Előfizetés

Észhez kell térnünk! – a szeretet jegyében indul a Sziget

Hompola Krisztina
Publikálás dátuma
2018.08.01. 14:31

Fotó: Rockstar Photographers
A fesztivál a szabadság szigete szlogen mellett idén a szeretet forradalmát hirdette meg. A zenei világsztárokat felvonultató rendezvény színházi és cirkuszi előadásokkal, kiállításokkal és beszélgetésekkel áll ki az emberi jogok mellett.
– A fesztivál minden évben más, de alapvetői értékeiben nem változik, azaz a nyitottság, tolerancia és a szabadság szigete, ahogy a szlogenje is szól már évek óta. Ez egészül ki idén a „Love Revolution”, azaz a szeretet forradalma kampánnyal, ami négy fő üzenetet hordoz: az emberi jogok tiszteletben tartását, kiállást a békéért és háborúk ellen, valamint a rasszizmussal és az idegengyűlölettel szemben, továbbá cselekvésre buzdít a zöld bolygóért, avagy felhívja a figyelmet a környezettudatos életmód fontosságára – indul az origótól Kardos József, a Sziget Fesztivál programigazgatója. A Sziget azzal tűnik ki a kontinens fesztiváljai közül, hogy itt jelennek meg a legerőteljesebben a zenei programok mellett az „egyéb programok”: civil projektek, vitafórumok, ismeretterjesztő és politikai beszélgetések, színházi és utcaszínházi előadások, cirkuszi produkciók, kiállítások és képzőművészeti wokshopok. 
– Lesznek menekültekkel és rasszizmussal kapcsolatos előadások a TEDxBudapest Salonban, ahol fiatal tudósok, egyetemisták tartanak rövid előadásokat, amelyeket beszélgetések követnek. Immár negyedik éve megjelenik a Sátor határok nélkül helyszín, amit a budapesti Néprajzi Múzeum és a párizsi Bevándorlástörténeti Nemzeti Múzeum közösen alakít ki. A projekt főleg a migrációval foglalkozik, idén a gyerekekre és a fiatalkorúakra fókuszálva. A kiállítás mellett dokumentumfilmeket vetítenek, illetve a Magyarországon legálisan tartózkodó menekültekkel való beszélgetéseken keresztül a látogatók személyes történeteket is megismerhetnek. Nagyon szomorú, hogy mennyire riasztó méreteket ölt a mai Magyarországon a rasszizmus és az idegengyűlölet, és mi ez ellen szeretnénk tenni – ad személyes indokot is a programigazgató.  – Nem szólunk bele az egyes programokba – válaszolja Kardos József a kérdésre, miszerint megjelenik-e a „másik álláspont” a Szigeten. - Nem szoktunk cenzúrázni, csak annyit kérünk, hogy olyan szakértőket, érintetteket hívjanak meg, akik hitelesen tudnak az adott problémáról beszélni, legyen az akár menekültkérdés, akár környezetvédelem, akár emberi jogok. Könnyen kialakulhatnak érdekes viták, különösen, mivel a közönség is beleszólhat ezekbe. Arról nem hiszem, hogy bárki vitatkozna, hogy az emberi méltóság megsértése, az emberek bőrszíne, vagy származása alapján történő megkülönböztetése jogos-e, vagy sem. Ezt minden józan ember elítéli. Azon viszont lehet vitatkozni, hogy hogyam lehet a problémákat kezelni: kerítéssel vagy nem kerítéssel, tranzitzónával vagy mással, közösen az unióval vagy egyedül – folytatja Kardos József.
– Ha utazásaink során felfedezünk egy olyan színvonalas előadást, ami ehhez a témához kapcsolódik, megpróbáljuk meghívni. Ilyen például a Wired Aerial Theatre. Az angol társulat a globális felmelegedéssel, vízhiánnyal kapcsolatos problémákat dolgoz fel egy videoprojektorral, videoinstallációval, légi akrobatikával és zenével fűszerezett nagy utcaszínházi produkcióban. Ezt minden este lehet majd látni. Brazíliából érkezik Bruno Beltrão, aki favelákban élő gyerekeket fedezett fel, és hozta létre hip-hop és kortárstánc társulatát. Ők az összes nagy kortárstáncfesztiválon részt vettek már, Magyarországra először jönnek el. Érkezik csapat Kubából, illetve három társulat Dél-Koreából, és lesz előadás Spanyolországból, Németországból, Izraelből és Franciaországból is a magyar produkciók mellett. Idén a cirkuszi program is a multikulturalitás jegyében zajlik, lesz előadó Kambodzsából, a Phare Circus, Észak-Afrikából a marokkói Acrobatique de Tanger, illetve Fekete-Afrikából, Guineából az Afrique en Cirque. Ez a három társulat és a Baross Imre Artistaképző Rengeteg című vizsgaelőadása közösen teszi ki az ezer férőhelyes cirkuszi sátor programját – sorolja Kardos József.

