Nehéz az iskolatáska

Tetszettek már megemelni egy tizenhárom éves gyerkőc iskolatáskáját? A minap egy nagymamával találkoztam, aki iskolaidőben rendszeresen segít az unokájának cipelni a tankönyveit, munkafüzeteit. Egyedül nem bírná. Pedig ha egy kicsit körülnéznének a környező országokban az oktatási tárca illetékes vezetői, alighanem elcsodálkoznának: könyvek, füzetek már csak elvétve vannak. A többi? Csinos kis tokban, egy tableten.
Innen nézve ez szinte elképzelhetetlen, pedig így van. Augusztus első napjaira ígérte az oktatási tárca új vezetése, hogy kirukkol végre az átdolgozott Nemzeti Alaptantervvel (NAT), amiből megtudjuk majd, milyen új világ kezdődik a hazai általános- és középiskolákban. A korábbi miniszter egy évvel ezelőtt még úgy fogalmazott, „az első három évben annyira leterheljük a gyermekeinket közismereti tárgyakkal, hogy igazából nincs idejük tisztességesen megtanulni írni, olvasni, számolni”. Még az éneklést is hozzátette, de ezt alighanem az akkori énektanár helyettese súghatta a fülébe.
Az akkori oktatási államtitkárból mára egy másik tárca minisztere lett, a helyére egy szülész-nőgyógyász professzort helyezett a Nemzeti Együttműködés Kormányának feje. Bódis professzorral, a nőgyógyászati endoszkópia, a reprodukciós endokrinológia és az urogynecologia tudósával alighanem jól járt a közoktatás, hiszen ki értene jobban a NAT megszüléséhez, mint egy virtigli szülész? Mégis kissé görcsbe rándult a gyomrom, amikor az egyetemisták vizsgáztatásához szokott tudós ember a minap azt nyilatkozta a jól értesült kormányszócsőnek, hogy szerinte a kisiskolások túlterheltsége csak lárifári.
Az államtitkár szerint a „túlterheltség” meglehetősen szubjektív, és a valós adatokkal nehezen vagy egyáltalán nem alátámasztható sztereotípia. Neki ne mondjon mást Csépe Valéria, az új nemzeti alaptanterv kidolgozásának irányításával korábban megbízott kormánybiztos se. Bódis tanár úr állítja, hogy a hazai általános iskolákban régiós szinten az egyik legalacsonyabb a kötelező tanítási órák száma, a tananyag radikális csökkentése pedig oda vezetne, hogy a gyerekek később képtelenek lennének az összefüggések felismerésére. Ezért nem csökkenteni, hanem „súlyozni” kell az ismeretanyagot.
Ha nem volnának pedagógusok és a közoktatás tárgyaként agyonterhelt egyedek a családunkban is, talán megvonnám a vállam, és azt mondanám: annak van igaza, akinek az isten hivatalt adott. Ha a frissen megbízott államtitkár úgy gondolja, hogy semmi szükség a tananyag megrostálására, hát ne tegye. Ne legyen igaza a visszavonult elődjének, a rengeteg lexikális tudás mellett - amit szinte tölcsérrel akarnak a gyerekek fejébe tölteni -, szegények legyenek képesek az általános iskola első három évében megtanulni írni-olvasni-számolni is. Ha így lesz, áldásom az új NAT-ra. 
Szóval nagyon várom, hogy esetleg már közelről is megnézhessem a Bódis-szülte NAT-bébit. Aztán majd szeptemberben szívesen elküldöm az államtitkárnak az unokám órarendjét. Mondja meg ő, sok vagy kevés, amit egy kisiskolástól elvárnak.
2018.07.26 09:00
Frissítve: 2018.07.26 09:25

