizsgázott. Casado előtt talán a legnagyobb kihívás az, hogy meggyőzze a választókat, a PP-ben valóban új időszámítás kezdődött.
