Kész Zoltán;ellenzéki együttműködés;

2018-07-27 06:00:00

Mindenki egy magyar Macront vár, de nem arra van szükség

Ha ez így megy tovább, a Fidesz fog nyerni kétharmaddal 2022-ben, 2026-ban, de még 2086-ban is - mondta Kész Zoltán független politikus, aki egyelőre befejezte a politizálást. Szerinte csak akkor van remény, ha létrejön egy új, alulról építkező alternatíva.

– Amikor szinte ismeretlenül belépett az országos politikába és győzött a 2015-ös veszprémi időközi választáson, sokan az ellenzék messiásaként, a kétharmad lebontójaként tekintettek önre. Idén áprilisban viszont kikapott fideszes ellenfelétől. Ennyi volt?

– Egyelőre ennyi. Sajnos Magyarországon mindenki messiást vár. Mindig is mondtam, a magyar választási rendszer nem arra épül, hogy egy embert kell várni, aki aztán megmenti a közéletet. Azt akarták sokan, hogy jöjjön egy Macron Magyarországra, holott csak 106 közös jelöltre lett volna szükség. Meglátjuk, hogy mit hoz a jövő, de most visszatértem a civil életbe. Természetesen tájékozódom a közélettel kapcsolatban, aktív politikai tevékenységet viszont nem végzek.

– Tehát nem lép be egyik ellenzéki pártba sem?

–  Az, hogy hova csatlakozom vagy nem csatlakozom, miben látok fantáziát, a jövő zenéje. A magyar választók egyértelművé tették: nem kormányt akartak váltani április 8-án, hanem ellenzéket. A jelenlegi ellenzéki pártok, különösen a parlamentben ülök hiteltelenek a magyar választóknak.

–  Van még kiút, vagy jönnie kell az újaknak?

–  Nézzük meg az április óta eltelt időszakban az időközi választásokat abból a szempontból, hogy mekkora részvétel mellett, hány embert tudtak mozgósítani az úgynevezett parlamenti ellenzéki pártok. Veszprémben is volt egy ilyen szavazás: az LMP-s jelöltnek, aki mögé beállt az MSZP is, 160 szavazatot sikerült szereznie. Nulla mozgósítással, nulla aktivitással, nulla kampánnyal nem lehet csinálni. Az elmúlt körülbelül 10 évben az ellenzéki pártok elfelejtették azt, amit a Fidesz remekül művelt 2002 után: dolgozni, dolgozni, dolgozni. És igaz, hogy a Fidesz sokat dolgozott, de ezt jórészt tisztességtelen eszközökkel, megfélemlítéssel, versenyelőnnyel teszi. Ennek ellenére el kell menni mindenhova, beszélni az emberekkel, láttatni magunkat és láthatóvá válni, hitelesnek maradni és találni egy olyan narratívát, amely mögé egységesen be lehet állni. Sok emberrel beszélgetek, a legnagyobb hiánynak azt látják a választópolgárok, hogy nincs alternatíva. Tökéletesen igaza van a választónak, amikor azt vágja az ellenzéki politikus fejéhez, hogy még egymás között sem tudtak megegyezni. Hogyan akarnak így egy országot vezetni?

– A megegyezés hiánya volt a legnagyobb gond?

–  Ha csak Veszprémet nézem, önkritikát kell gyakorolni, már megnéztük miben hibáztunk. Bár 2015-höz képest majdnem megkétszereztük a szavazatokat a falvakban, ez is kevés volt, még többet kellett volna dolgozni. De ez most már a múlt. Ha a 2019-es önkormányzati választáson a helyi közösségek egy jó alternatívát dolgoznak ki a fideszes pártkatonákkal szemben, akkor akár a hódmezővásárhelyi modellt követve, sikeres lehet az ellenzék. Áprilisban borítékolható volt, hogy 106 körzetben nem lesz együttműködés, de a 2018-as választást csak akkor nyerhette volna meg az ellenzék, ha nem csak beszélnek az összefogásról, hanem meg is valósítják.

Április 9-én ráadásul voltak olyan ellenzéki vezetők, akik nagy mosollyal elmondták, hogy ők amúgy nyertek. Amikor a kudarcot sikerként interpretálják, amikor teljesen hülyének nézik a saját választóikat, az vállalhatatlan. Ezért mondom, hogy hiteltelenek ezek a pártok, amikor beülnek egy fideszes kétharmaddal bíró törvénygyárba. Nem vesznek tudomást arról, hogy a szavazók mit akartak. Azt akarták, hogy mindenhol egy jelölt legyen – teljesen mindegy, hogy jobbikos, LMP-s, MSZP-s, DK-s, vagy független. Február 25-e után, amikor Márki-Zay Péter nyert Hódmezővásárhelyen megvolt a történelmi lehetőség. Jelenleg a Fidesznek tökéletes helyzete van: létezik ellenzék, amelynek van hangja a parlamentben, miközben a hatalom továbbra is fenntartja a pártalapítványokat. Ha ez így megy tovább 2022-ben, 2026-ban, 2030-ban, de még 2086-ban is a Fidesz fog kétharmaddal győzni.

– Az ellenzéki vezetők szerint viszont ugyan borzasztó a parlament stílusa, de így is megérte beülniük.

– Gratulálok nekik. Tisztába kellene lenni a választói akarattal. Érdemes felidézni, hogy 2015. február 22. után, amikor lebontottam a veszprémi választók akaratából a kétharmadot, mit mondott a miniszterelnök. Orbán Viktor azt hangsúlyozta, semmi probléma, meghoztuk azokat a kétharmados törvényeket, amiket akartunk. Nézzük meg, mi történt az elmúlt három hónapban. Folyamatos a kétharmados dömping, ez lesz ezután is. Ehhez nem tudok asszisztálni tiszta lelkiismerettel.

– Egy időben divat volt önnel közösen nyilatkozni, szerepelni. Április 8-a óta hívta valamelyik ellenzéki párt vezetője?

– Nemcsak választópolgárokkal beszélgetek, hanem jelenlegi politikussal is, minden oldalról. Arra is fel kellene hívni az ellenzéki politikusok figyelmét: nem médiapolitizálást kell csinálni. Nem az újságok címlapján kell 86-szor mosolyogni, valamint a sehol nem fogható adók műsoraiba szerepelni, hanem el kell menni dolgozni. Amikor úgy állnak neki az ellenzéki pártok a választásnak, hogy 2-3 hónappal a voksolás előtt nem tudják ki lesz a jelöltjük, akkor vesztésre vannak ítélve. Ha bárki a következő időszakban ellenzéki politizálásra adja a fejét tanulja meg: el kell kezdeni helyben dolgozni, önkénteseket szerezni, networkot építeni, járni a választókerületet, megismerni az embereket, a helyi problémákat.

– Nem látja túl optimistán a jövőt.

– Nem a jövőt látom pesszimistának, hanem a jelent. Az ország jövőjét akkor lehet optimistának tekinteni, ha létrejön egy új alternatíva, alulról építkezve. Olyan emberekkel, akik hajlandóak dolgozni és egy csapatba tudnak verődni. Nem érdekes, hogy jobb vagy baloldaliak, mert a lényeg, hogy Fidesz, vagy nem Fidesz.