Városlakók kontra Szigetlakók

– Sokkal kevesebb panasz érkezik ma már a fesztiválra, Budapest lakói sokkal megértőbbek, mint évekkel ezelőtt akár a zajszennyezéssel kapcsolatban is. A fővárosiak pozitívan viszonyulnak a Szigethez, szinte mindenki családjában van valaki, aki közönségként már volt itt, vagy dolgozott velünk – állítja Kardos József. - Az már más kérdés, hogy a külföldiekhez, a más bőrszínűekhez, másképpen öltöző fiatalokhoz hogyan viszonyulnak az átlag magyarok. Ezzel kapcsolatosan érzékelhető negatív tendencia. Csúnya helyzetekbe kerülhetnek azok a Szigetlakók, akiknek sötétebb a bőrszíne, netalán azonos neműként kézenfogva járnak, vagy nyakukban Dávid-csillag, vagy ne adj’ isten félhold lóg. Sokszor kellett már szégyenkeznem és magyarázkodnom amiatt, amikor valakit meghurcoltak egy étteremben, egy tömegközlekedési járművön vagy az utcán. Az elmúlt években egyre inkább felüti a fejét az idegengyűlölet és a rasszizmus, és ahelyett, hogy tennénk ellene, hallgatunk és sunyítunk. Észre kell vennünk, hogy ez az egész felülről, mesterségesen gerjesztett félelemre és gyűlölködésre épül. Észhez kell térnünk, és a Sziget a maga szerény eszközeivel kíván ez ellen fellépni.

– Nálunk a migráció ügyét szinte csak a politika tarolja le, nyugaton azonban össztársadalmi diskurzus folyik erről a globális problémáról. Ott egyre több művész foglalkozik a menekültkérdéssel, a rasszizmussal – válaszolja a kérdésre, hogy tudatosan ezeket az előadásokat keresi-e. - Csak mi próbáljuk homokba dugni a fejünket és kerítéssel körbevenni magunkat, tehát nem kell különösebben keresni a témába vágó produkciókat, hiszen az előadások nagy része erről szól. Inkább arra kell figyelnünk, hogy lehetőleg ne csak témájában legyen érdekes egy-egy produkció, hanem megvalósításában is nívós legyen. De nem titkolom, van pozitív diszkrimináció is a programok összeállításában, próbálunk hátrányos régióból jövő, harmadik világból érkező társulatokat, produkciókat is elhozni. Fontos, hogy a világsztárok mellett adjunk lehetőséget feltörekvő, tehetséges csapatoknak is. Nem mondom, hogy a kambodzsai cirkusz világszám lesz és olyan színvonalú, mint a Cirque du Soleil, de helye van a Szigeten, mert a társulat vezetői nyomorból érkezett gyerekeknek adnak életcélt, mellette pedig egy rendkívül szórakoztató és szerethető társulatról és elődásről van szó. A kubai Danza del Alma tagjai életük első útlevelét váltották most ki, először utaznak külföldre, és ezt a Szigetre történt meghívásuknak köszönhetik.
A Civil Szigeten a különböző, hátrányos helyzetűek és fogyatékkal élők problémáival foglalkozó szervezetek is bemutatkozhatnak, csaknem 80 szervezet jelenik meg az egy hét során. - Meggyőződésünk, hogy egy egészséges társadalomhoz hozzátartozik az állampolgárok önszerveződéshez való joga, és teljesen érthetetlen számomra, ami ebben a témában zajlik ma Magyarországon. A Sziget sosem akart politizálni, legalábbis nem napi szinten és nem a pártpolitika mentén. De vannak olyan egyetemes értékek, amelyek érdekében meg kell nyilvánulnunk, hiszen felelősséggel tartozunk a látogatóink, a jövő generációi felé.

A számok

Nagyjából 70-30 százalékos a külföldi és hazai produkciók aránya ez érvényes a közönségre is. Idén a legtöbben az Egyesült Királyságból jönnek, utánuk következnek a hollandok, majd a franciák, az olaszok és a németek. Az egész költségvetés nagyjából 8,7 milliárd forint, a négy nagyszínpad programja csaknem 2 milliárdba kerül. 430-450 millió forint jut a négy nagyszínpadon kívüli programokra, ebből a színházi előadások körülbelül 40, a cirkuszi produkciók nagyjából 30-35 millió forintba kerülnek. A büdzsé legnagyobb részét a technikai háttér biztosítása emészti fel.  

