populizmus;Trump;Steve Bannon;

2018-08-02 10:00:00

Rasszista uszító Európában

Steve Bannon létre akarja hozni az európai nacionalisták internacionáléját, de azok egy része, akik rajonganak Trumpért, a lelke mélyén utálja Amerikát.

Az Egyesült Államok elnökének látszólag kegyvesztett korábbi tanácsadója az európai szélsőjobboldalt akarja erősíteni, ott keres szövetségeseket. Lehet, hogy az Ovális Irodába már nem bejáratos, nézetei mégis visszaköszönnek Trump időnként egészen otromba Twitter-bejegyzéseiben. Aligha túlzás, ha Bannont továbbra is a megváltozott, jobbra tolódott Amerika képviselőjeként tartjuk számon, aki most új partnerek után néz a Fehér Ház számára.

Diplomatához kevéssé illő módon lényegében ugyanezt teszi Richard Grenell, az új berlini amerikai nagykövet, aki a Breitbart Newsnak adott nyilatkozatában az általa konzervatívnak nevezett európaiak „forradalmi” vízióin lelkendezett, kevés kétséget hagyva afelől, hogy véleménye fényévekre van Angela Merkel kancellárétól.

Bannon és Grenell partnerkeresése azonban óhatatlanul erősen szelektív, hiszen az európai populisták és nacionalisták egy része nem csupán antiliberális és migránsellenes, hanem alapvetően Amerika-ellenes is – írta a minap a Bloomberg által megjelentetett véleménycikkében az amerikai hírügynökség egyik rendszeresen publikáló külső szerzője, Leonid Bershidsky, aki nem mellesleg a Vedomosztyi orosz üzleti napilap alapítója.

„A mi Európánk az Atlanti-óceántól az Urálig tart, nem Washingtontól Brüsszelig” – mondta Marine Le Pen, a most már Nemzeti Gyűléssé átnevezett francia Nemzeti Front vezetője. A „trumpisták” szemében az még nem eleve kizáró ok a barátkozásra, ha valaki az oroszok pártján áll. Az olasz Matteo Salvini például minden gond nélkül megoldja, hogy egyszerre ellenezze az Oroszország elleni szankciókat, és támogassa az Egyesült Államok vezető szerepét. De Le Pen már más tészta: számára nem derogál, ha Bannon mellett feszít egy nagygyűlésen, de azt már nem tenné meg, hogy felsorakozzon az amerikai vezetés mellé. A tavalyi elnökválasztás előtt az volt az egyik kampányígérete, hogy újra kiléptetné Franciaországot a NATO katonai szervezetéből, hogy hazáját úgymond „ne rángassák bele mások háborújába”. Le Pen nem domináns, hanem izolacionista Amerikát akar látni.

Hasonlóan problémás eset az Alternatíva Németországnak (AfD) elnevezésű nacionalista formáció. „Ha az, hogy a Nyugat része vagyunk, azt jelenti, hogy mindörökre az Egyesült Államok érdekeihez vagyunk hozzákötve, ha a nyugati kapcsolatrendszer az örökös katonai kötődést jelenti az Egyesült Államokhoz, akkor ez nekem súlyos gondot okoz” – fogalmazott Alexander Gauland, az AfD egyik vezetője.

A Pew közvélemény-kutató intézet friss felmérése szerint az Egyesült Államok népszerűbb ugyan a magukat jobboldalinak valló európaiak körében, de minél inkább jobbra megyünk, annál erősebb szempont a szuverenitás iránti vágy és az amerikai vezető szerep elvetése. Az AfD, a Nemzeti Gyűlés, de még Salvini Ligája is úgy tekint saját hazájára, mint amelyiknek inkább egyensúlyoznia kell az Egyesült Államok és Oroszország között, ahelyett, hogy az egyiket feltétel nélkül követné. E pártoknak éppen az az egyik problémájuk az Európai Unióval, hogy túlságosan is az Egyesült Államokhoz igazodik, és magával húzza a tagállamokat is.

Az európai szélsőjobboldalnak ez a felfogása aláássa Bannon azon igyekezetét, hogy egyesítse az erőket, befolyásuk növelése érdekében, tekintettel a közelgő 2019-es európai parlamenti választásokra. Ha Bannonnak sikerül is pénzügyi, technikai támogatást szereznie, amerikai szponzorokra szert tennie a szélsőjobboldali európai pártok érdekében, ezek a pártok nem lesznek megbízható szövetségesek, még akkor sem, ha az őket vezetni akaró amerikai politikusok eszmeileg közel állnak hozzájuk.

Említett cikkében Bershidsky úgy véli: Grenell szövetségkeresése talán még mindig reálisabb, mint Bannoné. A nagykövet ugyanis a német és az osztrák jobbközép politikai erőn belül – igaz, annak a jobbszélén - kutatja a lehetséges partnereket. A német Kereszténydemokrata Unió (CDU) jobbszárnya – a Bloomberg szerzője szerint - csaknem ugyanolyan távol áll a liberalizmustól, mint az AfD, de a CDU-n belül az Amerika-barátság mélyen gyökerező, őszinte és megkérdőjelezhetetlen. Jens Spahn német egészségügyi miniszter például, ha neki sikerülne megszereznie a CDU vezetését, miután Merkel távozik, erős szövetségese lehetne a Donald Trump vezette Egyesült Államoknak. Ha viszont Amerika túlságosan elmenne jobbra az európai támogatók után kutatva, akkor az bármilyen washingtoni kormányzati összetétel mellett hibának bizonyulhatna.