Szavak az örökkévalónak – Johnny Cash emlékalbum

Zenésztársak, családtagok dolgozták fel Johnny Cash kiadatlan dalszövegeit és töredékeit. Az eredmény meglepő és izgalmas.

A 2003-ban elhunyt Johnny Cash nem csupán igazodási pontja a zenetörténetnek, de az úgynevezett dalszerző-énekes egyik tökéletes megtestesülése is. Különös és egyben végtelenül izgalmas próbálkozás, hogy ez utóbbi alapvetésen, Cash leglényegén túllépve kiragadjuk az életmű szeletének egy apró töredékét, és abból hozunk létre valami újat. Jelesül: a közmegegyezés szerint szorosan egybetartozó zene és szöveg közül csupán az egyiket használjuk fel, ráadásul nem is teljes dalszövegeket, hanem verstöredékeket, feljegyzéseket.

Erre vállalkozott mintegy kéttucat zenész Elvis Costellótól Kris Kristoffersonig a Words Forever című albumon. Cash halála után hatalmas mennyiségű iratot rendszereztek, köztük rengeteg dalkezdeményt, töredéket, vagy akár kész, de soha fel nem vett dalszöveget – és verseket. A gyűjtésből kötet is született – ezekből a szövegekből keltettek életre most tizenhatot a legkülönfélébb művészek.

A fő kritérium alapján a közreműködő zenészeknek valamilyen módon – zeneileg, művészileg vagy személyesen – kötődniük kellett Johnny Cash-hez és annak életművéhez. A bluegrasstől a gospelig meglehetősen széles skálán mozognak az elkészült dalok. Van itt lágy, blues-os értelmezés és klasszikus, édes-bús country-dal is, megannyi hang és stílus, még a hangszerelés is kifejezetten sokszínű. Elvis Costello kamarazenekarral és zongorával köszön be, még rézfúvósokat is kapunk, mások meg maradnak a hegedűnél meg a bendzsónál. Az összkép – furcsa módon – mégis koherens: tökéletesen megmutatja Cash szerteágazó zsenialitását. A jó dalszöveg akármilyen környezetben ugyanúgy megél és működik: R’n’B-s-popos köntösbe bújtatva (Robert Glasper, Ro james és Anu Sun: Goin’, Goin’, Gone) és a legklasszikusabb, végletekig letisztult bluegrass-hangszerelésben is (I’m With Her: Chinky Pin Hill).

Noha az előadók egy része idehaza talán kevésbé ismert, az album remek szolgálatot tehet azoknak, akik nyitottak a Cash-életművön túl a kapcsolódó stílusok megismerésére: a nevekre rákeresve új stílus-univerzumokra bukkanhatunk a YouTube-on vagy a Spotifyon. Itt van a tengerentúlon legendának számító Alison Krauss, akinél csupán Sir Solti György nyert több Grammy-díjat, és a huszonéves country-rajongók fiatal üdvöskéje, Kacey Musgraves is. Hallhatjuk Johnny Cash feleségének és alkotótársa, June Carter első házasságából született lányát, Carlene Cartert, amint az édesanyjához írt, szívszaggatóan szép balladát énekli. Rosanne Cash, Johnny Cash első feleségével közös legidősebb lánya a The Walking Wounded című folkrock-dalban mondja el, hogyan élhetünk (és élhetünk túl) a lelki sérüléseink ellenére.

És akad a lemezen egy dal, amelyet ma már képtelenség megindultság nélkül meghallgatni. Chris Cornell, az Audioslave és a Soundgarden egykori énekese az album legszomorúbb dalszövegét választotta, és írt belőle hátborzongatóan szép dalt. A You Never Knew My Mind (nyersfordításban: sosem tudtad, mi zajlik bennem – a fenti videóban pont ez hallható) búcsúlevélszerű lemondása egyenesen döbbenetes annak tükrében, hogy Cornell a dal felvétele után nem sokkal öngyilkos lett.