Élveboncolás nagyközönség előtt

Balogh Gyula
Publikálás dátuma
2018.07.31. 13:00

Fotó: Vajda József / Népszava
A Fény, Buddha és Jézus is szóba kerül a Fenyő Iván című előadásban a Jurányiban, a címszereplő részvétele nélkül.
Élveboncolás. Erre vállalkoztak az AlkalMáté Trupp – az egykori Máté–Horvai osztály tagjai most már tizenkettedik alkalommal. A sorozat, hogy az osztálytársak egymás életéről készítsenek előadást nyaranta, így megtartva a szoros kapcsolatot és az egymásból fakadó inspirációt, még Zsámbékon indult. Néhány éve ezek a viszonylag rövid próbákkal létrejövő alkalmi produkciók beköltöztek a Jurányiba. Egy szerződésről, egy megállapodásról van szó, amelyet mindenkinek komolyan kell vennie és be is tartania ahhoz, hogy a bátor, sok kockázattal teli vállalkozás működjön. Az elmúlt években azonban történt egy és más. Például ketten – Száraz Dénes és Fenyő Iván – kiléptek ebből a szövetségből. Ettől még Száraz Dénesről készült előadás – nélküle. És ugyanez történt most Fenyő Iván esetében. 
Dömötör András rögtön az előadás elején elmondja azt a drámai mondatot, hogy „Iván másodszor hagyott itt minket”. Volt ugyanis olyan variáció, hogy ő is részt vesz a produkcióban. Aztán másként alakult. Ennek a konfliktusnak, újabb csalódásnak a hangulata erősen érezhető az előadáson. A hiú és éhes fiú, akit megismertek és megszerettek a főiskolán az osztálytársai, ma már inkább a csodákban hisz. „Hinni egyszerűbb, mint gondolkodni” – hangzik el ezzel kapcsolatban az előadásban. „Jó lett volna beszélgetni, a kérdésekre választ kapni, így talán újra egymásra találni” – teszi még hozzá Dömötör. Ehelyett kapunk egy B verziót, olyat, amihez Fenyő Iván hozzájárult. Bizonyos jelenetek kimaradnak, például az osztállyal való szakítás. Van persze nagyon sok szellemes és profi megoldás. Eleve a dalok is ilyenek, amelyek nagyon pontos hangulatképet festenek a főszereplőről és az osztályról is. Azok az osztálytársak is megjelennek videobejátszásban, akik más elfoglaltságuk miatt nem tudtak most együtt próbálni a többiekkel. A résztvevők nem ítélkeznek, tükröt tartanak csupán Ivánnak – és önmaguknak – még akkor is, ha tudják, hogy ebbe most nem annyira jó belenézni és nem is lehet (sőt: talán nem is illik) mindent megmutatni. 
Amit viszont megmutatnak, az színházilag rendkívül professzionális, tele jó ötlettel. Nehezen felejthető például az a jelenet, amikor egy Fenyő Iván-film castingján Adél szerepére tartanak válogatást. Egy másikban pedig Jordán Adél édesanyját, Lázár Katit alakítja egészen káprázatosan. A hanghordozásától a gesztusokig tökéletesen megjelenítve a színésznőt. A Fenyő Iván című előadás azt is megmutatja, miként lehet gúzsba kötve táncolni és ebben az esetben nem érdemes azon tovább gondolkodni, mi történik akkor, ha nincs gúzs. A produkció legfőbb erénye, hogy úgy tud szórakoztató és néhol felkavaró lenni, hogy nem lép át etikai szabályokat, nem sértődésből, bosszúból jön létre, hanem a másikra és egymásra kíváncsian. És nem hazudik, nem ferdít. Kimond dolgokat, de nem értelmez, nem elemez. Az életet köti össze a színházzal. Az előadás végén mindenki meditál, ami azért szép, mert átsüt belőle a megnyugvás, az elfogadás. És ebből Fenyő Iván sem tud kimaradni, sőt nagyon is benne van.

Infó

Fenyő Iván Az AlkalMáté Trupp előadása Jurányi Inkubátorház Rendező: Máté Gábor A következő előadás a vasárnap esti sorsolás eredménye alapján a jövő nyáron Czukor Balázsról szól majd. 