Kutyahecc

Egészen az első magyar nyelvű Nemzeti Színház megnyitásáig a pesti plebejus szórakozás bevált, csaknem egyedüli formája volt az idomított vagy csak fölheccelt kutyák mutogatása, utcákon-tereken. Nem túl igényes kultúra, de ha nincs más …
Az ellenzéknek csúfos vereséget ígérő EP-választás kampánya közben bizonyos aggasztó, bár talán még nem végleges körvonalak kezdenek láthatóvá válni az őszi helyhatósági választások frontját illetően. Nem csak a régi, jól bevált lúzerek jelölése okán kevés a remény. Nem véletlenül írtam le a rossz csengésű helyhatóság kifejezést: azt szeretném észrevétetni, hogy szó sem lesz önkormányzati választásról. Akiket megválaszt majd a „gondra bátor, okos” budapesti és vidéki polgárság, azok bizony csak helyhatóság lesznek. 
Önkormányzatként működni nem fognak tudni, még ha akarnának sem, ami persze egyáltalán nem biztos. A Fidesz-KDNP esetében például az a biztos, hogy nem is akarnak. Rájuk hivatás vár, a vezér arra hívatja őket, hogy parancsait teljesítsék. A parancs pedig nem más, mint az adott település minél erőteljesebb kifosztása - az önkormányzatiság látszatának fenntartásával. 
Ez utóbbi jól megy: a helyi lapok és elektronikus médiumok szemérmetlen és blőd hazugsággyárai összehasonlíthatatlanul eredményesebben altatják és hülyítik az Orbán hitűeket, mint anno a létezett szocializmus propagandája az MSZMP-seket. (Igaz, közülük sokan gondolkodtak). Az húzódik meg az eredményesség mögött, hogy az MSZMP propagandistái amatőrök voltak, hittek maguknak. Az orbánista propaganda profi, ők ismerik az igazságot, és - Esterházytól tudjuk – az igazság tudatában már könnyű hazudni. Ez ugyan erkölcsi probléma lenne, de náluk ez a diszciplína nem játszik. Ők Krisztusról is csak az adópénz dolgában hallottak.
A majd évtizedes illiberál-demokrácia után úgy állunk, hogy 
ha győz is az ellenzék, nem képzelhető el, hogy a kormánypárt elveszítse meghatározó szerepét a következő helyhatóságokban.
Ugyanis ha kisebbségbe szorul, a NER-kormány hátországával továbbra is diktálni tud. Két fontos okból: először, mert az önkormányzatok saját pénzforrásokkal alig rendelkeznek, noha a nagyvárosoknak és különösen a fővárosnak bőségesek a bevételei. Azonban minden megy a közösbe (Orbán zsebeibe), és vissza annyit kapnak, ami semmire sem elég. A látszat persze itt is kitűnően meg van szerkesztve: kapnak stadiont minden utcasarokra, meg kokárdát minden trafikra.
Másodsorban azért marad minden a majdnem régiben, mert az önkormányzati döntések a képviselő-testületekben születnek, ahol a nagyobb településeken a főszerep csaknem kivétel nélkül a pártfrakcióké, különös tekintettel a kormánypárti frakciókra. Hiába nyilvánvaló nekünk, hogy a pártkatonák számára az adott település érdekét rendre felülírja a központi pártérdek, ezen mégsem akar senki változtatni. Nem titok, miért: mi, magyarok szeretjük a tanács-rendszert. A kerületi vagy városi tanács azért van, hogy a kormány kinyújtott keze legyen: felfelé tartott tenyérrel, vagy fölemelt mutatóujjal - ahogy éppen kell. 
De igazságtalanság lenne mindenért a Fideszt hibáztatni, mert ők csak a visszaélés legmagasabb szintjét valósítják meg. A jelenlegi törvényi helyzet kialakításában elég jelentős szerepet játszottak a régebbi nagy pártok: az SZDSZ és az MSZP. Az is valószínű, hogy kormányra kerülve a jelenlegi ellenzék sem nagyon szeretne változtatni a helyzeten. Nem hiszem, hogy az MSZP és a DK új generációja ne tudná: az őszi választás így csak kutyakomédia, amiből persze a tragédia folytatása fog kikeveredni.
Az LMP és Puzsér Róbert belépője pedig fölteszi a pontot az operett i-re. A magam részéről becsületsértésnek érzem, hogy engem ebbe a kutyaheccbe akarnak bevonni. Karácsony Gergely – sokunk potenciális jelöltje – kitűnő ember, talán túlságosan is jóhiszemű, okos, egyenes. De teljes erőből beszállt a kutyaheccbe. Azt hiszi, lehet úgy együttműködni a mindenféle pártfrakciókkal, hogy közben a lakosság érdekei ne szenvedjenek csorbát. A jelenlegi kormánypárt krakélerei (kutyapecérei) naponta futtatják lesre Karácsonyt, a bíró bemutatja a sárga lapot, és ő még reklamál is. Ebből piros lap lesz, ki fogják állítani a legjobb csatárunkat, ki fogunk kapni. 
A vereség ugyan nem szégyen, de olyan csalóktól kikapni, akik egyébként nem is tudnak focizni - ez a szurkolótábor elárulása.
2019.04.24 09:38

