A lírától a prózáig

Július 1-én elsöprő fölénnyel Andrés Manuel López Obrador, a baloldali Nemzeti Megújulási Mozgalom (MORENA) jelöltje győzött a mexikói elnökválasztáson, akit december 1-jén iktatnak be hivatalába. Vasvillás, lázadó populista, olyan, mint Donald Trump – lehetett hallani Mexikó- és Amerika-szerte. Vannak persze olyanok is, akik attól óvnak, hogy – a „radikális forradalom” ígéretének belengetése miatt – López Obradorból nehogy egy mexikói Hugo Chávez kerekedjen ki.

Tagadhatatlanul vannak számottevő közös vonások Trump és López Obrador között. Tömegbázisában mindkettőnek erős karizmatikus kisugárzása van. Alulról jövő, vérbő establishment-ellenes érzelmeket meglovagolva diadalmaskodtak. Ami Trump számára a „washingtoni mocsár”, a López Obrador számára a fojtogató mexikói „hatalmi maffia”, az „álköztársaság”. Időnként mindketten hevesen kikeltek a független bíróságok és média ellen. Szabadkereskedelem-ellenes platformon nyers gazdasági nacionalizmust hirdetnek: „America first”, „México primero”.

Tőről fakadt populistaként egyik sem fukarkodott az álomszerű választói ígéretekkel. López Obrador például nem csupán korlátozni akarja a mexikói társadalom rákfenéjének tartott korrupciót, hanem gyökerestül ki akarja tépni azt. De ehhez aligha lesz elegendő a valóban hiteles, mindenki által csodált személyes példamutatása. Az sem világos, hogy miként fogja visszaszorítani a gyilkosságok egekbe szökő számát, bár már utalt a kábítószerek esetleges legalizálására. (Naponta közel száz embert gyilkolnak meg Mexikóban, a legutóbbi választási kampány részeként pedig összesen százharmincat.)

Az amerikai-mexikói határ mindkét oldalán ma mindenkit ez a kérdés foglalkoztat a legjobban: hogyan jön majd ki egymással Trump és López Obrador? Különösen azután, hogy az amerikai elnök már eddig is sokat tett a kétoldalú kapcsolatok megrontásáért a határkerítéstől kezdve a NAFTA kierőszakolt újratárgyalásán keresztül az új amerikai vámfalak felhúzásáig. Az előjelek tehát nem biztatóak. López Obrador ráadásul kiszámíthatatlannak és arrogánsnak nevezte Trumpot, aki „úgy beszél a mexikóiakról, mint a nácik a zsidókról”. Ígérte, hogy ő – elődjeivel ellentétben – nem fogja tűrni a washingtoni lekezelést és nemzeti megaláztatást.

A kampány líra, a megvalósítás próza – mondják a választási kampánytechnikusok. A biztos győzelem tudatában López Obrador már a küzdelem hajrájában visszavett Trump-ellenes lendületéből. Tudja, hogy a Trump számára kiemelkedően fontos NAFTA-ügyben meg kell állapodnia a türelmetlen amerikai elnökkel, aki úton-útfélen Washingtonnak az észak-amerikai szabadkereskedelmi egyezményből való kilépésével zsarolja Mexikót (és Kanadát). Az Amerikával szembeni toronymagas – 64 milliárd dollárra rúgó – kereskedelmi mérlegtöbbletével Mexikónak van vaskos vesztenivalója a gazdasági kapcsolatok jelentős megromlásából. Arról nem is beszélve, hogy López Obrador is nagyon jól ismeri Porfirio Díaz exelnök legendás mondását Mexikó nemzetközi geopolitikai pozíciójáról: „Túl távol Istentől, túl közel az Egyesült Államokhoz”.