Kiiratkozni a jelenből

Csepregi Evelyn
Publikálás dátuma
2018.07.31. 11:00

Fotó: Kállai Márton
Szabó T. Anna legújabb kötetében a határátlépés, a bezártság és szabadság mindannyiunkat érintő kérdéseiről olvashatunk
„Sehol nem volt még a kerítés, amit abban az évben a könyvem címéül választottam – fájdalmas, sötét tónusú kötet lett, pedig először csak egy kertről akartam írni benne, aztán mégis a kerítések közé zárt szabadságról, a maradék belső terekről kellett beszélnem, pedig akkor még nyitva volt Európa, még nem épültek vissza a drótakadályok, még csak novellát írtam a pengés drótról és verset a totális agresszióról – de ott és akkor, a tenger felett, váratlanul mégis teljes hangerőre kapcsolt bennem a vészjelző. Hová lehetne elbújni ezen a földön, milyen szegletén húzhatom meg magam a világnak, ha ki akarok iratkozni a történelemből?” – a kérdés adott, Szabó T. Anna felteszi az olvasó helyett is korának – múltjának és jelenének – legégetőbb kérdését. A Határ úgy szól a szabadságról, hogy közben minden annak elérésére tett erőfeszítést, az akaratos gyermeki csínyeket és a felnőttek piszkos játszmáit egyaránt tematizálja. A határátlépés traumája több szinten jelenik meg az írásokban, míg helyenként a nagyon is valós országhatárokról, addig máshol a lélektani határvonalakról, a titkok és hazugságok közti határokról, vagy a bőr, mint a testünket, csontjainkat és aprócska izmainkat határoló, elválasztó felület szerepéről olvashatunk. Az emberek között feszülő, gyakran áthatolhatatlan falak a politikai és történelmi események által kialakított határvonalakkal párhuzamosan jelennek meg a novellák szövedékén keresztül, s alkotnak olyan rácsozatot, amelyben csupán elfogadásra képtelen módon vergődni, vagy megalkudni lehet. A menekülés önmagunk vagy a másik feladásával jár. Nagynénik, nagymamák és nagypapák, kedves szomszédok, a legjobb pillanatban érkező angyalok mégis mind-mind arról mesélnek, vagy arra tanítanak, hogy miként őrizzük meg önmagunk egy sokszor arctalan, percenként múló világ szélén egyensúlyozva.
Míg a szerző korábbi kötete, a Törésteszt az egyének között lévő szüntelen feszültségeket, a kapcsolati útvesztőket ábrázolta, addig a Határ a társadalmi, történelmi és családi vonatkozások felől közelít. Az emlékek, a régi fényképek és tárgyak a láncként egymásba fűződő történetek építőelemeivé, tartóoszlopaivá válnak, s bár sok közülük feltehetően az elbeszélő múltjából származik, az olvasó gyermekkorát, saját életének apró, elfeledett cserépdarabkáit is felidézik. A megszólalások, az írások egyes elemei, a Ceausescu diktatúra világa, a történelmi traumák, a határok átszabása mind arra késztetnek, hogy sajátosan önéletrajziként olvassuk a kötetet, a fikciós elemek pontosan kimért és tudatosan felépített sokasága azonban el is távolít ettől a törekvéstől. Nem is a történetek mögött sejthető valós tartalom számít igazán – bár kétségtelen, hogy egy újabb réteget adnak az olvasottaknak az őszinte vallomásos részletek –, hanem az azok által elindított gondolatfolyam. Segítik ezt a különböző asszociációs hálózatok is, amelyek novellánként, de az egyes szavakhoz kapcsolódva akár a kötet egészén is végigvonulhatnak. A menekülés és a menekült-lét kérdése aktuálpolitikai és morális kérdések kereszttüzében egyaránt olvasható, s az egyes szavak mögött megbújó nagyon pontos jelentések egyenként, lassan, mély nyomokat hagyva öntik el az olvasót. Az idegenség érzete a romániai diktatorikus rendszer és a közel-keleti válságok, az európai bezárkózás tükrében erőteljes képekként jelennek meg az írásokon keresztül. Mindezt gyakran álmok és idegen kultúrák keretezik, amely mágikus, vagy mitikus szóhasználattal is egyesül. Az írói, költői reflexió, az egyes ismert vagy kevésbé ismert idézetek, a József Attilához való közelség mind-mind olyan apró adalékokként jelennek meg a novellákban, amelyek lehetővé teszik, hogy ne merüljünk el teljesen a történetek nyomasztó, hiányokat közvetítő világában. Fenntartják a könnyedséget, és annak érzetét, hogy amit olvasunk nem is igazán rólunk szól. Talán mind szeretnénk ezt hinni.

Infó:

Szabó T. Anna: Határ Magvető Könyvkiadó, 2018