A menekültek élete a tét

Szüleik szeme láttára lemészárolt gyermekek. Családtagjaik megkínzása és megölése közben csoportosan megerőszakolt nők és lányok. Porig égetett falvak.

Semmi nem tudott volna felkészíteni arra, amit a hónap elején tett bangladesi látogatásom során hallottam a mianmari Rakhine tartományból a széles körű erőszak és gyilkosságok elől elmenekült rohingyáktól. A főleg muszlim etnikumú csoport egyik férfi tagja könnyek között mesélte el, hogy szeme láttára lőtték agyon a legidősebb fiát és ölték meg kegyetlenül az édesanyját, majd porig égették házát. Elmondása szerint egy mecsetbe menekült, ahol miután a katonák észrevették, megverték, majd elégették a Koránt.

A jogosan etnikai tisztogatásnak nevezett szörnyű események áldozatainak szenvedése a látogatóból dühöt és szívfacsaró érzéseket vált ki. Minden képzeletet felülmúl, ami velük történt, mégis ez a valóság közel egymillió rohingya menekült számára. Az üldöztetést a saját országuktól, Mianmartól elszenvedő rohingyáktól megtagadták legalapvetőbb emberi jogaikat, még állampolgárságot sem kaptak. Az elmúlt években a mianmari biztonsági erők által rendszeresen elkövetett emberi jogi jogsértések arra irányultak, hogy rettegésben tartsák a rohingya lakosságot, és egy rettenetes választás elé állítsák őket. Maradjanak-e halálfélelemben az otthonukban, vagy mindent hátrahagyva elmeneküljenek a puszta életükért.

A biztonság felé vezető rettenetes utazásukat követően ezek a menekültek most a világ leggyorsabban eszkalálódó menekültügyi válságának következményeivel próbálnak megbirkózni a bangladesi Cox's Bazar kerületében. Banglades egy fejlődő ország, végletekig kihasznált erőforrásokkal. Mégis, míg a nagyobb és gazdagabb országok világszerte bezárják a kívülállók előtt az ajtajukat, addig Banglades kormánya és emberei megnyitották határaikat és szívüket a rohingyák előtt. A bangladesiek könyörületessége és nagylelkűsége megmutatta az igazi emberiességet, több ezer ember életét mentve meg.

Ennek ellenére a válságra globálisan kell reagálnunk. Az Egyesült Nemzetek tagállamai által megszövegezett, a menekültekről szóló globális egyezmény lehetővé teszi, hogy ne maradjanak egyedül az olyan frontvonalban lévő országok, mint Banglades, amelyek megoldást próbálnak találni a menekülő emberek számára. Bár az Egyesült Nemzetek a humanitárius ügynökségekkel és magukkal a menekültekkel, valamint a befogadó közösségekkel közösen dolgozott a feltételek javításán, sokkal több erőforrásra van szükség a katasztrófa elkerüléséhez. Továbbá jobban kifejezésre kell juttatni azt az alapelvet, hogy egy menekültválság globális felelősségmegosztást igényel.

Az egymilliárd amerikai dollárról szóló nemzetközi humanitárius felhívásnak csak huszonhat százaléka mögött áll finanszírozás. A forráshiány következtében alultápláltság uralkodik a táborban, valamint a vízhez való hozzáférés és a közegészségügy is messze van az ideálistól. Ezen felül nem tudjuk biztosítani a menekült gyermekek alapvető oktatását, valamint nem tudunk megfelelő lépéseket tenni a közvetlen monszun veszély enyhítése érdekében. A menekültek által érkezésükkor sietősen összetákolt házakat földcsuszamlások fenyegetik, ezért sürgősen másik helyet kell találniuk.

Sokat tettünk a gondok megoldása érdekében, de a válság még mindig jelentős kockázatokat rejt. A Világbank elnökével, Jim Yong Kimmel utaztam Bangladesbe, és örömmel fogadtam, hogy neki köszönhetően a bank bejelentett egy 480 millió amerikai dolláros támogatást a rohingya menekültek és befogadóik részére. Ettől függetlenül a nemzetközi közösségnek még többet kell tennie. A szolidaritás kifejezése nem elég, mert a rohingyáknak valódi segítségre van szükségük.

Azok a menekültek, akikkel a Cox’s Bazarban találkoztam, a Mianmarban történtek ellenére nem adták fel a reményt. „Szükségünk van állampolgárságra és arra, hogy biztonságban élhessünk Mianmarban. Igazságtételt akarunk azért, amit a lánytestvéreinknek, lányainknak és anyáinknak kellett elszenvedniük”, mondta egy kétségbeesett, de elszánt nő egy anyukára mutatva, akit megerőszakoltak, és épp az azt követően született gyermekét ringatta.

A válság nem oldódik meg egyik napról a másikra. Ettől függetlenül nem hagyhatjuk, hogy ez a helyzet örökké így maradjon. Mianmarnak lehetővé kell tennie a menekültek számára, hogy hazatérjenek, és teljes jogokat élvezzenek, valamint ígéretet kapjanak arra, hogy biztonságban és méltóságban élhetnek. Ez komoly befektetést igényel, ami nemcsak a Mianmar egyik legszegényebb régiójában lévő közösségek újjáépítését és fejlesztését jelenti, hanem a megbékélés és az emberi jogok iránti tisztelet kialakítását is.

Ha nem foglalkozunk átfogóan a Rakhine tartományban történt, erőszakot kiváltó okokkal, akkor a nyomor és a gyűlölet tovább táplálja a viszályokat. A rohingyák nem válhatnak elfeledett áldozatokká. Egyértelmű segítségkérésükre cselekvéssel kell válaszolnunk.

A cikk először a Washington Postban jelent meg.