Szánalmas magyarázkodás

Három nap alatt senkinek nincs se kapacitása, se tudása arra, hogy a szignók hitelességét megvizsgálja. Ráadásul felhatalmazás sincs arra, hogy az aláírások valódiságát a választási irodák ellenőrizzék - állította Gáva Krisztián, a Nemzeti Választási Iroda helyettes elnöke a pártoknak adott ajánlásokról a Népszavában megjelent interjúban
Bár ezzel az állítással lényegében azt ismerte el: nem képesek arra, hogy biztosítsák az ajánlások törvényességét, mégis vitatkozom kell vele. Azt elhiszem és elfogadom, hogy nincs erre kapacitás, bár - megjegyzem - amikor egy választási eljárást kezdeményezőnek vannak hasonló problémái, akkor ez valahogy nem szempont. Fenntartásokkal azt is el tudom képzelni, hogy tudásuk sincs az aláírások hitelességének vizsgálatára. Azt azonban a leghatározottabban cáfolnom kell, hogy nincs felhatalmazás az aláírások valódiságának ellenőrzésére. Ugyanis kifejezetten törvényi kötelezettségük van erre vonatkozóan. Ráadásul annyi törvénymódosításra tettek már javaslatot a törvényalkotó felé, speciel ebben a jogkérdésben miért nem, ha változtatást szeretnének?
Vegyük a fordított esetet. Amikor a választási bizottság olyan döntést hoz, amellyel szemben bírósághoz lehet jogorvoslatért fordulni, akkor ez esetben is három napja van a kezdeményezőnek a jogorvoslatot benyújtani. De a három nap nem a határozat kézhez vételétől számít, hanem a határozat meghozatalától. Amikor a választási bizottság például csütörtök este 22 órakor hoz döntést, akkor a törvény szerint vasárnap 16 óráig lehet jogorvoslattal élni. Ilyenkor még a három nap sincs meg. A választási bizottság 2014-ben is és 2018-ban is a határozatait legtöbbször csütörtök és/vagy péntek este hozta meg. Ezekkel szemben vasárnap, ill. hétfő délután 16 óráig lehetett bírósághoz fordulni. Kötelezően ügyvéddel!
Tessék végiggondolni: ilyenkor hétvégén, e nem egészen három napos határidőn belül az érintettnek először is tudomást kell szereznie a határozatról, kell szereznie egy ügyvédet, akinek el kell készítenie a beadványt, és be is kell nyújtania. Miközben (talán nem véletlenül) mindvégig hétvége van. Ilyenkor azonban nem fáj a szíve a választási irodának a három napos rövid határidő miatt. És a kapacitás miatt sincsenek aggályai. Nem véletlen, hogy sokan ilyenkor nem tudnak élni a bírósághoz fordulás jogával. Pedig nem egy esetben talán nagyon is jogos és indokolt lenne.
Döbbenetes kontraszt: amikor a törvényi szabályozás korlátai miatt az állampolgár nem tud élni a jogaival, ez senkit sem érdekel, mert a törvény, az törvény. De a választási iroda elnökhelyettese elvárja, hogy értsük meg és fogadjuk el, hogy  praktikus, kényelmi, vagy éppen célszerűségi okok miatt nem tesznek eleget törvényi kötelezettségüknek. Mindezek miatt nem tartom hitelesnek Gáva Krisztián panaszait. Mindez sokkal inkább csak szánalmas magyarázkodás.
Azonban ha a törvény alapján nem ellenőrzik az ajánlásokhoz tartozó aláírásokat, a jelölt az aláírás ellenőrzésének hiányából következően jogszerűen nem jelölt. Nem is lesz az mindaddig, amíg az aláírásokat nem ellenőrzik. 
Ha ezt elfogadjuk, akkor be kell látnunk, hogy mindazok az országgyűlési és  önkormányzati jelöltek, akik a 2014-es és a 2018-as választásokon felkerültek a szavazólapokra, éppen az aláírások ellenőrzésének hiánya miatt nem feleltek meg a jelöltté válás törvényi követelményeinek. Vagyis ebből a szempontból sem volt legitim egyik választás sem. Nem törvényes jelöltekkel pedig nem lehet jogszerű választásokat lebonyolítani. 
Mindebből az is következik, hogy a 2014-es választások óta alkotmányos keretek között Magyarországon nincs sem legitim kormány, sem pedig legitim Országgyűlés.
2019.04.24 09:37